A Vatikáni Kódex titka
Az 1209. sz. Vatikáni Kódex már ott található a Vatikáni könyvtár első katalógusában, amelyet 1475-ben rendszereztek. Senki sem tud arról, hogyan került oda. A három nagy görög kódex közül ez az egyik, amelyik fennmaradt napjainkig, és ez vetekszik a kortársnak számító IV. századi Sinai és az V. század elejéről származó Alexandriai Kódex-szel.
Bár ennek a vatikáni kéziratnak fontossága közismert volt már a XVI. század elejei tudósok előtt, ennek ellenére kevés tudósnak engedték meg, hogy megvizsgálhassa. A Vatikáni könyvtár 1669-ben elkészítette a kézirat különböző szövegváltozatainak az egyeztetését, de ez elveszett és csak 1819-ben került újra elő.
Franciaország császára, Napóleon 1809-ben elfoglalta Rómát és akkor ezt az értékes kéziratot is Párizsba vitte, ahol egy híres tudós, Leonhard Hung megvizsgálta, de Napóleon bukásával 1815-ben a kódex újra visszakerült a Vatikánba. Az ezt követő 75 évben újra a titokzatosság fátyla veszi körül, a Vatikán rejtegeti.
Konstantin von Tischendorf, a világ egyik leghíresebb kézirattudósa mindössze hat órára kapott engedélyt arra, hogy 1843-ban megvizsgálhassa a kéziratot, miután több hónapig várt az engedélyre. Két évvel később az angol Dr. S. P. Tregelles tudósnak annyit engednek meg, hogy láthatja a kódexet, de nem tanulmányozhatja. Ő kijelentette: „Igaz, hogy gyakran láttam a MS-t [kéziratot], de nem engedték meg, hogy forgathassam; még kinyitni is csak úgy nyithattam ki, hogy előre átkutatták a zsebemet, elszedték tőlem a tollat, tintát és papírt, ugyanakkor két prelátus [pap] állandóan beszélt hozzám latinul, és ha túl sokáig néztem egy idézetet, kikapták a kezemből a könyvet.”
Mi volt az oka annak, hogy a Római Katolikus Egyház ennyire tartózkodott attól, hogy a világ megismerhesse ezt az értékes kéziratot?
Mi volt az oka a titkolózásnak?
A Római Katolikus Egyház számára a Szentírás latin nyelvű Vulgata fordítása „az első számú tekintély”. XII. Pius 1943-ban kiadott Divino Afflante Spiritu c. enciklikája szerint Jeromosnak ezt a IV. században készült latin nyelvű fordítását úgy kell tekinteni, mint ami „hit és erkölcs dolgában teljesen tévedhetetlen”. Mi a helyzet a héber és görög szövegekkel, amelyekből a Vulgata készült? Ezek – mondja az enciklika – annyiban értékesek, amennyiben ’megerősítik’ a Vulgata hitelességét. Bármilyen görög kéziratot, legyen ez akár a Vatikáni Kódex is, nem tekintettek tehát soha olyan hitelesnek, mint a latin Vulgatát. A Római Katolikus Egyház eme állásfoglalása természetesen sok problémát okozott.
Pl. amikor a XVI. században Erasmus tudós lefordította az ő görög „Újtestamentumát”, a Vatikáni Kódex tekintélyére hivatkozott annak indoklásául, amiért kihagyta az 1János 5. fejezetéből a 7. és 8. verset. Erasmusnak bár igaza volt, de 1897-ig XIII. Leo pápa ragaszkodott ahhoz, hogy a Vulgatának ez a meghamísított latin szövege megmaradjon. Csak a legújabb római katolikus fordítások megjelentetésével ismerték el ezt a szövegben előforduló hibát.
Amikor a XIX. század második felében a Sinai kódex közismert lett a világ előtt, a Római Katolikus Egyház felettesei rádöbbentek arra, hogy a Vatikáni Kódex hírneve így veszélyben forog. A századfordulón ezért végül is rendelkezésre bocsátották a tudósoknak a kódexről készített jó minőségű fényképmásolatokat.
A kézirat 759 lapból áll. Hiányzik a Genesis könyvének legnagyobb része, néhány zsoltár és a Keresztény Görög Iratok befejező része. Eredetileg egyszerű, elegáns stílusban írták nagyon finom vékony pergamenre, amely feltételezhetően antilop bőrből készült. Hivatalos jelölése: Codex B. Ma megtekinthető a Vatikáni Könyvtárban. Ma már nem titkos és nagyszerű értékének végre az egész világ birtokába jutott.