Pénzkölcsönzés keresztény társaknak

PEDRO és Carlos jó barátok voltak.a Keresztény társak voltak és mindkettőjük családja meleg kapcsolatot tartott fönn egymással. Így, amikor Carlosnak vállalkozása számára szüksége volt pénzre, Pedro nem vonakodott felkínálni neki. „Mivel jó barátok voltunk — magyarázza Pedro —, nem vigyáztam.”

Csupán két hónappal később azonban, Carlos üzleti vállalkozása csődbe jutott, és a pénz visszafizetése abbamaradt. Pedro — legnagyobb meglepetésére — megtudta, hogy Carlos a kölcsönvett pénz nagy részét nem arra költötte, hogy a vállalkozásból származó kiadásait fedezze vele, hanem arra, hogy szertelen életmódjával járó költségeit finanszírozza. Az ügyet nem lehetett elintézni Pedro megelégedésére még azután sem, hogy egy éven keresztül felkereste őt és levelekben figyelmeztette. A csalódottság Pedrót arra vitte, hogy Carlost — a barátját és keresztény testvérét — börtönbe juttatta.b Vajon a megfelelő eljárást választotta? Mindjárt meglátjuk.

Pénzkölcsönzéssel kapcsolatos viták és félreértések gyakori okai felbomlott barátságoknak szerte a világon élő emberek között. Esetenként még keresztény társak között is lehetnek viszályra szító okok. Sok országban nehéz bankkölcsönt szerezni, így egészen megszokott, hogy pénzügyi gondok esetén barátokhoz fordulnak az emberek vagy a rokonaikhoz. Pedro és Carlos szomorú tapasztalata azonban jól szemlélteti, hogy ha nem követik gondosan a Biblia alapelveit, az — mind a kölcsönkérő mind a kölcsönadó számára — súlyos nehézségeket jelenthet. Akkor hát, mi a megfelelő eljárásmód arra vonatkozóan, ha egy keresztény társunk kérésére kölcsönt adunk?

A kölcsönadás költségeinek felmérése

A Biblia helyteleníti a szükségtelen kölcsönzést. „Senkinek semmivel ne tartozzatok azonkívül, hogy egymást szeressétek” — int Pál apostol (Róma 13:8). Így mielőtt adósságba vernétek magatokat, számoljátok ki a költségeket. (Vö. Lukács 14:28.) Valóban szükség van rá, hogy pénzt kérjetek kölcsön? Az életszükségletet jelenti, hogy családodat fenn tudd tartani? (1Timótheus 5:8). Vagy indítékod a pénz kölcsönkérésre magában foglal bizonyos mértékű kapzsiságot is — talán azt a kívánságot, hogy fényűzőbb életet folytathass? (1Timótheus 6:9, 10).

Egy másik jelentős tényező az, hogy a tartozás magadra vállalása nem kényszerít-e arra, hogy túlórázz és ezzel talán alhanyagold az összejöveteleket és a szántóföldi szolgálatot. Továbbá megengedheted-e igazán magadnak, hogy más pénzét kockára tedd? Mi van akkor, ha az üzlet vagy a vállalkozás csődbe jut? Ne feledd, hogy „a gonosz kölcsönkér és nem fizeti vissza” (Zsoltárok 37:21).

’Igazságot beszélni’ a kölcsönadónak

Ezeknek a tényezőknek a megfontolása után esetleg még mindig úgy érzed, hogy üzleteidhez kölcsön igénybevételére van szükséged. Ha ezt világi forrásokból nem tudod megszerezni, nem szükségképpen rossz keresztény társaidhoz fordulni, mert megszokott dolog barátokhoz fordulni szükség idején, miként Jézus kijelentette a Lukács 11:5-ben. Mégis az embernek törekednie kell arra, hogy ’szóljon igazat’ (Efézus 4:25). Becsületesen magyarázd el mindazokat a tényeket, amelyeket a kölcsönkérés magában foglal — beleértve a kockázatot, még az olyanokat is, amelyek úgy tűnik a távoli jövőben merülnek fel. És ne sértődj meg, ha a leendő hitelező sorra teszi fel a precíz kérdéseket, hogy pontos képet alkothasson.c

Vajon az ’igazat szólná’ az, aki egy bizonyos célra kölcsönkérne pénzt és azután más célra használná fel? Aligha. Egy latin-amerikai bankár így fogalmaz: „Egy bank törölné a hitelt, és ha valaki nem fizetné ki a tartozását azonnal, bírósági végzés alapján minden tulajdonára rátenné a kezét.” Ha a kölcsönt azon az alapon nyújtották, hogy növelje az üzlet nyereségét és azt mégis más célra használják fel, az valójában megvonná a hitelezőtől a biztosítékot, hogy a hitelt vissza tudják fizetni. Igaz, hogy talán nem kell félned törvényes megtorlástól, ha keresztény társadtól kérsz kölcsön. Mindamellett, „szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak” (Példabeszédek 22:7).

Az aranyszabály alkalmazása az üzleti életben

Jézus mondta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Mily fontos, hogy ez a szabály érvényesüljön, amikor valaki üzleti kapcsolatban áll egy hívőtársával! Hogy reagálnál rá például, ha a testvéred elutasítaná, hogy kölcsönt adjon neked? Úgy éreznéd, hogy a testvéred cserbenhagyott téged, a barátját? Vagy elismernéd és tiszteletben tartanád azt a jogát, hogy visszautasítsa ajánlatodat, megértve azt, hogy talán neki magának is szüksége van a tőkéjére vagy talán sokkal súlyosabbnak találja a kockázatot, mint te? Őszinte kételyei lehetnek alkalmasságodat illetően, hogy a tőkével hatékonyan tudsz bánni. Ebben az esetben visszautasítása igazán mind gyakorlatiasnak mind szeretőnek tekinthető (Példabeszédek 27:6).

Ha egy barát valóban belemegy, hogy némi pénzt hitelezzen, a részleteket írásba kell foglalni, beleértve a kölcsönadott összeget, milyen célra használják fel a pénzt, milyen vagyontárgyak szolgálnak a kölcsön biztosítékául, valamint hogyan és mikor történik a visszafizetés. Bizonyos esetekben az is bölcs eljárás, hogy szerződést készíttessenek vagy átnézessék azt egy ügyvéddel és a hatóságok irattárába helyeztessék. Mindenesetre, ha már egyszer az egyezséget aláírták, akkor „az Igen szavad jelentse azt, hogy Igen és a Nem szavad azt, hogy Nem” (Máté 5:37). Ne építs a barátod jószívűségére, hanem a vele szemben fennálló tartozásodat vedd éppen olyan komolyan, mintha egy bankkal állnál szemben.

Óvatos hitelező

Mi van akkor, ha tőled kérnek kölcsön? Sok minden függ a körülmények összességétől. Például, egy keresztény testvér — saját hibáján kívül — anyagi csődbe juthat. Ha módodban áll, a keresztény szeretet arra fog indítani, hogy ’add meg neki a szükséges testi dolgokat’ (Jakab 2:15, 16).

Mily nagy szeretetlenségről tanúskodna kihasználni a testvér szerencsétlen állapotát, ha ilyen esetben kamatot kérnénk! Jézus erre ösztönzött: „Szeressétek továbbra is ellenségeiteket és tegyetek jót és adjatok kölcsön [kamat nélkül] semmit sem remélve viszonzásul” (Lukács 6:35; vö. 3Mózes 25:35–38).

Nézzük mi van akkor, ha egyszerűen arra kérnek, hogy vállalj kezességet egy kockázatos tőkebefektetésnél? Az ilyesmi nagyon megközelíti a pénzügyi befektetéseket. A Biblia itt világosan óvatosságra int, és így figyelmeztet: „Ne légy azok között, akik a kézbe csapnak, azok között, akik a kölcsönért kezességet vállalnak” (Példabeszédek 22:26).

Ha így áll a dolog, akkor először is el kell döntened, hogy tényleg megengedheted-e magadnak a beruházást. Anyagi csődbe sodor majd téged, ha az üzlet balul üt ki, vagy az adós képtelen kifizetni a hitelt? Ha megteheted, hogy kölcsönadj és haszon származik belőle, neked is jogod van ahhoz, hogy részesedj belőle, és ésszerű kamatot köss ki a kölcsönadott pénz után. (Vö. Lukács 19:22, 23.) A Példabeszédek 14:15 erre int: „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az éleseszű megfontolja lépéseit.” Néhány, normális körülmények között körültekintő üzletember félretette az elővigyázatosságot, amikor keresztény társakkal kötött üzletet. A magas kamatok csábítása arra indított egyeseket, hogy meggondolatlan beruházásokba vágjanak bele, amin keresztül elveszítették mind a pénzüket, mind pedig a barátságukat keresztény társaikkal.

Nem érdektelen, hogy bankárok leginkább három tényezőt vesznek figyelembe, annak megállapításánál, mennyire kockázatos lehet számukra egy hitelnyújtás: 1. a kölcsönkérő személy jelleme; 2. azon képessége, hogy visszafizesse a kölcsönt; 3. az uralkodó körülmények abban az üzletágban. Nem tanúsítanánk-e „gyakorlati bölcsességet”, ha a dolgokat hasonló módon mérnénk fel, amikor megfontoljuk, hogy nehezen megkeresett pénzünket kölcsönadjuk valakinek? (Példabeszédek 3:21).

Milyen a hírneve például annak a testvérnek, aki kölcsönkér? Úgy ismerik őt, mint aki megbízható, szavahihető vagy megbízhatatlan és állhatatlan? (Vö. 1Timótheus 3:7.) Ha ki akarja bővíteni az üzletét, eddig a pontig siker koronázta azt? (Lukács 16:10). Ha nem, gyakorlatiasabb segítség lenne a számára, hosszú távon a pénzével való bánásmódban támogatnánk őt, ahelyett, hogy pénzt kölcsönöznénk neki, amit rosszul használna föl.

Egy másik tényező, hogy milyen lehetősége van a visszafizetésre. Mennyi a jövedelme? Milyen összegű tartozásai vannak? Teljesen magától értetődik, hogy őszinte legyen veled szemben. Azonban még mindig a keresztény szeretetnek kell érvényesülnie. Lehet például, hogy valaki az általa nyújtott kölcsönre anyagi biztosítékot akar letétbe helyezni a testvér rendelkezésére álló tehermentes vagyontárgyakból. A mózesi törvény elítélte az ember létfenntartási eszközeinek, illetve alapvető használati értékeinek zálogként történő elfogadását (5Mózes 24:6, 10–12). Ily módon egy dél-amerikai testvér — aki üzletember — azt mondja, hogy fele akkora kölcsönt ad, mint amennyi eladható vagyontárgya van a testvérnek. „Foglalkozásának szerszámait pedig vagy a házát nem tekintem eladható vagyontárgynak — fejti ki. — Semmiképpen nem szeretném testvéremet az utcára tenni, elvenni tőle az otthonát azért, hogy visszakapjam a pénzemet.”

Végül pedig reálisan fel kell mérni az általános üzleti feltételeket azon a területen ahol élsz. „Az utolsó napokban” élünk, amikor is az emberek „pénzszeretők, . . . árulók” (2Timótheus 3:1–4). Amíg a barátod és testvéred valószínűleg becsületes, társai, alkalmazottai és ügyfelei talán nem azok. Mint keresztény nem folyamodhat megvesztegetéshez és hazudozáshoz, amelyek olyan taktikák, amiket versenytársai felhasználhatnak a saját előnyükre. Azt is figyelembe kell venni, milyen pusztítást végezhetnek az „idő és az előre nem látható körülmények” (Prédikátor 9:11 [9:13, Károli]). Az áruk értéke hirtelenül csökkenhet. A gyors infláció tönkretehet egy üzletet vagy a kölcsönadott pénz elértéktelenedhet. Lopás, baleset, vandalizmus és vesztegetések szintén kellemetlen járulékai egy vállalkozásnak. Mindezeket a szempontokat figyelembe kellene venned, mielőtt meghozod döntésedet.

Kudarc

Időnként, minden elővigyázatosság ellenére, a keresztény egyszerűen képtelen visszafizetni a kölcsönt. Az aranyszabály arra kell őt ösztönöznie, hogy rendszeresen lépjen érintkezésbe a hitelezőjével. Talán egy ideig csupán kis összegeket tud visszafizetni. Mindazonáltal a keresztény ne gondolja azt, hogy kisebb-nagyobb részletfizetései felmentik valódi áldozatok meghozatala alól annak érdekében, hogy teljesítse kötelezettségeit (Zsoltárok 15:4). A keresztény hitelező szintén tanúsítson szeretetet. Ha úgy érzi, hogy tisztességtelenül bántak vele, akkor alkalmazza a Máté 18:15–17. versének tanácsát.

Világi hatóságok bevonása, miként ezt Pedro tette a cikk elején említett esetben, ritkán lenne tanácsos. Ezt mondja Pál apostol: „Ha valakinek közületek peres ügye van a másik ellen, hogyan merészeli az igazságtalan emberek bírósága előtt keresni az igazát, és nem a szentek előtt? . . . Hát valóban nincs egy bölcs ember köztetek, aki képes lenne ítélni a testvérei között, hanem a testvér testvér ellen fordul bírósághoz éspedig hitetlenek előtt? Valóban, már az ilyen is vereséget jelent számotokra, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a kárt?” (1Korinthus 6:1–7).

Adódhatnak olyan helyzetek — hitetlen társakkal, világi beszerzőkkel vagy biztosítási ügyekben —, amelyeket látszólag világi bíróságok vagy kormányhivatalok előtt kell elrendezni. De a legtöbb esetben a keresztény inkább elszenvedi az anyagi veszteséget, mint hogy kitegye a gyülekezetet annak a szégyennek, amit egy testvér vád alá helyezése jelentene kifizetetlen kölcsön miatt.

Legtöbb esetben az ilyen szörnyű következményeket el lehet kerülni. Hogyan? Mielőtt kölcsönadsz egy testvérnek vagy kölcsönkérsz tőle, légy tisztában a lehetséges kockázatokkal. Tanúsíts elővigyázatosságot és bölcsességet. Mindenekfelett „minden dolgotok” — az üzleti ügyeket is beleértve — „szeretettel menjen végbe!” (1Korinthus 16:14).

[Lábjegyzetek]