Állandóan ügyelj a tanításodra
Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezekben, mert ha így teszel, megmented mind saját magad, mind pedig azokat, akik hallgatnak rád” (1Timótheus 4:16).
1. Miért nem a lelassulás ideje ez a mostani idő a Királyság-prédikáló munka tekintetében?
JEHOVA most felgyorsította a juhszerű emberek begyűjtését. Így hát biztosan nem a lelassulás ideje ez a Királyság-prédikálásban és a tanítványképzésben az ő népe számára (Ésaiás 60:8, 22; Máté 24:14; 28:19, 20). Együtt kell működnünk azzal a szellemmel, amellyel Isten működik a mi időnkben. Ahogy a vég közeledik, egyre gyakrabban fogjuk felkeresni újból szomszédainkat. A sokkal több hírnök és úttörő növekvő tanúskodási tevékenysége felpezsdíti a világ szántóföldjét. És ennek az örvendetes begyűjtésnek lendülete még fokozódik (Ésaiás 60:11; vö. Zsoltárok 126:5, 6).
2. a) Az Ésaiás 40:28–31 szerint, milyen energiaforrásból meríthetjük a Királyság-prédikáló munka befejezéséhez szükséges erőt? b) Milyen alapos oka van annak, hogy különösen ügyeljünk szolgálatunk minőségére ebben az időben?
2 Ahelyett, hogy átengednénk magunkat a ’kifáradás’ érzésének, azt gondolván, hogy túl gyakran bemunkáltuk a területünket, fel kell ismernünk, hogy számunkra ez a könyörgés ideje, és arra kell kérnünk Jehovát, hogy adja meg a munka befejezéséhez szükséges „dinamikus erőt” (Ésaiás 40:28–31; 1János 5:14). Igaz, hogy a „más juhok” több milliós „nagy sokaságának” a begyűjtése már megtörtént. De ami egykor eredményes volt bizonyos emberek megsegítése tekintetében, az lehet, hogy már nem hatásos a területünkön élő többi ember megsegítésében (Jelenések 7:9, 10; János 10:16). Ezért különösen ügyelnünk kell a szolgálatunk minőségére.
3. Hogyan vihetünk új lelkesedést a szántóföldi szolgálatunkba?
3 Megújított eltökéltséggel kell a szolgálatunk eredményességének megjavítására összpontosítanunk. Ezzel új lelkesedést tudunk belevinni szántóföldi szolgálatunkba. De hogyan tehetjük meg ezt? ’Állandóan ügyelve magunkra és a tanításunkra’, nem rutinszerűen végezve szántóföldi szolgálatunkat (1Timótheus 4:16). Felületes „dicséret áldozat”-nál többet kell felajánlaniuk az ajkainknak (Zsidók 13:15). Ügyeseknek kell lennünk a munkánkban (Példabeszédek 22:29). Amire tehát szükség van: a terület ügyes bemunkálása. Itt következik szolgálatunknak néhány olyan vonása, amelyre ’állandóan ügyelni kell’.
Hogyan tárjunk fel „új” területet
4. Miképpen tárjunk fel „új” területet gyülekezetünk kiutalt részében?
4 Nézzük a helyzetet gyakorlati szempontból. Sok helyen nincs új vagy ritkán bemunkált terület. Miért nem tárunk fel „új” területet a gyülekezet kiutalt részén belül? Hogyan? Nos, ha gyakran látogatunk el oda, nem tehetünk úgy, mintha korábban soha nem jártunk volna annál a háznál, és nem mondhatjuk egyszerűen azt, amit az ajtóknál általában szoktunk mondani. A házigazda valószínűleg felismer bennünket, ha gyakran munkáljuk be a területet. Az Érveljünk az Írásokból című könyv több mint 40 bevezetést sorol fel, amelyeket felhasználhatunk szolgálatunkban. Jól elő kell készítenünk ezeket mint friss és vonzó bevezetéseket, és olyan helyi és aktuális ügyekkel kell összekapcsolnunk azokat, amelyik érdeklik az embereket. Ahelyett, hogy mentegetőznénk a gyakori látogatásaink miatt, pozitív magatartást tanúsítsunk, és tegyük ’újjá’ területünket jó minőségű felkínálásokkal. De vajon segít-e ez, ha a házigazda barátságtalan?
5. a) Hogyan változtathatunk előnyösre olyan magatartást, amely korábban barátságtalan volt? b) Mit találtál helyi viszonylatban, ami jól bevált? c) Miért segíthet az, ha figyelünk, és ha becsületesen dicsérünk?
5 Ismerve a házigazda múltbeli magatartását, talán negatív érzéssel gondolsz az újbóli látogatásra. De miért ne fordítanád előnyödre ezt az ismeretet? Hogyan? Talán úgy, hogy először utalnál arra, ami akkor elhangzott, azután arra építenéd a mondanivalódat. Így szólhatsz: „Jó napot, Horváth úr!” S ha illendőnek tartod, hozzáteheted: „Hogy érzi magát?” Aztán azt mondhatod: „Amikor itt jártam a múlt héten, ön azt mondta nekem, hogy az ön egyháza gondoskodik az önök összes szellemi szükségletéről, és hogy ön bennfentes tagja az egyháznak. Mint olyan szomszédja, aki komolyan veszem a vallást, megkérdezhetem, hogy mit mond az ön egyháza a nukleáris kor túlélésének reménységéről?” Aztán engedd neki elmondani. Dicsérd meg a házigazdát, ha ezt becsületesen megteheted. Ha meghallgatod és megdicséred, megváltozhat a magatartása. Az emberek gyakran megengedik, hogy újra meglátogassuk őket, ha ők maguk is részt vehetnek a beszélgetésben. Természetesen, te hozzá illesztheted az üzenetedet ahhoz, amit a házigazda mond.
6. a) Hogyan szoktathatjuk rá a házigazdákat arra, hogy rendszeres látogatásra számítsanak a részünkről? b) Milyen kulcskifejezések segítenek eredményt elérni ebben? c) Mi válik be jól a helyi területen?
6 A beszédeddel hozzászoktathatod a háziakat ahhoz, hogy a részünkről rendszeres látogatásra számítsanak. Próbálj így szólni: „Üdvözlöm, Frigyesné, hogy érzi magát ma? A szomszédainkkal a mostani látogatáskor a . . . beszélgettünk.” Vagy azt is mondhatod: „Jó napot! A rendszeres heti látogatásunkat végezzük. Jó visszajönni önökhöz. Szomszédai örömmel fogadták az új témát, amelyről mostani látogatásunkkor beszélgettünk.” Aztán folytathatod. Ez is „új” területet tárhat fel számodra. A tényleges megfogalmazás némileg különbözhet a te országodban, de ez lehet a fő gondolat. Miért ne használnád fel a lehető legjobban a saját javadra?
7. a) Búcsúzáskor hogyan készíti fel néhány Tanú a házigazdát újabb látogatásra? b) E tekintetben mi válik be jól a helyi területen?
7 Néhány tanú a következőhöz hasonló befejezéssel készíti fel sikeresen a házigazdát a következő látogatásra: „Örömmel tekintek előre az ön újbóli meglátogatására”. Azoknak pedig, akik először talán kissé vonakodtak beszélni veletek, ezt mondhatjátok: „Élveztem a beszélgetésünket. Bizonyára ön is talált benne valami jót. Igénybe vett ugyan néhány percet, de legalább nem rossz hírekről beszéltünk, amilyeneket bármikor hallhatunk. Ez igazán épületes volt.” Kétségtelenül más helyes módját is használhatod a házigazdákkal való beszélgetésnek. Mindenesetre igyekezz pozitív kifejezésekkel, jó minőségű előadással, és barátságos módon segíteni a közönséget, hogy ne vegye zokon rendszeres látogatásunkat.
Tégy alapos tanúságot
8, 9. Milyen javaslatokat kapunk ahhoz, hogy alaposan kutassuk fel az arra érdemeseket?
8 Egy másik dolog, amire ügyeljünk, hogy ébren tartsa lelkesedésünket, az alaposság az arra méltók felkutatásában (Cselekedetek 8:25; 20:24). Egy testvér például kérheti a ház urát, ha egy asszony vagy gyermek jön az ajtóhoz a hét végén, vagy este. Valószínű, hogy a feleséggel beszéltünk a legtöbb esetben. Így új kezdést indíthatunk el a családfővel való beszélgetéssel. És hozzá intézhetjük a mondanivalónkat, ilyeneket mondván: „Mit gondol, mi fog boldog jövőt biztosítani a családjának?“ vagy „Figyelje meg, hogyan támogatja a Biblia a családi egységet.” Dicsérd meg az illetőt, ha jó gondolatokat mond.
9 Az „új” terület feltárásának egy további módja: megkeresni az egy fedél alatt lakó családtagokat — a nagymamát; egy unokát vagy unokatestvért, aki iskolába jár; egy menyet, aki hét közben dolgozik. Gyakorlatias dolog figyelembe venni azt is, hogy hány villanyóra, vagy postaláda van a lakásnál. Ez jelzi, ha valahol tetőtér beépítés történt, vagy az alagsort alakították át és adták bérbe. Próbálj kapcsolatba lépni az ilyenek bérlőivel, akik esetleg tanulók, egyedül álló dolgozók, özvegyek, vagy egyebek. Ez is segít új területet elérni.
10. Milyen módon terjeszthetjük még ki a házankénti munkaterületünket, és mit tettek egyesek azért, hogy érintkezésbe léphessenek az éjszakai műszakban dolgozókkal?
10 A házról házra felkutatott terület kiszélesítésének egy újabb módja az, ha időnként szünetet tartunk, amíg a szolgálatunk egyéb ágát végezzük. Változatosság kedvéért egyszer-egyszer bemunkálhatjuk a területünket ingyenes házi bibliatanulmányozás közvetlen felajánlásával. Némelyik embert, akit nem találhattunk otthon a látogatásunk alkalmával, megtalálhatjuk az üzletében vagy a munkahelyén. És az üzleti negyedben végzett tanúskodás is gyümölcsöző lehet. Ilyen emberekkel kapcsolatba kerülhetünk, ha utcai tanúskodást végzünk a megfelelő produktív órákban. Kanadában az úttörők jó eredményt értek el a késő esti órákban az egész éjjel nyitvatartó benzinkutaknál, áruházakban és szállodákban dolgozók meglátogatásával, ahol az irodai alkalmazottak általában nem nagyon elfoglaltak ebben az időpontban, és gyakran nagyra értékelik, ha kapnak olvasnivalót. Természetesen, a testvérnőknek kerülni kell bizonyos területeket a késői órákban.
11. a) Mit tesz néhány Tanú ott, ahol sokan nincsenek otthon az első látogatás alkalmával? b) Milyen hatása lehet a területünkön annak, ha szorgalmasan újra felkeressük azokat, akiket nem találtunk otthon, és mit eredményezhet ez a szolgálatban?
11 Mi történjék azokkal, akiket nem találunk otthon a látogatás alkalmával? Ebben a tekintetben is alaposnak kell lennünk. Néhány Tanú rendben tartott házról házra feljegyzését használva az ajtóról ajtóra végzett munka után nyomban visszatér oda, ahol a nap folyamán nem találta otthon az embereket. S gyakran akkorára már hazaért a ház gazdája, vagy az éjjeli műszakban dolgozók felkeltek arra az időre. Sok területen az emberek 50 százaléka, vagy még több is, távol van nappal az otthonától. Így megduplázhatjuk a munkaterületünket, ha különböző órákban újból felkeressük azokat az otthonokat, ahol nem volt otthon senki, míg csak otthon nem találunk valakit. Az úttörők és tapasztalt hírnökök egyetértenek abban, hogy a ’nem volt otthon’ jelzésű lakások újbóli felkeresése gyakran jobb eredményeket hozott, mint a terület eredeti bemunkálása. Valószínűleg sok áldást aratunk, ha ügyelünk a szolgálatunknak erre az ágára is (Példabeszédek 10:22).
Akik panaszkodnak
12. Hogyan reagálhatunk akkor, ha az emberek amiatt panaszkodnak, hogy túl gyakran látogatjuk meg őket? Miért?
12 Mit mondhatunk, azoknak az embereknek, akik amiatt panaszkodnak, hogy túl gyakran látogatjuk meg őket? Mindenekfelett, megértést kell kinyilvánítanunk (Máté 7:12). Nekik úgy tűnik, hogy nagyon hamar újra visszatérünk. De jó, ha visszaemlékezünk, hogy már évekkel ezelőtt is azt mondták, ’A múlt héten voltak itt’, noha mi jól tudtuk, hogy hat hónapja is elmúlt, vagy még több is, mióta meglátogattuk őket. Emellett, a gyakori látogatások ösztönzik az érdeklődést. Guadeloupeban egy férfi a Tanú után szaladt és így szólt: „Már hetek óta figyelem önt. Én rendszerint eddig nem hallgattam meg a Tanúkat, de szeretném tudni, miért látogatják meg az embereket olyan gyakran!” Egy új bibliatanulmányozás keletkezett ebből.
13, 14. Hogyan járnak el egyes hittestvéreink akkor, ha a házigazdák panaszkodnak?
13 Néhány testvér kedvesen utal a panaszkodók előtt a legutóbbi látogatása pontos dátumára, felajánlja a legfrissebb folyóiratokat, tisztázva, hogy ezek cikkei különböznek az elmúlt látogatáskor felajánlottakétól. Az ilyen házigazdákkal való érveléskor azt is mondhatjuk, hogy ők bizonyára sok újságot és folyóiratot kaptak a látogatásunk óta, de azok nem mindig tartalmaznak jó híreket. Biztosíthatjuk őket, hogy mi jó hírt hozunk és nem lesz hosszú a látogatásunk. De ha a házigazda nagyon elfoglalt, azt mondhatjuk: „Ha ez nem a legalkalmasabb idő a beszélgetésre, meglátogathatom önt a legközelebbi alkalommal körülbelül egy hét múlva.”
14 Mit mondhatunk még? Ez a házigazda magatartásától függ és a lakóhelyükön kötelező vagy elvárt udvariasságtól. Egy Japánban élő testvérnő a következőképpen magyarázta meg gyakori látogatásunkat: ’A televíziós híradás egy tájfun új és új útirányáról gyakran számol be, megismételve azt azok javára, akik nem hallgatták az előző adást. Ez azért van így, mert életek forognak kockán. A bejelentések gyakorisága egyre nő, ahogy a vihar közeledik. Ugyanígy, ahogy Armageddon vihara egyre közeledik, be kell jelenteni a figyelmeztető üzenetet olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet, hogy életeket mentsünk.’ Természetesen kedvesen és őszintén kell közölnünk az ilyen bejelentést abban a reményben, hogy eléri a hallgató szívét.
Küzdjük le a közönyösséget
15. a) Milyen növekvő kihívásra számíthatunk, amikor gyakran bemunkáljuk a területünket? b) Miért közönyösek némelyek?
15 Ahogy a látogatásaink gyakorisága növekszik, a közönyösséggel való szembetalálkozás kihívására számíthatunk. De ha a közönyösség néhány okát megvizsgáljuk, az arra buzdíthat minket, hogy belássuk: mégis van lehetőség arra, hogy ezek közül az emberek közül néhánynak elérjük a szívét. Közönyösségük talán sikertelenségüket és reménytelenségüket tükrözi. Talán úgy érzik, hogy nincs kiút a világ jelenlegi helyzetéből, ezért úgy érvelnek, hogy élik az életüket, ahogy a legjobban tudják. Mások azért éreznek utálatot, mert néhány vallási vezető belekeveredett a politikába, erkölcstelen magatartásban vétkes, vagy elmulasztott szilárdan kiállni a szexuális erkölcstelenség ellen. Ezért ezek a házigazdák kiábrándultak és csak a mának élnek.
16. Hogyan érhető el egy közönyös egyén szíve?
16 Tudjuk, hogy az első keresztény szolgák sikeresen birkóztak meg ugyanezzel a magatartással, mert néhány ember akkor ezt mondta: „Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk?” (1Korinthus 15:32). Ezért tudjuk, hogy pont azzal rendelkezünk, amit éppen nekik szükséges meghallani. De mégis, hogyan érhetjük el ezeknek a szívét? Ennek egyik módja az, hogy félretesszük egy pillanatra a bibliai irodalmat úgy, hogy az illető észrevegye. Azután feltehetünk neki ilyen jól átgondolt kérdést: „Mit gondol ön, van-e valamiféle megoldás a jelenlegi problémákra? Vajon nem arról van szó, hogy a legtöbb ember csak egyszerűen nem találta még meg a megoldást? Azt tetszik gondolni, hogy csupán tovább kell kutatnunk a megoldás után?” Másoknak ezt mondhatjuk: „Biztosan egyetért azzal, hogy jobb reménységben élni, mint a jobb dolgok minden kilátása nélkül. Mit szeretne ön meglátni?” Vagy azt is kérdezhetjük: „Ön szerint mi a világ egységének és békéjének legfőbb akadálya?” Ismét másoktól azt kérdezhetjük: „Gondolja ön, hogy minden vallás olyan, mint amilyet ön leírt?” Az ilyen kérdések sok esetben késztetik a házigazdát, hogy kifejezésre jutassa nézetét. Aztán, ha reagált, gondosan figyelj. Igen, engedd meg, hogy kiöntse előtted szívét. Soka közülük ’sóhajtoznak és nyögnek az utálatos dolgok miatt, amelyeket most az emberek elkövetnek’ (Ezékiel 9:4).
17. Hogyan használhatjuk fel a kiadványainkat még olyanok szívének az elérésére is, akik először azt bizonygatták, hogy nem érdekli őket az üzenetünk?
17 Egy másik megközelítési mód közönyösség esetén: megjegyezni a házigazda által tett ellenvetést vagy valamilyen pontot, és visszatérni azzal a témával foglalkozó folyóirattal vagy egyéb Őrtorony-kiadvánnyal. Első alkalommal lehet az nem vallásos tárgyú anyag is, mint a hirtelen csecsemőhalálról szóló vagy az erdőpusztulással foglalkozó cikk. Magyarázd meg, hogy elgondolkoztál azon, mi érdekelte a házigazdát és eszedbe jutott ez a cikk. Aztán mutass rá kulcsfontosságú pontokra az anyagban. Egy hölgy, aki éppen elutasította az irodalmunkat, elfogadott egy folyóiratot csupán néhány másodperc múlva. Miért? Azért, mert a Tanú megkérdezte tőle, tudja-e, hogy évente 55 millió abortuszt hajtanak végre. Ennek hallatára megdöbbenve kérte ezt az információt tartalmazó folyóiratot.
Ügyeljünk a befejezésig
18, 19. a) Milyen további pontra „ügyeljünk”, midőn a szolgálatunkat végezzük? b) Milyen előítélettel teljes felfogása van némely embernek rólunk és a mi hitünkről, és hogyan felelhetünk meg az ilyeneknek?
18 Mindenekfölött, türelmesek legyünk az emberekhez. Beszéljünk lassan és melegséggel. Tanúsítsunk szeretetet és kedvességet (Galata 5:22, 23). Mielőtt a másik ajtóhoz mennénk, gondoljuk végig, mit végeztünk az előzőnél, hogy lássuk, hol lehetne még javítani. Legyünk megértőek, mert sok embernek helytelen elképzelése van Jehova Tanúiról. Azt mondhatják: ’Maguk kibújnak a politikai és polgári kötelességek alól’, ’Maguk megtagadják a katonai szolgálatot’, vagy ’Maguk szétszakítják a családokat’. Ez a magatartás azonban teljesen olyan, mint az első századi világé volt az akkori hittestvéreink iránt. Mutass rá erre a házigazda előtt, esetleg az Érveljünk könyv „Semlegesség” címszava alatt.
19 Will Durant történetíró írta a korai keresztényekről: „A kereszténynek a vallása a politikai társadalomtól távolálló és fölötte álló valami volt; az ő legfőbb állampolgári hűsége nem a Cézárhoz, hanem Krisztushoz tartozott. . . A kereszténynek az elkülönülése a földi ügyektől a pogányok szemében úgy tűnt, mint a polgári kötelességtől való menekülés, és a nemzeti lelkesedés és akarat gyengítése. Tertullianus azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy tagadják meg a katonai szolgálatot. . . A keresztényeket arra buzdították vezetőik, hogy kerüljék a nem-keresztények társaságát, ne vegyenek részt ünnepi játékaikon, mert barbárok azok; ne menjenek színházaikba, mivel azok szeméremsértő rosszhírű szórakozóhelyek. . . A keresztényeket [ha megtérítettek valakit] azzal vádolták, hogy szétdúlják az otthonokat” (Caesar and Christ [Cézár és Krisztus], 647. oldal).
20, 21. a) Miben akarunk mi biztosak lenni, amikor az emberek nem reagálnak? b) Miért ’ne szűnjünk meg’ jót cselekedni, hanem folytassuk a Királyság-prédikálás jó munkáját?
20 Némely ember nem hallgat meg, bármit mondjunk is neki. Ez azonban a Királyság-üzenet megvetése miatt van, nem azért, mintha mi nem lennénk képesek jó minőségű előadást tartani a szolgálatunk során (Lukács 10:8–11; Cselekedetek 17:32; Ezékiel 3:17–19). Isten segítségével meg kell tennünk, ami csak telik tőlünk, és Jehova gondoskodni fog arról, hogy a munka eljusson a befejezéséig. (Vö. Filippi 1:6.)
21 Folytassuk hát teljes bizalommal, és „mindig legyen sok tennivalótok az Úr munkájában, tudva, hogy az Úrral kapcsolatos munkátok nem hiábavaló” (1Korinthus 15:58). „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezekben, mert ha így teszel, megmented mind saját magad, mind pedig azokat, akik hallgatnak rád” (1Timótheus 4:16). Mindenekfelett, „ne szűnjünk meg jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Galata 6:9).
Vissza tudsz-e emlékezni rá?
◻ Milyen módon tudjuk megőrizni helyes magatartásunkat a gyakran bemunkált területen?
◻ Hogyan tudjuk még alaposabban felkutatni az arra méltókat?
◻ Hogyan próbálhatunk bánni azokkal, akik amiatt panaszkodnak, hogy túl gyakran látogatjuk őket?
◻ Milyen módokon küzdhetjük le a közönyösség általi kihívást?
◻ Mi javítja a szolgálatunk minőségét?
[Kiemelt rész a 19. oldalon]
AHOGY GYAKORIBB A TERÜLET BEMUNKÁLÁSA,
„Ügyeljünk állandóan” arra, hogy:
◻ Pozitívan közeledjünk és beszéljünk
◻ Még alaposabban keressük az arra méltókat
◻ Türelmesen bánjunk a panaszkodókkal
◻ Válaszoljunk a közöny és a félreértés általi kihívásra