Jézus élete és szolgálata

Példázat a talentumokról

JÉZUS folytatja beszélgetését tanítványaival az Olajfák-hegyén és újabb példázatot mond el nekik, ezúttal a három példázatból álló sorozatból a másodikat. Néhány nappal korábban, amikor Jerikóban tartózkodott, elmondta a minákról szóló példázatát, hogy rámutasson: a Királyságra a távoli jövőben kerülhet sor. A most elmondott szemléltetés, bár sok vonásában hasonlít a korábbihoz, leírja annak beteljesítő tevékenységét Krisztusnak a Királyság-hatalomban való jelenléte idején. Azt szemlélteti, hogyan kell a tanítványainak munkálkodniuk, amíg itt vannak a földön, hogy növeljék az ő ’javait’.

Jézus így kezdi: „Éppen úgy van ez [vagyis a Királysággal kapcsolatos körülmények], mint amikor egy ember, aki külföldre készül utazni, magához hívatja a rabszolgáit és rájuk bízza a javait”. Jézus az az ember, aki mielőtt külhonba utazna az égbe, rábízza rabszolgáira — az égi Királyság várományosainak számító tanítványaira — a tulajdonát. Ezek a javak nem anyagi javakat jelentenek, hanem a megmunkált szántóföldet, amelybe azt a lehetőséget plántálta be, hogy még több tanítványt teremjen.

Jézus röviddel az égbemenetele előtt bízta rá javait az ő rabszolgáira. De hát milyen módon? Úgy, hogy kioktatta őket, hogyan dolgozhatnak tovább a megművelt szántóföldön azáltal, hogy prédikálják a Királyság üzenetét a föld legtávolabbi részéig. Ahogy Jézus mondta: „Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, még egy másiknak egyet, mindegyiknek a képessége szerint, azután pedig elutazott”.

A nyolc talentum — Krisztus tulajdona — tehát a rabszolgák képességei vagy szellemi lehetőségei szerint került kiosztásra. A rabszolgák a tanítványok osztályait ábrázolják. Az első században az az osztály, amely az öt talentumot kapta, nyilván az apostolokat is magában foglalta. Jézus azután elmondja, hogy a rabszolgák, akik az öt illetve a két talentumot kapták, mindketten megkétszerezték azokat a Királyság-prédikálásuk és a tanítványképzésük által. Az a rabszolga viszont, aki az egy talentumot kapta, a földbe rejtette azt.

„Hosszú idő múltán — folytatja Jézus — a rabszolgáknak az ura eljött és elszámoltatta őket.” Csak a XX. században, mintegy 1900 évvel később történt, hogy Krisztus visszatért, hogy elszámoltassa rabszolgáit, s ez valóban „hosszú idő” volt. Ezután Jézus megmagyarázta:

„Az, aki öt talentumot kapott előállt és ezt mondta: ’Uram, öt talentumot bíztál rám; lásd, szereztem hozzá még öt talentumot.’ Gazdája ezt mondta neki: ’Jól van, jó és hűséges rabszolgám! Kevés dolog felett is hű voltál, sok dolog fölé nevezlek ki téged. Menj be uradnak örömébe!’ ” Az a rabszolga, aki két talentumot kapott, szintén megkétszerezte talentumait és ugyanazt a dicséretet és jutalmat kapta.

De hát hogyan mentek be ezek a rabszolgák Uruknak örömébe? Nos, Uruknak, Jézus Krisztusnak az öröme az volt, hogy amikor távoli országba ment Atyjához az égbe, megkapta a Királyságot. Ami pedig az újkori rabszolgákat illeti, nagy örömük van abban, hogy rájuk bízták a további Királyság-felelősségeket és amikor befejezik földi pályafutásukat, örömük csúcspontjaként az égi Királyságba támadnak fel. De mi történik a harmadik rabszolgával?

„Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy” — panaszkodott ez a rabszolga. „Ezért megijedtem és elrejtettem a talentumot a földbe. Íme, itt van, ami a tiéd.” Ez a rabszolga tudatosan tagadta meg a szántóföldi munkát, azt, hogy prédikáljon és tanítványokat képezzen. Az ura ezért ’gonosz és rest’ rabszolgának nevezte, és elítélte őt: „Vegyétek el tőle a talentumot . . . és vessétek a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” Mivel kivetik ezt a gonosz rabszolga osztályt, teljesen megfosztják őket a szellemi örömtől.

Ez ünnepélyes tanulságul szolgál mindazok számára, akik Krisztus követőinek állítják magukat. Nekik azon kellene dolgozniuk, hogy megnöveljék égi Uruknak vagyonát, teljes mértékben végezve a prédikálás munkáját, ha örvendeni szeretnének az ő dicséretének és jutalmának, és szeretnék elkerülni, hogy kivessék őket a külső sötétségre és a végső pusztulásra. Szorgalmasan felhasználod-e képességedet ebben a tekintetben? Máté 25:14–30.

◆ Milyen tanulsággal szolgál ez a következő példázat?

◆ Kik a rabszolgák és melyek azok a javak, amiket rájuk bíztak?

◆ Mikor jött el az Uruk, hogy elszámoltassa őket, és mit állapított meg?

◆ Milyen örömbe mehet be a hűséges rabszolga és mi történik a gonosz rabszolgával?