Politika — Az evangéliumi megbízatás része?

JOACHIM Meisner szerint, aki Köln érseke és régebben tekintélyes keletnémet egyházi személyiség volt, „eretnekség a politikát tisztátalannak, és olyan üzletnek nevezni, amellyel az ember beszennyezi a kezét”. Egy 1989-es interjúban ezt mondta: „A politika az élet valósága, így ez az evangéliumi megbízatásunk része. Válaszolnunk kell erre a kihívásra. Minden politikai intézménybe pozitív módon be kell épülnünk, a munkásszakszervezetektől és társulásoktól kezdve egészen a politikai pártokig. Keresztény tartalommal kell megalapoznunk ezeket a mozgalmakat és pártokat, melyekből azután előjöhetnek azok az egyének, akik a német és az európai politikát támogatva átveszik a vezetést.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung-ból, a jelentős német újságból származó következő idézetek azt mutatják, hogy sok európai lelkész — mind katolikus, mind protestáns — osztja Meisner véleményét.

„Mindössze hat nappal megválasztása [1978. október] után, [a pápa] bejelentette, hogy kelet-európai származású lévén nem szándékozik elfogadni az eddigi európai állapotokat . . . Egyesek ezt szentbeszédnek tartották, pedig politikai program volt.” (1989. november)

„Némely helyen [Csehszlovákiában] az egyház magas elismerést nyert el a megmozdulásban tanúsított úttörő szerepéért. Az észak-csehországi püspöki város, Litomĕr̆ice, papnevelő intézetének hallgatói . . . vezették a tavaly novemberi erőszakmentes forradalmat.” (1990. március)

„A [protestáns] Nikolai templomban hetenként megtartott békeima, mely 10 évig csekély érdeklődésre tarthatott számot, egyszerre az idei megmozdulás, az NDK–ban lezajlott békés forradalom jelképe lett. Azóta megszámlálhatatlan egyházi ember és a gyülekezethez tartozó világi személy vesz részt rendszeresen a tüntetéseken.” (1989. december)

Meisner érsek ezt is megjegyezte interjújában: „Nem várhatunk arra, hogy keresztény politikusok szálljanak alá az égből . . . Soha nem fáradok el abba, hogy a fiatal keresztényeket arra bátorítsam, . . . vegyenek részt a politikai életben, [vagy] . . . azt mondjam az idősebb állampolgároknak: Nem engedheted meg, hogy úgy múljon el egy választás, hogy te nem vettél részt benne.”

Ennek megfelelően a keletnémet Volkskammer (parlament) 1990 márciusában hivatalba megválasztott tagjai közül 19 lelkész volt. A vallás a kormányban is jól képviselve volt. Három lelkész közül az egyikről, Rainer Eppelmann honvédelmi miniszterről, a közismert pacifistáról a Nassauer Tageblatt című újság ezt írta: „Sokan a békés forradalom egyik atyjának tekintik őt.”

Több tízezerre tehető kelet-európai Jehova Tanúja örvend most a növekvő vallási szabadságnak. De ezt a szabadságot nem arra használják fel, hogy politikai vagy társadalmi vitákba keveredjenek. A Máté 24:14-ben kifejtett evangéliumi megbízatással összhangban Jézus példáját követik, aki kerülte az emberi politikát, mindvégig buzgón prédikálják Isten Királyságának a jó hírét, mint az emberiség egyedüli reménységét. A kereszténység papsága — akár Kelet-Európában, akár másutt — bölcsen tenné, ha hasonlóan járna el (János 6:15; 17:16; 18:36; Jakab 4:4).