Sátán — Valóban létezik?
HISZEL-E Sátán létezésében? Ha hiszel, akkor ahhoz a nyilvánvaló kisebbséghez tartozol, akiknek a száma egyre csökken. „A konzervatív katolikusokon, protestánsokon, karizmatikusokon, görögkeletieken, mohamedánokon és néhány okkultistán kívül, az 1980-as években már alig akadnak olyanok, akik hisznek az Ördögben.” Ez olvasható Jeffrey Burton Russell Mephistopheles—The Devil in the Modern World (Mephistopheles — Az ördög mai világunkban) című könyvében.
De nem mindenki tagadja Sátán valóságos létezését. „Az Ördög még mindig létezik és működik a világban” — mondta II. János Pál pápa nemrégen egy olaszországi beszédében.
Igaza van-e a pápának? Ha igen, akkor Sátán tulajdonképpen azt tesz, amit akar. Ha az emberek nem hisznek létezésében, nem is tudnak ellenállni neki. Nem csoda, hogy Ratzinger bíboros, ez a vatikáni hittudományi kérdésekben jártas szakértő ezt mondta: „Az Ördög szívesen álcázza magát a névtelenség, a kedvenc eleme mögé.”
De csakugyan létezik Sátán? Ha hiszünk a Bibliában, akkor igennel kell válaszolnunk erre a kérdésre! Az ihletett bibliai beszámoló sokszor hivatkozik név szerint is Sátánra. Amikor a bibliaíró Pál például óva int a keresztény gyülekezet soraiban meghúzódó ’hamis apostoloktól és álnok munkásoktól’, ezt írta: „Nem csoda hát, ha még a Sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává.” Pál Sátánt értelmes, csaló személynek tekintette (2Korinthus 11:13, 14).
Mi az oka annak, hogy ma a legtöbben nem veszik komolyan Sátán létezését? Valószínűleg ebben közrejátszik korunk szelleme is. Mivel mi — ahogyan egyesek nevezik — a keresztény korszak utáni időben élünk, sok társadalomban a vallásos hitet kiszorította az ateizmus, a hedonizmus (az élvhajhászás, más szóval az érzéki örömök mértéktelen kergetése), a materializmus és a kommunizmus. Ma már milliószámra nem hisznek az emberek Istenben, mert létezését — filozófiájuk szerint — fölöslegesnek érzik. A kereszténységben egyes templomba járó hívek azt állítják, hogy bár hisznek Istenben, de úgy vélik, a Sátán létezésébe vetett hit huszadik századunkban már túlhaladott dolog.
Abban mindenesetre nincs semmi új, hogy az emberek Istent elvetik. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt, a héber költő, Dávid ezt írta: „Az értelmetlen azt mondta szívében: ’Nincs Jehova.’ Végzetesen cselekedtek, utálatosan cselekedtek viselkedésükben” (Zsoltárok 14:1; 53:1, [53:2, Károli]). Egy másik helyen kijelentette: „Dölyfössége miatt nem kutat a gonosz; minden gondolata ez: ’Nincs Isten’” (Zsoltárok 10:4) Már akkor is úgy viselkedtek az emberek, mintha nem létezne Isten. És önként adódik a logikus következtetés: ha nincs Isten — akkor Sátán sincs.
Egyesek még hisznek
Miként már említettük, egyesek még mindig hisznek egy betű szerinti Ördögben, mint például azok is, akik az ősi Zoroaszter által tanított dualizmusról szóló tantételt vallják, mely szerint a jó és a rossz, Isten és az Ördög mindig létezett egymás mellett. Mások ezenkívül azt állítják, hogy a jó és a rossz az istenségnek kétféle megnyilatkozása. A kereszténységben és az iszlám vallásban sokan vannak, akik meg vannak győződve Sátán létezéséről. Többségük számára Sátán szarvakkal és farokkal bíró szellemi lény, aki a „pokol tüzére” került „halhatatlan lelkekre” vigyáz, ahogyan ez az ismert francia rézmetsző, Gustave Doré művein látható.
Némelyek Sátán létezésében nemcsak hisznek, hanem továbbmennek: imádják őt — vagy a sátáni és démoni szertartások keretében, vagy oly módon, hogy név szerint őt hívják segítségül. Évezredek óta a boszorkányság és varázslás egyet jelentett Sátán imádásával. Még a mi tudományos, kétkedő korszakunkban is virágzik a sátánizmus. Mielőtt megvitatnánk, mit mond a Biblia magáról Sátánról, vegyünk szemügyre néhány tényt a napjainkban szokásban levő sátánkultusszal kapcsolatban.