A Biblia nézőpontja a békéről és biztonságról
Sokan elismerik azt a látható irányzatot, amely az egységesebb világra és arra a békére és biztonságra irányul, melyet mindez magával hozhat. Ezek az emberek azt remélik, hogy az ilyen változás egy jobb világ kialakulásához vezet majd. A Biblia azonban jelzi, hogy a látszólagos dolgokon kívül ez több mindent foglal magába.
A BÉKE és biztonság témája különösen amiatt érdekli a keresztényeket, amit Pál apostol ihletés alatt írt az egyik keresztény gyülekezetnek az első században. Szavait a Bibliában az 1Thessalonika 5:3-ban találjuk feljegyezve: „Amikor azt mondják: ’Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás, mint a szorongató fájdalom a várandós asszonyra, és semmiképpen meg nem menekülnek.” Ez az írásszöveg fontos kérdéseket vet fel.
Béke és biztonság Előjáték, de mihez?
Ha elolvasod Pál fent idézett szavainak a szövegösszefüggését, abból láthatod, hogy azok, akik azt mondják „béke és biztonság”, azok nem éber keresztények, hanem olyan egyének, akik elaludtak a megtörténő dolgokat illetően. Veszélyes helyzetben vannak, de nincsenek ennek tudatában, mert azt gondolják, hogy a dolgok jóra fordulnak. Ami a keresztényeket illeti, Pál ezt mondta nekik: „Az időkre és az időszakokra vonatkozóan pedig testvéreim, nem szükséges írnom nektek” (1Thessalonika 5:1). Igen, nekünk tudnunk kell Isten időrendjéből az eseményeket. Miért? Mert Pál azt mondta, hogy a hirtelen pusztulás ideje, amit ’Jehova napjának’ hívnak, „pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel” (1Thessalonika 5:2).
Mit foglal magába ez a megjövendölt béke és biztonság? Nyilvánvalóan többet kell magába foglalnia, mint csupán azt, hogy beszélnek róla. Az emberek csaknem olyan régóta beszélnek a békéről, mint amióta háborúznak. Pál szavai olyan időre kell, hogy mutassanak, amikor úgy tűnik, hogy a nemzetek valamilyen feltűnő módon megvalósítják a békét és biztonságot. De ez csak külső látszatot jelent. Az a látszólagos béke és biztonság, amely a hirtelen pusztuláshoz vezet, nyilvánvalóan nem lehet sem igazi béke sem igazi biztonság.
Jézus is beszélt erről a hirtelen pusztulásról. Ő ezt a ’nagy nyomorúságnak’ nevezte, „amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé”. Több száz évvel Jézus előtt Dániel próféta is beszélt róla és úgy írta le, mint az ’olyan nyomorúság idejét’, „amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik, mind ez ideig” (Máté 24:21; Dániel 12:1).
Hívják akár nagy nyomorúságnak, akár nyomorúság idejének, bármelyik esetben, a jövendöléssel összhangban Sátán földi rendszerének minden nyomát eltörli majd. Ahelyett, hogy az isteni elismerést jelentené, a békéről és biztonságról szóló megjövendölt beszéd pontosan annak az ellenkezőjéhez vezet! (Vö. Sofóniás 3:8.)
A feltárt időtényezők
Vajon a nemrég bekövetkezett előrelépés a nagyobb világegység és az abból eredő béke és biztonság reménye felé, ezek lennének Pál prófétai figyelmeztetésének a beteljesedései? Nos, amint arra ebben a folyóiratban már gyakran rámutattunk, 1914 óta számos olyan bibliai jövendölésnek vagyunk tanúi, melyek azzal vannak kapcsolatban, hogy Jézus égi jelenlétében Királyság-hatalmát gyakorolja (Máté 24., 25. fejezetek; 2Timótheus 3:1–5; Jelenések 6:1–8). Jézus jelezte, hogy Jehova napja, amely hirtelen pusztulást hoz a gonoszokra, akkor jön el, amikor annak a generációnak a tagjai, akik ez időszak elejének is a tanúi voltak, még mindig életben vannak (Lukács 21:29–33).
Pál apostol is feltárt egy időtényezőt. Ezt mondta: „Mialatt a békéről és biztonságról beszélnek, egyszerre szerencsétlenség tör rájuk.” Pál szavainak ez a fordítása a The New English Bible szerint azt mutatja, hogy a nagy nyomorúság akkor jön el, „mialatt” beszélnek róla. Mint a tolvaj éjjel — olyan váratlanul — tör rájuk a pusztulás, akkor, amikor a legkevésbé számítanak rá, akkor, amikor a legtöbb ember figyelme a reményteljes békéjük és biztonságuk felé irányul. Mivel jelenleg nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, hogy a mostani béke és biztonság-helyzet beteljesíti-e Pál szavait — vagy hogy milyen mértékű békéről és biztonságról van szó, aminek még ki kell fejlődnie —, az a tény, hogy ilyen beszéd eddig még soha nem tapasztalt mértékben hallható most, arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy minden időben ébernek kell maradniuk.
Világhatalmak közötti ’ütközet’
Amikor Dániel próféta a nyomorúság idejéről beszélt, ő is feltárt egy időtényezőt. Rámutatott, hogy a nyomorúság ideje a két hatalmi blokk közötti régi keletű viszálykodás végén jön el, az egyik hatalmi blokkot „északi királynak”, a másikat „déli királynak” nevezte (Dániel 11:5–43). A II. világháború vége óta ezeket a hatalmi blokkokat a kapitalista „déli király” és a szocialista „északi király” képviselte.
Dániel megjövendölte, hogy e két blokk közötti ádáz versengés olyan „ütközet” lesz, amint azt az elmúlt 45 év alatt megfigyelhettük, mint amilyen két birkózó között folyik a győzelemért. Úgy tűnik, hogy újabban szűnőben van ez az ütközet. Tavaly májusban például a szovjet külügyminiszter bejelentette, hogy véget ért a hidegháború. Júniusban a Time folyóirat utalt az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti csúcstalálkozóra, és megjegyezte: „A fegyverkorlátozásról és az atomrobbantásról szóló megegyezések néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen teljesítménynek tűntek volna. Ma pedig teljesen természetesek.”
Hogy a két nagyhatalom közötti látszólagos jó viszony időleges-e vagy állandó, azt az idő mondja majd meg. Egy dolog azonban világos. A Jézus által jelzett időszak már alaposan előrehaladt. A világban lezajló események pedig azt jelzik, hogy már közel vagyunk a Pál apostol és a Dániel próféta által megjövendölt eseményekhez. Mégha a nemrég végbement politikai fejlemények bizonyos mértékben a kereszténység egyházai befolyásának tulajdoníthatók, azok a fejlemények nem vezetnek tartós békéhez. Tény az, hogy éppen a tartós béke ellentétéhez vezetnek majd e világ nemzetei számára.
[Képek a 6. oldalon]
Az idő mondja majd meg, hogy a két nagyhatalom közötti látszólagos jó viszony tartós lesz-e
[Forrásjelzés]
USSR Mission to the UN