Melyik Istent kell imádni?
AZ ÁLLATOKTÓL eltérően, mi emberek rendelkezünk az imádat képességével. Ez a képességünk születésünktől kezdve megvan. Van erkölcsi érzékünk is, továbbá lelkiismeretünk, ami segít megkülönböztetni, mi a jó és mi a rossz. Különböző módokon ugyan, de mindenki ezt a lelkiismeretet követi, s ezért sokan egy istenre vagy istenekre tekintenek vezetésért.
Az elmúlt egy vagy két évszázadban néhány világi értelmiségi vitatta egy mindenható Isten és Teremtő létezését. Marx Károly 1844-ben kijelentette, hogy a vallás „a nép opiuma”. Később Charles Darwin létrehozta az evolúció elméletét. Azután a bolsevik forradalom következett. Az ateizmus Kelet-Európában hivatalos állampolitika lett; kijelentették, hogy a vallás az 1917-es nemzedékkel ki fog halni. De az ateisták nem változtathatták át az utakat ember alkotta utakká. Ezt bizonyítja napjainkban a vallás újjáéledése Kelet-Európában.
Azonban, amint a Biblia mondja, vannak „úgynevezett ’istenek’, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok ’isten’ és sok ’úr’” (1Korinthus 8:5). Az emberiség korszakokon át istenek sokaságát imádta. Volt istene a temékenységnek, a szerelemnek, a háborúnak, a bornak és a mulatságnak. Csupán a hindu vallásban istenek milliói léteznek.
Istenek háromsága virágzott Babilonban, Asszíriában és Egyiptomban, valamint a buddhista országokban. A kereszténységnek is megvan a maga „szent” Háromsága. Az iszlám számára, amely elutasítja a Háromságot, „nincs isten, Allahon kívül”. Még azoknak is, akik kigúnyolják egy láthatatlan, mindenható Isten gondolatát, megvan a maguk istene. Például a Filippi 3:19-ben a Biblia ezt mondja a materializmus csapdájába került emberekről: „ . . . istenük a hasuk”.
A legtöbb ember annak az országnak vagy társadalomnak az istenét vagy isteneit imádja, ahol született. Ez különböző kérdéseket vet fel. Vajon minden imádati forma ugyanoda vezet — mint a hegycsúcsra vezető utak? Vagy a vallások titokzatos útjai közül sok a szerencsétlenségbe vezet — mint a szakadékba vezető ösvény? Vajon sok helyes útja létezik az imádatnak, vagy csupán egy? Sok dicséretre méltó isten van, vagy csupán egyetlen Mindenható Isten, aki méltó a mi kizárólagos önátadásunkra és imádatunkra?
A hamis istenek eredete
A fenti kérdéseket érdemes alaposan megvizsgálni. Miért? Mert a legrégibb írott vallási tekintély, a Biblia, ír egy hamis istenről, aki egy kígyó által végzetes folyamat megindítására vette rá első ősszüleinket. Haditervének lesújtó következményeit tapasztaljuk napjainkban (1Mózes 3:1–13, 16–19; Zsoltárok 51:5 [51:7, Károli]). Jézus, „az Isten Fia”, beszélt arról a lázadó angyalról, aki „a világ uralkodója”. Jézus egyik apostola „a dolgok jelen rendszerének istene” néven nevezte őt (János 1:34; 12:31; 16:11; 2Korinthus 4:4). A Jelenések 12. rész 9. verse úgy írja le ezt a lényt, mint „az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti”. A hamis vallásnak egész világbirodalma áll Sátán ellenőrzése alatt.
Sátán a fő megtévesztő (1Timótheus 2:14). Az emberiségnek az imádatot illető, veleszületett vágyára épít, sokféle istenséggel igyekezve kielégíteni azt — ősi szellemekkel, bálványokkal, ikonokkal, Madonnákkal. Még egyes emberek istenként való imádatát is támogatja, például hatalmas uralkodókét, győztes hadvezérekét, valamint a mozi és a sport csillagaiét (Cselekedetek 12:21–23). Jól tesszük, ha éberek vagyunk és elhatározzuk, hogy csak az egyetlen igaz Istent imádjuk, aki valójában „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27).
Ki az az egyetlen Isten, akit imádnunk kell? Mintegy 3000 évvel ezelőtt a bibliai zsoltáros úgy írta le, mint aki „a Legfelségesebb . . . , a Mindenható . . . , Istenem, akiben bízom”, és kiváló nevén nevezte őt — a „Jehova” néven (Zsoltárok 91:1, 2). Korábban Mózes ezt mondta róla: „Jehova, a mi Istenünk egyetlen Jehova” (5Mózes 6:4). Ésaiás próféta magát Istent idézte, amikor ezt mondta: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom, sem dicséretemet faragott képeknek” (Ésaiás 42:8).
Jehova Istennek szándékában áll megtisztítani nevét minden szégyentől, amivel a hamis isten, Sátán bepiszkította azt. Hogy hogyan teszi ezt meg, azt szemléltette i. e. 1513-ban, amikor felhasználta prófétáját, Mózest, hogy megszabadítsa Izrael népét az egyiptomi elnyomás alól. Akkor Isten a maga Jehova nevét ezekkel a szavakkal kapcsolta össze: „Annak bizonyulok, aminek bizonyulnom kell” (2Mózes 3:14, 15). Mielőtt igazolta volna magát az egyiptomi fáraóval szemben, ezt mondta a bűnös uralkodónak: „Azért tartottalak életben téged, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (2Mózes 9:16).
Ma hasonló a helyzet. Az ókori fáraóhoz hasonlóan, a jelenlegi világ istene, Sátán is kihívást intéz Jehova Istenhez és csalárd módon hadviselést folytat azon emberek ellen, akik szeretik az igazságosságot és igazságot (Efézus 6:11, 12, 18). Istennek ismét szándékában áll felmagasztalni nevét Sátán ellenállásával szemben. Mielőtt azonban Jehova megmutatná hatalmát Sátán és annak minden munkája elpusztítása által, elküldi imádóit, hogy jelentsék ki nevét az egész földön. A nevéről való ezen tanúskodás alapvető része az igaz imádatnak.
Maga Isten mondta, hogy ezek az imádók az ő tanúi lesznek, Jehova Tanúi, „a nép, amelyet magamnak alkottam, hogy elmondja dicséretemet” (Ésaiás 43:10–12, 21). Hogyan ’mondja el’ Jehova ’dicséretét’? Prédikálnak és tanítanak nyilvánosan és házról házra, hirdetve Jehova Királyságának a jó hírét, amelyben Fia, Jézus Krisztus uralkodik, s amely örök áldásokat hoz majd az engedelmes emberiségnek ezen a földön. Ezáltal „szüntelenül” imádják Istent, amint azt az első századi igaz keresztények is tették (Cselekedetek 5:42; 20:20, 21). Vajon isteni áldást élveznek eközben? A következő oldalak választ adnak erre a kérdésre.