Járjatok világosságban és szeretetben

Főbb részek kiemelése János első leveléből

JEHOVA a világosság és a szeretet Forrása. Nekünk Istenre kell tekintenünk szellemi világosságért (Zsoltárok 43:3). A szeretet pedig az ő szent szellemének gyümölcsei között található (Galata 5:22, 23).

Világosság, szeretet és egyéb kérdések kerülnek megvitatásra János apostol ihletett első levelében, amelyet valószínűleg Efézus közelében i. sz. 98 körül foglalt írásba. A levél megírásának az volt a fő célja, hogy megvédje a keresztényeket a hitehagyástól és segítse őket a világosságban járni. Tekintve, hogy mi is szembenézünk a szeretetünk, hitünk és az igazságban való feddhetetlenségünk elleni kihívással, bizonyosan hasznos lesz számunkra ennek a levélnek a megvizsgálása.

’Világosságban járnak’

János megmagyarázta, hogy a hűséges keresztényeknek szellemi világosságban kell járniuk (1:1-2:29). Azt mondta: „Az Isten világosság és a vele való egységben egyáltalán nincs sötétség [semmi gonosz, erkölcstelen, hazug vagy szentségtelen].” Mivel a szellemmel felkent keresztények ’a világosságban járnak’, nekik ’közösségük van’ Istennel, Krisztussal és egymással. Jézus vére a bűntől is megtisztította őket.

Akár égi reménységű felkent keresztények vagyunk, akár a földi örök életre tekintünk előre, csak akkor meríthetünk hasznot Jézus áldozatából, ha testvéreinket szeretjük, nem pedig a világot. El kell kerülnünk, hogy a hitehagyottak befolyással legyenek ránk, az olyanok mint az „antikrisztus”, aki megtagadja mind az Atyát, mind a Fiút. Soha ne felejtsük el azt sem, hogy csak azok részesülnek majd az örökké tartó életben, akik ragaszkodnak az igazsághoz és gyakorolják a jogosságot.

Isten gyermekei szeretetet nyilvánítanak ki

János ezután azonosította az Isten gyermekeit (3:1-4:21). Az egyik tulajdonság, amelyről felismerhetők, hogy azt cselekszik, ami igazságos. Engedelmeskednek Jehova Isten azon parancsolatának is, hogy ’higgyenek Jézus Krisztusnak az ő Fiának nevében és szeressék egymást’.

Az az egyén, akinél megvan „Isten ismerete”, ismeri Jehova szándékait és azt, hogy miképp nyilvánította ki az Ő szeretetét. Ez segítsen mindenkit abban, hogy szeretetet nyilvánítson ki. Valójában „aki nem szeret, az nem ismeri Istent, mert Isten szeretet”. Az isteni szeretet nyilvánult meg akkor, amikor Isten „elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért”. Ha Jehova ilyen mértékben szeretett minket, kötelesek vagyunk szeretni egymást. Igen, annak, aki azt állítja, hogy szereti Istent, szeretnie kell szellemi testvérét is.

A hit ’legyőzi a világot’

Szeretet indítja Isten gyermekeit arra, hogy figyeljenek parancsolataira, de a hit által ’győzik le a világot’ (5:1–21). Istenben, az ő Szavában és a Fiában való hitünk képessé tesz minket arra, hogy ’legyőzzük a világot’. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy visszautasítjuk helytelen gondolkodását és módszereit, viszont megtartjuk Jehova parancsolatait. Isten adta ’a világ legyőzőinek’ az örök élet reménységét és meghallgatja az imákat, amelyek összhangban vannak az ő akaratával. Aki „Istentől született”, nem gyakorolhat bűnt, ezért Sátán nem tudja elragadni az ilyen személyt. De mind a felkenteknek, mind Jehova földi reményekre tekintő szolgáinak emlékezniük kell arra, hogy ’az egész világ a gonosz hatalmában fekszik’.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Engesztelő áldozat: Jézus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért [az ő felkent követőinek a bűneiért], sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is”, az emberiség többi részének a bűneiért (1János 2:2). Az ő halála „engesztelés” volt. (A görög hi·la·smosʹ szó „békéltető eszközt”, „kiengesztelést” fejez ki.) De ez nem azt jelenti, hogy Isten részéről jövő sértődött érzéseket csillapított le. Jézus áldozata inkább abban nyilvánult meg, hogy teljesítette a tökéletes isteni igazságosság követelményeit, avagy elégtételt szerzett azoknak. Miképpen? Azáltal, hogy jogos és igazságos alapot teremtett a bűnbocsánatra, ezért Isten „igazságos lehetett még akkor is, amikor igazságosnak nyilvánította ki az [öröklött bűnnel terhelt] embert, aki hisz Jézusban” (Róma 3:23–26; 5:12). Jézus áldozata amellett, hogy biztosította az ember bűneiért adott tökéletes elégtétel eszközét, kedvező, vagy előnyös helyzetet teremtett az ember számára, hogy keresse és megkapja a Jehovához fűződő helyes kapcsolatok visszaállítását (Efézus 1:7; Zsidók 2:17). Mindannyian legyünk hálásak ezért!