Taníts nyilvánosan és házról házra!
„Nem vonakodtam . . . tanítani titeket nyilvánosan és házról házra” (CSELEKEDETEK 20:20, Byington).
1. Hogyan kommentálja egy katolikus pap Jehova Tanúi házról házra végzett szolgálatának eredményességét?
„KATOLIKUSOK ajtóról ajtóra viszik az Evangéliumot.” Ez a szalagcím jelent meg a The Providence Sunday Journal 1987. október 4-i számában. Az újság arról tudósít, hogy ennek a tevékenységnek legfőbb célja: „meghívni az egyházközségek tétlen tagjait, hogy térjenek vissza a tevékeny egyházközségi élethez”. John Allard lelkésznek, a Providence Egyházkerület Evangelizációs Hivatala igazgatójának szavait idézve, a lap ezt írja: „Biztosan találkozunk majd egyfajta kétkedéssel. Az emberek azt fogják mondani: ’Ezek is éppen úgy járnak mindenfelé, mint Jehova Tanúi.’ De Jehova Tanúi eredményesek, nemde? Lefogadom, hogy elmehetsz az állam [Rhode Island, USA] bármelyik Királyság-termébe, a gyülekezeteket úgy találod ott, hogy tele vannak volt katolikusokkal.”
2. Milyen kérdést helyénvaló feltenni?
2 Igen, Jehova Tanúi az eredményes házról házra végzett szolgálatukról közismertek. De miért járnak vajon házról házra?
Az apostoli módszer
3. a) Milyen megbízást adott Jézus Krisztus a tanítványainak? b) Milyen módon teljesítették legfőképpen Krisztus korai követői a megbízatásukat?
3 Jézus Krisztus ezt a nagy jelentőségű megbízást adta követőinek: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, bemerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap, a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20). E munka végzésének legfőbb módja nyomban i. sz. 33 pünkösdje után lett nyilvánvalóvá. „Mindennap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 5:42). Mintegy 20 évvel később Pál apostol is a házról házra végzett munkában foglalatoskodott, mert így emlékeztette Efézus városának keresztény véneit: „Nem vonakodtam elmondani nektek mindazt, ami hasznos, és tanítani titeket nyilvánosan és házról házra” (Cselekedetek 20:20).
4. Miért mondhatjuk azt, hogy a Cselekedetek 5:42 és a Cselekedetek 20:20 azt jelenti, hogy Jézus követőinek a prédikálása házról házra történt?
4 A Cselekedetek 5:42-ben a „házról házra” kifejezés a kat’ oiʹkon kifejezésből van lefordítva. Itt a ka·taʹ szót úgynevezett „osztó” értelemben használják. A tanítványok prédikálása egyik háztól a másikig megosztva történt. A Cselekedetek 20:20. versét kommentálva, Randolph O. Yeager azt írta, hogy Pál „mind nyilvános összejöveteleken [de·mo·siʹa], mind pedig házról házra (osztó [ka·taʹ] tárgyesettel) tanított. Pál három évet töltött Efézusban. Ellátogatott minden házba, vagy legalábbis mindenkinek prédikált (26. vers). Itt bibliai igazolását látjuk a házról házra, valamint a nyilvános összejöveteleken való evangéliumhirdetésnek”.
5. A Cselekedetek 20:20. verse szerint miért nem utalt Pál csupán a véneknél végzett társasági látogatásokra vagy pásztori látogatásokra?
5 A ka·taʹ szó hasonló használata jelenik meg a Lukács 8:1-ben is, amely arról szól, hogy Jézus „városról városra és faluról falura” prédikált. Pál a Cselekedetek 20:20-ban a többes számú kat’ oiʹkous szóalakot használja. Itt némely bibliafordítás ezt így adja vissza: „otthonaitokban”. Az apostol azonban nem csupán a véneknél végzett társasági látogatásokra vagy a hívőtársai otthonaiban tett pásztori látogatásokra utalt. A következő szavai azt mutatják, hogy a hitetleneknél végzett házról házra kiterjedő szolgálatról beszélt, mert ezt mondta: „Alaposan tanúskodtam mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről” (Cselekedetek 20:21). A hívőtársai már megbánták bűneiket és hitet gyakoroltak Jézusban. Ezért mind a Cselekedetek 5:42, mind a Cselekedetek 20:20. verse a hitetleneknél „házról házra” vagy ajtóról ajtóra végzett prédikálásra utal.
Semmi sem pótolhatja
6. Mit mondtak Pál Efézusban végzett prédikáló munkájának természetéről?
6 Abiel Abbot Livermore, Pálnak a Cselekedetek 20:20-ban mondott szavait kommentálva, 1844-ben ezeket írta: „Egyszerűen nem elégedett meg azzal, hogy a nyilvános összejöveteleken mondjon beszédeket, vagy egyéb eszközökkel munkálkodjon, hanem buzgón végezte munkáját magánúton is házról házra, és betű szerinti értelemben is házhoz vitte az égi igazságot az efézusiak szívéhez”. Nem is olyan régen valaki megjegyezte: „Az evangélium házról házra történő terjesztése jellemezte az első századi keresztényeket már kezdettől fogva (cf. Cselekedetek 2:46; 5:42) . . . [Pál] alaposan elvégezte felelősségteljes feladatát mind a zsidóknak, mind a görögöknek Efézusban, és ha elvesztek bűneik miatt, semmilyen mentségük nem lehetett rá” (The Wesleyan Bible Commentary, 4. kötet, 642-643. oldal).
7. Miért mondhatjuk azt, hogy Isten helyesli Jehova Tanúi házról házra végzett szolgálatát?
7 Bár a nyilvános előadásnak is megvan a maga helye a jó hír hirdetésében, mégsem pótolhatja az ajtóknál elérhető személyes kapcsolatot. Ebben a vonatkozásban Joseph Addison Alexander tudós kijelentette: „Az egyház még semmit sem tudott kitalálni, hogy pótolja a házankénti prédikálást, vagy a templomi prédikálásával hatásban felvegye vele a versenyt.” Ahogyan O. A. Hills tudós kifejezte: „A nyilvános tanításnak és a házról házra végzett tanításnak kéz a kézben kell járniuk.” Jehova Tanúi a hetenkénti nyilvános összejöveteleiken gondoskodnak az előadás általi oktatásról. De világos bizonyítékát látják annak is, hogy a bibliai igazság terjesztésének apostoli módszere a házról házra végzett munkában az eredményesebb. És Jehova bizonyosan helyesli azt, mert az ilyen szolgálat eredményeként emberek ezrei özönlenek minden évben az ő felmagasztalt imádatához (Ésaiás 2:1–4; 60:8, 22).
8. a) Mit mondhatunk arról az okról, amiért eredményes a házról házra végzett prédikálás? b) Miért hasonlíthatók Jehova Tanúi Pálhoz az ajtóknál és egyéb módon végzett prédikálás tekintetében?
8 Egy másik szaktekintély ezeket jelentette ki: „Az emberek könnyebben visszaemlékeznek arra a tanításra, amit az otthonuk küszöbén hallottak, mint arra, ami a templomuk lépcsőjéről hangzott el.” Nos, Pál rendszeresen ott volt az otthonok küszöbénél, és mint szolga, jó példát mutatott. „Nem elégedett meg azzal, hogy a zsinagógában és a piactéren tanítson és beszédet tartson — írja Edwin W. Rice bibliatudós. — Mindenkor szorgalmasan ’tanított házról házra’. Házról házra, kéztől kézig és szemtől szemben küzdött a rossz ellen, hogy megnyerje az embereket Krisztusnak. Ezért harcolt Efézusban.” Jehova Tanúi tisztában vannak azzal, hogy [hatásos az emberekkel folytatott] a személytől személyhez szóló beszélgetés az ajtóknál. Azonkívül újralátogatásokat is végeznek és örömmel beszélnek még a velük szembehelyezkedőkkel is, ha azok lehetőséget adnak az ésszerű beszélgetésre. Ahogyan Pál tette! Vele kapcsolatban írta F. N. Peloubet a következőket: „Pál munkája nem ért véget az összejövetelekkel. Nem kétséges, hogy sok embert személyesen is meglátogatott az otthonukban amikor csak tudomást szerzett arról, hogy valaki kérdéseket tesz fel, vagy netán annyira érdeklődik vagy éppen ellenkezik, hogy hajlandó vitát folytatni a vallásról.”
A vének járjanak elöl!
9. Milyen példát állított fel Pál a véntársai számára?
9 Milyen példát mutatott Pál a véntársainak? Megmutatta, hogy legyenek a jó hír bátor és fáradhatatlan, házankénti hirdetői. J. Glentworth Butler 1879-ben ezt írta: „[Az efézusi vének] tudták, hogy [Pál] a prédikálásában nem törődött sem a személyes veszéllyel, sem a népszerűtlenséggel; semmit sem hallgatott el a szükséges igazságból; semmi egyoldalú részrehajlás nem volt őbenne és nem időzött el az igazság sajátos vagy szokatlan vonatkozásainál, hanem csak és minden olyan részletnél, amely hasznos volt mások ’épülésére’ vagy építésére: Isten egész tanácsát közölte annak tisztaságában és teljességében! Nála gyakorlattá lett a keresztény igazságnak ez a hiteles ’bebizonyítása’, ez a buzgó ’tanítása’, nem csupán Tyrannus iskolájában és a tanítványok más összejöveteli helyén, hanem minden elérhető otthonban is. Házról házra és lélektől lélekig, nap mint nap vitte az örömhírt krisztusi vággyal és sóvárgással. Minden osztálynak és fajtának, az ellenséges zsidóknak és a gúnyolódó görögöknek, a saját témáját vitte, amely teljes részleteiben kifejtve, minden egyéb lényeges megmentő igazságot magában foglalt s ami ez volt: bűnbánat Isten iránt, és hit az Úr Jézus Krisztus iránt!”
10., 11. a) Mit várt el Pál az efézusi vénektől a keresztény szolgálat tekintetében? b) Pálhoz hasonlóan, milyen prédikálást végeznek Jehova Tanúi, a véneket is beleértve?
10 Lényegében tehát, mit várt el Pál az efézusi vénektől? E. S. Young tudós ily módon magyarázza az apostol szavait: „Én nemcsak nyilvánosan beszéltem, hanem házról házra munkálkodtam, minden osztálynál, zsidóknál és görögöknél. Szolgálatom témája minden osztály számára az volt: ’megbánás Isten iránt és hit a mi Urunk Jézus Krisztusban’.” Másféleképpen kifejezve Pál szavait, W. B. Riley ezt írta: „A teljes jelentése ez volt: ’Azt várom el tőletek, hogy folytassátok, amit én elkezdtem, azt tegyétek és tanítsátok, és elvárom tőletek, hogy ellenálljatok annak, aminek én ellenálltam; tanítsatok mind nyilvánosan, mind házról házra, ahogyan én tettem az utcákon és házról házra, hogy hasonlóképpen tanúskodjatok zsidóknak és görögöknek az Isten iránti bűnbocsánatról és a mi Urunk Jézus Krisztus iránti hitről, mert ezek alapvető dolgok!’ ”
11 Pál a Cselekedetek 20. fejezetében világosan megmutatta véntársainak, hogy elvárják tőlük: legyenek Jehova házról házra járó tanúi. E tekintetben az első századi véneknek elöl kellett járniuk, helyes példát kellett mutatniuk a gyülekezet többi tagjának. (Vö. Zsidók 13:17.) Pálhoz hasonlóan, Jehova Tanúi szintén házról házra prédikálnak; minden nemzetből való embereknek beszélnek Isten Királyságáról, az Isten iránti megbánásról, és a Jézus Krisztusban való hitről (Márk 13:10; Lukács 24:45–48). És ebben a házról házra végzett munkában a Tanúk között kinevezett mai vénektől elvárják, hogy elöl járjanak (Cselekedetek 20:28).
12. Minek az elvégzését tagadták meg némely korábbi vének, de miben járnak elöl a vének napjainkban?
12 Charles Taze Russell 1879-ben kezdte el kiadni a Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke, mai nevén Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát című folyóiratot. Russell és a többi bibliakutató az apostolok módján hirdette a Királyság-üzenetet. A későbbi években azonban némely gyülekezeti vén nem teljesítette tanúskodási feladatát. Egy Tanú például ezt írta: „Minden jól ment addig, amíg meg nem érkezett a közlemény, amely szerint mindekinek részt kell vennie az irodalommal való házról házra végzendő tanúskodásban, és különösképpen a vasárnapi házról házra munkában — 1927-ben. A mi választott véneink ellenálltak ennek és megpróbálták lebeszélni az egész osztályt arról, hogy bármilyen részt vállaljon ebből a munkából.” Idővel azok a férfiak, akik nem akartak részt venni a házról házra történő prédikálásban, nem tarthatták meg többé azt a kiváltságukat, hogy vénként szolgáljanak. Azoktól, akik vénként vagy kisegítőszolgaként szolgálnak, ma is elvárják, hogy elöl járjanak a házról házra végzett tanúskodásban és a keresztény szolgálat egyéb ágaiban.
Mindenki Tanú
13. a) Mit kell tennünk még akkor is, ha az emberek nem hallgatnak a Királyság-üzenetre? b) Hogyan hasonlították Pált Ezékielhez?
13 A kereszténynek Jehova segítségével házról házra kell hirdetnie a Királyság-üzenetet még akkor is, ha azt nem fogadják értékeléssel. Ezékielnek mint Isten őrállójának figyelmeztetnie kellett az embereket, akár hallgattak rá, akár nem (Ezékiel 2:5–7; 3:11, 27; 33:1–6). E. M. Blaiklock, párhuzamot vonva Ezékiel és Pál között, ezt írta: „[Pálnak a Cselekedetek 20. fejezetében leírt beszédéből] világos kép tárul elénk az Efézusban végzett szolgálatáról. Figyeljük meg a következőket: Először is, Pál sürgető hűségét. Ő nem kereste a népszerűséget, sem a nagy nyilvánosság jóindulatát. Mivel Ezékielhez hasonlóan őt is őrállónak tették meg, feladatát becsületes buzgalommal és a beszédét alátámasztó jelleggel látta el. Másodszor, szerető együttérzését. Nem olyan ember volt, aki megindultság nélkül vette ajkaira az elítélés szavait. Harmadszor, fáradhatatlan evangéliumhirdetését. Nyilvánosan és házról házra, városban és vidéken, mindenütt prédikálta az evangéliumot.”
14. Miért tartozik a tanúskodás mindenkinek a felelősségéhez, aki átadja magát Jehova Istennek imában Jézus Krisztus által?
14 Isten mai szolgáira kiárasztott bőséges áldása semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az ő tetszésével találkozik a Jehova Tanúi név viselése (Ésaiás 43:10–12). Azonkívül ők Krisztusnak is tanúi, mert Jézus ezt mondta követőinek: „Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). A tanúskodás tehát mindenkinek felelőssége, aki átadja magát Jehova Istennek imában Jézus Krisztus által.
15. Mit mondtak az első keresztények tanúskodási munkájáról?
15 A tanúskodásról kijelentették: „Az egész egyházat magában foglalta. Az egész korai egyház missziós vállalkozása nem a Nők Missziós Társulatának vagy a Külföldi Missziók Hivatalának a felelőssége volt. Nem a hivatásos személyekre bízták a tanúskodást, mint például a vénekre, diakónusokra, sőt nem is az apostolokra . . . Azokban az első időkben maga az egyház volt a misszió. A korai egyház missziós munkája két feltételezésre épült: 1. Az egyház fő feladata a világ evangélizálása. 2. Ennek a felelősségteljes feladatnak az elvégzése az egész keresztény közösségre hárul” (J. Herbert Kane).
16. Mit ismernek el még a kereszténység írói is a keresztényekkel és a tanúskodásukkal kapcsolatban?
16 Bár a kereszténység újkori írói nem értenek egyet a Királyság-üzenettel, némelyek mégis elismerik, hogy a keresztények kötelesek tanúskodni. Például Oscar E. Feucht Everyone a Minister című könyvében megjegyzi: „Egyetlen lelkipásztor sem képes elvégezni azt a szolgálatot, amit Isten az egyes hívőkre kiszabott. Sajnos, az egyház téves gondolkozása következtében egyetlen lelkipásztor feladatává tették azt, ami 500 egyháztag feladata lett volna. Nem így volt ez a korai egyházban. Ott a hívők mindenhová elmentek és prédikálták a Szót.”
17. Mit mondhatunk arról a helyről, amit a tanúskodás foglalt el a korai keresztények életében?
17 A korai keresztények életében a tanúskodás volt a legfőbb dolog, ahogyan ma is az a legfőbb Jehova népénél. „Általánosan szólva — írta Edward Caldwell Moore a Harvard Egyetem professzora —, a keresztény mozgalom első három évszázadát a hit terjesztése iránti hatalmas lelkesedés jellemezte. A keresztények szenvedélyesen törekedtek az evangelizálásra, arra, hogy elmondják a megváltás üzenetét . . . Jézus befolyásának és tanításának az elterjedése azonban, a legkorábbi szakaszban, csupán kevés számú embernek volt köszönhető, akiket misszionáriusoknak kellene neveznünk. Ezt mindenféle hivatású és foglalkozású, valamint különféle társadalmi rendhez tartozó egyének végezték. A belső életnek ezt a titkát, a világgal szembeni új magatartást, amely a saját tapasztalatuk szerint a megmentést jelentette, elvitték a [Római] Birodalom legtávolabbi határáig . . . [A korai keresztények] a legnagyobb mértékig meg voltak győződve arról, hogy elközelített a jelenlegi világrend vége. Egy új világrend hirtelen és csodálatos módon történő létrejöttében hittek.”
18. Milyen nagyszerű reménység múlja felül még a politikai vezetők álmait is?
18 Jehova Tanúi a házról házra végzett tanúskodásban és szolgálatuk egyéb formáiban örömmel irányítják hallgatóik figyelmét Isten megígért új világa felé. Annak a világnak megjövendölt áldásai és vég nélküli élete messze felülmúlja az új világrend mai önjelölt építőinek legmerészebb álmait! (2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4). Bár úgy látszik, hogy mindenki ott akarna élni Isten csodálatos új világában, a valóságban ez mégis másképp fest. Vizsgáljunk meg hát a következőkben néhány olyan módot, ahogyan Jehova szolgái azokat taníthatják, akik az örök életre törekszenek.
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért mondhatjuk, hogy a Cselekedetek 5:42 és a Cselekedetek 20:20 azt jelenti, Jézus követőinek prédikálniuk kell házról házra?
◻ Honnan tudjuk, hogy Isten helyesli Jehova Tanúinak házról házra végzett szolgálatát?
◻ Mit követelnek meg a vénektől és a kisegítőszolgáktól a szolgálat tekintetében?
◻ Milyen helyet foglaljon el a tanúskodás a keresztény életében?
[Kép a 10. oldalon]
Jézus tanítványai szünet nélkül tanúskodtak házról házra i. sz. 33-ban
[Kép a 13. oldalon]
Pál „házról házra” tanított. Jehova Tanúi a szolgálatnak ezt a formáját végzik napjainkban