A prédikálómunka a világ egyik legnagyobb kikötőjében kihívást jelent

ROTTERDAM ott terül el, ahol Európa legforgalmasabb folyója a Rajna az Északi-tengerbe ömlik, és a világ egyik legnagyobb tengeri kikötőjeként tisztelik. Mivel mintegy 500 hajózási útvonal fut itt össze, Rotterdamból több mint 800 célállomásra lehet eljutni közvetlen csatlakozással világszerte. Valóban nemzetközi kikötő.

Azonban ez a 650 éves holland kikötő nem csupán egy hajózási csomópont. Sok ember találkozóhelye is. Tengerészek áradata érkezik ide mindennap és minden éjszaka a világ minden tájáról. Ezek a hajósok nem kerülték el Jehova Tanúinak a figyelmét Hollandiában. Ahogyan a Tanúk máshol is teszik, ők is keresik a lehetőségeket, hogy prédikálják a világ legjobb hírét — hogy Isten Királysága nemsokára Paradicsommá változtatja a földet — mindenfajta embernek, a tengerészeket is beleértve (Dániel 2:44; Lukács 23:43; 1Timótheus 4:10).

„A misszionáriusi munka fordítottja”

Néhány évvel ezelőtt az Őr Torony Társulat Hollandiában felkért hat teljes idejű prédikálót, vagy úttörőt, hogy munkálkodjanak hajóról hajóra egész Rotterdam kikötőjében. Az úttörők belevetették magukat a feladatba. Adatokat kértek a kikötői hatóságtól, felmérést készítettek a kikötőről, és hamarosan felismerték, hogy kihívást jelentő feladattal állnak szemben.

„Ez olyan, mintha fordítottja lenne a misszionáriusi munkának” — mondja Meinard, aki a kikötői prédikálást irányítja. Mit ért ezen? „Egy misszionárius általában hosszú utazást tesz meg, hogy elérje az embereket, a mi esetünkben azonban, az emberek tesznek hosszú utazást hozzánk. — Majd hozzáteszi: — Azt hiszem, hogy a mi prédikálási területünknél nemzetközibbet már nem is találhatsz.” A Rotterdam Europoort 1985-ös évkönyve azt írja, hogy 1983-ban, amikor az úttörők elkezdték ezt a különleges munkát, Rotterdam kikötője 30 820 tengerjáró hajót fogadott 71 különböző országból. Ez tényleg nemzetközi terület!

Ennek megfelelően, a „kikötői misszionáriusok”-on — ahogy a tengerészek kezdték hívni az úttörőket — szintén tükröződik a nemzetközi jelleg. Geert, Peter és felesége Karin hollandok; Daniël és Meinard Indonéziából jöttek; Solomon pedig etiópiai. Európai, ázsiai és afrikai származásuk segítségével képesek nyolc nyelvsorompón áttörni, azonban ennek a munkának az eredményes végzéséhez más sorompókon is át kell jutni.

„A biciklis egyház”

„Nem sétálhatsz el egyszerűen a rakpartra, nem léphetsz rá a hajófeljáróra és nem mehetsz fel csak úgy egy hajóra — mondja a 32 éves Peter, aki korábban tengerész volt. — Területi engedélyekre van szükséged.” Ez rakparti belépési engedélyeket és hajón tartózkodási engedélyeket jelent. „Egy csomó aktatologatással járt — emlékezik vissza Peter —, de miután megszereztünk nyolc fényképes és hivatalos pecsétekkel ellátott engedélyt, mindannyian készen álltunk.” A 37 kilométeres kikötői rakpartot három részre osztották fel úgy, hogy mindegyikre két-két úttörő viselt gondot.

Hogyan tudsz megbirkózni azonban a nyelvek sokaságával, amelyeken az oly sok országból származó tengerész beszél? Még ha az úttörők rendelkeztek is bibliai irodalommal 30 nyelven, és annyit vittek kerékpárjukon, amennyit csak elbírtak, nem bizonyult elegendőnek. „Sohasem tudhatod biztosan melyik nyelvre lesz szükséged — mondja mosolyogva a 30 éves Solomon. — Gyakran előfordul, hogy egy tengerész pont egy olyan nyelven nyomtatott könyvet szeretne, amilyent nem hoztál magaddal, és azután elmondja, hogy a hajójuk körülbelül három órán belül indul.” Azért, hogy a tengerészek ne legyenek csalódottak, az egyik úttörő elszáguld, majd a kívánt könyvvel visszasiet és átadja az arra vágyó tengerészeknek. „Nyilvánvalóan másképpen kellett megoldanunk az ilyen helyzetet akkor — jegyzi meg Peter —, ha a kikötőnek éppen olyan részén prédikáltunk, amelyet nem lehetett kerékpáron három óra alatt elérni.”

Egy napon a kikötő környékén lakó néhány Tanú két mosóteknő nagyságú kerékpár-utánfutóval lepte meg az úttörőket. Az úttörők telerakták az utánfutókat irodalommal az összes rendelkezésre álló nyelvből, hozzákapcsolták a kerékpárjukhoz és elindultak a kikötő felé. Az utánfutók hamarosan megszokott látvánnyá váltak. „Ez lett a mi ismertetőjelünk — mondja az egyik úttörő. — Amikor a kapuőr meglátja, hogy jövünk, már nyitja is a kaput, továbbot int és azt kiáltja: ’Itt a biciklis egyház!’ ” Más alkalmakkor, amikor az őr észreveszi, hogy „a biciklis egyház” jön a szokott módján, nyitja a kaput és figyelmeztet: „Két lengyel és egy kínai!” (Ami azt jelenti, hogy két lengyel és egy kínai hajó van a dokkban.) Az ilyen segítőkész útmutatások lehetővé teszik az úttörőknek, hogy a megfelelő nyelvű irodalommal menjenek fel a hajókra. Azonban megfelelő időben is kell menniük. Miért?

Időszerű látogatás időszerű üzenettel

Az úttörők csak a reggeli és a délutáni kávészünet vagy az étkezési idő alatt beszélgethetnek a legénységgel. A szakácsnak ellenben eltér a munkaideje, és a kapitányt, valamint más tiszteket egész nap fel lehet keresni. Az úttörők azt is megtanulták, hogy a Rotterdamban horgonyzó angol hajók ragaszkodnak a brit időszámításhoz (egy órával tér el a holland időtől), ezért azok legénysége éppen akkor indul az ebédlőbe, amikor a nem angol hajók legénysége visszamegy dolgozni. Nyilvánvaló, hogy egy kikötői úttörőnek feltétlenül szüksége van egy pontos órára.

Hajlandóak-e azonban a tengerészek arra, hogy munkaszünetüket bibliai beszélgetésekre fordítsák? „Én azt tapasztalom, hogy általában fogékony az elméjük a Királyság-üzenetre — mondja a 31 éves Geert. — Ez talán azért van így, mert ők közvetlen közelről látják az emberi kormányzatok mulasztásait.” Például, néhány tengerész elmesélte Geertnek, hogy azok a gabona halmok, melyeket az éhező etiópiaiak számára kirakodtak, még hónapokkal később is ott hevertek a dokkokban, amikor visszatértek, csakhogy akkor a gabona már megrothadt és ellepték a patkányok. „Nem csoda, hogy sok tengerész kiábrándult a politikából — jegyzi meg Geert. — Ezért a Bibliának az egész emberiség egyetlen kormányzatáról szóló ígérete vonzó számukra.”

Peternek is ez a véleménye. „Egy német kapitány azt mondta, hogy az ő legénysége tíz évvel ezelőtt még leküldött volna a hajóról, azonban a világ állapotában bekövetkezett mai változások felkeltették érdeklődésüket a Biblia időszerű üzenete iránt.” Egy koreai hajószakács beszámolt arról, hogy az irán—iraki háború idején egy óriás tartályhajón dolgozott, amelyet rakéta találat ért és lángokban állt a Perzsa-öbölben. Akkor megfogadta: ha életben marad, keresni fogja Istent. Túlélte. Később, amikor az úttörők találkoztak vele Rotterdamban a számára elérhető összes koreai nyelvű irodalmat beszerezte.

A legtöbb hajó több napig marad a kikötőben. Ez lehetővé teszi az úttörők számára, hogy kétszer, háromszor vagy többször is visszatérjenek folytatni bibliai beszélgetéseiket a munkaidő után. Sőt, ha egy hajónak elromlik a motorja, akár három hétre is a kikötőben maradhat. „Ez csapás a hajózási társaság számára — sajnálkozik tréfásan az egyik úttörő — azonban a mi munkánkhoz éppen hogy jól jön.” Olyankor az úttörők a bibliai beszélgetések mellett filmvetítést is rendeznek az ebédlőben, ahol bemutatják a Társulat egyik diafilmjét: „A Biblia — egy könyv, amely korunk nemzedékéhez szól.” Néhány tengerész eljön Jehova Tanúinak Rotterdamban található számos idegen nyelvű csoportjának összejöveteleire is. Ez az időszak addig tart, míg a motor újra el nem indul. Akkor a Bibliáknak be kell csukódniuk. A kikötőköteleket eleresztik és a hajó eltűnik a kikötőből — de nem az úttörők emlékezetéből.

Buzdító tengerésztörténetek

Az újságokban megjelenő menetrendek és a kikötői hatóságok által közrebocsátott számítógépes adatszolgáltatás segítségével a kikötői úttörők nyomon követik azokat az érkező és induló hajókat, amelyeken látogatást tettek. Amint valamelyik újra befut, az úttörők lelkesen felkeresik a tengerészeket, hogy megtudakolják mi történt velük a legutóbbi találkozásuk óta. Micsoda buzdító történeteket mesélnek a tengerészek!

Egy tengerész, miután a hajójával kifutott a tengerre, szétosztott néhány példányt az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvből öt hajóstársa között, és így hatan elkezdtek egy bibliatanulmányozást. A családi életről szóló fejezetet felvette magnókazettára, majd az ebédlőben az egész legénység számára lejátszotta. Egy másik hajón, az egyik tengerész, aki a szomszédos Antwerpen kikötőjében ellátogatott egy Királyság-terembe, feltett az ebédlő falára egy nagybetűs hirdetményt, „Jehova Tanúi Királyság-terme” felirattal. Majd meghívta a legénység tagjait, hogy vegyenek részt egy általa levezetett bibliai összejövetelen. Mielőtt levette a hirdetményt, meghívta a legénységet a legközelebbi összejövetelre. A következő héten a hirdetmény és legénység újra ott volt.

Az úttörők azt is tapasztalták, hogy néhány tengerésznél mindig elöl vannak a tőlük kapott könyvek. „Amikor beléptünk Isaacnak, egy nyugat-afrikai rádiós-tisztnek a kabinjába, bizony nem volt könnyű feladat leülnünk — mondja el Meinard. — A Társulat folyóiratai, könyvei és konkordanciái foglalták el mindenhol a helyet — mégpedig nyitva.” Isaacnak előre elkészített listája is volt a Bibliával kapcsolatos kérdéseiből, és azzal várta az úttörők újralátogatását.

Némely tengerész azonban nem várja meg, amíg az úttörők újra felkeresik őket. Egy éjszaka Geert arra ébredt, hogy csöng a telefonja.

„Ki a csuda lehet ez?” — motyogta Geert, amíg a kagyló után tapogatódzott.

„Halló, itt egy barátod beszél!” — szólalt meg egy vidám hang a telefonban.

Geert megpróbált gondolkozni.

„A barátod a hajóról” — jelentkezett a hang újra.

„De hiszen hajnali három óra van!” — mondta Geert.

„Tudom, de te azt mondtad nekem, hogy azonnal hívjalak fel, amikor a hajóm visszajön Rotterdamba. Hát itt vagyok!” Nem sokkal ezután, Geert már úton is volt, hogy találkozzon barátjával, akit ennyire érdekelt Isten Szava.

„Bocsásd ki kenyeredet”

A bibliai irodalom értékelését fejezik ki azok a levelek, amelyeket az úttörők a tengerészektől kapnak. Ezekből közlünk néhány kivonatot:

„Elkezdtem olvasni az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet . . . Most már sok olyan dolgot értek, amelyet azelőtt nem értettem. Remélem, hogy a hajónk visszatér Rotterdamba.” (Angelo.)

„Olvasom a könyvet, és kérdéseimet írásban küldöm el nektek, hogy leveleitekből mielőbb választ kaphassak rájuk.” (Alberta.)

„Most már mindennap olvasom a Bibliát. Örülök, hogy a barátotok lehetek. A legjobb dolog, ami az életemben idáig történt velem, hogy olyan barátokra találtam, akik elvezetnek engem Istenhez.” (Nickey.)

Az ilyen, szívet melengető levelek arra emlékeztetik az úttörőket, amit a Biblia a Prédikátor könyve 11:1-ben mond: „Bocsásd ki kenyeredet a vizek felszínére, mert sok nap elmúltával ismét megtalálod azt.” Különösen nagy örömet jelent számukra az, amikor megtudják, hogy valamelyik tengerész állást foglalt Jehova mellett.

A lengyel tengerész, Stanislav például izgatottan fogadta, amit a Társulat könyveiből megtudott. Gyorsan összegyűjtött egy kis könyvtárat a bibliai irodalomból, és amíg a tengeren volt, áttanulmányozta az egészet. „Amikor újra jelentkezett — mondja Meinard — már azt írta meg, hogy alámerítették.”

Folkert, egy folyami hajóskapitány is Rotterdamban hallotta először a Királyság-üzenetet. Minden második hónapban egy hétre visszajött a kikötőbe, és hét egymást követő napon tanulmányozta a Bibliát. Majd egy ilyen soron következő kéthónapos út előtt, az úttőrök átadták neki az ő hajózási útvonalán található Királyság-termek címjegyzékét. Folkert felkereste a termeket, és meghatódott az azokban tapasztalt meleg fogadtatástól. Nem sokkal azután, ezt a kapitányt alámerítették és most buzgón szolgálja Jehovát.

Mike, egy brit haditengerészeti tiszt már korábban is tartott némi kapcsolatot a Tanúkkal, és tanulmányozta a Bibliát, amikor tengeren volt. Egyszer, amikor a fregatt, amelyen szolgálatot teljesített, Rotterdamban horgonyzott, az összecsukható biciklijén jutott el egy Királyság-terembe. Mély hatással volt rá az a szeretet és egység, amit ott látott és elmondta barátainak, hogy otthagyja az állását. Noha már csak négy éve volt hátra, hogy egy csinos összeggel nyugdíjba menjen, ragaszkodott döntéséhez és egy idő múlva alámerítették.

Meinard mondja: „Mike, Stanislav, Folkert és mások lelkesedése Jehova szolgálatáért, serkent bennünket, hogy továbbra is kutassunk a kikötőben olyan tengerészek után, mint ők.”

Te is részt vehetsz?

Visszatekintve a világ egyik legnagyobb kikötőjében végzett prédikálás elmúlt évtizedére, a hat „kikötői misszionárius” teljes szívvel egyetért abban — a feladat kihívást jelent, de jutalommal jár. „A prédikálásban eltöltött minden nap után — összegezi Meinard — azzal az érzéssel kerékpározunk haza, hogy némelyik tengerész azok közül, akikkel találkoztunk, várja a látogatásunkat.”

Lehet, hogy a te területed környékén is vannak olyan tengerészek, akik egy látogatásra várnak a kikötőben? Talán a vének a te gyülekezetedben el tudják intézni, hogy részt vegyél ebben a kihívást jelentő, de jutalommal járó munkában.

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

OLYAN TERÜLETEK ELÉRÉSE, AHOL A MUNKÁNKAT BETILTOTTÁK

Az egyik utóbbi évben több mint 2500 hajó kötött ki Rotterdamban, amelyek olyan országokból érkeztek, ahol Jehova Tanúinak a tevékenysége betiltás alatt volt. És a kikötői úttörők ezt jó alkalomnak látták arra, hogy elérjék azokat a területeket a bibliai üzenettel.

Az elsőként felkeresett ázsiai hajók egyikén az úttörők elhelyezték a 23 könyvből álló teljes készletüket, csalódottságot hagyva a legénység azon néhány tagja között, akiknek már egyetlen példány sem jutott. Egy másik ázsiai hajó konyháján dolgozó fiú óvatosabb volt. Miután az egyik úttörőtől elfogadott egy könyvet, becsomagolta azt, ráírta a címét és visszaadta. Az úttörőre bízta. A fiúnak túl kockázatos lett volna magával vinnie a könyvet. Még azon a napon postázták a Távol-Keletre.

Egy afrikai hajón az egyik tengerész egy listát hozott azokról a könyvekről, melyeket az otthonában élő Tanúk kértek. Attól fogva, ez a tengerész minden alkalommal úgy tért haza, hogy bőröndje irodalommal volt teletömve. Egy másik afrikai országból származó tengerész egészen elszomorodott, amikor a vele tanulmányozó úttörő csupán három példányt tudott felajánlani neki a Tedd családi életedet boldoggá! című könyvből. „Ez semmi! — kiáltott fel a tengerész, kétségbeesetten hadonászva kezével. — Az otthoni testvéreknek 1000 kell!” A saját biztonsága érdekében az úttörők rábeszélték, hogy egyszerre csak 20 példányt vigyen magával.

Az úttörők talán akkor érezték a legközelebbről érintve magukat, amikor értesültek arról, hogy hajó érkezett egy olyan országból, ahol üldözik a Tanúkat a hitükért, és sokan elvesztették állásukat és vagyonukat. Amikor kiderült, hogy a hajó fedélzeti pincére Tanú, felkeresték a kapitányt és engedélyt kértek tőle, hogy segélycsomagokat küldhessenek a hajójával. A kapitány beleegyezett, és néhány nap múlva ruhákkal, cipőkkel és egyéb árúkkal teli száz nagy csomag volt útban az abban az országban élő Tanúkhoz.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

PRÉDIKÁLÁS HAJÓRÓL HAJÓRA — EGY ASSZONY SZEMÉVEL NÉZVE

„Először haboztam, hogy elkísérjem-e Petert — emlékszik Karin, az úttörők közötti egyetlen nő — mivel azt hallottam, hogy a tengerészek gyakran durvák és részegek. Azonban, úgy tapasztaltam, hogy legtöbben udvariasak. Sok tengerész, miután megtudja, hogy házaspár vagyunk, elővesz egy képet a feleségéről és gyermekeiről, majd mesélni kezd a családjáról. Ilyen alkalmakkor, sok példányt elhelyeztünk a Tedd családi életedet boldoggá! című könyvből.”

Férj és feleségként látogatva a hajókra könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni a tengerészek feleségeivel és más nőkkel is, akik néha ápolónőként dolgoznak. „Általában tartózkodóan viselkednek az idegenekkel szemben — mondja Karin —, de miután észrevesznek engem, inkább hajlanak arra, hogy beszélgessenek velünk.”

Mi volt a legnagyobb kihívás számára feladatának végzése alatt? „A kötéllétrák — feleli Karin. — Ki nem állhatom azokat a bizonytalan eszközöket.” Képes volt legyőzni félelmét? „Igen. Egyszer, amikor azon tétováztam, hogy fel tudok-e mászni, egy csoport paraguayi tengerész meglátott és kiáltani kezdtek: ’Meg tudod csinálni! Csak bízz Istenben.’ Persze — mondja Karin nevetve — ezután a megjegyzés után már nem volt más választásom, mint felkapaszkodni.” Férje csodálattal szól: „Négy év és kötéllétrák tömkelege, ma már úgy mászik fel rajtuk, mint egy tengerész.”

Karin és férje, Peter az Egyesült Államokban a Gileád Őrtorony Biblia Iskola 89. osztályának hallgatói lettek. Majd 1990. szeptember 28-án elindultak új megbízatási helyükre: Ecuadorba, abba az országba, ahol kikötő is van. Egyenesen otthon érezhetik magukat.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

TENGERÉSZ VAGY?

Szeretnél résztvenni Jehova Tanúi angol nyelvű összejövetelén, amíg hajód a világ valamelyik nagyobb kikötőjében horgonyoz? Amennyiben igen, őrizd meg ezt a jelenleg érvényben levő listát, amely Királyság-terem címeket és összejöveteli időpontokat tartalmaz:

Hamburg, Schellingstr. 7—9; szombat, 16.00; telefon: 040-4208413

Hongkong, 26 Leighton Road; vasárnap, 9.00; telefon: 5774159

Marseilles, 5 Bis, rue Antoine Maille; vasárnap, 10.00; telefon: 91 79 27 89

Nápoly, Castel Volturno (40 km-re északra Nápolytól) Via Napoli, corner of Via Salerno, Parco Campania; vasárnap, 14.45; telefon: 081/5097292

New York, 512 W. 20 Street; vasárnap, 10.00; telefon: 212-627-2873

Rotterdam, Putsestraat 20; vasárnap, 10.00; telefon: 010-41 65 653.

Tokió, 5-5-8 Mita, Minato-ku; vasárnap, 16.00; telefon: 03-3453-0404

Vancouver, 1526 Robson Street; vasárnap, 10.00; telefon: 604-689-9796