Helyesli-e Isten a hitgyógyítást?

„KÜLÖNÖS dolgokat láttunk ma!” Igen, a megfigyelőkre nagy hatást gyakorolt a látvány. Egy súlyosan lebénult ember a szemük láttára gyógyult meg. A gyógyító ezt mondta az embernek: „Kelj fel, vedd a kis ágyadat és menj a házadba.” És az ember megtette! Nem volt béna többé. Nem csoda, hogy a jelenlevők „kezdték Istent dicsőíteni”! (Lukács 5:18–26). Ez a gyógyítás, melyet Jézus majdnem 2000 évvel ezelőtt hajtott végre, kétségtelenül Isten elismerését élvezte.

Mi a helyzet ma? A csodagyógyítás vajon ma is jó lehetőség azok számára, akik nem találnak orvosi megoldást a betegségükre? Jézus gyógyító csodákat vitt véghez. A mai hitgyógyítók azt állítják, hogy őt utánozzák. Hogyan tekintsük ezt az állításukat?

A hitgyógyítást úgy határozzák meg, mint „betegségek kezelési módja ima, és az Istenbe vetett hit gyakorlása által”. Az Encyclopædia Britannica megerősíti: „A keresztény egyházban a hitgyógyítás története Jézus és az apostolok bámulatba ejtő személyes szolgálatával kezdődött.” Igen, Jézus kiemelkedő gyógyításokat vitt véghez. A mai hitgyógyítók vajon olyan csodákat tesznek, amilyeneket ő tett?

A hit — követelmény?

A Black’s Bible Dictionary szerint Jézus „[a hitet] előfeltételként szabta meg a csodálatos gyógyításaihoz”. De valóban ez az eset állt fenn? Megkövetelte-e Jézus, hogy a beteg személy hittel rendelkezzen, mielőtt meggyógyította volna? A válasz: nem. Hitre a gyógyítónak volt szüksége, nem szükségszerűen a beteg személynek. Egy alkalommal Jézus tanítványainak nem sikerült meggyógyítaniuk egy epilepsziás fiút. Jézus meggyógyította a fiút, és azután elmondta a tanítványainak, hogy ők miért nem voltak képesek meggyógyítani. „Ezt mondta nekik: ’A ti kishitűségetek miatt’ ” (Máté 17:14–20).

A Máté 8:16, 17 szerint Jézus „meggyógyította mindazokat akik rosszul voltak”. Igaz, ezek az emberek bizonyos mértékig hittek Jézusban, ez a hitük eredményezte azt, hogy felkeressék őt (Máté 8:13; 9:22, 29). A legtöbb esetben el kellett jönniük, és kérniük kellett, mielőtt Jézus meggyógyította őket. Ennek ellenére nem volt követelmény a hit megvallása ahhoz, hogy a csoda megtörténjen. Egyik alkalommal Jézus meggyógyított egy sántát, aki még azt sem tudta, hogy ki Jézus (János 5:5–9, 13). Letartóztatásának estéjén Jézus a helyére illesztette a főpap szolgájának levágott fülét, noha ez az ember tagja volt annak az ellenséges csoportnak, mely azért jött, hogy letartóztassa őt (Lukács 22:50, 51). Alkalomadtán Jézus még halottakat is feltámasztott! (Lukács 8:54, 55; János 11:43, 44).

Hogyan volt képes Jézus ilyen csodákat végrehajtani? Úgy, hogy Isten szent szellemében, vagy tevékeny erejében bízott. Ez volt az, ami a gyógyulást eredményezte, nem pedig a beteg egyén hite. Ha elolvasod az evangéliumi beszámolókat, te is észreveszed, hogy Jézus gyógyításai a legcsekélyebb formaság mellett zajlottak. Jézus nem keltett feltűnést azzal, hogy magára irányította volna a figyelmet, vagy igyekezett volna az emberek érzelmeire hatni. Továbbá, bármilyen betegségről volt is szó, Jézus sohasem vallott kudarcot. Mindig sikeres volt, és soha nem kért érte ellenszolgáltatást (Máté 15:30, 31).

Hasonlítanak-e a modern gyógyítások Jézus gyógyításaihoz?

A betegség borzasztó gondot jelent, ezért amikor jelentkezik, természetesen enyhülést keresünk. Mit tegyünk, ha olyan területen élünk, ahol „az embereket — különösen a szegényeket — úgy kezelik a hivatásos egészségügyi dolgozók, mint a tárgyakat, és nem úgy, mintha emberi lények lennének”? Egy orvos megfigyelése szerint ez a helyzet az egyik latin-amerikai országban. És mit tegyünk, ha olyan területen élünk, ahol — az említett országban is ez a helyzet — ’mindössze az orvosok 40 százaléka szerzett képesítést a foglalkozása gyakorlásához’?

Nem csoda, hogy sokan — mivel nem látnak más kivezető utat — olyasminek tekintik a hitgyógyítást, mint amit érdemes legalább kipróbálni. A hitgyógyítók állítólagos gyógyításai azonban vitathatók. São Paulóban, Brazíliában például mintegy 70 000-ren vettek részt egy összejövetelen, ahol két gyógyító ’összetaposott többszáz szemüveget, melyet a hallgatóság eldobott, és az egyik azt ígérte a hiszékeny tulajdonosoknak, hogy visszaállítja a látásukat’. Az egyik gyógyító egy interjú során becsületesen ezt a beismerést tette: „Nem mondhatom azt, hogy minden beteg, akiért imádkozunk, meg fog gyógyulni. Ez a hitüktől függ. Ha az illető hisz, akkor meggyógyul.” Minden olyan esetért, amelyben kudarcot vallott a gyógyítás, a beteget hibáztatta, amiért nem volt hite. Emlékezz vissza azonban, hogy Jézus a gyógyítás kudarcát annak tulajdonította, hogy nem volt hite annak a személynek, aki a gyógyítást végezte! (Márk 9:37–42).

Egy másik gyógyító azt ígérte, hogy meggyógyítja a rákot és a bénulást. És mi történt? A Veja folyóirat szerint „az ígéret természetesen nem teljesedett be”. Hallgasd meg, a férfi hogyan viselkedett: „A [csodagyógyító] csaknem két órán keresztül szórakoztatta a közönséget szentbeszéddel, imával, sikoltozással, énekléssel — még pofonokkal is, azzal a céllal, hogy kiűzze a hívő egyén testét megszálló démonokat. A végén odadobta a nyakkendőjét és a zsebkendőjét az elragadtatott közönségnek, és odaadott nekik egy tányért ’az önkéntes adományok’ gyűjtésére.” Jézus és az apostolai soha nem kértek pénzt a csodagyógyításokért, és soha nem rendeztek ilyen színházi jeleneteket.

Nyilvánvaló hát, hogy az ilyen modern hitgyógyítók nem azt teszik, amit Jézus tett. És aligha látszik úgy, mintha Isten helyeselné, amit tesznek. Vajon helyesel-e Isten bármiféle csodagyógyítást napjainkban? Vagy segíthet-e valamilyen módon a hitünk, amikor megbetegszünk, vagy amikor szeretteink megbetegszenek?