„Az egész földre elhatott az ő hangjuk”

DÁVID a tizenkilencedik zsoltárban Isten anyagi teremtésművének csodálatos szépségeit magasztalja, majd pedig mélységes háláját fejezi ki Jehova törvénye, figyelmeztetései, rendelései, parancsolatai és bírói döntései iránt. Pál apostol, aki szintén hálás volt ezekért a dolgokért, a fentiek alkalmazását az igaz keresztények alapvető tevékenységére is kiterjesztette, amikor ezt mondta róluk: „Az egész földre elhatott az ő hangjuk és a földkerekség széléig az ő beszédük” (Róma 10:18).

A korban, amelyben élünk, ez a „beszéd” létfontosságú minden ember számára, mert közel van Jehova bírói döntései végrehajtásának az ideje a földet uraló dolgok gonosz rendszere felett (Sofóniás 2:2, 3; 3:8). Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az egész emberiségnek hallania kell Jehova Királyságának jó hírét. Bárhová nézünk napjainkban, mindenütt egyetlenség, törvénytiprás, bűnözés, erkölcstelenség, szétdúlt családok. Igaz, beszélnek a békéről, ámde a nagyhatalmak továbbra is egyre ravaszabb fegyvereket gyártanak, és az atomfegyverrel rendelkező országok köre folyton szélesedik. A földön uralkodó állapotok pontosan megfelelnek annak a leírásnak, amelyet Pál ad az „utolsó napok”-ról a 2Timótheus 3:1–5. verseiben.

Ki fog hát megmenekülni ebből a nyomorúságból, és hogyan? Pál világos választ ad erre, amikor a Jóel 2:32-ben olvasható próféciát idézi: „Mindenki, aki Jehova nevét hívja segítségül, megmentésben részesül” (Róma 10:13). De hát hogyan hívhatják segítségül bolygónk lakói Jehova nevét? A föld lakóinak nagy része még azt sem tudja, hogy Isten neve Jehova! Hogyan lehet hát rajtuk segíteni? Pál válasza szerint úgy, hogy prédikálókat kell küldeni hozzájuk (Róma 10:14–16).

Örömünkre Jehova elküldte a tanúit, hogy tudassák az emberekkel: az ő Királysága elközelített és meghozza a megmentést és az örök életet mindazoknak, akik elfogadják, hogy megismerjék Istent és az ő Fiát, Jézus Krisztust (Ésaiás 43:10, 12; Lukács 21:25, 26, 31; János 17:3). Ennek a jó hírnek a visszhangja „az egész földre” elhatott.

Ennek következtében emberek milliói hallgattak erre a prédikálásra, amit az is bizonyít, hogy 9 201 071 személy gyűlt össze 1988. április 1-jén, hogy megemlékezzék Jézus haláláról. Az elmúlt évben a világon prédikáló hírnökök száma elérte a 3 592 654-es csúcsszámot, és 239 268 új szolga merítkezett alá, ami 3,6 százalékos növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. Amint később láthatjuk, főleg a hűséges misszionáriusok készítették elő a talajt ehhez a növekedéshez. Ezekben az utóbbi években azonban sok százezer helybeli tanút, aki ’hitt a hallott dolgokban’, szintén megragadott az úttörőszellem és most naponta hirdetik „a jó dolgok jó hírét”. Átlagosan 455 561 tanú volt úttörő, ami évi viszonylatban 4,4 százalékos növekedést jelent. Ennek eredményeként a lenyügöző 785 521 697-es óraszámot láthatjuk, amit prédikálással töltöttek el, vagyis több mint kétszeresét a hat évvel ezelőttinek.

A következő négy oldalra kiterjedő táblázat részleteiben is közli a prédikálás méreteit. Felkérünk, hogy vizsgáld meg az 1988-as évben világszerte végzett keresztény tevékenységről szóló jelentést.

[Táblázat a 4—7. oldalon]

JEHOVA TANÚINAK AZ 1988-AS SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON

(Lásd a bekötött példányt.)