’Emberhalászat’ Belizében
BELIZE kicsiny szubtrópusi ország, amely mintegy befészkelve található Mexikó és Guatemala között. Partvonalától jobbra a Karib-tenger türkizkék vizében sorakoznak fel a nyugati félteke leghosszabb zátonyvonalát alkotó atollok és korallszirtek. A partmenti sáv jobbára száraz és lapos terület. A dél felé nyúló belső országrészben azonban a Maja-hegység az 1120 méter magasságot is eléri. Ezt a sűrű erdőkkel borított hegyvidéket szakadékok, folyótorkolatok és gyönyörű vízesések jellemzik.
Az országot valamikor a maják lakták, ahogy azt számos rom és műemlék tanúsítja. Az 1600-as években néhai kalózok telepedtek le az országban és kékfa valamint mahagóni kivágással kezdtek foglalkozni. A terület később Brit Honduras gyarmatává lett. Nemzeti függetlenségét 1981-ben nyerte el.
Ma Belize lakossága mintegy 175 000 fő. Valóban vegyes társaság, amely afro-beliziekből (kreolokból), meszticekből, majákból, karibiakból, ázsiaiakból, európaiakból és egyéb eredetű emberekből áll. Belize angol háttere miatt, a hivatalos nyelv az angol; mellette a spanyol a második nyelv. Széles körben használt nyelv a kreol, akárcsak a maja, a garifuna és egyéb nyelvjárások.
A mintegy 280 kilométer hosszú zátony vonal, fényesen csillogó színes korallszirtjeivel, erődítményhez hasonló tornyaival és barlangjaival tengeri állatfajták nagy változatának ad menedéket, s ezek szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak és ízletes ételként kínálják magukat. Az ország fő természeti kincsei ezek a partmenti gazdag halászterületek. Hasonló- képpen, a sokféle ember és kultúra keveréke termékeny ’halászterületnek’ bizonyult azok számára is, akik válaszoltak Jézus felhívására: „Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” (Máté 4:19).
A ’halászat elkezdődik’
James Gordon, egy 1918-ban Jamaicában alámerített Tanú, 1923-ban Belizébe költözött. Kezdte ’kivetni a hálóját’ — jelképesen szólva — a szomszédai, valamint a Bomba nevű falu lakosai között Belize tartományban. ’Halászfelszerelése’ egy nagyobb mahagóni láda volt tele könyvekkel, amit az egyik kezében cipelt, a másikban a gramofonját vitte.
Úgy 1931 körül Freida Johnson, egy texasi teljesidejű szolga a körútja során érkezett Belizébe, hogy terjessze a jó hírt a közép-amerikai országokban. Hat hónapos ott tartózkodása alatt kapcsolatba került a Thaddius Hodgeson nevű pékkel, aki viszont megismertette az igazságot egy péktársával, Arthur Randallal. Hodgeson testvér 1945-ig folytatta a munkát, amikor is megérkezett az országba az első két Gileád-misszionárius, Charles Heyen és Elmer Ihring.
A következő évben N. H. Knorrnak és F. W. Franznak az Őr Torony Társulat elnökének és alelnökének látogatása idején, egy fiókhivatalt létesítettek Belizében. Azóta a ’hálót’ Belize minden részében kivetették és a munka gyorsan haladt előre. Az ’emberhalászatban’ részt vevők száma 1989-ben elérte a 844-es csúcsszámot.
Távolabbra is ’kivetve a hálót’
Belizeváros ma más városokkal együtt rendszeresen bemunkált terület, ahol a Királyság jó hírét prédikálják, nem így azonban a távolabbi falvak és cay-ok (szigetek). Ez volt a helyzet néhány évvel ezelőttig San Pablo esetében is, az Ambergris-szigeten.
San Pablo lakosainak kapcsolata az igazsággal abból állt, hogy néhány Tanú a szárazföldről néha rövid látogatásra megjelent. A Tanúk bibliai irodalmat hagytak hátra az érdeklődőknél, de nem tudták figyelemmel kísérni az érdeklődést, mert vissza kellett utazniuk a szárazföldre. Később egy négytagú család költözött Belizébe, hogy ott szolgáljon, ahol nagyobb a szükség. Hajlandók voltak a szigetre költözni, bár egy lakókocsiban kellett meghúzódniuk addig, amíg házat építhettek maguknak. A ’halászat’ azonban eredményes volt. Számos bibliatanulmányozást kezdtek el és ma több mint 20 ’emberhalász’ van már a szigeten. Az ország egész területéről érkezett Tanúk segítségével 1986 szeptemberében felépítették saját Királyság-termüket egyetlen hétvégén.
A fiókhivatal területe sok távoleső maja falut is magában foglal a délre fekvő Toledó tartományban, ahol a kecsi és a maja-mopan nyelvjárást beszélik. Évente egyszer, a száraz időszakban, amikor át lehet kelni a folyókon és a hegyeken, a Tanúk egy csoportja el szokott látogatni ezekbe a falvakba. Minden szükséges holmit a hátukon cipelve, gyalogosan keresik fel a falvakat, tanúskodnak a lakosoknak és később visszatérnek és felkeresik azokat, akik érdeklődést tanúsítottak.
Egy ilyen ’vidéki turné’ alkalmával 1986-ban, a testvérek ellátogattak Crique Sarco faluba. Egy fiatal lány megtalálta Az igazság, amely örök élethez vezet című könyv egy példányát, amit egy testvér véletlenül elejtett. A lány elmondja, mi történt ezután.
„Az a könyv igen értékes volt számomra, de csak a néhány képet tudtam megnézni benne és sohase olvastam el. Az évenkénti látogatásuk során, amit a testvérek az apámnál végeztek, Jehova neve mélyen bevésődött az emlékezetembe, és kezdtem megtanulni, hogy neki van egy szervezete is. Amikor középiskolába kerültem Punta Gorda városában, egy napon a következő kérdést tették fel az osztályban: ’Mi az Isten neve?’ Amikor azt válaszoltam: ’Jehova’, rögtön a legrosszabb jegyet kaptam magaviseletből, és ráadásul egy fegyelmező munkabeosztást (mint például a toalett takarítást). Azután behívatott a pap és azt mondta, hogy ne használjam újra ezt a nevet, mert kicsaphatnak az iskolából. Erre önként kiléptem az iskolából és soha többé nem tértem vissza.
Második kapcsolatom az igazsággal több évvel később következett be, amikor már férjnél voltam és Corozal városban laktam, északon. Valamilyen papírdarabot láttam repülni a szélben; felvettem: Jehova Tanúi és a vérkérdés című füzet fedőlapja volt. Elmondtam egy barátnőmnek, hogy ez egyike Jehova Tanúi azon hittételeinek, amivel nem értek egyet. Ő azt válaszolta, hogy talán egy napon egyetértek majd velük. Másnap egy testvér keresett fel és elmondta, hogy azt hallotta, szeretném tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Bár azt mondtam neki, tulajdonképpen nem is akarok tanulni, ő megmagyarázta, hogy nem vesz el tőlem sok időt, így beleegyeztem. Végre azt az Igazság könyvet, amit annyira szerettem nyolc évvel korábban, most használatba vehettem!
Nemsokára a férjem rokonai arra bíztatták a férjemet, hogy hagyassa abba velem a tanulást. Később egy távoleső faluba költöztünk és megszakadt minden kapcsolatom a Tanúkkal. Végül egy testvérnő keresett fel a házról házra végzett szolgálata során és felújítottam a tanulást. A férjem minden tőle telhetőt megtett, hogy megszakítsa a tanulásomat. Lerészegedett, mindenféle zajt csapott, kizavart a házból, azzal fenyegetett, hogy más nővel áll össze. Én azonban szilárdan kitartottam és teljesen rábíztam magam Jehovára imában. Két évvel ezelőtt Jehova minden várakozáson felüli módon válaszolt az imámra.
Egy napon a férjem teljesen összetört arccal jött haza és azonnal ágyba feküdt. Később, de még aznap azt mondta: ’Én is akarom tanulni a Bibliát!’ Ez a kijelentés igen nagy örömet szerzett nekem, de egyúttal rám zúdította a férjem családjának haragját. ’Vallást változtatni annyi, mintha szülőt változtatna az ember — mondták neki —, többé nem vagy hát a mi fiúnk!’ Most, hogy a férjem és én egységre jutottunk, gyors előmenetelt értünk el. Az első Különleges összejöveteli napunkon, 1987. december 5-én alámerítkeztünk.”
Úgy van az, hogy „halat” még a legeldugottabb helyen is lehet fogni Belizében. A Mindörökké örvendj az életnek a földön! brosúrát kecsi nyelvre is lefordították abban a reményben, hogy ezekben a falvakban is segítséget kapjanak az emberek a jó hír elfogadásához. Akik megszabadultak Sátán rendszerének szennyezett vizeitől, Jehova szellemi paradicsomának kristálytiszta igazság-vizét élvezhetik.
Például egy fiatal férfi Belize Cityben tanult Jehova tiszta irányadó mértékeiről a Bibliából. Abbahagyta a marihuána és más drogok élvezetét és alámerítkezett. Nemsokára teljesidejű ’emberhalász’ lett. Elnyerte azt a kiváltságot is, hogy kisegítő szolga lehet a gyülekezetében. Több százan kaptak segítséget ahhoz, hogy megtisztítsák az életüket törvényesítve a házasságukat és bejegyeztetve a hatóságoknál. Sokukat megtanítottak írni és olvasni, hogy képesek legyenek maguk is tanulmányozni Isten Szavát. Jehova Tanúinak oktatási munkája Belizében tehát nem csupán az emberek szellemi szükségletét elégíti ki, de a közösség számára is hasznos eredménnyel jár.
A háló bevonása
Jézus tanítványai egyszer azt az utasítást kapták, hogy vessék ki hálójukat a hajó másik oldalán. Az lett az eredménye, hogy ’képtelenek voltak bevonni azt, a halak sokasága miatt’ (János 21:6). Hasonlóképpen, oly sokan reagálnak Belizében a jó hírre, hogy a Tanúk számára valóságos kihívást jelent a szervezethez jövő sokaság ellátása.
Igen nagy szükség van érett testvérekre, akik vezetni tudják a gyülekezeteket. Átlagosan egy vagy két vén van minden gyülekezetben. Ott van azután az a feladat is, hogy eljussunk az ország minden részébe a jó hírrel, rendszeres alapon. Noha számos terület elérhető közúton, a nyilvános szállítóeszközök hiánya miatt a Tanúk nehezen tudják ápolni az emberek részéről tapasztalt érdeklődést, mivel az érdeklődők nem tudnak rendszeresen eljutni az összejövetelekre.
A Tanúk Belizében nehezen találnak megfelelő helyiséget a hetenkénti gyülekezeti összejöveteleikhez, valamint az évenkénti kongresszusaikhoz és naggyűléseikhez. A „Bizalom Jehovában” Kerületkongresszuson 1987-ben több mint 2200-an voltak jelen; ez mintegy háromszorosa a hírnökök létszámának az országban. Ezekhez a kongresszusokhoz a testvérek egy ideiglenes építményt állítottak fel egy telken Ladysville közelében. Most keresik a lehetőséget arra, hogy állandó kongresszusi termet építsenek azon a helyen.
Bár nagyok a követelmények, a Tanúk nagy lelkesedéssel igyekeznek megfelelni azoknak, egyre növelve részvételüket a szántóföldi szolgálatban. A hírnökök 1979-ben átlagosan 8,3 órát töltöttek minden hónapban a prédikálómunkában. Most átlagosan 11,3 órát töltenek el havonta. Szép növekedés tapasztalható az úttörők vonalán is. 1979-ben átlagosan 10 kisegítő úttörő és 12 általános úttörő tevékenykedett minden hónapban. Ma havonta 51 kisegítő úttörő és 42 általános úttörő van minden hónapban, és ezek 14 évestől 74 évesek!
Azoknak a számából ítélve, akik 1989. március 22-én jelen voltak Krisztus halálának Emlékünnepén, nagyszerű kilátás van további növekedésre. A testvérek kemény munkát végeztek, hogy meghívják az érdeklődőket. S az eredmény? A teljes létszám 3834 volt — több mint négyszerese a hírnökök csúcsszámának! Felvillanyozó látvány volt a sok etnikai csoport jelenléte: kreolok, meszticek, maják, európaiak, kínaiak, libanoniak és mások ilymódon alkottak vegyes gyülekezetet egymással.
Ezenkívül, az országban levő 844 hírnök több mint ezer házi bibliatanulmányozást vezet. Ha továbbra is a gyülekezet Fejére, Jézus Krisztusra tekintünk vezetésért, bizonyosan sok belizei fog még reagálni a felhívásra, hogy ’emberhalászokká’ legyenek!
[Térképek a 22. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
MEXIKÓI-ÖBÖL
MEXIKÓ
BELIZE
Belize város
Punta Gorda
GUATEMALA
HONDURASI-ÖBÖL
[Képek a 24., 25. oldalon]
Királyság-terem építése San Pedroban, Ambergris-szigeten.