Mezők fehérek az aratásra Brazíliában
„EMELJÉTEK fel szemeteket és tekintsetek a mezőkre, hogy fehérek az aratásra. Aki már arat, megkapja a bérét és gyümölcsöt gyűjt az örökké tartó életre” (János 4:35, 36). Jézus Krisztusnak e prófétai szavai ma is valóságosak a nagy kiterjedésű dél-amerikai ország, Brazília távol fekvő helyein.
Sok éve már, hogy Jehova Tanúi Brazíliában nagyszerű növekedésnek örvendhetnek. A Királyság-aratók 308 973 létszámmal csúcsot értek el 1991 áprilisában, és ugyanebben az évben több mint 401 574 házi bibliatanulmányozást folytattak. Összesen 897 739 személy gyűlt össze 1991. március 30-án, hogy együtt megemlékezzenek Jézus haláláról — annak a Jézusnak a haláláról —, aki az aratómunkát elkezdte.
Ezeknek a nagyszerű eredményeknek ellenére, a mezők egy része még mindig arra vár, hogy learassák. Több mint ötmillió ember él Brazíliának olyan területén, ahol kevés vagy egyáltalán semmi prédikálómunkát nem végeztek még Jehova Tanúi. Mit tesznek azért, hogy kiterjesszék az aratást ezekre a területekre?
Úttörők kiveszik a részüket az aratásból
Az utóbbi hat hónapos időszakban, az Őr Torony Társulat brazíliai fiókhivatala elküldött teljes idejű Királyság-hírnököket — 100 ideiglenes különleges úttörőt és 97 általános úttörőt — 97 városba, melyek többé-kevésbé az ország sűrűbben lakott keleti részében helyezkednek el. Számtalan gyülekezetből jelentkeztek önkéntes Királyság-hírnökök, hogy rövidebb időn át ezeken a területeken szolgáljanak. Az akadályok ellenére, amelyeket le kellett győzni, az eredmények kielégítőek.
Például São João da Ponte-ban Minas Gerais államban az úttörők felkeresték a helybeli iskola vallástanítóját. Miután meghallotta az üzenetet, 50 példányt rendelt az Ifjúságodat tedd eredményessé! című könyvből a katekizmust tanuló osztály számára. Egy másik tanár ekként vélekedett a távozni készülő úttörőkhöz szólva: „Nem kellene elmenniük, hiszen olyan nagyszerű munkát végeznek itt. Maguk az egyetlen vallás, amely világosan meg tudja magyarázni a Bibliát.”
De nem mindenkinek tetszett ez a kitűnő munka. Például figyeld meg a levelet, amelyet a helyi újság (Diário de Montes Claros) nyomtatott ki, első oldalán ezzel a szalagcímmel: „Pap, akit erőszakra és faji megkülönböztetésre való bujtogatással vádolnak.” A levél így szól: „A templomban [a papnak] az a szokása, hogy átokkal sújtsa azokat a személyeket, akik más szekták és vallások követőivé lesznek, annak ellenére, hogy a helyi papság nem gondoskodik megfelelő, az Evangélium alapján történő katolikus és keresztény irányításról a hűségesek számára. A misén a szóbanforgó pap támadást intézett Jehova Tanúinak jelenleg a városban időző szolgái ellen, noha azok nem bántják a katolikusokat.” A cikk írója (egy teológus) nem tanúsított ilyen magatartást, sőt részt vett az úttörők által tartott bibliai előadáson és magával hozott néhány érdeklődő személyt is, akik mindnyájan nagy élvezettel vettek részt az összejövetelen.
Négy testvér Fortalezá-ból repülőgéppel utazott Fernando de Noronha-szigetre, amely 400 kilométerre van a szárazföldtől. A sziget 1500 lakosa nem részesült alapos tanúskodásban több mint 15 éve. Tíz nap alatt a testvérek 50 könyvet és 245 folyóiratot és brosúrát helyeztek el, valamint 15 házi bibliatanulmányozást vezettek be. Tizenkét egyén vett részt Krisztus halála Emlékünnepén, amely látogatásuk időtartamára esett. Az úttörők remélik, hogy Jehova segítségével a munka rövidesen szilárdan meggyökerezik ott. Néhány testvér megfontolás tárgyává tette, hogy odaköltözik a szigetre.
A papság befolyása kihat az aratásra
Egy csoport Királyság-hírnök a Rio de Janeiróban levő Arpoador gyülekezetből önként ajánlkozott, hogy két hetet tölt el prédikálással Minas Gerais állam jónéhány városában, melyek mintegy 200 kilométerre fekszenek városuktól. Végtelen örömükre szolgált, hogy a helybeli emberek nagyon vendégszeretők és kedvesek voltak. Szokásuk volt, hogy megemeljék kalapjukat valahányszor Isten vagy Jehova neve elhangzott. Isten iránti tiszteletük miatt azonban könnyen kerültek a papság befolyása alá.
Az egyik városban a pap azt tanácsolta az embereknek, hogy ne hallgassanak Jehova Tanúira illetve ne vegyenek részt az összejövetelükön, amelyet tartani szándékoztak. Az összejövetel idejére misét hirdetett, amit teljes erővel közvetített egy hangszórón keresztül a templomon kívül levőknek. Erőfeszítései ellenére azonban 29 helybeli lakos vett részt az összejövetelen a látogatókon kívül.
Egy szomszédos város teljesen másképp reagált látogatásukra! Ott a pap felszólította az embereket, hogy jól figyeljenek, amikor a Tanúk felkeresik őket. Ennek eredményeként 168 ember vett részt az első összejövetelen. Később azt mondta nekik, hogy figyeljék meg, miként tartják meg Jehova Tanúi az Emlékünnepet, mert — ahogy mondta — „ők a megfelelő módon teszik azt”. Az alatt a két hét alatt, amíg azon a területen prédikálták a Királyságot, 1014 könyvet és 1052 folyóiratot és brosúrát terjesztettek el.
Tartós erőfeszítések áldásokat hoztak
Egy hónappal később 34 Királyság-hírnök visszatért, hogy az első látogatásuk alkalmával bevezetett bibliatanulmányozásokat figyelemmel kísérjék. A keresztény vén, aki vezette őket, így írt erről: „Lenyűgöző volt látni, hogyan fogadtak az érdeklődő emberek bennünket, hálával és az öröm könnyeivel a szemükben.” Egy testvérnő visszaemlékezik arra, miként közeledett hozzá és más Tanúkhoz egy asszony, amikor falatoztak „könyörögve és könnyekkel a szemében, hogy menjünk és tanulmányozzunk vele”. Egy másik hölgy háromszor tanulmányozott az alatt a hét alatt, amíg a Tanúk ott voltak. Minden alkalommal felkészült, és várta a tanulmányozás idejét. A hölgy elmondta, hogy már elkezdett imádkozni az igaz Istenhez, Jehovához. „Mindig erre vágytam a szívemben” — tette hozzá.
Később két úttörőt jelöltek ki, hogy az azon a területen élő emberekre gondot fordítsanak. Miként az i. sz. első században „azok, akik helyesen reagáltak az örökké tartó életre, hívőkké lettek” (Cselekedetek 13:48). S miként a szamáriabeli asszony, akinek Jézus bizonyságot tett Jákób kútjánál, ők is elkezdték mások tudomására hozni azt, amit tanultak (János 4:5–30). Ma a két úttörő mellett 6 további úttörő szolgál, és a heti összejövetelen átlag 20 ember vesz részt.
E különleges munka sikerén fellelkesedve, az Arpoador gyülekezet 29 hírnöke elment prédikálni Mutum városába, amely mintegy 500 kilométerre fekszik Rio de Janeirótól. „Fogadtatásunk valóban rendkívüli volt” — mondta a csoportot irányító vén. „A legtöbb ember olyan figyelmesen és érdeklődéssel hallgatott minket, hogy 170 bibliatanulmányozást kezdhettünk, és úgy érezzük, hogy sok tanulmányozás tartós lesz.” Két hét alatt a hírnökök mindegyike átlagosan 90 órát prédikált és majdnem 1100 kiadványt terjesztettek el. A testvérek által tartott nyilvános előadáson a csúcs 181 résztvevő volt.
Néhány hónap elteltével, a gyülekezet egy csinos kis házat bérelt ki Mutumban Királyság-terem és úttörő otthon céljára. Az első beszámoló részlete, amelyet a két úttörő testvérnő a számára kijelölt területről küldött a Társulatnak, így szól: „A sok bevezetett tanulmányozás miatt több úttörőre van szükség. A Rio de Janeiróból havonta egyszer idelátogató testvérek segítségével sem vagyunk képesek ezt a rengeteg munkát elvégezni. Tízből kilenc meglátogatott háztulajdonos azt kéri, hogy térjünk vissza hozzájuk. Segítségre szorulunk abban is, hogy valaki az összejöveteleket levezesse.” Most egy további úttörő csatlakozott hozzájuk.
Átalakított életek
Nagyszerű bátorítást jelentett számunkra azt látni, hogy az igazság gyökeret eresztett és kiváló gyümölcsöket termett. Egy érdeklődő személy ezt írta: „A legjobb dolog, ami velem megtörténhetett az volt, hogy ezt a bibliaismeretet megszereztem. Életem jobbá lett, és már nem szükséges nyugtatókat szednem . . . Bárcsak megjutalmazna titeket Jehova mindazért, amit értem tettetek.”
Egy másik személy megállapította: „Végtelenül csodálom, hogyan nyitotta meg Jehova a szememet. Jóllehet nagyanyámat ezen a héten veszítettem el, most rendelkezem azzal a reménységgel, hogy majd ismét láthatom őt. Remélem, hogy alámerítkezem, előbb azonban még szeretnék jól felkészülni rá. Bár Jehova áldása kísérne titeket, mivel eljöttetek ide megmutatni nekünk a keskeny utat, amely az örök élethez vezet.” Idézzük egy másik személy véleményét is: „Szeretném, ha tudnátok róla, hogy egy hónappal ezelőtt abbahagytam a dohányzást. A folyóirat, amit elküldtetek nekem, nagyon boldoggá tett. Sok jó dolgot tartalmazott, amelyek segítségemre voltak, hogy úgy is tegyek, ahogy ott ajánljátok.” Az aratás minden bizonnyal jó okot szolgáltat az örvendezésre.
Azt azonban leszögezhetjük, hogy ezek az áldások nem érhetők el küzdelem nélkül. Például, amikor egy hölgy és a leánya elkezdtek tanulmányozni, a helybeli pap figyelmeztette őket, hogy ha eljárnak az összejövetelekre a Tanúkhoz, akkor kiteszik őket az egyházból. Figyelmen kívül hagyva a fenyegetést, ők eljártak az összejövetelekre. Korábbi barátaik ekkor kizárták őket a körükből, néhányan közülük azzal vádolták őket, hogy megzavarodtak, mivel „az a Jehova” nincs is feltüntetve a katolikus Bibliában. Minthogy a hölgy képtelen volt megtalálni Jehova nevét a katolikus Bibliában, meghívta a szomszédait, hogy látogassák meg őt, amikor az úttörőkkel tanulmányozást folytat. Egy asszony a katolikus Bibliának a Paulinas-féle fordításával érkezett meg. Amikor elolvasta Isten nevét a 2Mózes 6:3 lábjegyzetében, elfogadott egy bibliatanulmányozást az otthonában.
Teljes mértékig vegyél részt az aratásban!
Vajon milyen hatása volt a ritkán bemunkált területeken végzett szolgálat magukra a munkásokra? Az egyik Királyság-hírnök így nyilatkozott: „Az itt végzett tevékenységünk hitünk és Jehovához fűződő kapcsolatunk megerősítésére szolgált, és segített nekünk felülvizsgálni, hogy minek biztosítottunk elsőbbséget.” Egy másik hírnök megállapította: „Ez a 14 napos időszak testvéreim iránt érzett szeretetemet megnövelte, ők is egy családként, egy célból szolgálnak: hogy felkutassák a szelídeket. Az itt töltött idő arra indított, hogy jobban szeressem azokat, akik elfogadják üzenetünket, gyakran könnyekkel a szemükben, igazi szomjúságot tanúsítva az igazság iránt. És ami a legfőbb, éreztem, hogy Jehova szeretete megajándékoz bennünket azzal a kiváltsággal, hogy őt szolgálhatjuk.”
Egy vén, aki részt vett a prédikáló munkában a ritkán bemunkált területen, rámutatott a kirívó különbségekre az ottani élet és a nagyvárosi élet között. Azt mondta: „Akaratlanul is arra kell gondolnom, mily gazdaggá tenné sok testvér az életét, ha az ország belsejébe költöznének. Itt gyakorlatilag egyáltalán nem létezik az erőszak. Kis és közepes nagyságú városokban olyan életet élhetnénk, ami nemcsak sokkal olcsóbb megélhetést biztosít, hanem azt is, hogy többet lehessünk együtt a testvéreinkkel és több időt szánjunk a szellemi tevékenységekre. Vajon képesek lennének-e a nyugdíjas testvérek, fiatal emberek, akiknek kevés családi kötelezettségük van vagy olyan testvérek, akiknek a munkája megengedi, hogy megragadják ezt az egyedülálló kiváltságot — ezáltal örömet szerezve maguknak, Jehovának és a felebarátaiknak?”
Ez a beszámoló a ritkán bemunkált területről Brazíliában azt bizonyítja, hogy a mezők fehérek az aratásra. Csupán két év alatt a munka ezen a területen azt eredményezte, hogy 191 gyülekezetet és elszigetelt csoportot alapítottak. Sok még a tennivaló, de Jehova bizonyosan továbbra is kiárasztja áldásait, mialatt több Királyság-hírnök vesz részt a gyümölcsöző aratásban. Te vajon képes vagy-e nagyobb részt vállalni belőle?
[Térkép/kép a 25. oldalon]
Boldog Tanúk Rio de Janeiróból részt vesznek az aratásban
[Térkép]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
BRAZÍLIA
[Kép a 26. oldalon]
Tanúskodás Minas Gerais vidéki területén