Sierra Leone legértékesebb „gyémántjának” felfedezése
AZ 1462-es esztendőben portugál hajósok félelmet nem ismerő csoportja előre nyomult Nyugat-Afrika partjainál az Egyenlítőtől 890 kilométerre északra. Nem riasztotta el őket a szörnyekkel tele sötét tenger legendája. Ezeket a szörnyeket Marokkótól délre feltételezték. Nem hittek abban sem, hogy az Egyenlítő vidékén oly forrón süt a nap, hogy felforr tőle az óceán vize.
Ahogyan ezek a hajósok remélték is, fából épült hajóik nem lobbantak lángra és ők maguk nem látták a legendabeli fejetlen szörnyeket sem. Ehelyett szép fehérlő homokpartokat találtak, amelyek mögött erdőkkel borított sötétzöld hegyláncok húzódtak. És amikor a trópusi esők özönvízként zúdultak a földre és villámok hasították az eget, égzengés dörgött és morajlott végig a hegyeken, mint valami óriási vadállat ordítása. Érdekes módon azok a tengerészek nevezték el ezt a helyet Sierra Leoné-nak, „Oroszlán-Hegyek”-nek!
Ahogy teltek az évek, az emberek megtanulták, hogy Sierra Leone gazdagsága nem korlátozódik csupán a szépségre. Ásványok is vannak bőven: vas, bauxit, rutil, kromit, platina és arany. De csak 1930-ban fedezte fel az üzleti világ ezt a kicsinyke országot. Gyémántot találtak! Ennek az értékes drágakőnek bőséges lelőhelyeire bukkantak, ami ezrével csalogatta oda a kincskeresőket.
Egyesek a szó szoros értelmében a föld színéről szedték fel a gyémántokat. Egy nő, aki a patakban mosta a ruháját, egy óriási gyémántra bukkant. Egy férfi egy 153 karátos ékkövet talált, amikor édesburgonyát ültetett a földjébe. A legtöbb esetben azonban nagy erőfeszítések árán sikerült csak drágaköveket találni. Némely gyémánt mélyen be van temetve a talajba, egyfajta anyakőzetbe, a kimberlitbe beágyazva. Megszerzésükért ásni, robbantani, zúzni és válogatni kell. Mindez szakértelmet, tudást és türelmet követel.
Bár ezek a kiterjedt gyémántbányászati műveletek mind a mai napig fennállnak, egy másfajta drágakő — a sokkal nagyobb értékű szellemi gyémánt — felkutatása is folyik Sierra Leone-ban 1915 óta. Abban az évben egy Alfred Joseph nevű férfi indult el Barbadosról és utazott el erre a helyre gőzhajón. Itt megkezdte „kincskereső” munkáját, de nem gyémántok után kutatott, hanem olyan egyének után, akik „szellemmel és igazsággal” kívánták szolgálni az igaz Istent (János 4:24). Ezt a kutatást éppen olyan módon végezték, mint ahogy az első keresztények — „nyilvánosan és házról házra” (Cselekedetek 20:20). Hét évvel később Alfred Josephez a nyugat-indiai William Brown csatlakozott ebben a munkában.
Az 1923-as esztendő végére egy kicsiny gyülekezet alakult a fővárosban, Freetownban. Abban a gyülekezetben 14 újonnan alámerített személy is volt. Ma 632 egyén van 30 gyülekezetben, s ezek tevékenyen részt vesznek a nyilvános prédikáló munkában mint Jehova Tanúi. Nagy siker koronázza erőfeszítéseiket, amelyekkel igyekeznek megtalálni és kibányászni azt, amit Sierra Leone értékes szellemi gyémántjainak nevezhetnénk.
Az igazság tevékeny kutatói
Jézus Krisztus néhány új tanítványa olyan gyémántnak bizonyult, amelyeket könnyen fel lehet szedni a föld színéről. Jehova Tanúi valóban megtalálták őket. Egyikük egy Joan nevű fodrásznő volt. Egyszerűen odatelefonált a Tanúk freetowni helybeli hivatalához és bibliatanulmányozást kért tőlük.
De hát mi indította Joant erre a telefonhívásra? „Nem tudok visszaemlékezni az életemben olyan időre, amikor ne kerestem volna Istent” — mondja. „Gyermekkoromtól kezdve több egyházat és vallási csoportot kerestem fel, de sohasem találtam szellemi megelégedést.
Mintegy tíz évvel ezelőtt hallottam a Tanúkról, de minden ok nélkül az a vélemény alakult ki bennem, hogy ezeket az embereket mindenáron kerülni kell. Amikor a család egyik barátja Tanúvá lett, előfizettem Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokra. Egyszerűen csak a barátnőm kedvében akartam járni; sohasem vettem magamnak a fáradságot, hogy elolvassam a folyóiratokat. Tulajdonképpen ablaktisztításra használtam azokat. Egyszer egy Ébredjetek! cikk felkeltette a figyelmemet. A címlapon levő cím olyan cikkre utalt, amely a szeretet iránti szükségletünkkel foglalkozott (1986. szeptember 22. [angolban]). Elolvastam és nagy benyomást tett rám. Ez a folyóirat késztetett engem arra, hogy bibliatanulmányozásért folyamodjak.” Joan gyors előhaladást ért el, és nemsokára Jehova alámerített Tanújává lett.
Egy másik személy, aki megtalálta az igazságot, egy Manso nevű fiatalember. Ő papnak készült és beiratkozott egy szemináriumba. Ámde amikor megfigyelte tanárainak képmutatását, elkeseredett és kilépett. Manso ezután más vallásos összejöveteleket kezdett látogatni. Egy napon, amikor éppen úton volt, hogy meglátogassa egy nagybátyját, megpillantotta a Watch Tower Society egyik könyvét: Valóban Isten Igéje a Biblia? A könyv a földön hevert egy sáros víztócsában. Mivel a cím érdekelte Mansot, kihalászta a könyvet, megszárította és elolvasta. Itt az igazság, ami után annyira vágyott! A könyv arra buzdította olvasóit, hogy menjenek el a helyi Királyság-teremben megtartott összejövetelekre. Manso tehát elment, elkezdte tanulmányozni a Tanúkkal a Bibliát, és nemsokára alámerítkezett. Ma teljes idejű úttörő evangélium-hírdetőként szolgál!
Reagálás a türelmes segítségre
Egy másik új tanítvány inkább olyan gyémánthoz hasonlított, amely mélyen be van ágyazva a kőbe. Igazi erőfeszítésre volt szükség, hogy a „felszínre” hozzák. Donald, aki keresztény vén, visszaemlékszik, mekkora türelemre volt szükség ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak egy Martha nevű nőnek. Ezt mondja: „Noha beleegyezett a tanulásba, mindig hosszú ideig megváratott minket, mielőtt leült volna tanulni. Néha szándékosan meghagyott valamilyen munkát, amit korábban is elvégezhetett volna. Aztán arra kért minket, hogy várjunk, amíg elkészül vele. Néha több mint egy óra hosszat vártunk. Azt remélte, hogy elkeseredünk és eltávozunk, de azon voltunk, hogy minden héten átvegyünk azért valamennyi érdemleges anyagot. És az eredmény? Nos, idővel kezdett növekedni az értékelése.
Másik nehézséget okozott, hogy elvigyük Marthát az összejövetelekre. Más Tanúkat is elvittem a bibliatanulmányozásra, hogy kényelmesen érezze magát, amikor eljön a Királyság-terembe. De egyre csak halogatta a dolgot, olyannyira, hogy amikor végül is eljött, gyakorlatilag az egész gyülekezetet ismerte már!” A türelem azonban kifizetődött. Martha ma már alámerített keresztény és nagyszerű hírneve van a gyülekezetben.
Pius kezdetben ellenállt az igazságnak. Idővel egy misszionárius házaspár kezdett el tanulmányozni vele a Bibliából. Pius akkor a 70-es éveiben járt, egy politikai párt elvhű tagja volt és egyházának pénztárosa. „Elkeseredetten vitatkozott minden egyes kérdésnél, amit megbeszéltünk” — mondják a misszionáriusok. „Minden héten nyugodtan kezdtünk, de fokról fokra felhevült. Valóságos csata folyt minden héten, és gyakran úgy éreztük, hogy megadjuk magunkat és otthagyjuk őt. A fő dolog, amiért újra vissza-visszatértünk hozzá az volt, hogy mindig oly alaposan felkészült a leckéből.”
„Körülbelül egy évi ilyen küzdelem után Pius bejelentette, hogy elhatározta: független kutatásba kezd. Mivel nyugdíjas tanár volt, tudta, hogyan kell kutatást végezni. Két héten át minden nap felkapaszkodott a hegyre, ahol az egyetemi könyvtár volt, és ott belemerült a bibliai magyarázatokkal és referenciákkal foglalkozó könyvekbe. Utána kijelentette: ’Most már meg vagyok győződve arról, hogy amit önök nekem mondtak, mind igaz. Isten nem egy háromság, nem létezik tüzes pokol, és a lélek nem halhatatlan. Még az én egyházam tagjai közül is vannak, akik elismerik ezt.’ Ezek után Pius gyors előrehaladást ért el, otthagyta mind az egyházat, mind a politikát. Miután alámerítkezett, kisegítő úttörőként szolgált, 60 órát töltve el minden hónapban a prédikáló munkában, amilyen gyakran csak tehette, 1987-ben bekövetkezett haláláig.”
„Egy dolog, amit hosszú ideig nem tudtunk — emlékeznek vissza a misszionáriusok, akik Piust tanították — az volt, hogy az édesanyja valamikor kapcsolatban volt Jehova Tanúival. Pius emlékezett arra, hogy amikor még fiatal volt, részt vett az összejöveteleken. De miután az édesanyja meghalt, Pius kezdett a maga útján járni. Alámerítése után ezt mondta: ’Csak azt sajnálom, hogy anyám most nem láthat engem.’ Azután felderült az arca és hozzátette: ’De majd látni fog az új világban!’ ”
Mind a mai napig folyik a kutatás a gyémántok után és a tanítványok után is. Büszke hirdetmények azzal dicsekszenek, hogy „a gyémántok örök életűek”. Mindazonáltal, az ilyen ritka ékkövek tulajdonosai nem örülhetnek örökké ennek a kincsüknek, mert Isten megmentésről való gondoskodásától eltekintve, a halál az összes bűnös ember osztályrésze (János 3:16, 17). Jehova Tanúinak a munkája Sierra Leonéban ily módon minden gyémántnál értékesebb terméshozamot eredményez: Isten szolgáit és Jézus Krisztus tanítványait! Jehova Szava pedig ezt ígéri: „Aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké!” (1János 2:17).
[Térkép/képek a 22., 23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
[Képek]
Ehhez hasonló helyszíneken a Királyság-hírnökök szellemi gyémántokat találnak Sierra Leone-ban