A keresztény nézete a felsőbb hatalmakról
„Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, kivéve Isten által; a fennálló hatalmakat Isten helyezte viszonylagos állásukba” (RÓMA 13:1).
1., 2. a) Miért volt Pál fogoly Rómában? b) Milyen kérdéseket vet fel az, hogy Pál a császárhoz fellebbezett?
A FENTI szavakat Pál apostol írta a rómaiaknak i. sz. 56 táján. Néhány évvel később ő maga is Rómába került mint fogoly. Vajon miért? Nos, csőcselék támadta meg Jeruzsálemben, és római katonák mentették meg. Cezáreába vitték, ahol hamis vádakkal kellett szembenéznie, ámde sikeresen megvédte magát Félix római helytartó előtt. Félix, aki megvesztegetési pénzt remélt, két évig börtönben tartotta őt. Végül Pál azt kérte a következő helytartótól, Festustól, hogy ügyét terjesszék a császár elé (Cselekedetek 21:27–32; 24:1-25:12).
2 Mint római állampolgárnak, Pálnak joga volt ehhez. De vajon következetességre vallott Pál részéről a császári hatalomhoz fellebbezni, amikor Jézus úgy utalt Sátánra mint aki valóban „a világ uralkodója” és maga Pál is „e dolgok rendszerének istene” kifejezéssel illette Sátánt? (János 14:30; 2Korinthus 4:4). Vagy olyan ’viszonylagos állást’ töltött-e be a római hatalom, amely helyénvalóvá tette, hogy Pál annál a hatalomnál keresse jogainak védelmét? Az apostolok korábbi szavai: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek”, ugye megengedték a keresztényeknek, hogy emberi uralkodóknak engedelmeskedjenek, amikor az nem jelent Isten iránti engedetlenséget? (Cselekedetek 5:29).
3. Milyen érett nézetet tár fel Pál, és hogyan érinti ez a lelkiismeretet?
3 Pál a rómaiaknak írt levelében segít nekünk válaszolni ezekre a kérdésekre, és érett nézetet tár fel az emberi uralomról. A Róma 13:1–7-ben Pál világosan megmagyarázta, milyen szerepe van a keresztény lelkiismeretnek abban, hogy egyensúlyba hozzuk a Legfőbb Hatalom, Jehova Isten iránti teljes engedelmességet és a „felsőbb hatalmak” iránti viszonylagos engedelmességet.
A felsőbb hatalmak azonosítása
4. A nézet milyen megváltoztatására került sor 1962-ben, és milyen kérdések vetődtek fel ezáltal?
4 Néhány éven át, 1962-ig, Jehova Tanúi azt a nézetet vallották, hogy a felsőbb hatalmak Jehova Isten és Krisztus Jézus. A Példabeszédek 4:18. versével összhangban, a világosság azonban nagyobb lett, és ezt a nézetet helyesbítették, ami egyesekben bizonyos kérdéseket ébreszt. Vajon most pontosak vagyunk, amikor azt mondjuk, hogy ezek a hatalmak a királyok, elnökök, miniszterelnökök, polgármesterek, bírák és mások, akik világi, politikai hatalmat gyakorolnak a világban és viszonylagos alárendeltséggel tartozunk nekik?
5. Hogyan segítenek a Róma 13:1. kapcsolt szövegrészei abban, hogy felismerjük a felsőbb hatalmakat és különféle bibliafordítások hogyan támogatják ezt a felismerést?
5 Ireneusz, az i. sz. második századi író, azt mondta, hogy néhány kortársa szerint Pál a Róma 13:1-ben „angyali hatalmak [vagy] láthatatlan uralkodók tekintetében” beszélt. Maga Ireneusz azonban úgy tekintette a felsőbb hatalmakat, mint „tényleges emberi hatalmakat”. Pál szavainak kapcsolt szövegrészei azt mutatják, hogy Ireneusz nem tévedett. A Róma 12. fejezet záró verseiben Pál megmagyarázza, hogyan kell a keresztényeknek viselkedniük „minden ember” előtt, még az ’ellenségeket’ is szeretettel és tisztelettel kell kezelni (Róma 12:17–21). Világos, hogy a „minden ember” kifejezés a keresztény gyülekezeten kívüli emberekre vonatkozik. A „felsőbb hatalmak” tehát, akikről Pál azután is beszél, a keresztény gyülekezeten kívüli egyének kell, hogy legyenek. Ezzel összhangban, figyeljük meg, hogyan adják vissza különféle fordítások a Róma 13:1 első részét: „Mindenkinek engedelmeskednie kell az állami hatóságoknak” (Today’s English Version); „Mindenki vesse alá magát a kormányhatalmaknak” (New International Version); „mindenki engedelmességgel tartozik a civil hatóságoknak” (Phillips’ New Testament in Modern English); „Minden lélek vesse magát a felettes hatóság alá” (Csia fordítás).
6. Hogyan mutatják meg Pálnak az adó- és illeték fizetéséről mondott szavai azt, hogy a felsőbb hatalmaknak világi hatalmaknak kell lenniük?
6 Pál azzal folytatja, hogy ezek a hatalmak adót és illetéket követelnek (Róma 13:6, 7). A keresztény gyülekezet nem követel adót vagy illetéket; sem Jehova, sem Jézus, sem bármely más „láthatatlan uralkodó” (2Korinthus 9:7). Adót csak világi hatalmaknak szokás fizetni. Ezzel összhangban, a görög megfelelője annak a szónak, amit „adó” és „illeték” kifejezésre használ Pál a Róma 13:7-ben, sajátosan az államnak fizetett pénzre utal.a
7., 8. a) Hogyan vannak különféle írásszövegek összhangban azzal a nézettel, hogy a keresztények kötelesek alárendelni magukat e világ politikai hatalmainak? b) Csak milyen esetben nem teljesítik a keresztények a „hatalom” rendelkezéseit?
7 Azonkívül, Pálnak az az intelme, hogy rendeljük alá magunkat a felsőbb hatalmaknak, összhangban van Jézus parancsával is, tudniilik, hogy fizessük vissza „a császár dolgait a császárnak”, ahol a „császár” a világi hatalmakat képviseli (Máté 22:21). De megegyezik Pál Titushoz intézett későbbi szavaival is: „Folytonosan emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat és engedelmeskedjenek a hatóságoknak és a kormányzatoknak mint uralkodóknak, s legyenek készek minden jó munkára” (Titus 3:1). Amikor tehát a kormányzatok elrendelik, hogy vegyünk részt közmunkákban, a keresztények helyénvalónak tartják ezt mindaddig, amíg az ilyen munka nem jelent megalkuvó alternatívát valamilyen Írás-ellenes szolgálat tekintetében, vagy más módon nem szegi meg a bibliai alapelveket, mint például az Ésaiás 2:4. versében található alapelvet.
8 Péter is megerősítette, hogy alá kell rendelni magunkat a világi hatalmaknak, amikor azt mondta: „Az Úr kedvéért rendeljétek alá magatokat minden emberi teremtésnek: akár a királynak mint feljebbvalónak, akár helytartóknak, akiket elküld, hogy megbüntessék a gonosztevőket, de megdicsérjék azokat, akik jót tesznek” (1Péter 2:13, 14). Ezzel összhangban, a keresztényeknek meg kell szívlelniük Pál apostol Timótheushoz intézett szavait is: „Ezért mindenek előtt arra intelek, hogy könyörgéseket, imákat, közbenjárásokat, hálaadásokat intézzetek mindenfajta emberért, királyokért és minden magas állásban levőkért, hogy továbbra is nyugodt és csendes életet élhessünk”b (1Timótheus 2:1, 2).
9. Miért nem csökkenti a Jehovának járó dicsőséget az, ha „felsőbb” jelzővel illetjük az emberi hatalmakat?
9 Amikor „felsőbb” jelzővel illetünk világi hatalmakat, valahogy csökkentjük a Jehovának járó tiszteletet? Nem, mert Jehova sokkal több annál, hogy egyszerűen felsőbbnek nevezzük. Ő „a Szuverén Úr”, „a Legfőbb” (Zsoltárok 73:28; Dániel 7:18, 22, 25, 27; Jelenések 4:11; 6:10). Az emberi uralkodóknak való helyes alárendeltség semmiképpen nem térít el bennünket a Legfőbb Hatalom, a Szuverén Úr, Jehova imádatától. De hát milyen mértékben felsőbbek ezek a hatalmak? Csupán más emberekhez viszonyítva és csak a saját tevékenységi körükön belül. Felelősek azért, hogy kormányozzanak és védelmezzék az emberi közösségeket, és ebből a célból a közügyek viteléhez szabályrendeleteket adjanak ki.
„Isten helyezte őket viszonylagos állásukba”
10. a) Mit bizonyít Jehova saját hatalmáról az a kijelentés, amelyet Pál tesz a felsőbb hatalmaknak ’helyezésével’ kapcsolatban? b) Mit engedett meg Jehova bizonyos uralkodók ’helyezésével’ kapcsolatban és hogyan jelent ez próbát az ő szolgái számára?
10 Jehova Istennek még a világi hatalmakét is meghaladó legfőbb hatalma abból is látható, hogy ezeket a hatalmakat „Isten helyezte viszonylagos állásukba”. Ez a kijelentés azonban felvet egy kérdést. Néhány évvel azután, hogy Pál ezeket a szavakat leírta, Néró római császár gonosz üldözést indított el a keresztények ellen. Vajon Isten személyesen helyezte Nérót ebbe az állásába? Korántsem! Nem úgy történik ez, hogy minden egyes uralkodót egyénenként Isten választ ki és helyez állásba ’Isten kegyelméből’. Inkább Sátán az, aki némelykor kegyetlen embereket irányít uralkodói állásokba, Jehova pedig megengedi ezt azokkal a próbákkal együtt, amelyeket ezek az uralkodók hoznak feddhetetlen szolgáira. (Vö. Jób 2:2–10.)
11., 12. Milyen esetekről készült feljegyzés, amelyekben Jehova személyesen intézte, hogy világi hatalmak magas állásukba emelkedjenek vagy onnan elmozdítsák azokat?
11 Mindazonáltal Jehova igenis személyesen avatkozott be bizonyos uralkodók vagy kormányzatok esetében, hogy ezzel a saját magasabb rendű szándékát szolgálja. Például, Ábrahám idejében megengedte a kánaánitáknak, hogy ott maradjanak Kánaán földjén. Később azonban Jehova gyökerestől kiirtotta őket és Ábrahám magvának adta az országot. Az izraeliták pusztai vándorlása idején Jehova nem hagyta, hogy megdöntsék Edom, Moáb és a Seir-hegy uralmát. De igenis megparancsolta nekik, hogy semmisítsék meg Sihon és Og királyságát (1Mózes 15:18–21; 24:37; 2Mózes 34:11; 5Mózes 2:4, 5, 9, 19, 24; 3:1, 2).
12 Miután Izrael letelepedett Kánaánban, Jehova továbbra is közvetlen érdeklődést tanúsított az olyan hatalmak iránt, amelyek hatással voltak az ő népére. Néha, amikor Izrael vétkezett, Jehova megengedte, hogy pogány hatalom alá kerüljenek. Amikor bűnbánatot tartottak, eltávolította az országból az idegen hatalmat (Bírák 2:11–23). Idővel megengedte, hogy Júda, sok más nemzettel együtt, Babilon uralma alá kerüljön (Ésaiás 14:28-19:17; 23:1–12; 39:5–7). Miután Izrael babiloni száműzetésbe került, Jehova megjövendölte olyan világhatalmak felemelkedését és bukását, amelyek hatással voltak az ő népére Babilon idejétől egészen napjainkig (Dániel 2., 7., 8. és 11. fejezete).
13. a) Mózes éneke szerint, miért határozta meg Jehova a népek határait? b) Miért helyezte vissza később Jehova Izraelt a saját földjére?
13 Mózes ezt énekelte Jehovával kapcsolatosan: „Amikor a Legfelségesebb örökséget adott a nemzeteknek; amikor elválasztotta egymástól Ádám fiait, meghatározta a népek határait, tekintetbe véve Izrael fiainak számát. Mert Jehova része: az ő népe; Jákób az a rész, amelyet ő örököl” (5Mózes 32:8, 9; vö. Cselekedetek 17:26). Igen, szándékának megvalósítása végett, Isten ott határozatba foglalta mely hatalmak maradnak fenn és melyeket fognak elpusztítani. Ily módon Ábrahám leszármazottjának adott egy országot, hogy örökölje azt, és később visszavitte őket arra a földre, hogy kellő időben a megígért Mag ott megjelenhessen, ahogyan megjövendölték (Dániel 9:25, 26; Mikeás 5:2).
14. A legtöbb esetben milyen értelemben helyezi Jehova az emberi uralkodókat viszonylagos állásukba?
14 A legtöbb esetben azonban Jehova abban az értelemben helyezi az uralkodókat viszonylagos állásukba, hogy megengedi az embereknek az egymáshoz viszonyított hatalmi pozíciójuk elfoglalását, amely azonban mindig alacsonyabb, mint az övé. Amikor tehát Jézus Poncius Pilátus előtt állt, ezt mondta az uralkodónak: „Egyáltalán nem volna semmi hatalmad ellenem, ha felülről nem adták volna neked” (János 19:11). Ez nem jelenti azt, mintha Pilátust személyesen Isten helyezte volna állásába, hanem azt jelenti, hogy csak Isten engedelmével lehetett élet-halál ura Jézus felett.
„A dolgok e rendszerének istene”
15. Milyen módon gyakorol hatalmat Sátán ebben a világban?
15 Mit mondhatunk azonban arról a bibliai kijelentésről, amely szerint Sátán e világ istene vagy uralkodója? (János 12:31; 2Korinthus 4:4). És mit mondhatunk természetesen Sátán dicsekvéséről, amikor megmutatta Jézusnak a világ összes királyságát és ezt mondta: „Mindezt a hatalmat . . . nekem adták át és annak adom, akinek akarom” (Lukács 4:6). Jézus nem cáfolta meg Sátán dicsekvését. És Sátán szavai összhangban vannak azzal is, amit Pál későb az efézusiaknak írt: „A mi küzdelmünk nem hús és vér ellen irányul, hanem kormányzatok ellen, hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efézus 6:12). Azonkívül, a Jelenések könyve úgy írja le Sátánt mint nagy sárkányt, amely a világ politikai rendszere állati jelképének adja „erejét és trónját és adott neki nagy hatalmat” (Jelenések 13:2).
16. a) Miből láthatjuk, hogy Sátán hatalma korlátozott? b) Miért engedi meg Jehova, hogy Sátán hatalmat gyakoroljon az emberiség között?
16 Figyeljük meg azonban, hogy Sátán Jézusnak tett kijelentése: „Mindezt a hatalmat . . . nekem adták át”, azt mutatja: ő is csak engedéllyel gyakorolja a hatalmat. Miért adta meg Isten ezt az engedélyt? Sátán világuralkodói pályafutása Édenben kezdődött, amikor nyilvánosan hazugsággal vádolta Istent és azt állította, hogy jogtalanul gyakorolja legfőbb hatalmát (1Mózes 3:1–6). Ádám és Éva Sátánt követte és engedetlenné lett Jehova Isten iránt. Ekkor Jehova teljes joggal megsemmisíthette volna Sátánt és annak két új követőjét (1Mózes 2:16, 17). De Sátán szavai valóban személyes kihívást jelentettek Jehovának. Ezért Isten, az ő bölcsességében, megengedte Sátánnak, hogy egy ideig még éljen, s hogy Ádámnak és Évának gyermekei lehessenek, mielőtt meghalnának. Ily módon Isten időt és lehetőséget adott Sátán kihívása hamisságának a bebizonyítására (1Mózes 3:15–19).
17., 18. a) Miért mondhatjuk, hogy Sátán e világ istene? b) Milyen módon „nincs hatalom” ebben a világban „kivéve Isten által”?
17 Éden óta az események azt mutatták, hogy Sátán vádjai arcátlan hazugságok. Ádám leszármazottai nem találták meg a boldogságukat sem Sátán uralma, sem az emberi uralom alatt (Prédikátor 8:9). Másrészről, Isten saját népével kapcsolatos bánásmódja bebizonyította az isteni uralom felsőbbrendűségét (Ésaiás 33:22). De mivel Ádám leszármazottai többségükben nem fogadják el Jehova szuverenitását, tudatosan vagy tudtukon kívül Sátánt szolgálják istenükként (Zsoltárok 14:1; 1János 5:19).
18 Az Édenben felvetődött vitakérdés nemsokára lezárul. Isten Királysága teljesen átveszi az emberiség ügyeinek irányítását, Sátán pedig a mélységbe kerül (Ésaiás 11:1–5; Jelenések 20:1–6). Időközben azonban bizonyos elrendezésre vagy társadalmi rendszerre van szükség az emberiségben, hogy lehetővé váljon a rendben folyó élet. Jehova „nem a zűrzavar, hanem a békesség Istene” (1Korinthus 14:33). Ezért engedte meg, hogy létrejöjjenek a hatalmi rendszerek az Édenen kívül kialakult közösségekben és megengedte azt is, hogy emberek hatalmat gyakoroljanak ebben az elrendezésben. Ily módon tehát „nincs hatalom, kivéve Isten által”.
Helyes gondolkodású hatalmak
19. Vajon minden emberi uralkodó közvetlenül Sátán irányítása alatt áll?
19 Éden óta Sátánnak nagy szabadsága volt az emberiség közepette, és ezt a szabadságot arra használta fel, hogy a Jézus előtti kifejtett dicsekvésével összhangban irányítsa a földi eseményeket (Jób 1:7: Máté 4:1–10). Ez azonban nem jelenti azt, hogy e világ minden uralkodója közvetlenül is aláveti magát Sátán irányításának. Némelyek — mint az első századi Néró és a jelen századi Adolf Hitler — valóban sátáni szellemet tanúsítottak. Mások viszont nem. Sergius Paulus ciprusi helytartó például „értelmes férfiú volt”, aki „azon volt, hogy Isten szavát hallhassa” (Cselekedetek 13:7). Gallio, Akhája prokonzulja nem hagyta, hogy Pál zsidó vádolói nyomást gyakoroljanak rá (Cselekedetek 18:12–17). Sok más uralkodó is tiszteletre méltó módon gyakorolta hatalmát, nagy lelkiismeretességgel. (Vö. Róma 2:15.)
20., 21. Mely XX. századi események bizonyítják, hogy az emberi uralkodók nem mindig cselekszik Sátán akaratát?
20 A Jelenések könyve megjövendölte, hogy az 1914-ben kezdődő „Úr napján” Jehova arra indít majd emberi hatalmakat, hogy keresztezzék Sátán terveit. A Jelenések leír egy üldözési hullámot, amelyet Sátán indít el a felkent keresztények ellen, de amelyet elnyel „a föld” (Jelenések 1:10; 12:16). A „földön” belüli, a most földön lévő emberi társadalmon belüli elemek megvédik Jehova népét Sátán üldözésétől.
21 Valóban ez történt? Igen. Az 1930-as és 1940-es években például az Egyesült Államokban Jehova Tanúi nagy nyomásnak voltak kitéve, csőcseléktámadások érték őket és számos igazságtalan letartóztatást foganatosítottak ellenük. Akkor következett be enyhülés, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egy sor ítéletet hozott, amelyben elismerte munkájuk törvényes jellegét. Másutt is Isten népének a segítségére siettek a hatóságok. Mintegy 40 évvel ezelőtt Írországban a római katolikus tömeg két Tanút támadott meg Cork városában. Egy helybeli rendőr sietett a Tanúk segítségére, és egy bíróság megfenyítette a támadókat. Éppen tavaly, a Fidzsi-szigeteken a magas rangú vezetők egyik összejövetelén javaslatot hallgattak meg Jehova Tanúi tevékenységének a betiltása tárgyában. Egy vezető személyiség bátran felszólalt a Tanúk védelmében, és a javaslatot könnyen elvetették.
22. Milyen kérdéseket beszélünk meg a következő cikkben?
22 Nem, a világi hatalmak nem mindig szolgálják Sátán céljait. A keresztények lehetnek a felsőbb hatalmak alattvalói anélkül, hogy magának Sátánnak az alattvalói lennének. Természetesen, csak addig lesznek ezeknek a hatalmaknak az alattvalói, amíg Isten megengedi a hatalmaknak, hogy létezzenek. Mit jelent azonban az effajta alárendeltség? És mire számíthatnak a keresztények viszonzásul a felsőbb hatalmak részéről? Ezeket a kérdéseket fogjuk megbeszélni az ennek a folyóiratnak 18. és 23. oldalain kezdődő tanulmányi cikkekben.
[Lábjegyzetek]
a Lásd például az „adó” (phoʹros) szó használatát a Lukács 20:22-ben. Lásd még a teʹlos görög szó használatát, amit itt „illeték”-nek fordítanak, a Máté 17:25-ben, ahol „vám”-nak fordítják.
b A „magas állásban” kifejezéssel fordított görög hy·pe·ro·kheʹ szó a hy·pe·reʹkho igével függ össze. A „felsőbb” szó a „felsőbb hatalmak” szóösszetételben ugyanebből a görög igéből ered, ami csak további bizonyítéka annak, hogy a felsőbb hatalmak a világi hatalmak. A The New English Bible nevű Bibliában a Róma 13:1 fordítása: „Minden személynek alá kell rendelnie magát a legfelsőbb hatalmaknak”, nem pontos. A „magas állásban” levő emberek nem a legfelsőbbek, jóllehet felette állhatnak más embereknek.
Hogyan válaszolnál?
◻ Kik a felsőbb hatalmak?
◻ Hogyan mondhatjuk, hogy „nincs hatalom, kivéve Isten által”?
◻ Miért engedi meg Isten, hogy a világ Sátán hatalma alatt álljon?
◻ Milyen módon helyez Isten emberi hatalmakat „viszonylagos állásukba”?
[Kép a 13. oldalon]
Róma égése után Néró valóban sátáni szellemet nyilvánított ki
[Kép a 15. oldalon]
Sergius Paulus ciprusi prokonzul törekedett arra, hogy hallja az Isten Szavát