Tiszteld Jehovát értékeiddel!
’NEM vagyok gazdag; még fiatal vagyok és jóformán alig van valamim.’ ’Sohasem részesültem felsőbb oktatásban, mit adhatnék hát Jehovának?’ ’Súlyos fogyatékosságom van, Jehova biztosan kikerül engem.’ ’Előrehaladott korú vagyok, túl késő van ahhoz, hogy javakat szerezzek.’
Ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyadon, amikor ennek a cikknek a címére nézel? Pedig gazdagabb lehetsz, mint gondolnád. Jussanak eszedbe Jézusnak a szmirnai gyülekezethez intézett szavai: „Ismerem nyomorúságodat és szegénységedet — jóllehet gazdag vagy” (Jelenések 2:9). Korábban Jézus azt mondta a Hegyi beszédben: „Ne gyűjtsetek többé magatoknak kincseket a földön, . . . Inkább gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben . . . Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is” (Máté 6:19–21). Mesterünknek ezek a szavai nem gyámolítanak-e téged? Igen, benned is lehet valami, amit égi Atyánk, Jehova és az ő Fia nagyon értékesnek tart. Nos, vizsgáljuk meg ezt.
Az ifjúság ékessége: az erő és a buzgóság
Hogyan végezhet egy fiatal értékes szolgálatot Jehovának? A Példabeszédek 20:29 arról biztosít minket, hogy a fiataloknak nagyszerű eszközük van: a testi életerejük. Milyen felüdítő látvány, amikor egy fiatal az erejét és az üdeségét Istenünk szolgálatába állítja!
Lapozzuk fel a történelem lapjait és menjünk vissza az 1930-as évek elejére, amikor néhány fiatal hallott a Bibliában levő igazságról. Egy 16 éves fiatal kölcsönkapta barátjától a Őr Torony Társulat kiadásában megjelent Creation (Teremtés) című bibliatanulmányozási segédeszközt. Amikor eljutott az „Új teremtés” című fejezethez, és olvasott a felszentelődésről, megtudta, mit kell tennie az életével. Azonnal átadta magát a mindenható Teremtőnek. A következő évben egy másik kiadványt is elolvasott Vindication (Igazolás; Első kötet), címmel és megtudta, hogy részt vehet Isten nevének és felsőbbségének igazolásában. Ez az ismeret égő vágyat keltett a szívében az iránt, hogy teljes idejű szolgálatot végezzen. Ugyanabban az évben úttörőnek jelentkezett és mind a mai napig végzi a teljes idejű szolgálatot. Míg a társai közül néhányan már befejezték földi pályafutásukat, a még megmaradottak most is az egész-szívű odaadás szellemét tanúsítják égi Atyjuk iránt.
Vajon a keresztény fiatalok ugyanezt az értékes tulajdonságot nyilvánítják ki napjainkban? Egészen bizonyos, hogy igen! A Yearbook (Évkönyv) arról tudósít, hogy a harmatcseppekhez hasonló nagy sokaság csatlakozik manapság az úttörők soraihoz (Zsoltárok 110:3). A Fülöp-szigetekről jelentik, hogy az általános úttörők 13 százaléka 20 éven aluliakból tevődik össze. Így van ez másutt is? Igen, így van. Például a kis Trinidad és Tobago szigeteken készült felmérés szerint 1986. szeptember 1-je és 1988. szeptember 30-a között 282 új úttörő kérte felvételét. Közülük 48-an 20 éven aluliak voltak. Szeretnéd hallani, hogyaN nyilatkozik egyikük?
Bemutatjuk neked Charmaine Francist. Ő így nyilatkozik: „Még egészen kicsi voltam, amikor a szüleim Jehova szolgálatáról beszéltek nekem és arra intettek, maradjak mindig hű hozzá. Amikor megkérdezték, mit tennék ha őket börtönbe zárnák a jó hír prédikálásáért, azt feleltem: ’Jehovát szolgálnám’. Tizenhárom éves voltam, amikor átadtam magam Jehovának és tizennégy amikor alámerítkeztem. Közvetlenül utána, minden iskolai szünidőt a kisegítő úttörőszolgálatban töltöttem el. 1983-ban beléptem az általános úttörő szolgálatba. Úttörőszolgálatom első évében abban az örömben volt részem, hogy egy háziasszonyt hozzásegíthettem ahhoz, hogy Jehova szolgája legyen. Jelenleg kilenc bibliatanulmányozást vezetek. Egyik tanulóm most készül az alámerítkezésre, három másik pedig már rendszeresen eljár az összejövetelekre.”
Nos, fiatalok, nem érzitek-e, hogy van olyan értéketek, amellyel tisztelhetitek Jehovát? Hogyne volna! Bár most még nem lehettek teljes idejű szolgálatban, a körülményeiteknek megfelelően ti is tisztelhetitek Jehovát. Talán még több tanév áll előttetek. De így is adódnak értékes alkalmak ahhoz, hogy dicsőítsétek Jehovát a tanáraitok és az osztálytársaitok előtt. Christian Kalloo, aki még csak tízéves, magával vitte az iskolába Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyvet. Mi lett az eredménye? Hét példányt sikerült elterjesztenie olyanok között, akiket ez a tárgykör érdekel. A házról házra végzett szolgálatban is sikerült elterjeszteni ebből a könyvből. Ti is megtehetitek ezt. (Vö. Máté 21:15, 16.)
Nagy Oktatónk tanít minket
Ésaiás próféta ezt mondta: „Maga a Szuverén Úr, Jehova adta nekem a tanítottak nyelvét.” Jehovának tulajdonította beszédkészségét. Egyben feljegyezte Jehova ígéretét: „Szellemem, amely rajtad van és szavaim, amelyeket a te szádba adtam — ezeket nem veszik el a te szádból, sem a leszármazottaid szájából, sem a leszármazottaid leszármazottainak szájából” (Ésaiás 50:4; 59:21). Ahogy írástudatlan és egyszerű emberek Jézus apostolaivá lettek és szellemi dolgokban Isten bölcsekké tette őket, úgy tesz Jehova ma is bölcsekké egyszerű embereket.
Az 1986-os Yearbook (Évkönyv) buzdító beszámolót közöl olyanokról, akik kevés formális oktatásban részesültek, vagy egyáltalán nem részesültek iskolai oktatásban. Jehova Tanúi számos országban szerveztek írás-olvasási tanfolyamokat, hogy olvasni tanítsanak felnőtteket. Jehova nagyszerű áldásban részesítette az ilyen egyéneket! Mintegy 19 238 személy ért el kiváló eredményeket 1982 és 1984 között Nigériában az írás-olvasás elsajátítása terén, és ezek most képesek nemcsak maguknak olvasni a Bibliát, de azoknak is, akiknek tanúskodnak. Micsoda gazdag áldás ez számukra! Egy testvér oly nagyszerűen végezte ezt, hogy ő lett az olvasási osztály oktatója a gyülekezetében.
De nézzük Ezekiel Ovbiagele tapasztalatát. Amikor 1940-ben alámerítkezett, egyáltalán nem tudott olvasni. Miután megtanult olvasni, oly nagyszerű előmenetelt ért el, hogy úttörőnek jelentkezett, sőt később, 1953-ban utazó-felvigyázónak nevezték ki.
A tanulási folyamatban nincsen korhatár. Talán egyesek a régi mondást idézik: „Öreg ebet nem lehet új mutatványokra megtanítani!” Ez igaz lehet a kutyák esetében, ámde az emberek nem állatok. Még az idősebbek is képesek tanulni és tanulnak is, ha igazán óhajtják megismerni és szolgálni Jehovát. Talán te is ismersz ilyeneket. Például Nigériában Alice Okont arra buzdították, hogy olvassa a Bibliát és ismerje meg az abban felkínált reménységet; ő kedvezően reagált és nagyon örvendett az előtte álló reménységnek. Még 80 éves korában sem volt túl öreg ahhoz, hogy tanuljon. Nem gondolod, hogy megörvendeztette Jehova szívét? Most gazdag a hitben. A Példabeszédek 3:14 arról biztosít minket, hogy a bölcsesség megszerzése „jobb az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál (is jobb) annak jövedelme”. Amikor valaki képes pontosan szólni az igazságot, szavai olyanokká lesznek mint „arany almák ezüst tányérokon” (Példabeszédek 25:11; Kolossé 3:16).
Bár nyomorék, mégis gazdag hitben és jócselekedetekben
Aki testi fogyatékossággal születik, talán nem érzi magát túlságosan elkeseredettnek amikor idősebb lesz és világos lesz előtte saját helyzete. Nagyobb megrázkódtatás éri az olyan egyént, aki felnőtt korában lesz nyomorék. De vajon reménytelen az ilyenek helyzete? Nem, sőt az ilyen helyzet megnyithatja számukra az utat az örök élethez.
Az első világháború alatt Edward Stead egy kis istállót bérelt az Egyesült Államok Wyoming államában levő Arvada városában, felesége pedig egy kis szállodát üzemeltetett. A félelmetes spanyolnátha annyira meggyengítette a férfi ellenálló képességét, hogy arthritis deformans nevű izületi gyulladást kapott, amely az izületeit annyira megbénította, hogy a teste a tolókocsija alakjára deformálódott. Bár egyéb tekintetben reménytelen helyzetben volt, még tudott beszélni, és kezeivel kisebb mozdulatokat is képes volt végezni. Egy ideig az öngyilkosságra gondolt. De azután kapcsolatba került az igazsággal és őszintén magáévá tette azt.
Először a szálloda bejáratánál ült és ott beszélt az újonnan felfedezett hitéről a vendégeknek. Annyira képes volt mozgatni a kezét, hogy kinyisson egy bibliai kiadványt és megmutassa azoknak, akik megálltak, hogy meghallgassák. Akik értékelték az erőfeszítéseit, elnevezték őt a nyomorék lelkésznek. Azután elhatározta, hogy más városokban is prédikálhatna, ha egy különleges vezetőfülkét szerelnének fel egy könnyű kis teherautóra. Ez megtörtént és sok éven át ilyen szokatlan módon végezte az úttörőmunkát, ezer mérföldeket utazva így Wyoming és Texas között két vagy három fiatal úttörőtársaságában, akik gondoskodtak róla. Amíg élt, nagy buzdítására volt mindazoknak, akik ismerték.
Ha testi fogyatékosság miatt vagy elkeseredve, kérünk olvasd el Az Őrtorony 1986. november 15-i száma 22-25. oldalán levő beszámolót (angolban). Az ott megemlített férfiak mindannyian vének, szellemi tanácsadók, akik képesek vigaszt nyújtani testileg ép testvéreknek, olyanoknak, akiknek szellemi építésre van szükségük. Mily gazdagok ők Isten szemében! (1Timótheus 6:18).
Esterleta Dick, 63 éves, 16 éves korában merítkezett alá. Bár 1978-ban elvesztette szeme világát, az utóbbi két évben általános úttörőként szolgált. Hogyan lehetséges ez? Adja meg ő maga a választ!
„Egy napon — mondja — egy fiatal úttörő testvérnő azt kérdezte tőle: ’Dick testvérnő, te mindig teljesíted a kisegítő úttörői célodat, miért nem próbálsz meg általános úttörő lenni?’ ”
Esterleta attól félt, hogy terhére lesz a testvéreknek, de eszébe jutott, hogy a körzetfelvigyázó a hírnököket az úttörőszolgálatra buzdította. Ezt mondja: „Elkezdtem, és most már két év óta úttörő szolgálatot végzek. Utcai tanúskodásban veszek részt és egy sor újralátogatásom van. Azonkívül hat házi bibliatanulmányozást vezetek. Hogyan? Nos, mielőtt meglátogatnám a házigazdát otthon felolvassák nekem a tanulmányozás anyagát a vonatkozó bibliaidézetekkel együtt, így a tanulás alkalmával képes vagyok hozzászólni. Három Biblia tanulmányozóm velem együtt vesz részt az összejöveteleken egy pedig már alámerítkezett.
Mindenki ’megtöltheti kezét’ ajándékkal
Vajon az adakozás a szellemi területre korlátozódik? Nem, mert az ókori Dávid király, amikor a templom építésére tett előkészületeket, azt kérte: „Ki az, aki még meg akarja tölteni ma a kezét szabad akaratából ajándékkal Jehovának?” (1Krónika 29:5). Bárki megtehette. Hasonlóképpen napjainkban is fiatalok vagy idősek, egészségesek vagy betegek, sokan járulnak hozzá anyagi ajándékozással a Királyság-érdekek előmozdításához. Ezt meg lehet tenni az országban levő fiókhivatal vagy a helyi gyülekezet útján. Ily módon mindenki a saját képessége szerint segíthet viselni a költségeket, hogy a jó hírt prédikálni lehessen az egész lakott földön. Ez nagy kiváltság (2Korinthus 9:8–12).
Ami még fontosabb, van szellemi kincsetek is. A fiataloknak megvan az ifjúkori életerejük és frissességük. A tanulatlanok tanulhatnak, hogy ajkaik gyümölcsét áldozhassák fel Jehovának. A testi fogyatékosok is képesek előre haladni és előre is haladnak az ismeretben, bölcsességben és értelemben, hogy némelyek közülük ne csupán Jehova teljes idejű dicsőítői legyenek, de tanácsadók és pásztorok is a keresztény gyülekezetben. Nem vagy-e gazdagabb, mintsem gondolnád? Tiszteld hát Jehovát értékeiddel! (Zsidók 13:15, 16).