Üdítsük fel rokonainkat az igazság vizével!

„MINT a friss víz a fáradt léleknek, olyan a távoli országból érkező jó hír” — mondta Salamon (Példabeszédek 25:25). Milyen felserkentő élmény a fáradt léleknek, amikor jó ismertetést hall az eljövendő Paradicsomban megvalósuló örökké tartó életről! Ilymódon a te szád is „az élet forrásává” lehet (Példabeszédek 10:11; Ésaiás 52:17).

A víz átitatja a talajt és elindítja a növekedést, míg az árvíz katasztrófát okozhat. Ugyanúgy a víz is, hideg ital formájában felüdítő, de vajon ki örül annak, ha hófúvás vagy jégeső éri el? Mivel a szánkból kiáradó beszédet is vízhez lehet hasonlítani, szükség van arra, hogy jól vigyázzunk a tanításunkra (1Timótheus 4:16). Különösen tisztában kell lennünk azzal, milyen különböző hatása lehet ennek a „víznek”, amikor rokonoknak prédikálunk.

Rokonok „megöntözése”

A régi időkben Ráháb nyitotta meg családja számára a megmenekülés útját, és Kornélius is tanúskodott a rokonainak (Józsué 2:13; 6:23; Cselekedetek 10:24, 30–33). Péternek András, a testvére segített abban, hogy Jézus tanítványává legyen (János 1:40-42). Napjainkban Jehova Tanúi közül sokan engedik, hogy a bibliai igazság felbuzogjon az ajkaikról a rokonaik számára. A Példabeszédek 11:25 ezt ígéri: „Aki bőven öntöz másokat, maga is bőven öntözötté lesz.”

Egy európai hölgy szerette volna megosztani új hitét a Fülöp-szigeteken élő szüleivel, testvéreivel és nővéreivel. Így számol be erről: „Minden levelemben, amit nekik írtam, megtettem ezt. Az alámerítkezésem előtt könyveket is küldtem nekik és megkérdeztem, szeretnék-e, ha Jehova Tanúi meglátogatnák őket.” Nagy örömére, a rokonai beleegyeztek a látogatásba és ma nyolcan közülük Jehovát imádják. Néhány Tanú szép sikereket ért el azzal, hogy előfizetést küldött ajándékba a rokonainak Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokra.

De mi van akkor, ha a rokonok nem tanúsítanak érdeklődést? Jézus is szembe találta magát ezzel a helyzettel, mert egy bizonyos időben ’a testvérei valójában nem hittek őbenne’. Később azonban „egy akarattal” kitartottak az imában, az apostolokkal együtt (János 7:5; Cselekedetek 1:14). Miért következett be ez a szívbeli változás? Jézus nyilvánvalóan segített ebben a rokonainak, mielőtt az égbe ment volna. Hogyan segített? Úgy, hogy megjelent féltestvérének, Jakabnak (1Korinthus 15:7). Ne szűnj meg tehát segíteni a rokonaidnak. Sok Tanúnak sikerült elbeszélgetnie hitetlen rokonokkal a bibliai igazságról, miután türelmesen kivárták a kellő alkalmat.

A rokonok „megöntözése” azonban nem jelenti azt, hogy szavakkal árasztjuk el őket. Egy jugoszláv házaspár megjegyezte: „Mindig fennáll annak a kockázata, hogy túl sokat prédikálunk nekik.” Egy utazófelvigyázó megjegyzi: „A testvérek sokszor túlzásba esnek, rosszul értelmezett buzgalmat tanúsítanak.” Ludwig visszaemlékszik arra az időre, amikor elkezdte tanulni a Bibliát. „Abban az időben órákig ostromoltam az anyámat csaknem mindennel kapcsolatban, amit a Bibliából tanultam, és ez sokszor vitákhoz vezetett, különösen az apámmal.”

Légy a „bölcsesség kútja”

Azt olvassuk, hogy „a bölcsek nyelve az ismeret által tesz jót, az ostobák szájából viszont balgaság tör elő” és „az igazságosnak szíve elmélkedik azon, hogy mit válaszoljon” (Példabeszédek 15:2, 28). A józan elme, a bölcsesség és a jó ítélőképesség mind szükséges ahhoz, hogy a szavaink felüdítőek és építőek legyenek. Jelentősége van annak, hogy mikor, mit és mennyit beszélünk.

Egy forró napon például, mennyire üdítően hat a szomjazónak egy pohár hideg víz! (Máté 10:42). De senki sem álmodik arról, hogy egy vödörnyi vizet zúdítsanak a fejére! Az előbb említett körzetfelvigyázó ezt fűzi hozzá: „Azok érik el a legjobb eredményt, akik kimért adagokban keltik fel a rokonaik érdeklődését.” Amikor egy ellenálló rokon úgymond szomjas lesz és kezd kérdéseket feltenni, gyakran gyümölcsöző bibliai beszélgetésekre kerül sor.

Huriye, egy török Tanú azzal érte el ezt a családjában, hogy bibliai irodalmat hagyott nyitva olyan anyagnál, ami felkelthette a hitetlen férje érdeklődését. Bibliai történeteket olvasott fel a gyermekeinek és — amikor a férj odafigyelt — olyan magyarázatokat fűzött a felolvasáshoz, amelyek a férjnek javára szolgáltak. Néha egyszerűen csak megkérdezte: „Ma ezt és ezt tanultam a tanulmányozásomkor. Mi a véleményed róla?” Megfigyelte a viselkedési szabályokat is és mindig észben tartotta: „Maradj mindig nyugodt, ne idegesítsd fel magad és ne sértődj meg. Ne akarj mindent jobban tudni. Légy alázatos és maradj meg a második helyen!” A férje végül elfogadta a Királyság-igazságot, és ma már teljes idejű szolgaként tevékenykedik.

Marijan számos rokonát segítette hozzá hitének elfogadásához. „Ne erősítsd a dolgot, hanem várd ki a megfelelő pillanatot” — tanácsolja. „Tiszteletben kell tartanunk, ha azt mondják, hogy ne beszéljünk nekik az igazságról. Türelmesnek és szeretetteljesnek kell lennünk.” Különösen akkor érvényesek a Prédikátor 3:7 szavai, amikor a rokonaid ellenállást tanúsítanak. Ez a vers azt mondja, hogy „megvan az ideje a hallgatásnak és megvan az ideje a szólásnak”. Ez feltételezi azt a hajlandóságot, hogy türelmesen hallgassunk, ne szakítsunk félbe másokat, és tartsuk tiszteletben mások véleményét. „Nincs értelme annak, hogy indulatosak legyünk, amikor rokonokkal beszélgetünk” — jelenti ki Péter, aki valamikor igencsak ellenállt, de azóta megváltoztatta beállítottságát.

Prédikáljon a jó magaviselet!

Egy hitetlen férj hosszú évekig okozott kellemetlenséget a keresztény feleségének, sőt néha ki is zárta a házból. Egy alkalommal annyira dühbe gurult, hogy összetépte azt a könyvet, amit a felesége elfelejtett eldugni. Mi változtatta meg magatartását? Ő maga így magyarázza ezt: „Megkérdeztem magamtól, miért oly állhatatos az én feleségem, és miért bízik annyira Jehovában? Nem találtam nála semmi hibát, hisz jól vezette a háztartást, jó feleség volt és jó anyja a gyermekeinknek.” Egy napon a férj valamilyen anyagot keresett, hogy egy ötperces szemináriumi felszólalást tarthasson róla, ezért a feleség átadta neki az Ébredjetek! két számát. A férj kelletlenül lapozta át azokat és legnagyobb meglepetésére hasznos témát talált bennük a ceruzagyártásról. Ez felkeltette a folyóiratok iránti érdeklődését. Ma az egész család egységesen imádja Jehovát.

Péter apostol azt tanácsolja, hogy egy feleség megnyerheti a hitetlen férjet ’szó nélkül is a mély tisztelettel párosult erkölcsös életmódjával’, és ez más családtagokra is érvényes (1Péter 3:1, 2). Amikor egy házaspár elhagyta román szüleinek bibliaellenes ősi hagyományát és vallását, a család dühödt ellenállást tanúsított. A feleséget még meg is támadta az anyósa, aki megpróbálta megölni. „Nem hagytuk, hogy ez elkeserítsen vagy felingereljen bennünket. Minden gondunkat Jehovára vetettük” — számol be róla Nikolic. Tizenegy év múlva a szülei, mindkét nővére és a két nővér férje is, mind alámerített Tanúkká lettek. Hogyan tört meg a jég? „A jó példa és a keresztény magaviselet által. Más szóval nem sok időt töltöttünk azzal, hogy az igazságról beszéljünk nekik. Inkább megpróbáltuk azt a gyakorlatban alkalmazni.”

Ne veszítsd el a reményt!

Bár nagy öröm azt tapasztalni, hogy a rokonok kezdik az igaz Istent imádni, mégis mit tegyünk, ha némelyek továbbra is ellenállnak? Hogyan reagáljunk? Jézus előre látta, hogy az igaz imádat időnként drasztikus szakadást idéz elő rokonok között (Máté 10:34–37). Amikor Marica Jehova Tanúja lett, az összes családtagja kitagadta őt. Bár nem alkudott meg az imádatban, elismerte, hogy „a rokonoknak is joguk van a saját nézetükhöz és véleményükhöz”. A magatartás arra indította őket, hogy újból úgy tiszteljék őt, mint azelőtt.

Ludwig megértette, hogy akkor is szeretnie kell a szüleit, ha azok másfajta életmódot választottak. Ismételten eszébe jutottak erre vonatkozó írásszövegek, mint például: „Tiszteld atyádat és anyádat”, „a ti beszédetek legyen mindig nyájas, sóval fűszerezett”, „[legyetek] mindig készen arra, hogy megvédjétek a benetek levő reménység okát . . . szelíden és mély tisztelettel”, és „az Úr rabszolgájának azonban szükségtelen civakodnia” (Efézus 6:2; Kolossé 4:6; 1Péter 3:15; 2Timótheus 2:24). „Valahányszor telefonáltam a szüleimnek vagy meglátogattam őket, bölcsességért imádkoztam Jehovához és a velük való viszony fokozatosan megenyhült, barátságosabb lett.”

Ne add fel a reményt, hogy az igazság magva végül is fejlődésnek indul rokonaid szívében. Egy férj, aki 31 évvel a felesége alámerítkezése után lett Jehova Tanúja, így nyilatkozik: „Visszatekintve a múltba, be kell vallanom: a feleségemnek nagy türelemre volt szüksége velem kapcsolatban. Jól tudtam, hogy gyakran imádkozik Jehovához az érdekemben.”

Bárcsak mindig élénkítő, és mint a friss víz, szomjúságoltó hatással lennének a szádat elhagyó szavak! Igen, „a boldog Isten dicsőséges jó hírét” oszd meg mindenkivel, a rokonaidat is beleértve (1Timótheus 1:11; Jelenések 22:17). Akkor rád is érvényesek lesznek Jézus szavai: „Aki hisz bennem, amint az Írások mondják: ’Annak legbensőbb részéből élő víz folyamai áradnak’ ” (János 7:38).