Egy pillantás Görögországra

Görögország legrégibb ismert lakói a jónok voltak. Nevüket a hiedelem szerint Jáván (héberül, Ya·wan΄) ősüktől, Jáfet fiától, Noé dédunokájától kapták (1Mózes 10:1, 2). A bibliai Keresztény Görög Iratokban Görögország neve Hellász. Szaggatott és sziklás ország, amelyet néhány sűrű erdő borított. Már az ősidők óta a görögök tapasztalt tengerészek voltak.

Az ősi görögöknek sok istenük volt, akik leírás szerint emberalakot öltöttek és rendkívül szépek voltak. Ezek az istenek állítólag ettek, ittak, és aludtak; és bár szenteknek és halhatatlanoknak tekintették őket, mégis másokat bűnre csábítottak és erőszakot követtek el rajtuk, sőt hajlamosak voltak a csalásra és bűnöket követtek el. Ezekben a mítoszokban valószínűleg a Vízözön előtti kor eltorzult emlékei tűnnek fel, amikor Isten angyalfiai lázadóan lejöttek a földre, együtt háltak az asszonyokkal, és kapcsolatukból születtek meg a nefilimeknek nevezett erőteljes utódok, akik a földet erőszakkal töltötték be (1Mózes 6:1–8, 13).

I. e. IV. században a macedóniai Fülöp, Nagy Sándor atyja azon fáradozott, hogy egységesítse a korábban független görög városállamokat, macedon uralom alá rendelve azokat. I. e. a II. században Görögország római tartomány lett, és a görög kultúra Rómáig terjedt el.

A görög koiné nyelv széles körű használata jelentősen hozzájárult a krisztusi jó hír gyors elterjedéséhez az egész Földközi-tenger térségében.

Pál apostol második és harmadik missziós útja során meglátogatta Macedóniát és Görögországot. Filippiben, Thessalonikában, Korinthusban és Bereában keresztény gyülekezeteket alapított. Szilás, Timótheus, Titus, és más első keresztények tanítottak itt. Ma Görögország több mint 320 gyülekezete működik Jehova Tanúinak és több mint 23 000 hírnök hirdeti Isten Királyságát.