Vajon helytelen a bosszúállás?

Az Egyesült Államokban az egyik autópályán egy autó lassú volt ahhoz, hogy félrehúzzon és elengedjen egy másikat. A második autó vezetője úgy állt bosszút, hogy lövést adott le az őt megsértő járműre, megölve ezzel egy ártatlan utast.

Egy tizenéves lány helyett egy másik lány kapott meg egy bizonyos szerepet egy iskolai színdarabban. A tizenéves lány úgy állt rajta bosszút, hogy az illető lány barátjának azt mondta: a lány egy másik fiúval foglalkozik egy másik iskolában. Ezzel tönkretette a lány kapcsolatát a barátjával.

SOKAN igazságosnak érzik a bosszúállást, amikor azt gondolják, hogy megbántották őket. Különböző módszerekkel, de ezt a mottót követik: „Ne mérgelődj, inkább állj bosszút!” Napjainkban az embertársaink iránti szeretet egyre inkább hanyatlóban van, és a bosszúállás szelleme virágzik (Máté 24:12).

Hogyan tekinted te a bosszúállást? Ha hiszel a Bibliának, akkor talán te is úgy érzed, hogy alapjában véve helytelen a bosszúállás. De mivel ebben az istentelen világban élünk, úgy érezheted, hogy gyakran valószerűtlen a megbocsátás, a bosszúállás ellentéte. Hogyan reagálnál arra, ha becsapnának vagy megtámadnának? Bosszúállóvá válsz, ha valaki semmibe vesz téged, vagy becsmérlően beszél rólad másoknak? Bosszúvágyó, vagy megbocsátó vagy?

A bosszúálló magatartás káros

A sérelemnek természetesen vannak fokozatai. A legtöbb embert azonban, aki bosszút akar állni valakin, még soha nem támadtak meg vagy nem követtek el rajta erőszakos bűncselekményt. A cikk elején idézett „sérelmek” meglehetősen jelentéktelenek voltak, bár hatalmasnak tűntek azoknak a véleménye szerint, akik úgy döntöttek, hogy bosszút állnak.

A Biblia azt mondja, hogy nem ápolhatjuk a bosszúálló magatartást. A Példabeszédek 24:29 ezt tanácsolja: „Ne mondd: ’Ahogyan ő tett velem, én is úgy teszek ővele!’ ” Miért ne? Egyrészt, az ilyen magatartás érzelmileg és fizikailag is káros. A bosszúálló gondolatok elrabolják az elme békéjét és megakadályozzák az egészséges érvelést. Figyeld meg erről az újsághírről szóló beszámolót: „Egy parkolóhelyen két farmer, árugyűjtő teherautójukról lövöldözve megölte egymást, még a gyermekkorukban kezdődő, 40 éves ellenségeskedésnek vetve ezzel véget.” Képzeld el, hogy e két ember gondolkodása gyűlölködő és bosszúálló szellemmel mérgeződött egész életük során! (Példabeszédek 14:29, 30).

Egy másik ok arra, hogy ne ápoljunk bosszúálló szellemet, az, hogy a másokat megsértő emberek — még a komoly sértéseket elkövetők is — megváltozhatnak. Pál apostol például egy időben ’jóváhagyta István tanítvány meggyilkolását’ és ’fenyegetést és öldöklést lihegett az Úr tanítványai ellen’. De megváltozott. Évekkel később Péter apostol — akinek az élete még a korábbi időszakban Pál miatt veszélyben forgott — úgy nevezte őt, hogy „szeretett testvérünk, Pál” (Cselekedetek 8:1; 9:1; 2Péter 3:15). A keresztények bosszút állhattak volna Pálon, különösen akkor, amikor megvakult és Damaszkuszban várakozott (Cselekedetek 9:3–15). Milyen tragikus hiba lett volna!

Pál ezért joggal tanácsolhatta a Róma 12:20-ban: „Ha éhezik az ellenséged, adj ennie; ha szomjazik, adj valamit innia.” Miért? Mert ha bosszút állunk az ellenségen, azzal megkeményítjük a viselkedését és megszilárdítjuk a köztünk lévő ellenségeskedést. De ha jót teszünk azzal, aki megsért vagy bántalmaz minket, akkor megenyhíthetjük a viselkedését és a korábbi ellenségből barát lehet.

A gyengeségeink felismerése is segíthet abban, hogy legyőzzük azt a keserűséget, amely a megtorlás kívánságához vezet. A zsoltáríró ezt kérdezte: „Ha a tévelygéseket tartanád számon ó Jah, ó Jehova, ki állhatna meg?” (Zsoltárok 130:3). Mindannyian megbántottunk vagy megsértettünk már másokat. Nem örültünk-e, amikor nem próbáltak bosszút állni rajtunk? Nem kellene akkor nekünk is hasonló mérsékléssel eljárnunk? Jézus ezt tanácsolta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12).

Igaz, a Biblia azt mondja: „Gyűlöljétek a rosszat.” (Zsoltárok 97:10; Ámos 5:15). De a Biblia nem azt mondja, hogy a rossz dolgot elkövető személyt gyűlöljük. Valójában Jézus ezt parancsolta nekünk: „Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44). Ha igazságtalansággal fizetünk az igazságtalanságért, azzal a jogtalanság elkövetőjének szellemét utánozzuk. A régi példabeszéd ezt mondja: „Ne mondd: ’Visszafizetem a rosszat!’ Bízzál Jehovában, és ő megment téged” (Példabeszédek 20:22). Milyen bölcs magatartás! Mennyivel jobb győzteseknek mutatkoznunk azáltal, hogy ellenállunk a helytelenség elkövetőinek utánzására irányuló kísértésnek (János 16:33; Róma 12:17, 21).

Büntetés — ki által?

Bizonyos tettek természetesen súlyosabbak a személyes sértésnél vagy bántalmazásnál. Mi a helyzet akkor, amikor bűncselekmény áldozataivá válunk? Természetesen úgy érezzük, hogy az igazságosság érdekében valamit tenni kell. De mit? Bizonyos társadalmi körökben nem szokatlan személyesen eljárni és bosszút állni. De az ilyen társadalmi körök gyakran végzik úgy, hogy vérbosszú által bomlanak fel. Ma, sem Isten törvénye, és a legtöbb esetben az emberi törvények sem engedik meg az egyéneknek, hogy személyesen álljanak bosszút a bűncselekményekért — éspedig jó okkal. Az ilyen személyes erőszak csak még több erőszakot szül.

A bűncselekmény áldozata akkor hát ölbe tett kézzel várjon és tétlenül fogadja a sérelmet? Nem szükségszerűen. Ha a személyünket vagy a tulajdonunkat sérelem éri, a hatóságokhoz fordulhatunk. Úgy dönthetsz, hogy rendőrt hívsz. A munkahelyeden fordulj a felettesedhez. Az iskolában az igazgatót keresheted fel. Az egyik ok, amiért ők ott vannak, az, hogy megvédjék az igazságot. A Biblia elmondja nekünk, hogy a kormányzó hatóságok ’Isten szolgái’, akik ’bosszúállók, hogy kifejezzék a haragot azon, aki rosszat cselekszik’ (Róma 13:4). Az igazságszolgáltatás megköveteli, hogy a kormányzat gyakorolja a hatalmát, megfékezze a gonosztettet és megbüntesse a gonosztett elkövetőit.

Igaz, időnként lassú az igazságszolgáltatás. Egy életunt író ezt mondta: „Az igazságszolgáltatás olyan mint egy vonat, amely csaknem mindig késik.” Olykor a vonat valóban soha nem érkezik meg. Az igazságtalanság cselekvői olyan hatalommal bírhatnak, hogy a hatóságok nem tudják ellenőrzésük alatt tartani őket. Ennek ellenére az önmegtartóztatás a bölcs eljárás. „Egész indulatát szabadjára engedi az ostoba, a bölcs azonban mindvégig nyugodt marad” — mondja a Biblia (Példabeszédek 29:11).

Bosszú — ki által?

Ha megtartóztatjuk magunkat a bosszútól, az áldásokat hoz számunkra, és nyugodtan várakozhatunk, tudván azt, hogy az igazságszolgáltatás majd megtörténik, Isten a megfelelő időben elvégzi azt. Jehova tudatában van annak, hogy az akadálytalan gonoszság romlottsághoz vezet (Prédikátor 8:11). Nem fogja megengedni a megkeményített viselkedésű gonoszoknak, hogy örökké elnyomják az emberiséget. Ezért tanácsolta ezt Pál apostol nekünk: „Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás; én megfizetek, mondja Jehova’ ” (Róma 12:19). A Biblia valóban beszél a Teremtő bosszúállásának a napjáról. Mi lesz ez a bosszúállás napja? És kik lesznek Isten bosszújának célpontjai? A következő cikkben ezt tárgyaljuk meg.

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

A bosszúvágy érzéseinek az ellenőrzése céljából emlékezz arra, hogy

□ Istennek gondja van az igazság szolgáltatásra

□ a bosszúálló magatartás táplálása káros

□ a kedvesség gyakran csökkenti a nézeteltéréseket

□ sok általunk elkövetett sérelmet néztek el nekünk mások

□ a sérelmet elkövető személyek megváltozhatnak

□ azáltal győzzük le a világot, ha ellenállunk viselkedési módjának