Eltökélten igyekezz a cél felé!

Főbb részek kiemelése a Filippiekhez írt levélből

PÁL apostol azt akarta, hogy a Filippiben élő keresztények továbbra is eltökélten igyekezzenek a cél, az örök élet díjának elnyerése felé. Ezért írt nekik i. sz. 60 vagy 61 táján, első bebörtönzése alkalmával Rómából. Levelét annak a gyülekezetnek küldte, amelyet ő létesített mintegy tíz évvel korábban Filippiben, abban a városban, amelyet Macedóniai Fülöp (Nagy Sándor apja) alapított. Az i. sz. első században Filippi „Macedónia körzetének fővárosa lett”. Most ez a terület részben Észak-Görögországhoz, részben Dél-Jugoszláviához tartozik (Cselekedetek 16:11, 12).

A filippibeli hívők szegények, de nagylelkűek voltak. Többször is küldtek valamit Pálnak, hogy szükségleteit kielégítsék (Filippi 4:14–17). Ám Pál levele több volt, mint pusztán a köszönet kifejezése. Buzdítást is tartalmazott, szeretetet nyilvánított ki és tanácsról gondoskodott.

Nyilvánvaló keresztény tulajdonságok

Pál a filippi hívők iránt érzett szeretet kinyilvánításával kezdte levelét (1:1–30). Hálát adott Jehovának, hogy e gyülekezet közreműködött a jó hír hirdetésének előmozdításában és azért könyörgött, hogy szeretetük növekedjen. Pál örült, mivel bebörtönzése indítékul szolgált arra, hogy ’még nagyobb bátorsággal, félelem nélkül szólják Isten szavát’. Pál kívánva kívánt Krisztussal lenni, de úgy érezte, hogy még mindig szolgálhat nekik. Azt akarta még, hogy ’vállvetve küzdjenek egy lélekkel a jó hír hitéért’.

Ezután következett az életmódot és magatartást érintő tanács (2:1–30)). A filippieket arra buzdította, hogy személyes érdeklődést tanúsítsanak mások iránt, valamint a Krisztuséhoz hasonló alázatosságról tegyenek bizonyságot. Ők ’mint világító testek ragyognak a világban’ és arra ösztönzi őket, hogy továbbra is ’szilárdan ragadják meg az élet beszédét’. Pál remélte, hogy elküldheti hozzájuk Timótheust és bizakodott benne, hogy ő maga is hamarosan elmehet hozzájuk. Hogy megnyugtassa őket Epafróditus felől — aki nagyon beteg volt —, Pál elküldi hozzájuk ezt a lojális szolgát.

Továbbra is eltökélten igyekezzetek a cél felé

Ezután az apostol megmutatta a filippieknek, hová helyezzék bizalmukat, miközben erőteljesen a cél felé igyekeznek (3:1–21). Bizalmukat Jézus Krisztusba kellene helyezniük, nem pedig a hústestbe vagy a körülmetélkedésbe, ahogy némelyek tették. Pál a származásából eredő előnyöket szemétnek tekintette „Krisztus ismeretének felbecsülhetetlen értéke” miatt. Az apostol ’egyenest a cél felé igyekezett — az Istentől jövő, felülről való elhívás jutalmának elnyerésére a Krisztus Jézus által’ és a filippieket ugyanilyen szellemi magatartásra buzdította.

Ha Pál befejező tanácsát alkalmazzák az segít a filippieknek abban, hogy állandóan szemük előtt tartsák a célt és a díjat (4:1–23). Arra ösztönözte a filippieket, hogy aggodalmaikat imában tárják Isten elé és elméjük egészéges gondolatokkal foglalkozzon. Pál ismét megdicsérte őket nagylelkűségükért, és levelét üdvözletekkel, valamint azzal a kívánsággal zárta, hogy az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen az általuk tanúsított szellemmel.

Pálnak a filippiekhez írott levele a nagylelkűséget, a szeretetet és az alázatosságot mozdítja elő. A Krisztusba vetett bizalomra és az Istenhez intézett szívből jövő imára buzdít. És Pál szavai bizonyosan segítséget jelentenek Jehova Tanúi számára is, hogy továbbra is erőteljesen igyekezzenek a cél felé: az örök élet díjának elérésére.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

A cél felé: „Amik mögöttem vannak, azokat elfelejtve, amik pedig előttem vannak, azoknak nekifeszülve — mondta Pál — egyenest a cél felé igyekszem: az Istentől jövő felülről való elhívás jutalmára a Krisztus Jézus által” (Filippi 3:13, 14). Az apostol úgy erőlködött, mint aki versenyben vesz részt. Nem pazarolta az időt és az erejét arra, hogy hátranézzen, hanem erőteljesen igyekezett a célja felé — miként a futó megerölteti magát, hogy átszakítsa a célszalagot. Pál és a többi felkent keresztény számára a díj égi életet jelent feltámadás által, miután befejezik földi pályafutásukat Isten iránti hűségben. Akár égi, akár földi reménységünk van, őrizzük meg Jehova iránti feddhetetlenségünket és mint az ő Tanúi igyekezzünk erőteljesen a cél felé! (2Timótheus 4:7).