A Codex Sinaiticus megmentése

A Codex Sinaiticust (Sinai Kódexet) a „létező legjelentősebb, legizgalmasabb és legértékesebb könyvként” tartják számon. Ennek oka nemcsak abban keresendő, hogy legkevesebb 1600 éves, hanem abban is, hogy fontos összekötő láncszem a bibliai kéziratokról készült katalógusunkban. Több mint 100 évvel ezelőtt Tischendorf fedezte fel. Az erről szóló történet felér egy izgalmas regénnyel.

Konstantin von Tischendorf Észak-Európában, Szászországban született 1815-ben, és a Lipcsei Egyetemen tanult görög nyelvet. Tanulmányai alatt nyugtalanítólag hatottak rá a bibliakritika híres képviselői, azok a német teológusok, akik azt akarták bizonygatni, hogy a Keresztény Görög Szent Iratok nem hitelesek. Tischendorf meggyőződéssel hitte, hogy a bibliai szövegek eredetiségét a régi kéziratok tanulmányozása meg fogja erősíteni. Ezért elhatározta, hogy minden ismert kéziratot gondosan átvizsgál, és közben azt remélte magában, hogy utazásai során majd újabb példányokra bukkan.

Tischendorf az első négy évben Európa legjobb könyvtárait kutatta át. 1844 májusában elutazott a Szent Katalin kolostorba, amely a Vörös-tenger szintje fölött 1400 méter magasan épült a Sínai-hegyen. Ebbe az erődre emlékeztető szerzetesi épületbe az egyetlen bejutási lehetőség egy kosáron át történt, amelyet egy szűk fali nyíláson keresztül engedtek le, illetve húztak fel.

Jutalommal felérő lelet

Tischendorf csak néhány napra kapott engedélyt. Ez alatt kellett átvizsgálnia a három könyvtárat, de kutatása nem járt sikerrel. Már éppen távozni készült, amikor észrevett valamit, amit igazában keresett – igazi régi pergamenek voltak! Egy nagy kosár ezzel volt tele rakva, amely a főkönyvtár helyiségében állt. A könyvtáros azt mondta, ezekkel szokott begyújtani, de már kétkosárnyit elégetett ezekből. A pergamenek között Tischendorf nagy meglepetésére talált az addig létező legrégibb kéziratokból 129 oldalt – ami a Héber Szent Iratok bizonyos részeinek görög nyelvű fordítása volt. 43 lapot átengedtek neki, de a többit megtagadták tőle.

Tischendorf 1853-ban újra meglátogatta a kolostort, és felfedezte a Genezis egyik töredékét ugyancsak e negyedik századi kéziratból. Meg volt győződve arról, hogy „a kézirat eredetileg tartalmazta az egész Ótestamentumot, de java része már régen megsemmisült.” A teljes kézirat 730 lapnyi lehetett. Görögül írták unciális (nagy) betűkkel vellumra, finom juh- és kecskebőrre.

Hat évvel később Tischendorf harmadszor is ellátogatott a sínai-hegyi szerzetesekhez. Távozásának előestéjén valaki megmutatott neki nemcsak olyan lapokat, amelyeket 15 évvel korábban a tűzből megmentett, hanem még másokat is. Így került elő a Keresztény Görög Iratok teljes szövege, ezenkívül a Héber Szent Iratok görög fordításából bizonyos részletek.

Tischendorf engedélyt kapott arra, hogy magával vigye a kéziratokat Kairóba (Egyiptomba), hogy lemásolhassa őket, és később még azt is megengedték neki, hogy a szerzetesek ajándékaként átadhassa őket az orosz cárnak. Ma a British Museumban található kiállítva mindez az Alexandriai Kódex mellett. Az első útján szerzett 43 lapot a Lipcsei Egyetem könyvtárában őrzik, az NDK-ban.

Hálásaknak kell lennünk Tischendorfnak, hogy egész életét és tehetségét a régi bibliai kéziratok kutatásának szentelte, és különösképpen hálásak lehetünk azért, hogy ezt az értékes Sínai Kódexet megmentette a pusztulástól. De elsődlegesen hálánk Jehova Istent illeti meg, aki gondoskodott arról, hogy az ő Szava mindmáig fennmaradjon a mi hasznunkra eredeti pontosságában.

[Kiemelt rész a 37–38. oldalon]

A Kódex haszna

A Sínai Kódex jelölésére a héber א betűt használják. Ez a kódex megerősíti a Biblia legújabb papirusz kéziratainak a hitelességét. De segíti a modern bibliakutatást is, mivel lehetőség nyílik a rejtett hibák felfedezésére, amelyek a későbbi másolatokba becsúsztak.

Például, a János 1:18 verse így hangzik: „Istent soha senki nem látta; az egyetlen-nemzett isten, aki az Atyával kebelállapotban van, az adott róla felvilágosítást.” A „Referencia Biblia Új Világ fordításának” lábjegyzetéből kitűnik, hogy „az egyetlen-nemzett isten” kifejezést és nem az ennek változataként használt „az egyetlen-nemzett Fiú” kifejezést támogatja a Codex Sinaiticus és egyéb régi kézirat. A lábjegyzet א^c utalása hivatkozik e kódex szövegjavítójának olvasatára, aki a határozott névelő visszaállítását támogatja „az egyetlen-nemzett isten” kifejezésében. Jézus Krisztus helyzete valóban egyedülálló, ahogyan ezt az az írásszöveg is bizonyítja.