A ’kívánatos dolgok’ begyűjtése Lengyelországban

LENGYELORSZÁGOT katolikus országként tartják számon. A hivatalos statisztikák szerint a népesség 93 százaléka a katolikus egyház tagja. Az ott nemrégiben lezajlott politikai és társadalmi változások azonban, figyelemre méltó hatással voltak az emberekre és az ő vallási életükre. A felmérések kimutatják, hogy a kérdezett személyeknek csupán körülbelül az 50 százaléka tekintette magát gyakorló katolikusnak.

Jehova Tanúit 1989 májusában törvényesen elismerték Lengyelországban vallási szervezetként. Azóta, mintegy 11 000 újabb személy csatlakozott soraikhoz a Királyság jó hírének hírnökeként. Jelenleg több mint 106 000 Királyság-hírnök tartozik az 1300-nál több gyülekezethez, és 200 422 személy vett részt 1991-ben Krisztus halálának Emlékünnepén. Tehát ’a nemzetek kívánatos dolgainak’ megjövendölt begyűjtése Lengyelországban is teljesedik (Aggeus 2:7). Az utóbbi időkben Jehova Tanúi nagyszabású nemzetközi kongresszusokat tartottak Lengyelországban. Azonban, ha egy pillantást vetünk az ország néhány kisebb városára, akkor láthatjuk meg, hogyan halad előre a begyűjtő munka abban az országban.

Az úttörők utat nyitnak

Sztum egy körülbelül 10 000 lakosú város, nem messze van onnan, ahol a Visztula folyó a Balti-tengerbe torkollik. Ez a város hosszú ideig nehéz területnek számított a prédikálómunka szempontjából. 1987-ben mindössze nyolc hírnök volt abban a térségben. Azonban más lett a helyzet, amikor úttörők vagy teljes idejű Királyság-hirdetők utaztak oda. Az ötödik összejövetelen, amelyet egy filmszínházban tartottak meg, már 100 érdeklődő személy volt jelen! Két év szorgalmas erőfeszítései után megalakult egy gyülekezet. Jelenleg a 90 hírnök saját Királyság-teremmel rendelkezik, és 150 személy vesz részt rendszeresen az összejöveteleken.

Amint az várható volt, hamarosan ellenállás támadt a katolikus egyház részéről. Egy „specialista” apáca rágalmazó beszédeket mondott a Tanúkról, azzal vádolva őket, hogy hamis tanokat hirdetnek. Azonban, ahogy az gyakran lenni szokott, ez bumerángnak bizonyult. Előadásai csak kiváncsivá tették az embereket, hogy kiderítsék a tényeket. Sokan közülük így megismerték az igazságot, és ma már általános úttörők! Ők azt mondják: ’Amikor az igazságot tanultuk, az a gondolat volt előttünk, hogy mindenkinek, aki Tanú szeretne lenni, olyanná kell válnia, mint a tanítója, ami azt jelentette, hogy úttörők legyünk.’ Eképpen az úttörő szellem áthatja az egész gyülekezetet.

Ennek eredményeként, mintegy 180 házi bibliatanulmányozást vezetnek a térségben. Némelyeket az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv segítségével még olvasni is megtanítottak. Ugyanakkor az igazságot is megismerték. Rendszeres tízperces bibliatanulmányozásokat vezetnek a helybeli börtön lakóinak egyik csoportjával, amikor azok kijönnek az utcákat takarítani. Az egyikük megvédett egy Tanút, amikor egy járókelő asszony szidalmazni kezdte a testvérnőt. A rab odaszaladt a testvérnőhöz kikapta a kezéből az Örékké élhetsz könyvet, felmutatta, és megkérdezte a szitkozódó asszonytól: „Nem tud olvasni? Mi van ide írva? Örökké élhetsz Paradicsomban a földön! Hallott már maga valaha is erről? Akkor hát mi a csodának sértegeti Istent és az ő imádóit?”

Szóbeszéd a városban

Kruszwica, Lengyelország egykori legendás fővárosa, egy katolikus erőd. Még 1990 közepe felé is, csupán néhány Tanú volt a 9300 lakos között. Jehova azonban gazdagon megáldotta a Királyság-hirdetők erőfeszítéseit.

Észrevéve szellemi vezetőik képmutatását, egyre több ember — különösen sok fiatal — kérdésekkel fordult a Tanúkhoz. Nagyon rövid időn belül 20 házi bibliatanulmányozás kezdődött. A plébános tartott néhány rosszindulatú prédikációt Jehova Tanúiról, de az őszinte embereknek ez nem vette el a kedvét az összejövetelek látogatásától. A Tanúk lettek a beszélgetések fő témái az üzletekben és a parkokban, sőt még a templomban is. Fél évvel később, két nagy létszámú könyvtanulmányozási csoport alakult. Kruszwicának most egy nagyon tevékeny gyülekezete van, amely Jehova mintegy 35 imádóját foglalja magába. 75 házi bibliatanulmányozást vezetnek, és nagyon szorgalmasak „a kívánatos dolgok” behozatalában, akik egykor a hamis vallás foglyai voltak.

Köztük volt a 23 éves Bogdan, egy rendíthetetlen katolikus család tagja. Így emlékezik: „Ittam, dohányoztam és erkölcstelen életet éltem. Közismert punk és anarchista voltam, de ezzel láthatólag senki sem törődött. Azonban, amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, anyám azzal fenyegetőzött, hogy megmérgezi magát. Nem voltam képes ellenállni a nyomásnak, megszakítottam a kapcsolatot a Tanúkkal. Később, egy különleges úttörő szeretetteljes segítségével képes voltam felhagyni rossz szokásaimmal. Miután 1991-ben a ’Szabadságszeretők’ Kerületkongresszuson alámerítettek, a teljes idejű szolgálatot tettem életem céljává, és azóta kisegítő úttörő vagyok.”

A huszonegy éves Sławomir belekeveredett a spiritizmusba és a sátánizmusba, amelyeket akkor utasított el, amikor felismerte, hogy a Biblia elítéli az ilyen szokásokat. „Sátán azonban, kitartó volt — mondja. — Az egyik éjszaka a lemezjátszó elkezdett zenét játszani, anélkül hogy be lett volna kapcsolva, és sátánista zenét hallottam, pedig minden olyan tárgyat eltávolítottam a házból, amely kapcsolatban volt az Ördögimádattal. Imádkoztam Jehovához, és ő segített visszanyernem szellemi egyensúlyomat. Egy elmegyógyász, akihez szüleim sürgetésére rendszeresen jártam, gyökeres javulást fedezett fel az állapotomban, és egészségesnek nyilvánított. A kartonomra azt írta: ’Gyógyult Jehova Tanúi által.’ ”

Ellenállva a világ szellemének

Kruszwicától délnyugatra található Środa Śląska. „A kívánatos dolgok” ebben a 9000 lakosú kis városban is megmutatkoznak. Négy évvel ezelőtt, még csak négy szellemi testvérnő élt itt. Napjainkra azonban 47-re emelkedett a Királyság-hirnökök száma. Számos Tanú beleesett egykor a spiritizmus, a kábítószer-élvezet és az erkölcstelenség csapdájába. Szerintük ez nagyrészt annak a szellemi ürességnek tulajdonítható, amely az egyházban tapasztalható, mivel az csak elítélni tudja az embereket szellemi téren, de képtelen segíteni rajtuk. A Tanúk viszont valódi segítséget kínálnak fel az embereknek.

A fiatalok a gyülekezetben személyes területükké teszik az iskolát a prédikálómunka tekintetében. „Iskolatársaim gyakran mondják nekem: ’Elpazarlod a fiatalságodat’ — meséli el a 18 éves Kasia. — Azonban én sok bajt elkerültem, és értelmet kapott az életem. Számos bibliatanulmányozást vezetek az iskolában, és nem hanyagolom el sem a házi feladataimat, sem a személyes tanulmányozást. Azok a lányok, akik azt mondják nekem, hogy én ’elpazarlom a fiatalságomat’, már anyák, és gondok tömkelegével küszködnek.”

Az Őr Torony kiadványok nagyon népszerűvé váltak a helybeli iskolákban. A lengyel nyelvet oktató tanárnő például, arra biztatta diákjait, hogy fogalmazásaik elkészítéséhez mintaként az Ébredjetek! folyóirat világosan érthető nyelvezetét kövessék. Ewa kisegítő úttörő és nagyon hasznosnak találja Az iskola és Jehova Tanúi füzetet. „Nagyon hálás vagyok ezért a kiadványért. Jól tájékoztatja tanáraimat. Engem idáig még mindig elengedtek az iskolából azért, hogy részt vehessek a nagyszabású kongresszusokon.” A fiataloknak az ilyen nagyszerű hozzáállása megörvendezteti Jehova szívét (Példabeszédek 27:11).

Megrögzött bűnözők megváltoztak

Środa Śląskától keletre terül el Strzelce Opolskie, ahol két börtön is van. Az egyik egy szigorított börtön megrögzött bűnözők számára. A Tanúk rendszeresen látogotják ezt a két büntetés-végrehajtási intézetet, hogy elvigyék az igazságot az elítélteknek, akik közül sokan még Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának is foglyai (Jelenések 18:1–5).

A Tanúk egyénileg és kis csoportokban is tanulmányoznak az elítéltekkel, és néhányat közülük már alámerítettek. Noha büntetésüket le kell tölteniük, addig is tevékenyen prédikálják a Jóhírt a többi börtönlakónak. Az egyik alámerítésre készülődő elítélt olyan figyelemre méltóan megváltozott, hogy a börtönhatóságok minden héten egyszer hazaengedik. Mások megírták a családjuknak azt az elhatározásukat, hogy a börtönből nem bűnözőkként, hanem Jehova Tanúiként távoznak.

Az egyik börtön főparancsnoka elpanaszolta, hogy bejártak oda katolikus papok is, de semmit sem értek el. Megkérdezte a Tanúktól: „Mitől képesek önök megváltoztatni és jó útra téríteni ezeket az embereket?” Egy levél, amelyet az egyik elítélt írt a családjának, felel a kérdésre: „Itt a börtönben Jehova Tanúi beszéltek nekem Isten csodálatos ígéretéről az új kormányzatra, Jehova Királyságára vonatkozóan, amely hamarosan uralkodni fog a föld felett. Itt volt időm elemezni korábbi életmódomat a Biblia fényében. Keserű következtetésre jutottam, és elfogott a vágy, hogy szabad emberré, valamint Isten Királyságának egyik alattvalójává váljak. Ma én Jehovának az egyik alámerített Tanúja vagyok.”

A másik börtönben sokan 25 évre szóló büntetésüket töltik gyilkosságért. Rendszeres bibliatanulmányozás folyik 12 személlyel. Az egyikük felajánlotta életét Jehovának és alámerítették, mások pedig tervezik, hogy megteszik ezeket a lépéseket. A börtön főparancsnoka — értékelve a Jehova Tanúi által alkalmazott nevelési módszerek jó eredményeit — kijelentette: „Nekem nem 12 elítéltem van, hanem 600. Kérem, segítsenek nekem az ő jó útra térítésükben. Én biztosítok önöknek mindent, amire szükségük van, de készítsék el kérem a programot. Viseljék gondját ezeknek az embereknek!”

A testvérek pontosan ezt tették. Tartottak egy bibliai előadást, amely érintette az élet célját, a jövőre szóló reménységet és a rossz szokásokkal való szakítás fontosságát. Elmondták egy egykori elítélt tapasztalatait is, aki Jehova Tanúinak egyike lett, és idővel kinevezték gyülekezeti vénnek. A Tanúk rávilágítottak olyan élettörténetekre, amelyekből kiderült, hogy egy gyémánttolvaj és egy kábítószeres hogyan ismerte meg az igazságot.a A jelenlevő 20 elítélt rendkívül érdekesnek találta a programot, és számos kérdést tettek fel, sőt néhányan bibliatanulmányozást is kértek.

A hit és a kitartás próbái

Lubaczów egy 12 000 lakosú kisváros az ukrajnai határ közelében. Az evangélizáló munka ott 1988-ban kapott lendületet, amikor úttörők költöztek oda, hogy segítséget nyújtsanak a 12 helybeli hírnöknek. Most 72 tevékeny Királyság-hírnök él abban a városban, és 150 személy vett részt 1991-ben az Emlékünnepen az újonnan épült Királyság-teremben.

Ezerkilencszázkilencvenegy júniusában II. János Pál pápa ellátogatott Lubaczówba. Ez a látogatás azonban, semmivel sem járult hozzá a valódi hit támogatásához az emberek között. Sokan küszködnek kétségekkel és várnak választ kérdéseikre az élet célját és a jövő kilátásait illetően. Amikor nem kapnak kielégítő választ az egyházi személyektől, Jehova Tanúihoz fordulnak. Noha sok ember eleinte talán lelkiismeret-furdalást érez azért, hogy elfordul a vallásától, a megismert bibliai igazság segít számukra meggyőződni döntésük helyességéről.

Jellegzetes példa Honorata esete, aki jelenleg általános úttörő. Körülbelül egy évvel ezelőtt a gyónáskor megkérdezte a papot, hogy mi Isten neve. „Isten szeretet — ez az ő legszebb neve” — felelte a pap. Majd egy kis idő múlva hozzátette: „Te olyan vagy, mint egy kristálytiszta vízzel teli vödör, amelybe valaki tintát folyatott. A hatás vissza nem fordítható.” Ezzel választ kapott a kérdésére. „Akkor döntöttem el, hogy Jehova egyik Tanúja leszek — mondja Honorata. — Ez szintén vissza nem fordítható.”

Majdnem mindenkinek, aki Lubaczówban megismerte az igazságot, erős, sőt fanatikus ellenállást kellett kiállnia. Ez azonban nem rettentette el őket a bibliai igazság befogadásától és a Jehova melletti állásfoglalástól.

Elżbieta elmondja a következőket: „Eleinte verést kaptam otthon. Később még a Királyság-terembe is berontott utánam a családom . . . Otthon aztán elővettek és nekem estek ’igazságot szolgáltatni’ egy bütykös vesszővel. Ütöttek és rugdostak tetőtől talpig, csak azért, mert együtt voltam a Tanúkkal. Olyan durván megvertek, hogy sürgős orvosi kezelésre és kórházi ápolásra szorultam. Jehova megsegített, és felépültem. A családom kitagadott. Amikor megemlítettem ezt a papnak, ő lekicsinylően azt mondta nekem: ’Idejössz hozzám panaszkodni néhány pofon miatt?’ ”

Egy másik testvérnő így emlékezik: „Azelőtt minden évben elutaztam Częstochowába, hogy térden csúszva végigmenjek a Kereszt Útján, mivel azt hittem, hogy ez minden hívő katolikusnak kötelessége. A térdemen még most is ott vannak a sebhelyek.” Tizennyolc éves korában megismerte az igazságot, és bejelentette a papnak és a családjának, hogy nem tér vissza az egyházhoz. Elmondja, hogy nagyon megverték — „olyan súlyosan, hogy agyrázkódást kaptam. A kórházban azonban annyira rendbejöttem, hogy részt tudtam venni a ’Szabadságszeretők’ Kerületkongresszuson. Sírtam örömömben, amint láttam az igazi egységet és szeretetet a fanatizmus nélküli emberek között — olyan dolgokat, melyeket soha nem láttam Częstochowában. Mennyire boldog vagyok, hogy tapasztaltam Jehova jóságát és megtanultam bízni benne.” (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli].)

Nagy-Babilon sok foglya, ebben a katolikus országban, éppen úgy, mint máshol, megfogadja a felhívást, hogy „menjetek ki belőle”. Ha Jehova úgy akarja, akkor az ő félelem nélküli népe folytatja munkáját, hogy még többet gyűjtsön be a Lengyelországban szétszóródott ’kívánatos dolgokból’. Bizonyosan sokan fognak még válaszolni a hívásra: „ ’Jöjj!’ És mindenki, aki szomjazik, jöjjön; mindenki, aki akarja vegye az élet vizét ingyen!” (Jelenések 18:4; 22:17).

[Lábjegyzet]

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

LENGYELORSZÁG

Sztum

Kruszwica

Poznań

Varsó

Środa Sląska

Częstochowa

Strzelce Opolskie

Lubaczów

[Kép a 26. oldalon]

A Királyság-üzenet prédikálása a lengyelországi Kruszwicában