Jézus élete és szolgálata

Jézus újabb megjelenései

A TANÍTVÁNYOK még mindig szomorúak. Sem az üres sír jelentését nem értik, sem az asszonyok beszámolójának nem hisznek. Ezért vasárnap, egy későbbi időpontban Kleofás és egy másik tanítvány Jeruzsálemből a mintegy 11 kilométer távolságra levő Emmausba indul.

Útközben, mialatt a nap eseményeiről beszélnek, egy idegen csatlakozik hozzájuk. „Miről vitatkoztatok magatok közt, mialatt mentek az úton?” — kérdezi tőlük.

A tanítványok megállnak, ábrázatuk szomorú, Kleofás így válaszol: „Te mint idegen az egyedüli vagy Jeruzsálemben, aki nem ismeri azokat a dolgokat, amelyek ott történtek ezekben a napokban?”

„Miféle dolgok?” — kérdezi tőlük.

„A názáreti Jézussal kapcsolatos dolgok” — felelik. „Főpapjaink és uralkodóink kiszolgáltatták a halálos ítéletnek és oszlopra feszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ez az ember volt arra rendelve, hogy megszbadítsa Izraelt.”

Kleofás és társa elmagyarázzák a nap meghökkentő eseményeit — az angyalokról szóló természetfölötti látványt, és az üres sírt —, de ezután bevallják, hogy a dolgok jelentését illetően zavarban vannak. Az idegen megfeddi őket: „Ó, esztelenek és lassú szívűek, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták kijelentettek. Nem kellett-e, hogy a Krisztus kiállja mindezeket a szenvedéseket és bemenjen az ő dicsőségébe?” Ezután a Krisztusra vonatkozó részleteket idézi nekik fel a Szentírásból.

Végül Emmaus közelébe érnek, és az idegen úgy tesz, mintha továbbmenne. A tanítványok még hallgatni akarják őt, ezért így unszolják: „Maradj velünk, hiszen közeledik az este, már lement a nap.” Így ott marad az étkezés idejére. Ahogyan imát mond, megtöri a kenyeret és átnyújtja nekik, felismerik, hogy emberi testet öltve, valóban ő az, Jézus. Akkor eltűnik előlük.

Most már megértik, hogy az idegen miért tudott ilyen sokat! „Nem égett-e a szívünk — kérdezik —, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta előttünk az Írásokat?” Késedelem nélkül felkelnek, és egész úton visszafelé, sietnek Jeruzsálembe, ahol az apostolokat és a velük összegyűlteket találják. Mielőtt Kleofás és társa egy szót is tudna szólni, a többiek izgatottan mesélik: „Valóban, az Úr feltámadt és megjelent Simonnak!” Ezután ők ketten mondják el, hogy nekik hogyan jelent meg Jézus. A nap folyamán négy alkalommal jelent meg más-más tanítványának.

Bár az ajtók zárva voltak, mivel a tanítványok féltek a zsidóktól, Jézus hirtelen megjelenik ötödszörre is. Megáll közöttük, és ezt mondja: „Béke legyen veletek!” Kővé dermednek, azt képzelvén, hogy egy szellemet látnak. Ezért, magyarázatképpen, hogy ő nem látomás, Jézus ezt mondja nekik: „Miért nyugtalankodtok és miért költözött kétkedés a szívetekbe? Nézzétek a kezeimet és a lábaimat, hogy én magam vagyok az; tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek sem húsa sem csontja nincs, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.” Még mindig vonakodnak attól, hogy higgyenek, mivel az, hogy ő életben van, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Annak érdekében, hogy segítsen nekik felfogni, ő valóban Jézus, ezt kérdezi: „Van-e valami ennivalótok?” Miután elvett egy darab sült halat és megette, tanítani kezdi őket, ezt mondván: „Ezek a szavaim, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy mindaz [a halálom előtt], ami meg van írva a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban én felőlem, be kell, hogy teljesedjék.”

Folytatva azt, ami valójában egy bibliatanulmányozással ér fel, Jézus ezt tanítja: „Ily módon van megírva, hogy a Krisztus szenvedni fog és feltámad a halottak közül a harmadik napon, és az ő neve alapján bűnbánatot fognak prédikálni a bűnök bocsánatára az összes nemzetek között — Jeruzsálemtől kezdve tanúskodnotok kell ezekről a dolgokról.”

Valamilyen okból Tamás nincs jelen ezen az életfontosságú vasárnap esti összejövetelen. Ezért az utána következő napokban a többiek örömteljesen ezt mondják neki: „Láttuk az Urat!”

„Nem, nem hiszek — tiltakozik Tamás —, hacsak nem látom kezein a szögek nyomát és nem teszem ujjaimat a szögek nyomába és kezemet az ő oldalába.”

Nos, nyolc nappal később a tanítványok ismét zárt helyiségben találkoznak. Ez alkalommal Tamás is velük van. Bár az ajtók zárva vannak, Jézus mégegyszer megáll közöttük, és ezt mondja: „Béke legyen veletek!” Azután Tamáshoz fordul, és így ösztönzi: „Tedd az ujjadat ide, és nézd meg a kezemet. Nyújtsd ki kezedet és tedd oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem légy hívő.”

„Én Uram, és én Istenem!” — kiált fel Tamás.

„Mivel láttál, hittél? — kérdezi Jézus. — Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Lukács 24:11, 13–48; János 20:19–29.

◆ Miről kérdezősködik egy idegen, amikor a két tanítvány az Emmausba vezető úton halad?

◆ Mit mond az idegen, ami miatt a tanítványok úgy érzik, hogy ég a szívük?

◆ Hogyan ismerik fel a tanítványok, hogy az idegen, Jézus?

◆ Milyen izgalmas beszámolót hall Kleofás és társa, amikor visszatérnek Jeruzsálembe?

◆ Hogyan jelenik meg Jézus ötödszörre is tanítványainak, és mi történik ez alkalommal?

◆ Mi történik nyolc nappal Jézus ötödik megjelenése után, és Tamás végül hogyan győződik meg róla, hogy Jézus él?