„Álljunk szilárdan egy nyájként” Csádban
Miként keresztény társaik szerte a világban, Jehova Tanúi Csádban is nagyra értékelik évenkénti összejöveteleiket, melyeket szellemi épülésükre rendeznek meg. Íme, egy beszámoló arról az utazásról, melynek során egy sor különleges összejöveteli napot látogattak meg, amelyet a kontinentális fekvésű közép-afrikai ország déli részében tartottak meg.
A távolság és az utazási nehézségek miatt Csádban az összejöveteleket kis csoportonként tartják meg, időzítésük pedig az időjárás függvénye. Júniustól szeptemberig az esős évszak megnehezíti, egyes területeken pedig lehetetlenné teszi az utazást. A különleges összejöveteli napokat a trópusi esők elmúltával tartják meg. Az évvégi szabadnapok a nagyobb kerületkongresszusok megtartására alkalmasak. S mielőtt ismét beáll az esős idő júniusban, kétnapos körzetgyűléseket tartanak.
FORRÓ vasárnap délután volt, a levegő nem rezdült. A Királyság-terem N’Djamenában, Csád fővárosában, 184 emberrel zsúfolásig megtelt. A rekkenő hőség ellenére feszült figyelemmel hallgatták a főelőadást: „Álljunk szilárdan egy nyájként!” Azon a reggelen boldogság töltötte el őket, mert tanúi lehettek annak, hogy három személy vízalámerítéssel szemléltette Jehova Istennek végzett önátadását. Ez volt az első napja annak a hat különleges összejöveteli napnak, amelyen a helybeli utazó felvigyázónak és jómagamnak az volt a kiváltságunk, hogy szolgáljunk.
Az „Álljunk szilárdan egy nyájként” előadás-sorozat témáját különleges értékeléssel fogadta a 267 Tanú Csádban. Ők messze vannak más országbeli keresztény társaiktól. Az azonos szellemi táplálék és az azonos módon történő gondoskodás mégis arra készteti őket, hogy az egész világra kiterjedő testvériséggel egységben folytassák a munkát. E program gyakorlatias tanácsa megerősítette őket abban is, hogy szilárdan álljanak ellen Sátán világa körmönfont befolyásának, valamint az üldözés vagy ellenállás viharainak.
N’Djamenában
Jehova Tanúi első gyülekezetét Csádban N’Djamenában 1964-ben alapították. Most a Királyság jó hírének több mint 90 hírnöke van itt. Élvezet volt végignézni a hallgatóságon és látni mindazokat, akik hűségesen szolgáltak Csádban a munka kezdeti szakaszától fogva. Az egyik testvérnek három felesége volt, amikor először hallott a Biblia igazságáról. Hamarosan belátta annak szükségességét, hogy életét a Biblia irányadó mértékeihez igazítsa. Törvényesen nőül vette első feleségét és különvált a többitől, akikről szeretteljesen gondoskodott. Az 1973-ban történt alámerítkezése óta tevékenyen részt vesz a munkában.
Az egyik vén, aki a programban közreműködött, korábban a hit komoly próbáján esett át. Az akkori uralmon levő kormány 1975-ben alattvalóira erőszakolta a részvételt bizonyos szokásokban, amelyek a halottak imádatán alapultak, és bárkit, aki ennek nem tett eleget, ki lehetett végezni. Amikor a testvér szilárdan kitartott a hitben és nem alkudott meg, a hatóságok mindent megtettek felkutatására. Csak az mentette meg az életét, hogy abban a válságos időben hirtelen változás állt be a kormányban.
A Palába vezető úton
N’Djamena után elkezdődött az utazás dél felé, hogy a további öt összejövetelt kiszolgáljuk. Gyakran jártunk már ezen az útvonalon korábban is, de csak a száraz évszakban. Most, szeptember vége felé, az esős évszak befejeztével minden zöldellt és buján tenyészett. Az utazás kész élvezetnek bizonyult. Egyre másra hagytuk el a kölesföldeket. Az utat szegélyező köles bugák már érni kezdtek. Nemsokára learatják, megszárítják, és kúp alakú, földből kialakított magtárakban tárolják, amelyek a sík vidéket tarkítják. A köles a csádiak legfőbb tápláléka. Nagy famozsárban törik meg olyan mozsártörővel, amely gyakran hosszabb, mint az, aki azt használja. Azután a kölesből nyert lisztet leforrázzák és gombocókat formálnak a tésztából, amit gombó (bómia) vagy földi mogyoró alapanyaggal készített szósszal fogyasztanak.
Ahogy délebbre utaztunk, gyapotmezők látványa fogadott bennünket. Mivel az országnak ezen a részén teljesen sík a terep, a virágzó mezők úgy látszott, beleolvadnak a látóhatárba. Rövidesen egész családok lesznek kint a mezőkön kézzel gyűjtve be a gyapotot. Csádban a könnyen értékesíthető termés legnagyobb részét a gyapot képezi, 1988-ban például a termés 133 000 tonna volt. A Léré-tó mellett a késő délutáni órákban haladtunk el. A vidék itt dimbes-dombos és rendkívül festői, különösképp az év ezen időszakában. Mivel éppen jókor érkeztünk, frissen kifogott pontyot vásárolhattunk, amelyet az út mentén sütöttek meg. Olyan étek volt ez, amelyet bármely vendéglátó büszkén szolgálna fel vendégeinek.
Ami az utazást nehézkesebbé teszi ebben az évszakban az, hogy ha esik az eső, sorompókat állítanak keresztbe az úton, hogy a forgalom áramlását megállítsák. Hogy miért? Nos, az utak megóvása érdekében. A szívünk elfacsarodott most, amikor megláttuk, hogy előttünk az ég hirtelen elsötétedik. Egyáltalán nem volt ínyünkre, hogy esőben üssünk tábort az út mentén. Ennél azonban jóval fontosabb volt számunkra az, hogy ne késsünk el a következő különleges összejöveteli napról. Szerencsénkre a későn jött eső nagyjából elkerülte az utat. S noha rövid ideig várnunk kellett néhány sorompónál, épségben és egészségben érkeztünk késő éjjel Palába, a 32 000 lakost számláló városba. Ámde ritka élvezet volt kilátásban számunkra! Az eső után nem látszott holdvilág az égen, a csillagok azonban, valamint a Tejút nem gyakori látványt nyújtottak. Olyan látvány volt ez, melyben a legtöbb városlakó soha nem részesül. Arra az okra emlékeztetett ez bennünket, amiért szilárdan állunk — hogy tiszteletben részesítsük a csodálatra méltó világegyetem Hatalmas Teremtőjét.
Két kis gyülekezet és egy elszigetelt csoport gyűlt össze Palában. Három fiatal testvér több mint 100 kilométert gyalogolt erre az összejövetelre. Mivel délen az összejövetelek rövidek és kevés a vén, a program egyes részeit, amelyeket a N’Djamena-i összejövetelen felvettünk, itt csak lejátszottuk. Ez nagyszerű minőségű programot biztosított még kis számú részvétel esetén is. Boldogok voltunk, hogy volt egy jelöltünk az alámerítkezésre.
A buzgó csoport Kélóban
Ezután Kélóba tettünk rövid utazást, ahol a vasárnapi programon 194-en voltak jelen. Sok család kis gyermekekkel 30 kilométernyi utat tett meg gyalog, hogy részt vehessen az összejövetelen. Két személyt kellett alámeríteni, aki nemrég adta át magát Jehovának. A száraz évszak alatt gyakran problémát okoz az alámerítkezés, ha az összejövetelt nem folyó közelében tartják; így sokakat hordóban kell alámeríteni. De mivel mi az esős évszak végén jártunk ott, ez megkönnyítette a dolgokat. Mégis több mint 20 kilométert kellett vezetnünk, hogy egy alámerítésre alkalmas helyet találjunk.
Az egyik alámerítkezésre váró jelölt fiatal lány volt, aki nehéz próbán ment keresztül. Családja megígérte egy férfinak, hogy hozzáadják feleségül, a férfi azonban nem érdeklődött a Biblia tanulmányozása iránt. S ami még jobban megnehezítette a fiatal lány helyzetét, a férfi törzsi szokások, nem pedig törvényes házasság útján akart vele egybekelni. S mivel ráadásul hajlandó volt magas árat fizetni a menyasszonyért, a család nagy nyomást gyakorolt a lányra. Sőt egy időre el is kellett költöznie otthonról, nehogy Szentírás ellenes viszonyt kelljen folytasson a férfival, jóllehet a családja rá akarta őt erre kényszeríteni. A lány mindezek ellenére szilárdan kitartott és nagyszerű előmenetelt tett. Alámerítkezése óta a család ellenállása megszűnt. Hálásak vagyunk Jehovának, hogy ilyen hűséges egyének vannak közöttünk.
Az itt élő testvéreinknek egyéb okai is vannak, hogy hálásak legyenek Jehovának. Csád elkeseredett polgárháború színhelye volt és azután 1984-ben éhínség pusztított. Egy helyi vén visszaemlékezik, hogy az éhínség egy bizonyos időszakában körülnézett a Királyság-teremben, és azon töprengett, vajon a jelenlévők közül életben lesz-e még valaki egy pár hónap múlva. Jehova szervezete azonban segítségről gondoskodott és ellátta őket élelemmel szorongatott helyzetükben. Értékelésüket buzgó szolgálatuk tükrözi vissza most. Lelkes úttörő szellem mutatkozik Kélóban. A Királyság hírnökök körülbelül egy harmada 1989 októberében úgy rendezte dolgait, hogy részt vehessenek a teljes idejű hirdető munkában.
Az éhínség alatt szerzett tapasztalataik megtanították őket arra, hogy nekik is nagylelkűeknek kell lenniük. Tavaly egy gyülekezeti vén hirtelen megbetegedett és meghalt. Kilenc gyermek maradt utána, a legkisebb csak néhány hónapos volt. Feleségére a család nyomást gyakorolt, hogy olyan gyászszertartáson vegyen részt, amely a halottak imádatát magában foglalta. A testvérek a szükséges támogatást megadták, úgyhogy a testvérnő képes volt ellenállni az erős nyomásnak. Ezután a gyülekezet segítséget nyújtott neki és a kisebb gyermekeknek, otthont építve számukra, ezenkívül különböző módon anyagilag is támogatták őket. Ez az egész város számára nagyszerű tanúskodást eredményezett, mivel keresztény mivoltukat lemérhető cselekedetekben mutatták ki (Cselekedetek 20:35).
Koumra, Doba és Bongor
Koumra volt a következő állomásunk. A kaviccsal leszórt utak nagyban megkönnyítették a 300 kilométeres utazást. Útközben áthaladtunk Moundou városán, a több mint százezer lakost számláló ipari központon. Koumrában hetvenegy résztvevője volt az összejövetelnek. Az emelvényen egy fiatal testvér beszélt, aki soha nem részesült szabályszerű iskolai kiképzésben. Elmondta, hogyan tanult meg írni és olvasni a Királyság-terem programjának keretén belül, és hogyan segített ez neki a szükséges önbizalom megszerzésében. Most négy személlyel végez bibliatanulmányozást.
A különleges összejöveteli nap után visszafelé indultunk Koumrából N’Djamena felé. A következő megállóhelyünk Dobában volt, az összejövetel-sorozat ötödik színhelyén. Némely résztvevőt utolért a késői eső és az éjszakát az út mentén kellett eltölteniük. Mégis mindenki idejében érkezett Dobába a program kezdetére. Ötvenegyen voltak jelen és egy személy jelentkezett alámerítkezésre.
Utolsó állomáshelyünk Bongor volt. Ezen a területen rizst termelnek, és megcsodáltuk, milyen sík ez a terület. A bongori jelenlévőkkel együtt a Csádban megtartott programok résztvevőinek végleges száma 630-ra emelkedett. A további két bemerítettel az alámerített személyek száma kilenc volt.
N’Djamenába való visszatérésünkkel egy majdnem 2000 kilométeres út ért véget. Valódi élvezetet jelentett a társulás Isten azon szolgáival, akik sok éven át szilárdan álltak a hitben, valamint találkozni az újakkal, akik csodálatos előrehaladást tesznek. A szolgálat iránt kimutatott buzgalmuk különösképp bátorító volt. Új csúcsot értek el 1989 októberében 267 hírnökkel Csádban, ami 20 százalékos növekedést jelentett az előző évhez viszonyítva.
Egységesek, bár messze távol vannak egymástól
Ahogy átutaztunk az országon, nagyra értékeltük, ahogyan a testvérek megbirkóztak a kihívással, hogy egy olyan országban terjesszék a jó hírt, ahol több mint 200 nyelvjárást beszélnek. Noha Csádban a hivatalos nyelv a francia és az arab, a különleges összejöveteli napok mindegyikén a programot franciáról mindig más-más nyelvre kellett lefordítani. Még így is sokan, akik eljöttek valamelyik összejöveteli helyszínre, nem beszélték annak a tartománynak a nyelvét, s így még mindig nehézséget jelentett segíteni nekik, hogy megértsék a programot.
Minden helyen, amelyet meglátogattunk, testvéreink és testvérnőink nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket. Az ételek, amelyekkel megkínáltak, általában köles- vagy rizslisztből készült gombócok voltak, és a már korábban említett fűszerezett szósz. Néha egy fiatal lány tálcán hozta az ételt, amely élénk színű kendővel volt letakarva. A tálcát kecsesen egyensúlyozta a fején, s az ember csak csodálni tudta kecsességét.
Észak-Csád népessége túlnyomó részt muzulmán; a délen élő emberek főként katolikusok, protestánsok vagy animisták. A kormány a szabad vallásgyakorlás politikáját támogatja s mi boldogok vagyunk, hogy szabadon gyülekezhetünk.
A különleges összejöveteli nap segített a csádi Tanúk kicsiny csoportjának értékelni azt, hogy noha messze vannak a világ többi részén élő testvéreiktől, mégis egy nyájként igazi egységben vannak velük. Ez tette őket képessé arra, hogy ’szilárdan álljanak egy szellemben’, a tapasztalható nyomások és ellenállás dacára (Filippi 1:27).