Távoli helyekre is eljut a világosság Bolíviában

BOLÍVIA magas hegyeitől északra és keletre sík trópusi alföld terül el, burjánzó, üde növényzettel. Örvénylő folyók szelik át, amelyek őserdőkön és pampákon keresztül kanyarognak. Vajon milyen lehet a Királyság jó hírének a hirdetése ezeken a távoli helyeken?

Képzeld el, amint egy terebélyes kenuban ülsz, amelyet kivájt fatörzsből alakítottak ki, s amelyet a csónak hátsó részében elhelyezett motor hajt. Ezen a tapasztalaton esett át hat teljes idejű szolga Trinidadból, Bolívia El Beni körzetéből. Ők tervezték meg ezt az utat, hogy tanúskodhassanak olyan folyómenti településeken, ahova soha azelőtt nem jutottak el a „királyság jó híré”-vel (Máté 24:14). Miután átjutottak egy nagy kiterjedésű csillogó vízen, kis hajójukat egy keskeny folyó vizére kormányozták a Mamoré folyó irányába.

A csapat egyik tagja így számol be erről: „Csaknem elértük már a Mamoré-t, amikor felfedeztük, hogy a folyó utolsó szakasza teljesen száraz. Ahogy kiszálltunk a csónakból azt vettük észre, hogy az iszap egészen a combunkig ér! A feleségem cipője ott maradt az iszapban, amikor megpróbálta kiszabadítani magát. De az arra haladók segítségével sikerült kiemelnünk a nehéz kenut a sárból és szilárdabb talajra helyeznünk. Fáradságos munkával eltöltött két hosszú óra után elértük a Mamoré-t.

Ezután már simán haladtunk felfelé a folyón, amelyet magasan kiemelkedő partok szegélyeznek, a partokat pedig burjánzó zöld növényzet borítja. A motor hangjára hatalmas teknősök huppantak le úszó fatönkökről a vízbe, mialatt időnként kecses delfinek emelkedtek ki és ívet formálva a levegőben ereszkedtek vissza a vízbe. Első megállóhelyünket egy partmenti tűzből felszálló füstgomolyag jelezte. A tüzet a különböző rovarok távoltartása céljából rakták. Miután kenunkat ágak szövevénye közepette kikötöttük, beszélgetésbe bocsátkoztunk a barátságos emberekkel az eljövendő Királyság-áldásokról. Értékelésük jeléül bőven elláttak bennünket gyümölccsel és tojással.

Ahogyan a nap előrehaladt, más helyeken is megálltunk, hogy az igazság magvát elvessük. Egészen besötétedett már, mire San Antonioba érkeztünk. A falu lakosai már lepihentek. Mégis, amikor a hír bejárta a falut, hogy filmvevítés lesz, egymás után kigyulladtak a fények a házakban. Lovakat fogtak be egy kocsi elé, hogy azzal hozzák el a felszerelésünket a faluba. Így sok ember megismerte Jehova Tanúit mind a leforgatott filmről, mind személyesen.

Másnap folytattuk látogatásainkat, új helyeket keresve fel. A magas parton asszonyok mostak serényen, sőt még egy kisbaba fürdetésének is szemtanúi lehettünk, akit egy óriás teknős páncéljában fürdettek meg. Az itt levők soha nem hallották még a Biblia üzenetét. Egy helyen apró halak ugrottak a víz felszíne fölé csónakunk közelében, sokan éppen a csónakba pottyantak. Így, miután a filmet bemutattuk, sült halat ettünk, majd nyugovóra tértünk. Utazásunk végére sok irodalmat hagytunk hátra ezen a távol fekvő területen, és elégedettek voltunk, mert sokaknak segítettünk, hogy első ízben halljanak a jó hírről.” (Vö. Róma 15:20, 21.)

Angyali irányítás bizonyítéka

Képzeld magad olyan helyzetbe, amikor küldetésednek az a célja, hogy megtalálj egy személyt egy 12 000 lakost számláló városban, amely várost első ízben keresel föl az életedben. Semmit sem tudsz a hölgyről, kivéve a nevét. Ezzel a kihívással nézett szembe két teljes idejű szolga, akik azzal a reménnyel a szívükben érkeztek Guayaramerínbe, hogy megtalálják azt a személyt, aki korábban már tanulmányozta a Bibliát és résztvett az összejöveteleken egy másik városban, de azután ebbe a városba költözött. Miután szállást találtak maguknak, az úttörő házaspár elhatározta, hogy lesétál a város főterére, ahol az emberek tömegei zsúfolódtak össze étkező asztalok mellett vagy csak beszélgettek. Majdnem azonnal egy férfi közeledett a házaspárhoz s beszélgetésbe elegyedett velük. Megkérdezték tőle, hogy ismeri-e a hölgyet, akit keresnek. „Nem — volt a válasz —, de az anyósom Jehova Tanúja.” Mivel úgy tudták, hogy nem él egy Tanú sem a városban, azt gondolták, hogy a férfi talán összekeveri a dolgokat.

Mindazonáltal másnap meglátogatták ezt az idős hölgyet, aki törött lába miatt az ágyat nyomta. „Én Jehova Tanúja vagyok, de még nem vagyok bemerítve” — mondta. Amikor megkérdeztük, ki tanította őt az igazságra, rámutatott unokája portréjára, amely a falat díszítette és így folytatta: „Ő volt az.” Az úttörők nem mertek hinni a szemüknek! A portré azt a fiatalasszonyt ábrázolta, akit kerestek! „De miért tagadta le az Ön veje, hogy ismeri őt?” — kérdezték. „Ó, ő már férjnél van és a vőm csak az asszonynevét ismeri” — válaszolta az idős hölgy. Az unoka nem tartózkodott a városban, de utóbb bibliatanulmányozásba kezdtek vele levélváltás útján. S az eredmény? Mind ő, mind a nagymamája szép előrehaladást tettek addig a pontig, hogy bemerítkezhettek. Házuk Királyság-teremként szolgált egy növekvő gyülekezet számára, és a fiatalasszonyból teljes idejű szolga lett, aki sokakat vezetett el Jehova szervezetébe.

Prédikálás a trópusi vidék szívében

Ezek után képzeld el, hogy a repülőgéped egy füves kifutópályán ér földet San Joaquínban, mélyen bent a bolíviai trópusi vidék szívében. Kellemetlenül érzed magad, amikor arra a titokzatos szerencsétlenségre gondolsz, amely két évvel korábban e város lakosságának egyötödét elemésztette.

Az úttörő házaspár, aki repülőgépen érkezett ide Trinidadból, már ízelítőt kapott az emberek vendégszeretetéből. A férj ismerteti velünk: „A bibliai beszélgetés, amelyet a repülőút közben folytattunk, meghíváshoz vezetett oly módon, hogy egy magán házban teljesen ingyen lakhatunk. Vendéglátóink még az étkezésekről is gondoskodtak, méghozzá igen olcsón, ezáltal lehetőséget nyújtva nekünk, hogy minden időnket a prédikáló munkánkra fordítsuk. Alighogy megérkeztünk parancsot kaptunk, hogy azonnal jelentkezzünk a katonai barakk-táborban. Amikor a hivatalnok megtudta, hogy mi Jehova Tanúi vagyunk és nem forradalmárok, szokatlan érdeklődést mutatott és Bibliát, valamint bibliai irodalmat vásárolt és előfizetett Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratra. Ezek után majdnem mindenki a városban figyelmesen hallgatta a tökéletes egészséget kínáló bibliai ígéretet, amely a közeljövőben teljesedik be (Jelenések 21:4).

Négy teljes idejű szolga akart San Joaquínból San Ramónba eljutni, de az egyetlen szállítóeszköz, amely rendelkezésre állt egy ökrös szekér volt. Az irodalmat tartalmazó kartondobozok szolgáltak ülőhelyként. Ezek a kartondobozok teljesen alaktalanná nyomorodtak a magas fakerekű fedett szekér hatalmas zökkenései és állandó rázkódtatása következtében. Szemlátomást még a kocsin szállított csirkék is szédültek a mozgás okozta émelygés miatt.

A bozóton átvezető tízórás nehézkes zötyögés után elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már semmiféle nyom nem mutatta az utat, és aggasztóan sötétedett. A kocsis bejelentése megriasztotta a kis csapatot: „Azt hiszem eltévedtünk!” Éppen elkezdtek azon gondolkodni ’miként fogjuk az éjszakát eltölteni kint a bozótban, ahol csak úgy hemzsegnek a kígyók és a veszélyes vadállatok’, amikor a kocsis hozzáfűzte előbbi mondatához: „De ne aggódjanak. Az állatok már megtették korábban is ezt az utat.” Most is így történt. Egy órán belül kijutottunk a bozótból éppen San Ramón-nál!

Itt is sok napot töltöttünk el az eljövendő Paradicsom hirdetésével, amely olyan füleknek volt szánva, akik erről azelőtt még nem hallottak. Tanúk nem éltek ezen a vidéken, mégis történt valami, ami egy kicsiny gyülekezet alapításához vezetett.

Egy katolikus misszionáriusnő követte a Tanúkat, amint azok ajtóról ajtóra jártak. Útjaik valamiképp keresztezték egymást és ott találták őt a soron következő házban. Barátságos magatartásán meglepődve otthagyták neki Az igazság, amely örök élethez vezet című könyvet. Jóllehet őt magát nem igazán érdekelte, a katolikus hölgy átadta a könyvet a sógornőjének, aki mohón hozzálátott a könyv olvasásához, tovább tanulmányozott, és később bemerített Tanú lett.

Izgalmak a trópusi folyókon

S most képzeld magad egy folyami bárka kormánykereke mögé, amint kis hajódat veszélyes, örvénylő vizeken kormányozod. Rejtett sziklák, iszapzátonyok és fatörzsek, s mindezeken felül nagy kiterjedésű örvények hirtelen felbukkanása, hogy csak néhányat említsünk a ránk leselkedő veszélyekből. Piranhák, elektromos angolnák és közönséges ráják csakúgy nyüzsögnek ezekben a vizekben. Ezekkel a kihívásokkal találták magukat szembe Riberaltában a testvérek, akikre a folyómenti lakosság tanúskodó munkája rá volt bízva.

Hogy ezeket a távoli, elszigetelt területeket elérjék, egy bárkát építettek, amelyet Luz de los Ríos-nak (Folyók világossága) neveztek el. A kerület- és a körzetfelvigyázó látogatásakor akarták a bárkát próbaútjára indítani. Minden a legnagyobb rendben ment, amig a bárka teteje fenn nem akadt a víz fölé kinyúló faágon. Az erős sodrású vízáramlat a bárkát egy a vizen úszó fatörzshöz lódította. Egy hegyes letört faág szinte kardként fúródott bele a bárka oldalába — majdnem felnyársalva a kerületfelvigyázó feleségét. A nyíláson át víz ömlött a bárkába, annak felborult utasait a kavargó vízbe borítva. A körzetfelvigyázó és a felesége pedig nem tudtak úszni! Az úszni tudók segítségével szerencsésen mégis partot értek. A bárka azonban teljesen eltűnt a szemük elől. Napokkal később öt kilométerrel lejjebb megtalálták. Minden holmijuk, köztük 20 doboz irodalom, elveszett.

A bolíviai tengerészet segített a bárkát újból vízre bocsátani, és többhetes javítás után a bárka újra készen állt arra, hogy első útját most már végre befejezze. A feszültségekkel tele út rossz idővel és motorhibával kezdődött.

Az első helyen, ahol a testvérek kikötöttek, szembe találták magukat egy csoport hittérítővel, akik gúnyt űztek belőlük: „Kis csónakjuk nem használható ezen a folyón!” A diák levetítését meg sem kísérelték, mert a generátor meghibásodott. Mikor ismét a folyón voltak, a Tanúk tudomást szereztek róla, hogy más bárkák előttük végighajóztak a folyón hangszórókkal és „hamis próféták” érkezésére figyelmeztettek. Világos, hogy ebben a hittérítők keze volt. Mindazonáltal ez csak lázas kiváncsiságba ejtette az embereket.

Noha ez a látogatás véget vetett a hamis próféták hamis propagandájának, a testvérek még mindig izgatottak voltak, hiszen még egy 21 napos út állt előttük, ahhoz hogy Fortalezába érjenek.

Útközben egy távoli törzs főnökének tanúskodtak; az figyelmesen hallgatta őket. A bibliai beszélgetés folyamán, amelyet az egyik úttörő folytatott, egy csoport gyászolót vigasztaltak meg egy elszigetelt tisztáson a halottak számára szolgáló igaz reménységgel. Egy idős ember, akinek fehér szakálla volt, szívből jövő értékelését fejezte ki, és megkérdezte, hogyan fizethet elő a folyóiratunkra 10 évre! Fortalezában 120 személy fordíthatta javára a Társulat dia programját.

Mily elégedettséget éreztek ezek az úttörők, hogy az igazság világoságát elhozták ilyen távoli helyekre! Bizony, nincs biztosabb és kielégítőbb módja annak, hogy az ember felhasználja az életét, mint az élet Teremtőjének, magának Jehova Istennek szolgálata! (Zsoltárok 63:3,4 [63:4,5, Károli]).

[Térkép/képek a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

BOLÍVIA

Guayaramerín

Riberalta

Fortaleza

San Joaquín

San Ramón

Trinidad

San Antonio