Törekedjünk isteni önátadásra, mint alámerített keresztények!

„Te pedig, ó Isten embere . . . törekedj igazságosságra, isteni önátadásra” (1TIMÓTHEUS 6:11).

1. Hogyan válaszolnál erre a kérdésre: ’Melyik a legfontosabb nap az életedben?’ Miért válaszolsz így?

MELYIK az életed legjelentősebb napja? Ha Jehova alámerített Tanúja vagy, kétségtelenül azt fogod mondani: ’Nos, az a nap, amikor alámerítkeztem!’ Valóban az alámerítkezés a legfontosabb lépés az életedben. Ez annak a külső jelképe, hogy teljesen és fenntartás nélkül átadtad magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd. Az alámerítkezésed Jehovának, a legfelségesebb Istennek szolgájaként való felszentelésed dátumát jelzi.

2. a) Hogyan lehetne szemléltetni, hogy az alámerítkezés nem az utolsó lépés a keresztény életpályán? b) Milyen fontos előzetes lépéseket tettél, mielőtt alámerítkeztél?

² De vajon az alámerítkezés a legutolsó lépés a keresztény életpályán? Egyáltalán nem! Nézzük szemléltetésül a következőt: A menyegző számos országban a tervezgetési és előkészületi időszak (és általában az udvarlási időszak) végét jelenti. Egyúttal a házastársakkénti együttélésnek a kezdetét is jelzi. Hasonlóképpen, az alámerítkezésed a felkészülési időszak csúcspontja, amely időszak alatt számos fontos előzetes lépést tettél meg. Ismeretet szereztél Istenről és Krisztusról (János 17:3). Elkezdtél hitet gyakorolni Jehovában mint az igaz Istenben, Krisztusban mint Megmentődben és a Bibliában mint Isten Szavában (Cselekedetek 4:12; 1Thessalonika 2:13; Zsidók 11:6). Azáltal nyilvánítottad ki ezt a hitedet, hogy megbántad korábbi cselekedeteidet és az igazságosság útjára tértél (Cselekedetek 3:19). Azután pedig úgy döntöttél, hogy átadod magad Jehovának az ő akaratának cselekvésére (Máté 16:24). Végül alámerítkeztél (Máté 28:19, 20).

3. a) Hogyan mutathatjuk ki, hogy az alámerítkezésünk az Istennek végzett odaadó szolgálattal eltöltött élet kezdete? b) Milyen kérdések vetődnek fel, és miért kell, hogy a válaszok élénken érdekeljenek bennünket?

³ Alámerítkezésed azonban az Isten szent szolgálatára odaszánt életednek nem a vége, hanem a kezdete. Ahogyan egy bibliatudós megjegyezte, a keresztény élet ne legyen ’kezdeti görcsös erőfeszítés, amit krónikus tétlenség követ’. De hogyan tudod bebizonyítani, hogy a te esetedben az alámerítkezés nem egyszerűen ’kezdeti görcsös erőfeszítést’ jelent? Nos úgy, hogy egész életeden át az isteni önátadás útján igyekszel járni. De hát mi ez az isteni önátadás? Miért fontos arra törekedni? Hogyan ápolhatod azt még teljesebben az életed során? Az ezekre a kérdésekre adandó válaszok nagyon is kell, hogy érdekeljenek minket, mert nekünk olyan egyéneknek kell lennünk, akiket pontosan ’az isteni önátadás tettei’ jellemeznek, ha túl akarjuk élni Jehova ítéletének közelgő napját (2Péter 3:11, 12).

Mit jelent az isteni önátadás?

4. Minek a megtételét tanácsolta Pál Timótheusnak, és abban az időben mi volt az igazság Timótheus személyével kapcsolatban?

⁴ Valamikor i. sz. 61 és 64 között Pál apostol megírta első ihletett levelét a keresztény tanítványnak, Timótheusnak. Miután felsorolta azokat a veszélyeket, amelyekbe a pénz szeretete sodorhatja az embert, Pál ezt írta: „Te pedig, ó Isten embere, menekülj ezektől! Hanem törekedj . . . isteni önátadásra” (1Timótheus 6:9–11). Érdekes, hogy Timótheus abban az időben talán a harmincas éveinek az elején lehetett. Már sokat utazott Pál apostollal, és felhatalmazást kapott arra, hogy felvigyázókat és kisegítő szolgákat nevezzen ki a gyülekezetekben (Cselekedetek 16:3; 1Timótheus 5:22). Pál mégis azt tanácsolta ennek az önátadott és alámerített érett keresztény férfinak, hogy törekedjen isteni önátadásra.

5. Mi az „isteni önátadás” kifejezés jelentése?

⁵ Vajon mit értett Pál az „isteni önátadás” kifejezésen? Az eredeti görög szó (eu·seʹbei·a) betű szerint „mély tisztelet”-nek is fordítható. E szó jelentését illetően ezt olvassuk: „Az eusebeia esetenként abban az értelemben fordul elő, amely személyes vallásos odaadást sejtet az akkori feliratokban . . . de általánosabb jelentése a római korszak népies görög nyelvében: ’lojalitás’ . . . A keresztények számára az eusebeia az Isten iránti odaadás legmagasabb foka” (Christian Words című könyv; írója: Nigel Turner). Az Írásokban használt értelmezés szerint az „isteni önátadás” kifejezés a Jehova Isten iránti személyes tiszteletre, lojális odaadásra utal.

6. Hogyan adhatja a keresztény annak bizonyítékát, hogy isteni önátadásban él?

⁶ Ez az isteni önátadás azonban nem csupán imádattal teljes érzés. Ahogyan „a hit cselekedetek nélkül halott”, az isteni önátadásnak is kifejezésre kell jutnia az ember életében (Jakab 2:26). A New Testament Words című művében William Barclay ezt írta: „[Az eu·seʹbei·a és a vele kapcsolatos szavak] nem csupán azt fejezik ki, hogy félelemmel vegyes tiszteletet érzünk, hanem az imádatot is magukban foglalják, amely ebből a félelemmel vegyes tiszteletből ered, valamint a tevékeny engedelmességet is, amely ennek a tiszteletnek tulajdonítható.” Az eu·seʹbei·a továbbá úgy is meghatározható mint „az élet minden területén megnyilvánuló Isten-tudat” (The Second Epistle General of Peter and the General Epistle of Jude; Michael Green műve). A kereszténynek tehát az életmódjával kell bebizonyítania a Jehovához való személyes ragaszkodását (1Timótheus 2:2; 2Péter 3:11).

Fáradhatatlan erőfeszítésre van szükség

7. Mit akart Pál mondani, amikor arra buzdította Timótheust, hogy „törekedjen” az isteni önátadásra, jóllehet már alámerítkezett?

⁷ Mit foglal még magában az isteni önátadás kifejlesztése és kinyilvánítása? Vajon ez csupán abból áll, hogy valaki alámerítkezik? Emlékezzünk csak arra, hogy Timótheust, bár alámerítkezett, arra buzdították, hogy ’törekedjen’ erre az önátadásraa (1Timótheus 6:11, Kingdom Interlinear). Pál nyilvánvalóan nem azt sejteti, mintha a tanítvány Timótheusból hiányoznék az isteni önátadás. Inkább azt szeretné jól bevésni a tudatába, hogy továbbra is igyekeznie kell kinyilvánítania őszintén és nagy buzgalommal. (Vö. Filippi 3:14.) Világos, hogy ez egy egész életre szóló törekvés. Timótheus, miként minden alámerített keresztény, továbbra is előrehaladhatott az isteni önátadás kinyilvánításában.

8. Hogyan mutatta meg Péter, hogy az önátadott, alámerített kereszténynek milyen fáradhatatlan erőfeszítéssel kell továbbra is az isteni önátadásra törekednie?

⁸ Fáradhatatlan erőfeszítésre van szüksége az önátadott, alámerített kereszténynek ahhoz, hogy az isteni önátadást gyakorolhassa. Amikor Péter olyan alámerített keresztényeknek írt, akik abban reménykedtek, hogy ’az isteni természet részesei’ lesznek, ezt mondta: „Igen, éppen ezért, minden komoly törekvésetekkel közreműködve ebben, egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, az erényeteket ismerettel, az ismeretet önuralommal, az önuralmat kitartással, a kitartást isteni önátadással” (2Péter 1:4–6). Nyilvánvaló, hogy szükség van a hit bizonyos mértékére ahhoz, hogy alámerítkezésre jelentkezzünk. Mindazonáltal az alámerítést követően nem állhatunk meg, nem elégedhetünk meg azzal, hogy tessék-lássék keresztények legyünk. Sokkal inkább arra van szükség, hogy miközben előrehaladunk a keresztény életmódban, továbbra is egyéb nagyszerű tulajdonságok kifejlesztésén fáradozzunk, az isteni önátadást is beleértve, ami által táplálhatjuk a hitünket. Péter szerint ez fáradhatatlan erőfeszítést követel a részünkről.

9. a) Hogyan szemlélteti a görög „ellátni” kifejezés azt, hogy milyen nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy kifejlesszük az isteni önátadást? b) Minek a megtételére buzdít Péter apostol?

⁹ A Péter által használt „egészítsétek ki” (e·pi·kho·re·geʹo) szónak érdekes háttere van, és jól illusztrálja, milyen fokú erőfeszítésre van szükség. Olyan főnévből (kho·re·gosʹ) ered, amelynek betű szerinti jelentése: „egy énekkar vezetője”. Ez pedig olyan személyre utal, aki egy színielőadás énekkarának tanítási és fenntartási költségeit fizeti. Az ilyen egyének önként vállalták ezt a feladatot városuk iránti szeretetből, és saját zsebükből fizették az összes költséget. Büszkék voltak arra, hogy bőkezűen adakozhatnak a nemes ügy céljára, ezért minden költséget vállaltak. A szó tágabb értelművé lett, és azt is jelenti: „ellátni, bőven gondoskodni”. (Vö. 2Péter 1:11.) Péter tehát arra buzdít, hogy ne csupán az isteni önátadás bizonyos mértékéről gondoskodjunk, hanem ennek az értékes tulajdonságnak lehető legteljesebb megnyilvánulására törekedjünk.

10., 11. a) Miért van szükség erőfeszítésre az isteni önátadás kifejlesztéséhez és kinyilvánításához? b) Hogyan győzhetünk ebben a küzdelemben?

¹⁰ Miért van azonban szükség ilyen erőfeszítésre az isteni önátadás ápolásához és kinyilvánításához? Egyrészt azért, mert harcot kell folytatni a bukott hústest ellen. Mivel „az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz”, nem könnyű az Isten iránti tevékeny engedelmességben élni (1Mózes 8:21; Róma 7:21–23). „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni egységben Krisztus Jézussal, szintén üldözést szenvednek” — mondja Pál apostol (2Timótheus 3:12). Igen, a keresztényeknek, akik megpróbálnak Istennek tetsző életet élni, különbözniük kell a világtól. A világnak másféle irányadó mértékei vannak és más célokra törekszik. Ahogyan Jézus is figyelmeztet: ez felszítja ellenünk a gonosz világ gyűlöletét (János 15:19; 1Péter 4:4).

¹¹ Mégis győzhetünk ebben a harcban, mert „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” (2Péter 2:9). Nekünk azonban minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy továbbra is az isteni önátadásra törekedjünk.

Ápoljuk az isteni önátadást!

12. Hogyan mutat rá Péter arra, mi szükséges az isteni önátadás még teljesebb mértékű kifejlesztéséhez?

¹² De hogyan ápolhatod még teljesebb mértékben ezt az isteni önátadást? Péter apostol adja meg ennek a nyitját. A 2Péter 1:5, 6-ban, amikor felsorolja a hitünkhöz szükséges egyéb tulajdonságokat, az isteni önátadás előtt említi meg az ismeretet. Korábban, ugyanabban a fejezetben ezt írja: ’Az ő isteni hatalma ingyen nekünk adományozott mindent — ami az életre és az isteni önátadásra vonatkozik — annak pontos ismerete alapján, aki . . . elhívott minket’ (2Péter 1:3). Péter ezzel szoros kapcsolatba hozza az isteni önátadást Jehova pontos ismeretével.

13. Miért lényeges a pontos ismeret az isteni önátadás kifejlesztéséhez?

¹³ Tulajdonképpen pontos ismeret nélkül lehetetlen ápolni az isteni önátadást. Miért? Nos, jusson eszedbe, hogy isteni önátadásunk Jehova személyiségének szól és abban nyilvánul meg, amilyen életet élünk. Ezért lényeges Jehova pontos ismerete, hiszen személyesen, bensőségesen, alaposan meg kell ismernünk tulajdonságait, eljárásmódját. Azonkívül az azt is magában foglalja, hogy igyekezzünk őt utánozni (Efézus 5:11). Minél többet tanulunk Jehováról és minél jobban visszatükrözzük az életünkben az ő eljárásmódját és tulajdonságait, annál jobban megismerjük őt (2Korinthus 3:18; vö. 1János 2:3–6). Ez viszont azt eredményezi, hogy még jobban értékeljük Jehova értékes tulajdonságait, s még teljesebb mértékű lesz az isteni önátadásunk.

14. Ahhoz, hogy pontos ismeretet szerezzünk, mit kell belefoglalnunk a személyes tanulmányozásunkba, és miért?

¹⁴ Hogyan szerezheted meg ezt a pontos ismeretet? Erre nem létezik rövidített eljárásmód. Ahhoz, hogy pontos ismeretet szerezzünk szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Szavát és a Biblián alapuló kiadványokat. Ehhez a személyes tanulmányozáshoz hozzátartozik a rendszeres bibliaolvasási program, mint amilyen a Teokratikus Szolgálati Iskolán folyik (Zsoltárok 1:2). Mivel a Biblia Isten egyik ajándéka, az, amit a személyes bibliatanulmányozás terén végzünk visszatükrözi, mennyire becsüljük meg ezt az ajándékot. Mit árulnak el Jehova szellemi gondoskodása iránti értékelésed mélységéről a személyes tanulási szokásaid? (Zsoltárok 119:97).

15., 16. a) Mi segíthet kifejlesztenünk a személyes bibliatanulmányozás iránti szellemi étvágyat? b) Ha azt akarjuk, hogy a személyes bibliatanulmányozás kifejlessze bennünk az isteni önátadást, mit tegyünk, amikor Isten Szavának valamely részét olvassuk?

¹⁵ El kell ismerni, egyesek számára nem könnyű dolog az olvasás és a tanulás. De idővel és erőfeszítéssel ki lehet fejleszteni a személyes bibliatanulmányozás iránti vágyat (1Péter 2:2). Amikor hálával elgondolkozol mindazon, amit Jehova érted tett, és amit még tenni kíván, a szíved biztosan arra indít, hogy minél többet tanulj meg őróla (Zsoltárok 25:4).

¹⁶ De ha ennek a személyes tanulmányozásnak az eredményeként még jobban ki kell fejlesztened az isteni önátadásodat, nem tűzheted ki célul egyszerűen azt, hogy átolvass néhány oldalnyi anyagot, vagy megtöltsd az elmédet információval. Ehelyett, amikor Isten Szavát olvasod, időt kell szakítanod arra is, hogy elgondolkozz a tanult anyag felett, és fel kell tenned magadnak néhány ilyen kérdést: ’Mit tudok meg ebből Jehova gyengéd tulajdonságairól és eljárásmódjáról? Hogyan hasonlíthatnék még jobban Jehovához ebben a vonatkozásban?’

17. a) Mit olvashatunk Jehova irgalmasságáról Hóseás könyvében? b) Milyen hatással lesz ránk, ha elgondolkozunk Jehova irgalmasságán?

¹⁷ Vizsgáljunk meg egy példát. Nem is olyan régen, a Teokratikus Szolgálati Iskolán a bibliaolvasási feladatban megvizsgálhattuk Hóseás könyvét. Miután elolvastad ezt a bibliai könyvet, talán felvetődött benned a következő kérdés: ’Mit tanultam meg Jehováról mint Személyről — tulajdonságairól és cselekvésmódjáról — ebből a könyvből?’ Ahogyan a későbbi bibliaírók ezt a könyvet felhasználták, abból az is kiderül, hogy sokat megtudhatunk Hóseás könyvéből Jehova gyengéd könyörületességéről. (Vö. Máté 9:13; Hóseás 6:6; Róma 9:22–26-ot Hóseás 1:10 és 2:21–23-mal!) De az a mód, ahogyan Hóseás a feleségével, Gómerrel bánt, jól szemlélteti, milyen készségesen gyakorolt Jehova irgalmat Izrael iránt (Hóseás 1:2; 3:1–5). Bár Izraelben eluralkodott a vérontás, a paráználkodás és a bálványimádás, Jehova mégis ’Izrael szívéhez szólt’ (Hóseás 2:13, 14; 4:2). Jehova nem lett volna köteles ilyen nagy irgalmat tanúsítani; ezt szabad akaratából tette azzal a feltétellel, ha az izraeliták megbánják bűnös útjukat és megtérnek (Hóseás 14:4; vö. Hóseás 3:3). Ha elgondolkozol Jehova irgalmas bánásmódján, biztosan felpezsdül a szíved és megerősödik a Jehovához való személyes ragaszkodásod!

18. Milyen kérdést tehetsz fel magadnak, miután elgondolkoztál Jehova irgalmasságán, ahogyan az Hóseás könyvében külön hangsúlyt kap?

¹⁸ De ennél többre van szükség. „Boldogok az irgalmasok, mert velük szemben is irgalmat gyakorolnak majd” — mondja Jézus (Máté 5:7). Miután elgondolkoztál Jehova irgalmán, ahogyan ez az irgalom Hóseás könyvében hangsúlyt kap, tedd fel magadnak a kérdést: ’Hogyan utánozhatnám még jobban Jehova irgalmát a másokkal való bánásmódban? Ha egy testvér vagy testvérnő, aki megbántott vagy vétkezett ellenem, bocsánatot kér, vajon „készségesen” megbocsátok neki?’ (Róma 12:8; Efézus 4:32). Ha kinevezett vénként szolgálsz a gyülekezetben, megkérdezheted magadtól: ’Amikor bírói ügyeket intézek, hogyan utánozhatnám még jobban Jehovát, aki „kész megbocsátani”, különösen akkor, ha a helytelenül cselekvő egyén szívbeli megbánást tanúsít?’ (Zsoltárok 86:5; Példabeszédek 28:13). ’Mit hozhatnék fel alapul arra, hogy kiterjesszem az irgalmasságot?’ (Vö. Hóseás 5:4 és 7:14.)

19., 20. a) Milyen eredménnyel jár, amikor alapos módon végezzük a bibliatanulmányozást? b) Mi az, ami további segítséget jelent az isteni önátadás ápolásához?

¹⁹ Milyen nagyszerű jutalommal jár a személyes bibliatanulmányozásod, ha ilyen alaposan végzed azt! A szíved hálával lesz tele Jehova csodálatos tulajdonságaiért. Ha pedig állandóan igyekszel utánozni az életedben ezeket a tulajdonságokat, ezzel még erősebbé teszed a Jehovához való személyes ragaszkodásodat. Így törekszel majd az isteni önátadásra mint Jehova önátadott, alámerített szolgája (1Timótheus 6:11).

²⁰ Ennek az értékes tulajdonságnak az ápolása terén további segítséget találhatunk Jézus Krisztusban — az isteni önátadás tökéletes példájában. Hogyan segíthet Jézus példájának a követése mind az isteni önátadás ápolásában, mind pedig kinyilvánításában? Ezt és az ezzel kapcsolatos kérdéseket a 18. oldalon levő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért nem az alámerítkezés jelenti az utolsó lépést a keresztény életpályán?

◻ Mit jelent az „isteni önátadás” és hogyan nyilváníthatod ki azt?

◻ Miért van szükség lankadatlan erőfeszítésre az isteni önátadás kifejlesztéséhez?

◻ Hogyan tudod még teljesebb mértékben ápolni az isteni önátadást?