A nő szerepe az írásokban

„Asszonyembernek neveztetik majd, mert emberből vétetett” (1MÓZES 2:23).

1., 2. a) Némely ember szerint hogyan tekinti a Biblia a nőket? b) Hogy igazságosak legyünk, milyen összehasonlítást kell elvégeznünk, és mit állapít meg az egyik idézett könyv?

HOGYAN tekintik a Szent Iratok a nőket? A vélemények ezt illetően különbözőek. Egy nemrég kiadott könyv a témáról szólva megállapítja: „Egy elfogadott, előre megalkotott elképzelés szerint a Biblia lekicsinyli a nőket.” Néhány ember azt állítja, hogy a Biblia igazságtalanul bánik a nőkkel mind a Héber, mind pedig a Görög részében. Vajon ez az igazság?

² Hogy igazságosak legyünk, helyénvaló lenne először azt megvizsgálni, hogyan bántak a nőkkel a bibliai időkben azon népek körében, amelyek nem imádták Jehovát. Néhány ókori civilizációban anya-istennő imádatot gyakoroltak, amely a termékenység szimbólumaként tisztelte a nőket. Úgy tűnik, nagyra becsülték őket Babilonban és Egyiptomban. Másutt azonban kevésbé ment jól a soruk. Az ókori Asszíriában egy férfi tetszés szerint elkergethette a feleségét, sőt akár meg is ölhette, ha az asszony hűtlen volt. Házon kívül fátyolt kellett viselnie. Görögországban és Rómában csak a gazdag nőknek — akik közül sokan kurtizánok vagy nagystílű prostituáltak voltak — adatott meg a lehetőség a tanulásra és élveztek bizonyos mértékű szabadságot. Éppen ezért felüdítő ezt olvasni a The New International Dictionary of New Testament Theologya című könyvben: „A keleti (vallásos) világ többi részével ellentétben őt [a nőt a Héber Iratokban], embernek és a férfi társának tekintették.” Helyesen állapította meg ezt a Héber Iratok befejező könyve, ahol Jehova prófétája a férfi feleségét mint az ő ’társát’ írja le, majd hozzáteszi: „Senki ne bánjon áruló módon az ifjúsága feleségével” (Malakiás 2:14, 15).

A férfi hasonmásaként teremtve

3. (És a lábjegyzet.) a) Ádám megteremtése után milyen munka elvégzésére adott Jehova megbízatást neki? b) Jóllehet még nem volt felesége, mi volt igaz Ádámra Éva megteremtése előtt, és mi volt szintén igaz ’az utolsó Ádámra’, Jézusra vonatkozóan?

³ A Biblia szerint Jehova „a föld porából” teremtette Ádámot, és az Éden kertjébe helyezte, hogy gondozza azt. Isten elvitte a mező vadállatait és a repülő teremtményeket Ádámhoz, hogy tanulmányozza őket és adjon nevet nekik. E feladat elvégzése idején Ádám egyedül volt. Azokhoz a megbízatásokhoz, amelyeket addig Jehovától kapott, tökéletes, teljes volt, semmiben sem volt hiánya.b ’Nem volt segítője, mintegy kiegészítője’ (1Mózes 2:7, 15, 19, 20).

4., 5. a) Amikor Ádámnak már nem volt többé jó egyedül maradni, mit tett Jehova? b) Milyen hosszú távú megbízást adott Jehova Ádámnak és Évának, és mit követelt ez meg mindkettőjüktől?

⁴ Kis idő elteltével azonban Jehova kijelentette, hogy „nem jó az embernek egyedül maradni”, és hozzáfogott, hogy egy társról gondoskodjon Ádám számára, aki osztozik az előtte levő feladatban. Érzéstelenítette Ádámot, kivett egyet bordái közül és egy asszonyba ültette be az Ádám ’csontjából való csontot és a húsából való húst’. Most végre „segítője”, „kiegészítője” vagy hasonmása lett Ádámnak. „Majd Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön’ ” (1Mózes 1:25, 28; 2:18, 21–23).

⁵ Figyeld meg, hogy e megbízást ’nekik’ adta, mindkettőjüknek: a férfinak és a nőnek. Együttműködésük nem korlátozódott csak a föld betöltésére. A föld megművelését és a valamennyi alacsonyabb teremtmény feletti helyénvaló uralom gyakorlását is magába foglalta. Ez szellemi és érzelmi képességeket követelt, és mind a férfi, mind a nő birtokában volt annak a nélkülözhetetlen lehetőségnek, hogy ezeket Isten akaratával összhangban fejlessze.

A nő ésszerű szerepe

6. a) Mit jelez a Biblia a férfi és a nő viszonylagos fizikai erejéről? b) Miért lenne helyes, ha a nők elfogadnák Jehova ezen elrendezését?

⁶ A föld megművelése természetesen fizikai erőt is megkívánt. Határtalan bölcsességében Jehova először Ádámot teremtette meg, „azután Évát”. Ő „az emberből” teremtetett, „az ember kedvéért”, és nyilvánvalóan kevesebb fizikai erővel, mint az férfi (1Timótheus 2:13; 1Korinthus 11:8, 9; vö. 1Péter 3:7). Úgy tűnik, hogy az élet e tényét sok feminista, és néhány más nő nehezen fogadja el. Bizonyára boldogabbak lennének, ha megpróbálnák megérteni, miért így rendezte a dolgokat Jehova, s így elfogadnák Istentől kapott szerepüket. Azokat, akik Isten elrendezése miatt panaszkodnak, egy csalogányhoz lehetne hasonlítani, amelyik ahelyett, hogy egy magas ágra szállna és énekelve adna hálát az Istentől kapott páratlan ajándékokért, azért duzzog, mert az ő fészke nem olyan erős, mint a sirályé.

7. Miért volt Ádám jó helyzetben ahhoz, hogy gyakorolja a főséget Éva és a megszületendő gyermekek felett, de vajon ez Éva kárára volt?

⁷ Mielőtt Éva megteremtetett, Ádám kétségkívül sok tapasztalatra tett szert az életben. Ezen idő alatt Jehova bizonyos utasításokkal látta el őt. Ádám közölte ezeket feleségével, így Isten szóvivőjévé vált. Ésszerű módon neki kellett betöltenie a vezető szerepet minden dologban, ami az imádatot és az istenfélő tevékenységeket érintette, amelyeknek azzal a szándékkal tettek eleget, hogy elvégezzék megbízatásukat. Amikor gyermekek születtek, ő vált a család fejévé. Ez azonban nem válhatott a felesége kárára. Ez inkább a feleség javát szolgálhatta, mert támogatást kapott valakitől, miközben Istentől kapott tekintéllyel kormányozta gyermekeit.

8. A dolgok milyen isteni elrendezését körvonalazza a Biblia?

⁸ A dolgok ezen isteni elrendezése szerint Ádám felelősséggel tartozott Jehova iránt, Éva Ádám fősége alatt volt, a gyermekek szüleik irányítása alá tartoztak, az állatok pedig az emberiségnek voltak alárendelve. A férfinak és a nőnek megvolt a maga szerepe, és mindannyian boldog és termékeny életet élhettek volna. Így ’minden dolog illendően és rendben mehetett végbe’ (1Korinthus 11:3; 14:33, 40, lábjegyzet).

A bűn eltorzította a nő szerepét

9., 10. Milyen következményei voltak a bűnbeesésnek a férfira és a nőre nézve, és mit eredményezett ez sok nő számára?

⁹ Magától értetődő, hogy a bűn és a tökéletlenség betörése az eredeti Paradicsomba tönkretette a dolgok e szabályos rendjét (Róma 7:14–20). Ez nehézséget eredményezett a lázadó ember és engedetlen felesége számára (1Mózes 3:16–19). Attól kezdve sok önző férfi — kihasználva jogos főségét — még több szenvedést okozott a nőknek korszakokon át.

¹⁰ Előre látva a bűn e különös következményét, Jehova ezt mondta Évának: „Férjed után epekedsz, ő pedig uralkodik feletted” (1Mózes 3:16). Ezt a gyalázkodó zsarnokoskodást nem a főség helyes gyakorlása eredményezte. Ez az ember bűnös állapotát és a nők tökéletlenségét tükrözi vissza, mivel időnként azért szenvednek a nők, mert megpróbálják férjük tekintélyét bitorolni.

11. Mi érvényes sok nőre vonatkozóan, és mit írt egy szerző a patriarchalis időkben élt nőkről?

¹¹ De amíg ragaszkodtak a bibliai alapelvekhez, addig sok nő talált beteljesülést és boldogságot. Ez még a patriarchális időkben is így volt. Arról az időszakról beszélve így ír Laure Aynard írónő La Bible au Féminin című könyvében: „Ami különösen kiemelkedő mindezen beszámolókban, az a nők által játszott szerep fontossága, tekintélyük a patriarchák szemében, bátor kezdeményezésük és a szabadság atmoszférája, amelyben éltek.”

A nők a mózesi törvény alatt

12., 13. a) Milyen helyzete volt a nőknek a mózesi törvény alatt? b) Szellemileg milyen soruk volt a nőknek a Törvény alatt?

¹² Jehova Mózes által adott törvényei értelmében a feleségeket „gyengéden kellett szeretni” (5Mózes 13:6). Tiszteletben kellett tartani a feleségek méltóságát szexuális ügyekben, és szexuálisan egy nőt sem használhattak ki (3Mózes 18:8–19). A férfiak és a nők egyenlőnek számítottak a Törvény előtt, ha házasságtörésben, vérfertőzésben vagy bestialitásban voltak bűnösök (3Mózes 18:6, 23; 20:10–12). Az ötödik parancsolat megkívánta, hogy egyenlő tiszteletet adjanak az apának és az anyának (2Mózes 20:12).

¹³ Mindezeken felül a Törvény minden lehetőséget megadott a nőknek, hogy fejlesszék szellemiségüket. Előnyük származott a Törvény olvasásából (Józsué 8:35; Nehémiás 8:2, 3). Megkövetelték tőlük a vallásos ünnepek megtartását (5Mózes 12:12, 18; 16:11, 14). Részt vettek a hetenkénti sabbathban és nazireusi fogadalmat tehettek (2Mózes 20:8; 4Mózes 6:2). Személyes kapcsolatban álltak Jehovával és egyénileg imádkoztak hozzá (1Sámuel 1:10).

14. Mit mond egy katolikus bibliatudós a héber nőkről, és mit mondhatunk a nők Törvény alatti szerepéről?

¹⁴ A héber nőkről szólva, a katolikus bibliatudós, Roland de Vaux ezt írja: „Az összes otthoni nehéz munka bizonyosan rá hárult; ő nézett utána a nyájnak, ő dolgozott a mezőkön, ő főzte meg az ételt, ő font, és így tovább. Mindez kétségtelenül rabszolgamunka volt, messze volt azonban helyzetének lealacsonyításától, tekintélyt szerzett neki . . . Azon ritka megnyilatkozások, amelyek futó pillantást engednek vetni a meghitt családi életbe, azt mutatják, hogy egy izraelita feleséget szeretett a férje, és hallgatott rá; úgy kezelte őt, mint vele egyenrangút . . . És kétségkívül ez volt az általános kép. A genezisbeli tanítás megőrzésének hűséges visszatükröződése volt ez, ahol Isten azt mondta, hogy segítőtársul teremti a nőt a férfi számára, akihez ragaszkodni fog (1Móz 2:18, 24); a Példabeszédek utolsó fejezete pedig dicséretet énekel a jó háziasszonyról, akit áldanak a gyermekei, és aki férjének büszkesége (Péld 31:10–31)” (Ancient Israel​—Its Life and Institutions). Kétségtelen tény, hogy amíg követték a Törvényt Izraelben, addig nem bántak rosszul a nőkkel.

Kiemelkedő nők

15. a) Hogyan szemlélteti Sára viselkedése a megfelelő kapcsolatot a férfi és felesége között? b) Miért említésre méltó Ráháb esete?

¹⁵ A Héber Iratokban sok olyan nő példája található, akik Jehova Isten kiemelkedő szolgái voltak. Sára nagyszerű példát adott abban, hogyan lehet egy istenfélő asszony egyszerre alárendeltje és segítője a férjének döntések meghozatalában (1Mózes 21:9–13; 1Péter 3:5, 6). Ráháb esete is említésre méltó. Hamisnak bizonyítja azt a vádat, hogy faji szempontból Jehova elfogult és igazságtalan a nőkkel szemben. Ráháb egy nem izraelita prostituált volt. Jehova nem csupán imádójául fogadta el, hanem nagy hitére való tekintettel — támogatva cselekedeteit, beleértve egy életforma változást is — igazságosnak nyilvánította őt. Továbbá azzal a nem mindennapi kiváltsággal is megjutalmazta, hogy ősanyja lehetett a Messiásnak (Máté 1:1, 5; Zsidók 11:31; Jakab 2:25).

16. Mit szemléltet Abigail példája, és miért volt indokolt az eljárása?

¹⁶ Annak a ténynek az illusztrálására, hogy Jehova nem követel vak alárendeltséget a feleségektől a férjük iránt, itt van Abigail esete. A férje gazdag ember volt, aki hatalmas juhnyájjal és kecskékkel rendelkezett. Ez a férj azonban „durva és rossz szokású” volt. Abigél nem volt hajlandó követni férjét ebben a rossz viselkedésben. Megfontoltságot, jó érzéket, alázatosságot és gyors felfogóképességet nyilvánított ki, így megmentett egy helyzetet, amely végzetes lehetett volna családjára nézve, és gazdag áldásban részesült Jehova részéről (1Sámuel 25:2–42).

17. a) Milyen kiemelkedő kiváltsága volt néhány nőnek Izraelben? b) Milyen tanulságot foglal magában Mirjam példája azon keresztény nők számára, akik bizonyos szolgálati kiváltságokat élveznek?

¹⁷ Néhány nő még prófétanő is volt. Ilyen volt Debóra is, aki a bírák idejében élt (Bírák 4. és 5. fejezet). Hulda nem sokkal Jeruzsálem pusztulása előtt volt prófétanő Júdában (2Királyok 22:14–20). Mirjam esete is említésre méltó. Bár Jehova által küldött prófétanőként beszélt, ezek a kiváltságok egy ponton a fejébe szálltak. Nem ismerte el azt a tekintélyt, amelyet Jehova azért adott öccsének, Mózesnek, hogy Izraelt vezesse, és ezért büntetésben részesült, noha nyilván megbánta azt és visszafogadták (2Mózes 15:20, 21; 4Mózes 12:1–15; Mikeás 6:4).

Nők a judaizmus alatt

18., 19. Milyen helyzete volt a nőknek a judaizmus alatt, és miért történt ez?

¹⁸ Amint láttuk, a mózesi törvény megvédte a nők jogait, és amikor azt követték, a nők számára kielégítő élethez vezetett. De ahogy telt az idő, különösen Jeruzsálem i. e. 607-ben történt lerombolása után, kialakult a judaizmus vallása, amely inkább szóbeli hagyományokon, nem pedig Jehova írott Törvényén alapult. I. e. a negyedik századtól sok görög filozófiai tanítás szivárgott a judaizmusba. Idővel aztán a nagy görög filozófusok csekély figyelmet szenteltek a nők jogainak, így történt, hogy ennek megfelelően esett a nők helyzete a judaizmuson belül. Az i. e. harmadik századtól kezdték a nőket elkülöníteni a férfiaktól a zsidó zsinagógákban, és gátolták őket a Tóra (Mózes törvénye) olvasásában is. Az Encyclopaedia Judaica elismeri: „Ennek eredményeként kevés nő lett tanulttá.” A tanulás főként a fiúk számára volt fenntartva.

¹⁹ Jerusalem in the Time of Jesus című könyvében J. Jeremias ezt írja: „Mindent figyelembe véve a nők helyzetét a vallási törvényhozásban a legjobban ez az állandóan ismételgetett formula fejezi ki: ’Nők, (pogány) rabszolgák és gyermekek’ . . . Mindehhez hozzá szeretnénk tenni, hogy rengeteg lenéző véleményt hangoztattak a nőkre vonatkozóan . . . Ezért az a benyomásunk támadt, hogy a judaizmusnak Jézus korában is nagyon megalázó véleménye volt a nőkről.”

Hűséges nők, akik a Messiásra vártak

20., 21. a) A nők iránt a zsidó vallásvezetők részéről tanúsított megvető magatartás ellenére, kik voltak azok között, akik éberen vigyáztak a Messiás idejének elközeledtével? b) Mi mutatja Erzsébet és Mária mély isteni önátadását?

²⁰ Ez a nők iránt tanúsított megvető magatartás egy másik módja volt annak, ahogy a zsidó rabbik ’érvénytelenné tették az Isten szavát a hagyományaik által’ (Márk 7:13). E megvetés ellenére, amikor elérkezett az ideje a Messiás megjelenésének, néhány istenfélő nő éberen vigyázott. Ezek egyike Erzsébet volt, egy lévita pap, Zakariás felesége. Ő és férje „igazságosak voltak Isten előtt, mert feddhetetlenül jártak Jehova összes parancsolatával és törvényes követelményeivel összhangban” (Lukács 1:5, 6). Jehova jóindulattal volt Erzsébet iránt, így — noha meddő és előrehaladott korú volt — anyja lehetett Alámerítő Jánosnak (Lukács 1:7, 13).

²¹ A szent szellemtől indíttatva Erzsébet mély szeretetet nyilvánított ki egy másik istenfélő nő, egy rokona, név szerint Mária iránt. Amikor i. e. 3 vége felé Gábriel angyal tájékoztatta Máriát, hogy csodálatos módon gyermeket fogan (Jézust), ’nagyon kegyelt’-nek nevezte, majd hozzátette: „Jehova van veled.” Nem sokkal ezután Mária meglátogatta Erzsébetet, aki áldotta őt és a még meg nem született gyermeket, akit méhében hordott, ’Urának’ nevezve Jézust még születése előtt. A Jehova iránti hála kifejezésében tört ki Mária, amely ékesszólóan tanúskodott mély isteni önátadásáról (Lukács 1:28, 31, 36–55).

22. Jézus születése után melyik istenfélő asszony nyilvánította ki, hogy ő is a Messiást várók között volt?

²² Amikor Jézus megszületett és Mária elvitte őt a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassa Jehovának, egy másik istenfélő asszony, az idős Anna prófétanő fejezte ki örömét. Köszönetet mondott Jehovának, és mindenkinek, aki sóváran várta a megígért Messiást, Jézusról beszélt (Lukács 2:36–38).

23. Hogyan beszél Péter apostol a kereszténység előtti hűséges asszonyokról, és milyen kérdések megvizsgálására kerül sor a következő cikkben?

²³ Így Jézus földi szolgálatának elközeledtével még léteztek ’szent asszonyok, akik Istenben reménykedtek’ (1Péter 3:5). E nők közül néhányan Krisztus tanítványai lettek. Hogyan bánt velük Jézus? És vannak-e ma olyan nők, akik örömmel elfogadják a Bibliában körvonalazott szerepüket? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzetek]

Áttekintő kérdések

◻ Hogyan bántak a nőkkel Izraelben ellentétben más országokkal?

◻ Milyen viszonylagos helyzete volt Ádámnak és Évának, és miért?

◻ Milyen helyzete volt az izraelita nőknek a Törvény alatt, és szellemileg hátrányos helyzetben voltak?

◻ Milyen tanulságokat vonhatunk le a Héber Iratokban említett kiemelkedő nők példájából?

◻ A hit milyen nagyszerű példáját találhatjuk ellentétben a judaizmus szemléletével?

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

„AZ ASSZONY, AKI FÉLI JEHOVÁT”

„10. Ki találhat hozzáértő feleséget? Értéke messze felülmúlja a korallokét. 11. Tulajdonosának szíve bízik benne, és nincs nyereségben hiány. 12. Jóval jutalmazza őt [férjét], nem rosszal, életének minden napján. 13. Gyapjat és lent keres, és bármilyen munkát elvégez, amiben a keze kedvét leli. 14. Valóban olyan ő, mint a kereskedő hajója. Messziről hozza meg eledelét. 15. Még éjszaka van, amikor felkel, és élelmet ad háznépének és elrendeli fiatalasszonyai részét. 16. Egy mezőre gondol és hozzáfog, hogy megszerezze azt; kezének gyümölcséből szőlőt ültet. 17. Csípőit felövezi erővel, és életerőt ad karjainak. 18. Érzi, hogy kereskedői foglalatossága jó; lámpája éjszaka sem alszik ki. 19. Kezeit a guzsalyra teszi, és kezével megragadja az orsót. 20. Tenyerét a lesújtottak felé nyújtja, és kezeit a szegények felé. 21. Nem félti háznépét a hótól, mert egész háznépét két ruhába öltöztette. 22. Takarókat készített magának. Ruhája vöröses bíborra festett lenből és gyapjúból készült. 23. Tulajdonosa olyan, akit ismernek a kapukban, amikor leül az ország véneivel. 24. Alsóruhákat is készít és eladja azokat, és öveket ad a kereskedőknek. 25. Erő és pompa az öltözéke, és nevet a következő napnak. 26. Száját bölcsességre nyitja és a szerető kedvesség törvénye van nyelvén. 27. Felügyel háznépe ügyeire és a lustaság kenyerét nem eszi. 28. Fiai felkelnek és boldognak mondják őt; tulajdonosa felkel és dicséri őt. 29. Sok leány mutat hozzáértést, de te, — te felülmúlod mindannyiukat. 30. Csalárd lehet a báj és hiábavaló a szépség; de amely asszony féli Jehovát, az szerez dicséretet magának. 31. Adjatok neki kezének gyümölcséből, és a kapukban is dicsérjék őt az ő munkái (Példabeszédek 31:10–31).

[Kép a 8., 9. oldalon]

A nőknek megtisztelt szerepe volt a családban