Bepillantás a hírekbe
„Nem részei a világnak”
Amikor több mint százezer ember zsúfolásig megtöltötte a Nyugat-berlini Olimpiai Stadiont a németországi evangélikus egyház konferenciájának záróülésén, az egyház elnöke, Helmut Simon a politikai életbe való bekapcsolódásra szólította fel őket.
Simon felsorolt egy-két vitás kérdést: pl. a természeti források bölcs felhasználását, az ökológiai egyensúly megőrzését, egy igazságos gazdasági rendszer bevezetését, a fegyverkezési verseny és a munkanélküliség megszüntetését. Úgy érezte, ezek az emberiséget fenyegető megoldatlan problémák. Abból a célból, hogy hallgatóit megnyerje a vitás kérdések mielőbbi megoldásának, a német Frankfurter Allgemeine Zeitung újság tudósítása szerint „azt mondta, semmi jobb nem történhetne Nyugat és Kelet társadalmával, mint az, hogy az állampolgárok hajlandók legyenek a politikába részt venni”. Simon minden jelenlévőt arra buzdított, hogy „fontolja meg ezirányú kötelezettségét és tekintse az egyházi konferenciát protestáns polgárjogi mozgalomnak”.
Vajon az igaz keresztények belebonyolódhatnak-e jogosan az ilyen politikai mozgalmakba? Nem azt mondta-e Jézus, hogy az ő követői „nem részei a világnak, mint ahogyan ő sem volt része a világnak”? (János 17:16). Jézus arra tanította követőit, hogy Isten Királysága eljöveteléért imádkozzanak, mint ami egyedüli igazi reménysége az emberiségnek. Miért? Mert, miként Dániel próféta egykor megjövendölte: Isten Királysága „szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44).
Nem bűn a lopás?
Bűnnek számít-e a lopás? Egy katolikus pap, Ivo Storniolo szerint, nem mindig. O Estado de S. Paulo brazil újság idézi Storniolo szavait: „Isten megáldja és törvényesnek tekinti a lopást, ha ezt szegény követi el.” Későbbi szavaiban kifejtette, „csak azokra utalt, akik életben maradásuk végett lopnak”. E pap nyilatkozata értelmében, a bűnöző fiatalokat nem volna szabad megbüntetni, akik lopnak, mert „előzőleg a hatalmasok kifosztották őket”. „Véleménye szerint – jegyzi meg az O Estado – a marginais [a társadalom számkivetettjei, vagy a környezetükhöz alkalmazkodni nem tudó emberek, általában a szegények vagy munkanélküliek] szintén ʼott vannak Isten választottai közöttʼ”.
De támogatja-e a Biblia ezt a gondolkodást? Semmiképpen! Az igaz, hogy Jézus buzdította követőit a könyörületesség kinyilvánítására a szükségben lévők iránt, de sohasem mondta, hogy a társadalmi problémák, mint pl. a szegénység, indokolják a lopást. Ehelyett, ahogyan Pál apostol írta: „Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek” (Efézus 4:28, Katolikus fordítás).
Bálványimádást elősegítő kereskedelem
Észak-Olaszországban kegytárgyakból és egyházi bútorzatból kiállítást rendeztek, amelyen 97 vállalatnak is megengedték, hogy bemutathassa termékeit. A kiállított tárgyak között szerepelt egy fűtött, hangelnyelős, higiénikus ráccsal felszerelt, párnás gyóntatószék. Volt ezenkívül „János pápa” elnevezésű, 40 órás, szagot nem árasztó fogadalmi gyertya is; számítógépes templomi harangjáték; „széfhez hasonló” páncéldoboz adományok számára; gyermekek oktatására készített videófilmek (pl. A Biblia János szerint); és műbőr aktatáskák, amelyekben egy szabadtéri mise összes kellékei megtalálhatók voltak.
Az egyházi divat sem maradt ki a vásárból. Két „egyházi ruha divattervező” kifejtette az olasz La Stampa újságnak, hogy ʼleginkább a fiatal papok szeretnének újfajta ruhát: tiszta gyapjúból, német mintára hímzett, vonalas, egyszerű, de mégis gazdag egyenruhát. És az üzlet – hála Istennek – jól megyʼ.
Az egyházi turizmus is jó bevételi forrás a kereskedelemnek. „Minden évben 15 millió ember indul útra vallási okból, és az egyházi és világi túraszervezők együtt versenyeznek számuk megtartásáért” – jelenti a La Repubblica c. olasz újság. Ennek szemléltetéséül az olasz Il Messaggero c. újság a páduai „szent” Antal bazilikáról elmondja, hogy az „odavetődő emberek milliókat hagynak hátra szállodákon kívül, legfőképpen a bazilika pénzes ládikóiban, amiket szentképek és emléktárgyak eladására helyeznek ki”.
Nem csoda, hogy amikor a kereszténység az egész hamis vallással együtt elpusztul, „a föld kereskedői is siratják és gyászolják őt”. Amint a Jelenések 18:11 folytatja: „Mert nincs többé, aki teljes árukészletüket megvásárolja.”