Nyilvánítsuk ki Jehovába vetett bizalmunkat — gyakorolva is azt, amit tanultunk!
„Bízzál Jehovában s tégy jót; lakjál a földön és cselekedj hűséggel” (ZSOLTÁROK 37:3).
1., 2. a) Mi legyen a személyes tanulmányozás kívánatos eredménye? b) Milyen szemléltetést használ Jakab, és vajon az általa leírt nézési mód csupán felületes?
AZ ISTEN Szavának tanulmányozása nem történhet pusztán a személyes gyönyörűség növelésére. A tanulmányozásnak eszközül kell szolgálnia arra, hogy ápoljuk Jehovába vetett bizalmunkat (Példabeszédek 3:1–5). A zsoltáros fenti szavai azt mutatják, hogy az Istenbe vetett bizalom viszont az egyén ’jótetteiben’ nyilvánul meg.
2 Jakab így buzdít: „Legyetek azonban a szó cselekvői és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat hamis érveléssel. Mert ha valaki hallgatója a szónak és nem cselekvője, hasonló a természetes arcát tükörben néző emberhez. Mert megnézi magát, aztán elmegy és azonnal elfelejti, milyen ember ő” (Jakab 1:22–24). Ennek a megtekintésnek nem szabadna pusztán múló pillantásnak lennie. A „megnéznié szóval fordított görög kifejezés itt alapvetően „az elme cselekvését jelzi, amikor az felfog bizonyos tényeket egy adott dologgal kapcsolatban” (An Expository Dictionary of New Testament Worlds [Újszövetségi szavak magyarázó szótára], szerzője: W. E. Vine; vö. Cselekedetek 7:31, Kingdom Interlinear [Királyság Sorközi fordítás]).
3. Hogyan felejti el hamar, hogy „milyenfajta ember is ő” az, aki a tükörbe néz?
3 Képzeld magad elé, amikor egy ember a tükör előtt vizsgálja, nézegeti magát, s talán nem találja éppen hízelgőnek a saját tükörképét. Talán meglátja a túlzott evés és ivás okozta kettős tokáját, az álmatlanságtól a szemei alatt képződött tasakokat, vagy a gyötrő gondok szántotta ráncokat a homlokán. Így szemtől-szembe önmagával elhatározza, hogy elvégzi a régóta esedékes változtatásokat életmódjában és szokásaiban. Azután „elmegy”. S amikor már nem látja a kellemetlen tükörképét, „azonnal elfelejti”, nem is annyira azt, hogy hogyan néz ki, hanem azt, hogy „milyen ember ő”. Tovatűnik a változtatással kapcsolatos elhatározása is.
4. Hogyan vonatkozik Jakab szemléltetése a mi bibliatanulmányozásunkra?
4 Hasonlóképpen talán te is a Biblia jó képességű tanulmányozója vagy. De vajon hogyan reagálsz arra, amit az Isten Szavának tükrében látsz? Amikor szellemi hibákat és fogyatékosságokat tükröz vissza, az csupán pillanatnyilag kelti fel az érdeklődésedet, vagy szilárdan elhatározod, hogy kijavítod a hibákat? Jakab hozzáteszi: „De aki betekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad abban, azt az embert — mivel nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója lett — boldoggá teszi a cselekedete” (Jakab 1:25). A zsoltáros így imádkozott: „Oktass engem, ó Jehova, a te rendeléseid útján, hogy mindvégig megőrizzem azt” (Zsoltárok 119:33).
Mit mondanak el rólunk a cselekedeteink
5. a) Mit árulnak el rólunk a cselekedeteink? b) Milyen sors vár azokra, akik ’ártalmas dolgokat gyakorolnak’?
5 Valójában, amit teszünk vagy gyakorolunk, az bizonyítja, hogy belsőleg mik vagyunk. És az ember előbb vagy utóbb kinyilvánítja „a titkos énjét” azáltal, hogy a jót vagy a rosszat gyakorolja (Zsoltárok 51:6, [51:8, Károli]). Salamon ezt mondta: „A cselekedeteiből ismerteti meg magát még a fiú is, hogy tiszta-e vagy egyenes, amit tesz” (Példabeszédek 20:11). Így volt ez Jákób és Ézsau esetében is, amikor fiatalok voltak. Az idő múlásával Ézsau tettei nyilvánvalóvá tették szellemi értékelés hiányát (1Mózes 25:27–34; Zsidók 12:16). Igaz volt ez sok ezer más személy esetében is, akik azt állították magukról, hogy Jehovában bíznak, mégis azt bizonyították, hogy olyanok, mint akiket a Biblia ’ártalmas dolgok gyakorlóinak’ nevez (Jób 34:8). A zsoltáros ezt írta: „Amikor a gonoszok sarjadnak, mint a növényzet, és az ártalmas dolgok gyakorlói mind kivirulnak, ez azért van, hogy örökre megsemmisülhessenek” (Zsoltárok 92:7, [92:8, Károli]).
6. Miért van sürgetően szükség arra, hogy most nyilvánítsuk ki Jehovába vetett bizalmunkat?
6 A gonoszok száma egyre növekszik, és nemsokára bekövetkezik a romlásuk; Isten nem tűri meg a végtelenségig a gonoszokat (Példabeszédek 10:29). Parancsoló szükségesség tehát számunkra, hogy kinyilvánítsuk Jehovába vetett bizalmunkat gyakorolva is azt, amit tanultunk. „Őrizzétek meg helyes életmódotokat a nemzetek között” — buzdít Péter (1Péter 2:12). Melyek hát azok a területek, ahol javíthatunk a dolgokon?
A másokkal való viselkedés
7. Miért legyünk óvatosak a „kívülállókkal” való viselkedésünkben?
7 Az egyik ilyen terület a másokkal való viselkedésünk. A Példabeszédek 13:20 így figyelmeztet: „Aki az ostobákkal foglalkozik, rosszul jár.” Mellőzve ezt az ihletett tanácsot, némelyek nagyon is szoros barátságba kerültek világi egyénekkel a munkahelyen vagy az iskolában. Egy nős testvér például tisztátalan viselkedésbe keveredett egy női munkatársával. Férfi munkatársaival pedig lejárt a helybeli italboltokba és lerészegedett. Nekünk feltétlenül ’bölcsességgel kell járnunk a kívülállók tekitetében’ (Kolossé 4:5).
8. Hogyan javíthatják meg némelyek a keresztény társaikkal kapcsolatos viselkedésüket?
8 De hogyan viselkedjünk keresztény társainkkal? Tételezzük fel például, hogy pénzzel tartozol egy testvérnek. Vajon késlekedhetsz-e a visszafizetéssel úgy okoskodva, hogy a testvér jómódúnak látszik, neked nagyobb szükséged van a pénzre? „A gonosz kölcsön vesz és nem fizeti vissza” — mondja a Zsoltárok 37:21. verse. Ha pedig munkaadó vagy, vajon alkalmazod-e a „Méltó a munkás a maga bérére” alapelvet, amikor tanú alakalmazottaidat kell kifizetned? (1Timótheus 5:18). Pál elmondhatta a saját viselkedéséről: „Szentséggel és istenfélő őszinteséggel . . . viselkedtünk a világban, de különösképpen veletek” (2Korinthus 1:12).
Mértékletes öltözködés és külső megjelenés
9. Milyen öltözködési és külső megjelenési irányzatokat figyelhettek meg egyes vének?
9 Egy utazó-felvigyázó Németországban úgy nyilatkozott bizonyos helybeli keresztényekről, mint „teniszcipő-nemzedék”-ről, mivel sokan túlságosan is sportos öltözékben jelentek meg az összejöveteleken. A fiókhivatal pedig hozzáfűzte, hogy némely jelenlevők már szinte „a lomposság határán vannak, jóllehet a testvérek túlnyomó többsége illő módon öltözködik”. Egy másik országból hasonló módon azt jelentik, hogy ott „a testápolás hiánya okoz gondot . . . Egyes testvérek ruházata nem tiszta. Fésületlenül és piszkosan mennek el az összejövetelekre vagy a szántóföldi szolgálatba”. Pedig mennyire fontos Jehova szolgái számára, hogy ápoltak és tiszták legyenek minden tekintetben! (2Korinthus 7:1).
10. a) Milyen alapelvek kormányozzák az ötözködésünk és a külső megjelenésünk megválasztását? b) Milyen tanács lehet helyénvaló, és hogyan kell arra reagálnunk?
10 Szükséges, hogy ’szerényen öltözködjünk, szemérmesen és józanul’, különösen, amikor szellemi tevékenységet folytatunk (1Timótheus 2:9, Csia fordítás). Nem az a kérdés, hogy egy bizonyos öltözködési mód túl divatos-e vagy sem, hanem az, hogy megfelelő-e azok számára, akik Isten szolgáinak vallják magukat (Róma 12:2; 2Korinthus 6:3). A túl lezser vagy szorosan a testhez tapadó ruha eltereli a figyelmet az üzenetünkről. Semmiképpen nem helyénvaló az olyan öltözék, amely szembetűnően és szándékosan nőiessé teszi a férfiakat és férfiassá a nőket. (Vö. 5Mózes 22:5.) Természetesen különbözők lehetnek a helyi szokások, az időjárási viszonyoknak, a foglalkozási szükségleteknek és egyebeknek megfelelően, ezért a keresztény gyülekezet nem szab meg merev szabályokat a világraszóló testvériség számára. A vének se kényszeríthetik rá az egyéni ízlésüket a nyájra. Ha azonban egy Királyság-hírnök külső megjelenési módja általánosságban zavart kelt a gyülekezetben vagy elvonja a figyelmet a szolgálattól, helyénvaló a kedves tanácsadás. Vajon alázatosan, Jehovába vetett bizalmat kinyilvánítva fogadod-e az ilyen tanácsot? (Zsidók 12:7).
Bízzunk Istenben azon a téren is, hogy ő gondoskodik azokról, akik a Királyságot keresik
11 Hogyan estek némelyek csapdába az anyagi javak utáni törekvésben, és miért nem bölcs dolog az?
11 „Ezért továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok” (Máté 6:33). Milyen szomorú, amikor némelyek nem fogadják meg ezeket a szavakat! Mivel elhiszik azt a mesét, hogy a pénz biztonságot nyújt, lázasan törekszenek a gazdagságra, a világi oktatásra és állásokra, ’létfenntartási eszközeiben bízva’ (Zsoltárok 49:6, [49:7, Károli]). Salamon így figyelmeztet: „Ne fáraszd magad, hogy meggazdagodjál . . . Szemeidet vetetted-e arra, holott az semmi? Mert bizony, mint a sas, szárnyakat vesz magának és az egek felé repül” (Példabeszédek 23:4, 5).
12. Hogyan ’szegezik át magukat sok fájdalommal’ azok, akik a gazdagságra törekszenek?
12 Pál apostol is figyelmeztet: „Mert mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és némelyek, akik e szeretetnek az elérésére törekszenek, eltévelyedtek a hittől, és mindenütt átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:10). Az U.S. News & World Reportban közzétett interjúban Dr. Dougles LaBier elmondta, hogy „sok fiatal férfi és nő a gazdagság utáni hajszában elégedetlenség érzése, aggodalom, depresszió, üresség, tébolyodottság, és egy sor egyéb fizikai panasz miatt kesereg, úgymint fejfájás, hátfájás, gyomorbántalmak, álmatlanság, étványtalanság”.
13. Miért az a legjobb, ha megelégszünk azzal, hogy legyen ’élelmünk és ruházatunk’?
13 Akik bíznak abban, hogy Jehova gondoskodik róluk, sok fájdalamtól és aggodalomtól kímélik meg meg magukat. Igaz, ha megelégszünk az egyszerű „élelemmel és ruházattal”, az talán szerényebb életszínvonalat jelent számunkra (1Timótheus 6:8). De „nem használ a vagyon a harag napján” (Példabeszédek 11:4). Azonkívül, amikor növeljük Jehovának végzett szolgálatunkat, számíthatunk „Jehova áldására”, ami „gazdagít, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22).
Keresse a békét és kövesse azt”
14., 15. a) Milyen vitakérdések zavarják meg néha a gyülekezetek békéjét? b) Hogyan lehet keresni a békét, amikor nézeteltérések támadnak?
14 Azáltal is kinyilvánítjuk Jehovába vetett bizalmunkat, ha ’keressük a békét és követjük azt’ hívőtársaink között (1Péter 3:10–12). Időről időre azonban elkeseredett viták merülnek fel a testvérek között jelentéktelen dolgokban: a Királyság-terem dekorációja, a gyülekezeti területfelosztás, a könyvtanulmányozások kijelölése, a folyóiratok és kiadványok elosztása kérdésében. Vagy némely esetben, ahelyett, hogy a Máté 18:15–17 szelleménen rendeznék a személyes vagy üzleti vitákat, a testvérek egyszerűen nem állnak többé szóba egymással, vagy a gyülekezetet zavarják a vitáikkal.
15 Jakab ezt mondta: „Az igazságosság gyümölcsének magvát békés körülmények között vetik el” (Jakab 3:18). A békesség érdekében tehát légy hajlandó engedni mások ízlésének és véleményének, még a személyes jogaidról való lemondás árán is. (Vö. 1Mózes 13:5–12.) Például, ha két gyülekezet használja ugyanazt a Királyság-termet, egyik gyülekezet se foglaljon el olyan álláspontot, hogy ő a terem „tulajdonosa” és jogában áll megszabni az összejövetelek idejét vagy más ügyekben parancsolni a másik gyülekezetnek. A kölcsönös tisztelet és a jó együttműködés legyen a jellemző!
16. Mennyire értékes az, ha elismerik a teokratikus rendet a családban és a gyülekezetben?
16 Sok vitát el lehet kerülni azzal, hogy egyszerűen elismerjük a teokratikus rendet és a helyünkön maradunk (1Korinthus 11:3; Efézus 5:22–27). Amikor a feleségek tiszteletben tartják a férjük kívánságát, a gyermekek a szüleik rendelkezéseit, a kisegítő szolgák a vének utasításait, cselekedeteik [a gyülekezet] „növekedésére” szolgálnak „annak szeretetben való felépülésére” (Efézus 4:16). Elismerjük, hogy néha a férjek, a szülők, és a vének is hibáznak (Róma 3:23). De a lázadás, a panaszkodás, vagy a jószándékú utasítások megtagadása vajon javít a helyzeten? Mennyivel jobb volna megmaradni az Istentől kijelölt helyünkön és békességre törekedni!
Erőltessük meg magunkat a szántóföldön
17. a) Milyen okot neveznek meg egyesek annak mentségeként, hogy csak látszat részvételük van a prédikáló-munkában? b) Hogyan buzdította Jézus a keresztényeket arra, hogy hogyan reagáljanak a mai nyomásokra?
17 Sokak számára a legnagyobb kihívást a jó hír prédikálására vonatkozó keresztény megbízatásnak a teljesítése jelenti (Máté 24:14; 28:19, 20). Némelyek csak minimális részt vállalnak a szántóföldi szolgálatból, s talán azzal érvelnek, hogy a megélhetés előteremtése terén rájuk nehezedő nyomás és a család felnevelése nem engedi meg, hogy többet tegyenek. Igaz, óriási a nyomás ezekben „az utolsó napok”-ban (2Timótheus 3:1). Jézus azonban arra figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, nehogy túlságosan ’megterheljenek bennünket az élet aggodalmai’. Miközben az állapotok egyre romlanak, a keresztények ’egyenesedjenek fel és emeljék fel a fejüket’ (Lukács 21:28, 34). Az egyik legjobb módja annak, hogy „szilárdan megálljunk” Sátán támadásával szemben az, hogy ’felsarozzuk lábainkat a jó hír hirdetésének készségével’ — vagyis rendszeresen részt veszünk a prédikálásban! (Efézus 6:14, 15).
18. Mi tarthat vissza egyeseket attól, hogy teljes mértékben részt vegyenek a prédikáló-munkában?
18 Pál idejében (legalábbis némely gyülekezetben) számos keresztény ’a maga érdekeit kereste, nem a Krisztus Jézusét’ (Filippi 2:21). Lehetséges talán, hogy ez a mi köztünk levőknél is előfordul manapság? Talán nem is úgy tekintik az ilyenek a Királyság keresését, mint az a férfi, aki „nagy értékű igazgyöngyöt” talált, amiért kész volt mindent feláldozni (Máté 13:45, 46). Az önérdeknek engedve, az ilyenek talán a kisebb ellenállás útját követik és csak látszat-szolgálatot végeznek. Jusson eszünkbe azonban: a Jehova iránti és az embertársaink iránti szeretet arra kell hogy indítsa az igaz keresztényeket, hogy prédikáljanak még akkor is, ha az idegenek megszólítása ellenkezik a természetes hajlamukkal (Máté 22:37–39).
19. Miért nem tetszik Jehovának a lagymatag erőfeszítés, és hogyan értékelhetjük a neki végzett saját szolgálatunkat?
19 Ha nem érzünk indítást a prédikálásra, a Jehova iránti szeretetünk és az iránta való bizalmunk aligha több elmebeli tudatosságnál. Dávid így buzdította Salamont: „Ismerd meg atyád Istenét és szolgálj neki teljes szívvel, mert Jehova minden szívet fürkész és a gondolatok minden hajlamát megítéli” (1Krónika 28:9). Jehovát nem lehet langyos erőfeszítésekkel félrevezetni. Még a rendszeres szántóföldi szolgálat sem elégíti ki őt, ha csak a látszatát végezzük annak, amit valójában tehetnénk, ha ’alaposan megerőltetnénk magunkat’ (Lukács 13:24). Minden keresztény értékelje hát becsületesen a szántóföldi szolgálatban való részvételét és kérdezze meg magától: ’Valóban megteszem-e, amire képes vagyok?’ Talán arra van szükség, hogy helyesbítsük a fontossági sorrendünket.
Mások példája arra indít minket, hogy ’jót tegyünk’
20. Miért helyénvaló figyelembe venni keresztény társaink jó példáját?
20 Istennek végzett szolgálatunkat nem ’másokhoz viszonyítva’ végezzük (Galata 6:4). Mások jó példája mégis arra indíthat bennünket, hogy még többet végezzünk. Maga Pál apostol mondta: „Legyetek az én utánzóim, miként én a Krisztusé vagyok” (1Korinthus 11:1). Vedd figyelembe tehát, hogy a testvéreink mennyi időt töltenek el a szántóföldi szolgálatban minden hónapban. Az Egyesült Államokban a hírnökkénti óraátlag az 1979. évi 8,3 óráról 1987-ben 9,7 órára növekedett! A testvéreink határozottan megnövelték a szántóföldön eltöltött időt. Vajon ez rólad is elmondható?
21. Mi késztetett sokakat arra, hogy az úttörőszolgálatba lépjenek? Szemléltesd ezt.
21 Mások példáján felbuzdulva minden eddiginél nagyobb számban lépnek be az általános úttörőszolgálatba. Kaliforniában (USA) egy Angela nevű fiatal testvérnő csábító állásajánlatot kapott egy általa kiválasztandó főiskolára szóló ösztöndíjjal együtt. Angela azonban inkább a teljes idejű szolgálatot választotta. És az ok? „Az úttörőtársaságban igazi, mélységes örömnek és megelégedettségnek lehettem szemtanúja, nem csupán önmaguk között, hanem a Jehovával való kapcsolatukban is. Erre a mélységes örömre és megelégedettségre vágytam magam is.”
22. Milyen előnyökkel jár az, ha gyakoroljuk is azt, amit tanultunk?
22 Akarsz-e te is „mélységes örömet és megelégedettséget” érezni? Akkor „bízzál Jehovában s tégy jót”! Tedd meg mindazt, amiről tudod, hogy Jehova még odaadóbb szolgálatára buzdít téged. Ha gyakorolod is azt, amit tanultál, szellemi előmeneteled nyilvánvaló lesz mindenki előtt, és másoknak is hasznára válik életmentő módon (1Timótheus 4:15, 16). Bárcsak mindannyian válaszolnánk Pál apostolnak a Filippi 4:9-ben mondott szavaira: „Amiket tanultatok és el is fogadtatok és hallottatok és velem kapcsolatban láttatok, azt cselekedjétek; és a béke Istene veletek lesz.”
Ismétlési főbb pontok
◼ Hogyan reagáljunk, amikor bepillantunk Isten Szavának tükrébe?
◼ Hogyan javíthatunk a másokkal kapcsolatos viselkedésünkön?
◼ Miért nem bölcs dolog anyagi javakat hajszolni?
◼ Hogyan törekedhetünk a békére a keresztény gyülekezetben?
◼ Mi indítson bennünket arra, hogy teljes mértékben részt vegyünk a szántóföldi szolgálatban?
[Kép a 27. oldalon]
Nem elegendő csupán megfigyelni a szellemi hibákat és fogyatékosságokat. Cselekednünk is kell, hogy kijavítsuk azokat!
[Képek a 29. oldalon]
Akik gazdaságra törekszenek, gyakran ’sok fájdalmat’ okoznak önmaguknak