Olvasók kérdései
◼ A János 18:15. verse említ egy tanítványt, aki ismerős volt a főpapnál. Ugyanaz a tanítvány ez, aki korábban a Márk 14:51, 52. versei szerint „mezítelenül” elfutott?
Nem, úgy tűnik, hogy az a személy, aki a főpapnál ismerős volt, az János apostol volt, mivel Márk tanítvány volt az, aki „mezítelenül” elfutott.
Időrendi sorrendbe helyezve ezeket a beszámolókat, kezdjük a Gecsemáné-kertnél. Az apostolok félelemmel teltek el, amikor Jézus Krisztust letartóztatták. „És mindannyian magára hagyták őt, és elfutottak.” Márk beszámolójának a következő verse egy ellentétet vázol: „Egy bizonyos férfi azonban, akinek meztelen testét egy vászonlepedő borította, közelről követte, és azok meg akarták ragadni, de kezükben hagyva a vászonlepedőt, mezítelenül elfutott” (Márk 14:50–52).
A 11 apostol első reagálása így ellentétben áll a meg nem nevezett tanítvány viselkedésével, ezért ésszerű úgy következtetnünk, hogy ő nem tartozott az apostolok közé. Ezt az eseményt csak abban az evangéliumban találjuk feljegyezve, amit János Márk, a korai tanítvány, Barnabás unokatestvére írt. Ennélfogva okunk van úgy gondolni, hogy Márk volt az a „bizonyos fiatal férfi”, aki követni kezdte a letartóztatott Jézust és a testét beborító ruha nélkül futott el, amikor a csőcselék megpróbálta őt is elfogni (Cselekedetek 4:36; 12:12, 25; Kolossé 4:10).
Bizonyos tekintetben Péter apostol is követte Jézust azon az éjszakán, biztos távolból. Ebben az értelemben hasonlóság van; a fiatal tanítvány (Márk) követni kezdte Jézust, de megállt, habár az elmenekült apostolok közül kettő követni kezdte letartóztatott Mesterét. János apostol evangéliumában ezt olvassuk: „Simon Péter, valamint egy másik tanítvány követték Jézust. Az a tanítvány ismerős volt a főpapnál, és bement Jézussal a főpap udvarába” (János 18:15).
János apostol, amikor a „János” nevet használja, Alámerítő Jánosra utal, soha nem a saját nevére. Például így ír magáról: „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről a dolgokról és megírta ezeket.” Hasonlóképpen: „És az, aki látta, tanúskodott róla, és az ő tanúságtétele igaz; és az az ember tudja, hogy igazat beszél” (János 19:35; 21:24). Figyeld meg azt is, amit a János 13:23-as versében ír: „Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblével szemben feküdt.” Ez röviddel Jézus letartóztatása előtt történt. Később, azon a napon a megfeszített Jézus kiválasztott egy tanítványt, akit János hasonló kifejezésekkel illetve említ: „Amikor Jézus meglátta ott állani anyját és azt a tanítványt, akit ő szeretett, azt mondta az anyjának: ’Asszony, íme a fiad!’ ” (János 19:26, 27; vö. János 21:7, 20).
Ugyanez a jellegzetesség, tudniillik a magát meg nem nevezés nyilvánvaló a János 18:15-ben. Továbbá, János és Péter együtt szerepelnek a János 20:2–8-ban leírt feltámadás utáni beszámolóban. Ezek az utalások sugallják azt, hogy János apostol volt „az a tanítvány, [aki] ismerős volt a főpapnál”. A Biblia nem tartalmaz háttérinformációt arra vonatkozóan, hogy a galileai apostol (János) hogyan ismerte meg a főpapot és hogyan vált ismerőssé nála. De mivel a főpap háznépe felismerte őt, ez lehetővé tette számára, hogy az ajtónállók az udvarba engedjék, és Péter is bebocsátást nyerjen.