„Az élet vize” bőven árad a Zöld-foki-szigeteken
„FIGYELEMRE méltó tény Jehova Tanúi megjelenése és imádatuk gyakorlása a Zöld-foki-szigeteken 1958 óta” — jelentette ki a Zöld-foki Köztársaság igazságügy-minisztere. Szavait két Tanúhoz intézte, akiket hivatalába rendelt. „Végtelenül sajnáljuk — folytatta —, hogy ilyen hosszú időt vett igénybe, hogy Jehova Tanúit törvényesen elismerjék.”
Erre az 1990. november 30-án megtartott találkozóra Jehova Tanúi még sokáig fognak emlékezni ott, a Zöld-foki-szigeteken; hiszen azt jelezte, hogy mint törvényes vallási egyesületet hivatalosan elismerték őket ebben az országban. A megbeszélésen résztvevő két Tanút azonban érzelmileg is érintette ez a fontos esemény, mert egyikük, Luis Andrade 1958-ban akadt rá az Őr Torony Társulat által kibocsátott néhány bibliai kiadványra. Miután az első betűtől az utolsóig elolvasta e kiadványokat, azonnal rájött, hogy megtalálta az igazságot. Az ily módon szerzett ismereteket azután nagy lelkesedéssel megosztotta kebelbarátjával, Francisco Tavares-szel. A következő néhány évben előfizettek az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokra, amelyek olvasása révén mindketten állhatatosan szívták magukba az igazság vizét. Tíz évvel később, 1968-ban egy utazófelvigyázónak a Zöld-foki-szigeteken tett első látogatásakor merítkeztek alá.
Kötelességüket, hogy részt vegyenek a „Jöjj! . . . vedd az élet vizét ingyen” meghívás széles körű hirdetésében Andrade és Tavares testvér nyomban felismerte (Jelenések 22:17). Készségesen elfogadták a kihívást, amely a szétszórtan fekvő, nehezen megközelíthető területük bemunkálásából eredt. A Zöld-foki-szigetek az Atlanti-óceánban levő 10 nagy szigetből, valamint néhány kisebb szigetből áll, amelyek 560 kilométer körüli távolságban nyugatra vannak Dakartól (Szenegál). Maga a Cape Verde név „Zöld-fok”-ot jelent és eredetileg az Afrika partján elterülő félszigetet nevezték így. E szigetek mégis távol állnak attól, hogy zöld színben pompázzanak, mert ritkaságszámba megy itt az eső, s a szigetek 350 000 lakosa kínkeserves munkával csikarja ki a napégette földből a megélhetésre valót.
Az elmúlt 30 évben, misszionáriusok és különleges úttörők — mint teljes idejű szolgák — kemény munkát kifejtve hozták el az élet vizét a szigetlakóknak. S hogy mi lett az eredménye e fáradságos munkának? A közelmúltban egy Portugáliából érkező utazófelvigyázó látogatta meg a Zöld-foki-szigetek gyülekezeteit. Beszélje el ő nekünk, mi fogadta ott.
São Vicente hallgat a „Tiszta Nyelvre”
A zöld-foki-szigeteki Porto Grande nevű város volt első állomáshelyünk São Vicente szigetén. Ahogy a repülőtérről a városhoz közeledtünk, szembeszökőek voltak a szélfújta homokkal borított sziklás domboldalak. Ó, hát Észak-Afrika elsivatagosodása elérte már a Zöld-foki-szigeteket is! Decembertől februárig a harmattan — a forró, száraz szaharai szél — végigsöpör az óceánon s homok és porlepellel borítja el a szigeteket. A kavargó porfelhő esetenként olyan áthatolhatatlanul sűrű és vastag, hogy a repülőgépek nem emelkedhetnek a levegőbe. A sovány növényzet, ami még megmarad, teljesen elszárad, mire a harmattan megérkezik.
Ha azonban szellemi értelemben vesszük a dolgokat, könnyen hozzáférhető, bőséges vízforrások állnak az emberek rendelkezésére. Jehova Tanúi két gyülekezetet alapítottak Porto Grande-ban, s a 167 Királyság-hírnök serényen hordja az igazság életadó vizét São Vicente sziget 47 000 lakosának. A hétvégeken mintegy 400 ember keresi fel a Biblián alapuló összejöveteleket a Királyság-teremben.
A többhetes látogatás alatt az előkészületek elérkeztek végső stádiumukhoz a „Tiszta Nyelv” kerületkongresszus megrendezésére, amelyet a város legjelentősebb színházában tartottak meg (Sofóniás 3:9). A helybeli lakosokkal Sãnto Antao és São Nicolau szigetekről érkező küldöttekkel együtt a jelenlevők számában csúcsot értek el 756 résztvevővel. Huszonnégy személyt merítettek alá. A programban volt egy bibliai témájú dráma is, amelyet a Tanúk adtak elő. A hallgatóság soraiban egy filmrendező foglalt helyet, a dráma végén megjegyezte: „Mi egy éven át gyakoroltuk a darabot, s még akkor is sok gondunk volt. Az önök drámájában részt vevő szereplők csak két hónapig tartottak próbákat s az eredmény egy sokkal jobb alakítás lett.” A kongresszus sikeres befejeztével, elérkezett az idő, hogy folytassuk utunkat Praia városába, a Zöld-foki Köztársaság São Tiago szigetén fekvő fővárosába.
Egy megtisztított nép!
Az elmúlt években a többi szigeten lakók közül sokan áramlottak a fővárosba abban a reményben, hogy munkát találnak. Ennek egyenes következményeként primitív kunyhók ezrei épültek fel a város külső övezeteiben, ami további megterhelést jelentett a korlátozott ivóvízkészletek és a szennyvízelvezetés terén. Hogy szűkös jövedelmüket kiegészítsék, sok család kecskét, disznót és csirkét tartott. Megszokott látvány, hogy ezek az állatok korlátozás nélkül, szabadon járkálnak az utcákon. Ez sajnos hozzájárult a fertőző betegségek elterjedéséhez.
Ezen nehéz körülmények ellenére, két viruló gyülekezet alakult Praiában, összesen mintegy 130 Királyság-hírnökkel. Ezeknek a boldog Tanúknak minden bizonnyal ’hasznára vált’, hogy a Bibliából tanultakat alkalmazták is az életükben. Azon erőfeszítéseikben, hogy tiszta és szent nép legyenek, testvéreink és gyermekeik jobb egészségnek örvendenek mind szellemileg, mind fizikailag. Jóllehet életkörülményeik nehezek, ők szellemileg gazdagok (Ésaiás 48:17; 1Péter 1:15, 16).
Érkezésünkkor a testvéreket szorgos munkában találtuk a kerületkongresszusukra készülődve. Egész São Tiago területéről, valamint a Sal és a Fogo szigetről Tanúk és érdeklődő személyek keltek útra a kongresszus helyszínére, és Jehova megáldotta őket, mivel a jelenlevők csúcslétszáma 472 személy volt. Mily boldog volt mindenki, beleértve a sok ragyogó arcú apróságot! Amint ott ültünk az élénken figyelő sokaság közepette, világossá vált előttünk, hogy soha nem szabad lebecsülnünk a ’kicsiny dolgok napját’ (Zakariás 4:10). Mindez két személyből fejlődött ki, akik pontosan 30 évvel ezelőtt ismerték meg az igazságot!
Mielőtt elhagytuk a szigetet, meglátogattuk Vila Assomada-t és Tarrafalt, a városon kívül elhelyezett két kis csoportot. A sziget dimbes-dombos, kopár és terméketlen. Itt-ott azonban zöld földdarabok mutatkoztak virágzó növényzettel és fákkal — több hektáron láthattunk kókuszpálmákat, banánfákat, papajafákat, mangófákat és így tovább. Ésaiás próféciáját juttatta ez eszünkbe, hogy egy napon még a sivatag is virulni fog (Ésaiás 35:1). Miként egy oázis, a két kis csoportot alkotó Tanúk már most is bőségesen kínálnak fel szellemi táplálékot és innivalót azoknak az ezreknek, akik — jelképesen szólva — szellemileg sivár földön élnek.
Odaadó buzgalom Fogo szigetén
A következő sziget, ahová tartottunk, Fogo volt, amelynek jelentése „tűz”. Vulkanikus eredete magyarázatot ad erre a névre. Cano Peak még napjainkban is aktívan működő vulkán. Csaknem tökéletes kúp alakja 2800 méter magasan emelkedik ki a tengerszint fölé. Éppen megérkezésünk előtt kiadós eső öntözte meg a szigetet, amilyenhez fogható nem volt évek óta. Az emberek közt túláradó jókedv uralkodott és tőlük szokatlan szorgalommal szedték a babot, takarították be a maniókát, amelyek a fő termények a Zöld-foki-szigetek lakóinak étrendjén.
Ezek a hálás emberek azonban nem voltak túl elfoglaltak ahhoz, hogy abba ne hagyják munkájukat és magukhoz ne vegyék a Bibliából az igazság vizét. Sikerült találkoznunk három különálló csoporttal, bár valóságos küzdelmet jelentett megközelítenünk őket, mert kevés autó állt rendelkezésünkre és azok is nagyon rászorultak már a javításra. Végtelen örömünkre szolgált, amikor megszámoltuk, hogy összesen 162 személy jött el az összejövetelekre noha csupán 42 Királyság-hírnök volt akkor a szigeten. Visszatükrözte ez a testvérek és testvérnők kis csoportjának nem szűnő buzgóságát, akik átlagosan 15 órát töltöttek havonta azzal, hogy az igazság és az élet jelképes vizét eljuttassák a Fogo sziget 32 000 lakosának.
Gyümölcsök egy katolikus országban
Hátravolt még a Sãnto Antao-n és São Nicolau szigeteken élő testvéreink meglátogatása. Miként ezek a nevek is érzékeltetik, több századon át a római katolikus egyház befolyása érvényesült ezeken a szigeteken. Noha a Zöld-foki-szigeteken még mindig a katolicizmus az uralkodó vallás, számos őszinte ember fordul a Bibliához, hogy hozzájusson az igazság felüdítő vizéhez.
Az a 49 Királyság-hírnök a két kicsiny gyülekezetben Santo Antão két ellentétes végén bizony kemény munkát végez, hogy kielégítse a sziget 44 000 lakosának szellemi szükségleteit. Amikor a Porto Novo-i gyülekezetbe 512 személy jött el, hogy meghallgassa a bibliai témájú nyilvános előadást, a 32 Királyság-hírnök előtt teljesen világos volt, hogy még sok juhszerű ember él Santo Antão-ban, aki szomjúhozza az igazság vizét.
A munka São Nicolau szigeten néhány évvel ezelőtt kezdődött el, amikor egy úttörő testvérnő Portugáliából levélváltás útján folytatott bibliatanulmányozást egy, a szigeten élő családdal. Azután, 1978-ban egy másik úttörő Portugáliában úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére, São Nicolau szigetére, hogy a sziget 15 000 lakosával megossza a Biblia igazságát. Amikor az első bibliai összejövetelt levezette a szigeten, csak egy személy volt jelen — ő maga! Jehova Isten azonban meghallgatta forró imáját, amelyet az összejövetelen mondott. Látogatásunk alkalmával a három gyülekezet 48 hírnökének végtelen örömére szolgált, hogy összesen 335 egyén jött el az összejövetelekre.
A szigeten az első körzetgyűlést látogatásunk alkalmával tartották meg és a helyi színházat teljesen ingyen bocsátották rendelkezésünkre. Városi tisztviselők gondoskodtak a hangosító berendezésről, s még a szállításért sem kellett fizetni. A vendéglátó gyülekezet 19 hírnöke gondoskodott a 100 küldött elszállásolásáról, és az élelmet is ők készítették el a 208 jelenlevő számára. A sok nehézség ellenére, amellyel testvéreink naponta szembenéznek, módot találtak arra, hogy hozzájáruljanak a Társulat Királyság-terem Alapjához.
Jehova Tanúi kitűnő viselkedése mindenütt közismert errefelé, és sok munkáltató őket keresi, amikor munkásokra van szüksége. A szigeten levő egyetlen benzinkút tulajdonosa például megkért egy Tanút, hogy nála dolgozzon, mivel olyan munkásra volt szüksége, aki becsületes. A testvérnek már volt munkahelye, így megígérte, hogy utána fog nézni, talán talál valaki mást. „Csak ha alámerített Tanú!” — erősködött a tulajdonos. Két hónappal később így lelkendezett testvérünknek: „Jehova Tanúi az egyetlenek, akiknek pénzt szabadna kezelniük!”
Az utolsó állomáshely — Sal-sziget
Utunk utolsó állomáshelye Sal-sziget volt. Nevének jelentése „só” amiből könnyen kiderül, hogy mi a sziget fő iparága. A kis gyülekezet itt 22 hírnökből áll, akik kemény munkát végeznek, hogy elvigyék a Királyság-üzenetet a 6500 szigetlakónak. Valódi élvezetet jelentett, hogy megosszuk a Jóhírt az itt lakókkal, mert szinte minden otthonba behívtak bennünket, s így egy-egy házban több családtaggal is beszélgethettünk.
Sal-szigeten tett látogatásunkkal véget ért utunk. Mily nagy áldást jelentett számunkra, hogy együtt munkálkodhattunk Jehova ezen hűséges szolgáival a Zöld-foki-szigeteken! E szigeteken most 531 Királyság-hírnök van, s ez a szám bizonyára még nőni fog, mivel 2567 egyén vett részt 1991-ben Krisztus halálának Emlékünnepén, akik továbbra is szellemi gondoskodásban részesülnek. Noha Jehova Tanúinak nagy része anyagilag szűkös körülmények között él, szellemiekben gazdagok és jól tápláltak. És mily igen hálásak, hogy Jehova az élet vizét oly bőségesen árasztja ezekre a szigetekre a maga dicsőségére és dicséretére!
[Térkép a 24. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
ZÖLD-FOKI SZIGETEK
SANTO ANTÃO
SÃO VINCENTE
SÃO NICOLAU
SANTA LUZIA
SAL
BOA VISTA
MAIO
SÃO TIAGO
FOGO
BRAVA
Praia
Atlanti-óceán