Vajon a képmások közelebb vihetnek téged istenhez?

EGYIPTOMI, babiloni és görög képmások sokasága tölti be ma a múzeumokat. Szobrok, amelyeket egykor buzgón tiszteltek, most mint az ősi művészet alkotásai kerülnek bemutatásra. Erejük csupán azoknak a képzeletében élt, akik imádták őket. Az őket tisztelő népek eltűnésével feltételezett hatalmuk is elveszett. A képmások mint tehetetlen, élettelen fa-, kő- és fémtárgyak kerültek kiállításra — hisz igazság szerint mindig is azok voltak.

Mi a helyzet azokkal a képmásokkal, amelyeket az emberek ma tisztelnek és imádnak? Vajon ezek erősebbek valamivel is az ősi egyiptomi, babiloni és görög képmásoknál? Valóban fontos szerepük van abban, hogy segítsenek az embereknek közelebb kerülni Istenhez?

Az emberiség, úgy tűnik, minden egyes generáció elmúlásával messzebb és messzebb sodródik Istentől. De mit tehetnek ebben az ügyben a világban található összes képmások? Ha nem óvják őket, beporosodnak, aztán elrozsdásodnak vagy elkorhadnak. Nem tudnak gondoskodni magukról, magukra hagyva semmit sem tehetnek az emberekért. Még ennél is fontosabb azonban az: mit mond a Biblia erről a kérdésről?

Költséges, alaposan kidolgozott, még sincs semmi haszna

Nem meglepő, hogy a Biblia feltárja: a képmásoknak semmi hasznuk nincs, képtelenek segíteni híveiknek közelebb kerülni Istenhez. Bár a vallási jellegű képmások általában költségesek és alaposan kidolgozottak, a Biblia rámutat valódi értékükre, amikor ezt mondja: „Bálványaik: ezüst és arany; a földből való ember kezének munkái. Szájuk van, de nem beszélnek, szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak; orruk van, de nincsen szaglásuk; kezük van, de egyáltalán nem érintenek; lábuk van, de nem tudnak járni; torkukból egyetlen hang sem jön elő. A készítőik hozzájuk hasonlókká lesznek, mindazok, akik bennük bíznak” (Zsoltárok 115:4–8).

A Biblia nemcsak a értéktelen bálványokat mutatja be, hanem elítélően beszél a képmásokról és azok imádóiról is: „Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, és nem beszélnek. Igen, úgy viszik őket, mert képtelenek egyet is lépni. Ne féljetek tőlük, mert semmi rosszat nem tehetnek, sőt mi több, nem áll hatalmukban az sem, hogy jót tegyenek. Minden ember oly esztelenül viselkedett, mint aki semmit se tud. Minden fémműves bizonyosan szégyent érez a faragott képe miatt, mivel a [fémből] öntött képe hazugság; nincs bennük szellem. Hiábavalóságok, nevetséges dolgok azok” (Jeremiás 10:5, 14, 15).

A katolikus nézet

Igaz, sokan azok közül, akik letérdelnek, imádkoznak, gyertyát égetnek vagy megcsókolnak bizonyos vallási jellegű képmásokat, nem tekintik magukat bálvány- vagy képmás imádóknak. Például a katolikusok azt állítják, hogy nem azért imádják Krisztus és Mária képmásait, mintha maguk a képmások valamiféle isteni természettel rendelkeznének, hanem azért, akit a képmások ábrázolnak. A The World Book Encyclopedia kijelenti, hogy „a római katolikus egyházban a képmásokat az általuk ábrázolt emberek jelképeiként tisztelik”. A katolikus papság azt prédikálja, hogy mindaddig helyes egy képmást tisztelni, amíg ez a tisztelet minőségében alsóbbrendű az Istennek kijáró tiszteletnél.

A valóság tehát az, hogy ezeket a képmásokat tisztelik. Még a New Catholic Encyclopedia is elismeri, hogy ez a tisztelet „imádati aktus”. Jézus Krisztus azonban elutasította a képmások használatát mint segítséget Isten megközelítéséhez, amikor ezt mondta: „Senki sem jön az Atyához, csak énáltalam” (János 14:6). Nem meglepő tehát, hogy az első századi keresztények elutasították a képmások használatát az imádatban.

Mindazonáltal a kereszténység vallásai ma a képmások sokasága miatt az összes többi vallás közül kiemelkednek. Igen, minden történelmi és Írás szerinti bizonyíték ellenére, amely felfedi a képmásoknak adott tisztelet értelmetlenségét, a magukat kereszténynek vallók őszinte Isten-keresésükben világszerte továbbra is letérdelnek és imádkoznak a képmások előtt. Miért?

Az ellenség csábítása

Ésaiás próféta szerint az ő napjainak képmás-imádói nem láthatták cselekedeteik értelmetlenségét, „mert szemeiket bekenték, hogy ne lássanak, és szívüket, hogy ne legyen éleslátásuk” (Ésaiás 44:18). Ki tud feltehetőleg ilyen hatást gyakorolni az emberekre? A képrombolók i. sz. 754-ben tartott tanácskozásukon kijelentették, hogy a képmások tiszteletét Sátán vezette be azzal a céllal, hogy elcsábítsa az embert az igaz Istentől. Vajon helyes volt-e ez a következtetés?

Igen, mivel összhangban van az ihletett Bibliával, amely már évszázadokkal korábban azt állította, hogy Isten fő ellensége, Sátán, az Ördög „megvakította” az emberek „elméjét”, hogy az igazság „ne ragyoghasson át” (2Korinthus 4:4). Egy képmás imádatakor tehát ahelyett, hogy valaki közelebb kerülne Istenhez, valójában a démonok érdekeit szolgálja (1Korinthus 10:19, 20).

Közelebb kerülni Istenhez

A képmások nem képesek segíteni abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A Nagy Teremtő, Jehova Isten, megveti a képmások tiszteletét (5Mózes 7:25). „Jehova olyan Isten, aki kizárólagos önátadást követel” (Náhum 1:2). Ezt mondja: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom, sem dicséretemet faragott képeknek” (Ésaiás 42:8). A Biblia tehát arra figyelmeztet, hogy akik képmásokat tisztelnek, azok „nem öröklik Isten királyságát” (Galátzia 5:19–21).

Jehova ugyanakkor irgalmas és megbocsátó Isten is. A Biblia beszél olyanokról, akik bálványaiktól Istenhez fordultak, s miután felhagytak bálványimádati szertartásaikkal, igazságosnak nyilváníttattak (1Korinthus 6:9–11; 1Thessalonika 1:9). Figyelembe vették Jézus szavait: „Az Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:24).

A Biblia komoly tanulmányozása feltárja, hogy Istenhez nem nehéz közel kerülni (Cselekedetek 17:26–28). Ő meleg, szerető és megközelíthető személyiség, hív és elvárja tőlünk, hogy bensőséges kapcsolatot fejlesszünk ki vele (Ésaiás 1:18).

Jehova Tanúi hívnak téged, hogy ismerd meg égi Atyánkat mint Személyt, tanulj a Jehova névről, tulajdonságairól és az emberiséggel kapcsolatos bánásmódjáról. Szavának, a Bibliának oldalain keresztül meg fogod érteni, hogy Isten megközelítéséhez miért nincs szükséged olyan látható segítségre, mint a szobrok és a képek. Igen, „közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Történészek megfigyelték, hogy . . .

◻ „Jól ismert tény, hogy az i.e. VI. században alapított buddhizmus körülbelül az i.sz. első századig nem látta alapítójának képmását.”

„A hindu hagyomány századokon át lényegében kép nélküli [bálványok vagy képmások nélküli] volt.”

„Mind a hinduizmus, mind a buddhizmus kép nélkülinek indult, és csupán fokozatosan fogadott el képmásokat imádatában. A kereszténység ugyanezt tette” (Mircea Eliade, The Encyclopedia of Religion).

◻ „A különböző bibliai beszámolókból nyilvánvaló, hogy az Isten igaz imádata mentes volt a képmásoktól . . . Az ÚSZ-ben [Újszövetségben] is tiltott az idegen istenek és bálványok imádata” (New Catholic Encyclopedia).

◻ „A korai keresztények imádatában is ismeretlenek voltak a képmások” (McClintock és Strong, Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature).

◻ „Sem az Újszövetségben, sem a keresztény vallás első korszakából származó hiteles írásokban nem fedezhető fel szobrok vagy képek használata a keresztények által gyakorolt imádatban, akár nyilvános akár magánjellegű” (Elias Benjamin Sanford, A Concise Cyclopedia of Religious Knowledge).

◻ „A korai keresztények megrémültek volna már a képmások templomokban való elhelyezésének gondolatától is, az azok előtt való letérdeplést vagy imádkozást pedig egyszerűen bálványimádásnak tekintették volna” (John Fletcher Hurst, History of the Christian Church).

◻ „A korai egyházban Krisztus és a szentek ábrázolását, és az ábrázolások tiszteletét következetesen ellenezték” (The New Encyclopædia Britannica).

◻ „Bár a korai egyháztól nem volt idegen a művészet, mégsem rendelkezett Krisztus képmásaival” (Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge).

[Kép a 7. oldalon]

Jézus kihangsúlyozta, hogy Isten olyanokat keres, akik „szellemmel és igazsággal imádják az Atyát”