Bepillantás a hírekbe

„Nem látás szerint”

A legújabb tudományos vizsgálatok megerősítették azt a tényt, hogy a torinói lepel egy XIV. századból származó hamisítvány. Ennek ellenére „a katolikusokat arra biztatják, hogy továbbra is úgy tekintsék és tiszteljék a lepelt, mint ami Krisztus festett képmása, amely csodatettekre képes” – jelenti a The New York Times. Anastasio Ballestrero, torinói érsek kijelentette: „Jézus Krisztus képmásának kivételes, Krisztust megelevenítő erejét ezután is meg kell őrizni.”

Mit jelent ez? Azt, hogy bár az egyház elismerte: a lepelbe burkolt holttest festett képmása nem Jézus Krisztusé, katolikus híveinek mégis úgy kell tekinteniük, mint ha Krisztus lenne, ennél fogva valamilyen szent dolog lenne. Miért? Adam Otterbein, a Szent Lepel Egyházi Kör élén álló római katolikus pap szerint az ilyen ereklyék, mint például a lepel is, segítheti a hívőket abban, hogy tiszteljék azt, akit a képmás ábrázol.

Nem meglepő ezek után, hogy bár a lepel nem eredeti, mégis a hit erőteljes szimbóluma a katolikus egyház számára. „Szobrok, festmények és ikonok. . . a katolikus gyakorlat szerint az imádat helyét töltik be” – jegyzi meg a The New York Times.

Helyesli-e a Biblia az ilyen képmások használatát imádat céljára? Nem! Isten Szava világosan kijelenti: „Meneküljetek a bálványimádástól” (1Korinthus 10:14; vö. 2Mózes 20:4–6). A keresztényeket a Biblia arra figyelmezteti, hogy Istent „szellemmel és igazsággal” imádják, nem bizonyos képek vagy ereklyék segítségével (János 4:24). Pál ennek megfelelően azt írta, hogy az igaz keresztények „hit szerint, nem látás szerint járnak” (2Korinthus 5:7).

Helytelen gondolkodás

Azzal a nyilvánvaló irányzattal összhangban, mely szerint a vallásoskodók lazítani szeretnének a bibliai zsinórmértékeken, „egyre több egyesült államokbeli teológus síkraszáll amellett, hogy a keresztény egyházakban szükség van szexuális forradalomra” – jelenti a Star Tribune. Ez a minesotai napilap nyilatkozatokat idéz neves személyektől, például John Spongtól, az Amerikai Episzkopális Egyház newarki püspökétől, és James Nelsontól, a New Brighton-i Egyesült Teológiai Szeminárium szexuál-etikai szakértőjétől. Az újság azt állítja, hogy e teológusok és más teológusok szerint az egyházaknak össze kellene „esketniük a homoszexuális párokat egyházi szertartás keretében, elismerve ezzel, hogy azok elkötelezték magukat egy szerető, erkölcsi kapcsolatban való életre. . . és a felnőtt fiatal jegyeseknek fel kellene ajánlani az egyházi szentesítést, ha szeretetben és egymás iránti elkötelezettségben élnek, noha nem házasságban”, továbbá „nem kellene kifogásolni, ha érett felnőttek szexuális életet élnek felelős módon, de nem mint egymás házastársai”. Miért gondolják ezek a teológusok szükségesnek ezeket a változásokat? Spong szerint, „ha ezeket az egyesüléseket nem szenteljük meg, ezzel mintegy jóváhagyjuk a szabad szerelmet”.

Spong és mások valamit nem vesznek figyelembe: azt ugyanis, hogy az ilyen kapcsolatok megszentelése annyit jelent, hogy az egyházak hozzájárulnak a „szabad szerelemhez”. Isten Szava viszont félreérthetetlen. „Sem paráznák. . . sem házasságtörők. . . sem férfiak, akik férfiakkal hálnak. . . nem öröklik Isten királyságát.” Krisztus követőinek Isten parancsa értelmében nemcsak „kerülniük kell az ilyenek társaságát”, hanem el kell „távolítaniuk maguk közül a gonoszt” (1Korinthus 5:11, 13; 6:9–11).