Bepillantás a hírekbe

Meghasonlott ház

Jézus azt mondta, „ha egy ház meghasonlik önmagával”, nem állhat meg (Márk 3:25). Ez érvényes a kanadai Egyesült Egyházra, az ország legnagyobb protestáns felekezetére is, amely a homoszexualitás, valamint a homoszexuális férfiak és nők pappá szentelése miatt került a vita kereszttüzébe.

A kanadai Egyesült Egyház 32. egyetemes zsinatja határozatot fogadott el, amelynek értelmében homoszexuálisok is betölthetnek papi hivatást. A The Globe and Mail kanadai újság szerint a határozat kimondja, hogy szexuális orientáltságára való tekintet nélkül bárkit, „aki megvallja hitét Jézus Krisztusban és engedelmeskedik neki, az egyház szívesen lát és teljes értékű tagjának fogad el”, és „az egyház minden tagja megválasztható a papi szolgálatra”. Az Egyesült Egyház 125 oldalas jelentése kimondja: „Akadnak többféle szexuális érdeklődésű emberek: homoszexuálisok, biszexuálisok és heteroszexuálisok. Ezeket természeteseknek és Istentől való adományokként kellene tekintenünk.”

A Globe újság, kommentálva az egyháznak ezt a döntését, mely szerint a homoszexuálisok is betölthetnek papi tisztséget, azt fejtegeti, hogy „a mindennél nagyobb fontosságú vitakérdés az egyház életben maradása volt”. 1972 óta viszont, ahogy a jelentésből kiderül, az egyház egyre több hívét veszíti el, és ez pénzügyi zavarokhoz vezet. És mi az ok? John Tweedie lelkész szerint, „az egyházból azért lépnek ki folyamatosan az emberek, mert azt látják, hogy az egyház elsodródott a krisztusi gyökereitől”. „Ennélfogva – közli a kanadai The Post – az olyan dolgoknak, mint például a homoszexualitásnak, a házasságon kívüli nemi életnek, a kívánságra kért terhességmegszakításnak és a felbontható házasságnak az elfogadása szinte ajánlásszámba megy az ifjabb nemzedék számára.”

De a Krisztus iránti engedelmesség lehetővé teszi-e, hogy valaki megalkudjék a bibliai alapelvek tekintetében? Ellenkezőleg, Isten Szava egyértelmű. „Ne áltassátok magatokat; erkölcstelen emberek. . . ferdehajlamú homoszexuálisok. . . ezek közül senki sem örökli Isten Királyságát” (1Korinthus 6:9, 10, Today’s English Version).

A vessző használata

„Tartsd vissza a vesszőt és figyeld meg, mi lesz a következménye.” Ez volt a címe annak a cikknek, amely a The Natal Mercury című dél-afrikai újságban jelent meg, amely amiatt kesereg, hogy a modern nevelési irányzat helytelennek tartja a gyermekek testi fenyítését akár otthon, akár az iskolában. De ki áll e megváltozott magatartás mögött, és ki szeretné visszaállítani az elnáspángolást? Smythe professzor, a dél-afrikai Natal Egyetem gyermekgyógyásza, aki teljes nyíltsággal a gyermekpszichológusokat hibáztatja. „ÁItalában, ha egy érzelmi probléma mélyére hatolunk – fejtegeti Smythe –, azt találjuk, hogy a magatartásbeli változás lélektani dogmával kezdődik. Kezdetben hevesen elleneznek mindenféle testi fenyítéket, később viszont megrémülnek e fenyítés elmaradásának következményei miatt, ami abból a nézetből fakad, hogy a gyermeket nem szabad kitenni szigorú tilalmaknak és csalódottsági érzéseknek.”

Smythe a helyes egyensúly mellett száll síkra. „Az engedékenység terén a végletek éppen annyira ártalmasak, mint a büntetés terén – jegyzi meg –, de az a tény, hogy a helyreigazítás könnyebb a túlfegyelmezett, mint az egyáltalán nem fegyelmezett gyermek esetében, a mérleg nyelvét a fegyelmezés irányába billenti ki, ha kétség merül fel.” A professzor ezenkívül hangsúlyozza, hogy a testi fenyíték indítéka a gyermek jelenlegi és jövőbeni jóléte iránt érzett szerető törődés legyen.

Ez a tanács nem új keletű, inkább visszatérést jelent a tévedhetetlen bibliai útmutatóhoz: „Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de az szereti őt, aki megkeresi fenyítékkel” (Példabeszédek 13:24; lásd még Példabeszédek 23:13, 14).

Bűn-e, ha valaki szerencsejátékot űz?

Egy római katolikus parókia nemrégen első ízben folyamodott engedélyért mint egyházi intézmény Wisconsinben (USA), hogy lottócédulákat árusíthasson – jelenti a The Sheboygan Press. Jóllehet az árusítás a hirdetés szerint a heti perselyezés „növelése” céljából indult be, a Press megjegyzi, hogy a lottócédulák tervezett árusításának fő oka az, hogy a „bingó szerencsejátékon való részvétel még nagyobb legyen”. A sajtóhírből kitűnik, hogy az egyház már üzemeltetett bingójátékokat, amelyeknek haszna egy éjjel „800-1000 dollár között mozgott.”

Amikor Robert Fleishman plébánost megkérdezték, bűn-e, ha valaki szerencsejátékot űz, ezt válaszolta: „Nem tudom.” Miközben elismerte, hogy az egyházi kezdeményezés a bingó előmozdítására vagy a lottócédulák árusítására „talán egy kicsit kiesik abból, ami általános szellemi elhívatásunk lenne”, de hozzáfűzte: „ha nem jönnek ide, elmennek máshová”, és ott költik el pénzüket.

Vajon egy vallásvezető, aki Krisztus követőjének vallja magát, támogathatja-e a szerencsejátékok űzését? Aligha! A szerencsejáték, bármilyen is a formája, az emberekben a legrosszabb tulajdonságot hozza felszínre – a mohóságot. Akik ezt előmozdítják, felbátorítják az embereket arra, hogy semmi kivetnivalót ne találjanak abban, ha hasznot húznak mások veszteségéből. Isten ihletett Szava azonban kereken kijelenti, hogy a mohók nem öröklik Isten Királyságát (1Korinthus 6:9, 10; Efézus 4:19; 5:3).