Miért szökött el oly sok gyermek otthonról?

A Biblia és a családi élet — Az Őrtorony négy egymást követő számában erről a témáról lesz szó

„El tudja képzelni valaki annak az anyának a fájdalmát és érzését, akinek a leánya elszökik otthonról? Valóságos gyötrelem. Fel sem tudom fogni, miért ment el hazulról. Olyan kedves, boldog kislány volt és még milyen fiatal.”

„De hol lehet ma éjszaka? Nem fázik-e meg? Nem éhezik-e? Egyedül van-e? Mennyire szeretem! Most viszont nincs senkim, akivel beszélni tudnék. És nem tehetek mást, kénytelen vagyok várakozni.”

„Valahányszor csöng a telefon, szívem rögtön a torkomban dobog. De ő nem hív fel, és nem ad életjelt magáról. Azért imádkoztam és imádkozom, hogy ne essék baja, és legyen erőm elviselni ezt a megpróbáltatást. Folyton az jár az eszembe, hogy bármelyik pillanatban benyit az ajtón.”

„. . . Közben megpróbálok egy csomó ostoba dologra gondolni, csak hogy elfelejtsem fájdalmamat. Ó, drága Istenem, hozd vissza nekem az én kislányomat.”

A fenti levelet egy újság ismert tanácsadó rovatvezetője kapta az 1970-es évek elején. Ebben az időben még az volt a nézet, hogy a gyermekek egész jelentéktelen okokból is képesek elszökni otthonról: például kalandvágyból, vagy annak kipróbálásából, mennyire tudnak függetlenül élni, vagy pusztán csak azért, mert nem értenek egyet szüleik szigorúságával, akik megszabják, mikor kell hazajönniük, vagy mert nem tudják elhinni, hogy szakított velük kedvesük. Jóllehet, ma is elszöknek egyesek ilyen okokból is, de az utóbbi 15 évben lényegesen megváltozott a helyzet.

Napjainkban vannak sokkal tragikusabb okok, amiért egyes fiatalok kénytelenek elhagyni otthonaikat: például, mert teljesen megromlott a családi körülményük, és azt érzik, nem kívánatosak otthon és nem szeretik őket; olykor még az is előfordul, hogy megverik. És ahelyett, hogy valami felé, például egy vonzóbb vagy tetszetősebb életforma felé fordulnának — voltaképpen inkább valami elől, vagyis egy felbomló, boldogtalan családi élet elől menekülnek. „A mai otthonról elszökött fiatalok teljesen különböznek azoktól, akikről az 1970-es évek elején oly sokat írtak” — mondja Dr. Douglas Huenergardt, a floridai szökött gyermekek részére létesített menhely vezetője. „Akkoriban a gyermekek egy másféle életmódot kerestek. Ma egészen más a helyzet. Az otthonról elszökött gyermekek számára az otthon egyszerűen elviselhetetlen.”

A mostanában végzett kutatások is ezt erősítik meg. Egy további riasztó jelenségről is beszámolnak. Az Egyesült Államokban sok gyermek és fiatal nem csupán azért szökik el otthonról, mert így akar elmenekülni az elviselhetetlen családi élet elől, hanem, körülbelül fele részük, kényszerből megy el — saját szüleik dobják ki őket vagy biztatják a távozásra! „Sok serdülőnél természetes reakcióként jelentkezik az elszökés, ha otthon, az iskolában vagy a munkahelyen egészségtelen állapotokat lát” — írja a Family Relations című folyóirat. „Sok elszökött gyermek valójában kitaszított, kidobott, vagy elűzött gyermek. Ezeket a fiatalokat vagy szüleik szólították fel a távozásra, vagy egyszerűen magukra hagyták őket. Egyeseket súlyosan meg is vertek, méghozzá többször is. Így nem maradt más választásuk, mint elszökni otthonról.”

Milyen tragikus! Milyen szomorú sors ez a gyermekek számára! És ha egyszer kikerültek az utcára, kevés pénzzel és anyagi támogatás híján, gyakran koldulásra, kábítószer árusításra, prostitúcióra, és lopásra kényszerülnek, vagy a mások részéről jövő kihasználásnak lesznek szenvedő alanyai. „A buszállomásokon ezeket az elszökötteket nem gondozónők és pszichológusok, hanem kerítők, kábítószer-ügynökök, és pornó-terjesztők veszik kezelésbe” — mondja a Psychology Today című folyóirat. „A megkérdezett szakértők 86 százaléka szerint, keveset vagy jóformán semmit sem tesznek azért, hogy ezek a szökött gyermekek ne essenek az ilyen kizsákmányolók karmaiba. Nem meglepő, hogy a szökött fiatalok egészségi állapota annál inkább rosszabbodik, minél tovább tartózkodnak az utcán.”

Igaz, egyre több menhely létesül abból a célból, hogy az ilyen otthontalan gyermekek és fiatalok hajlékot, élelmet, és útbaigazítást kapjanak. Az persze már más kérdés, hogy sikerül-e az ilyen gyermekeknek ide kerülni, és mennyire sikerül rajtuk valóban segíteni. „A mi feladatunk lenne önbecsülésre tanítani őket és arra, hogy legyenek képesek eltartani saját magukat” — mondja az egyik tanácsadó. „De ennél nehezebb feladattal még nem találkoztam egész életemben.” Mire ezek a fiatalok idekerülnek, gyakran már gyanakvók és nem bíznak a felnőttekben; sértődékenyek, dühösek vagy elcsüggedtek, és néha még öngyilkosságra is hajlanak.

Meg lehetne-e szüntetni ezeknek a gondoknak az okait? „Ha valaki elszökik otthonról, az mindig egy kicsit a családi okokkal függ össze” — jegyzi meg a Search című kiadvány, amely New Jerseyben az eltűnt fiatalokról ad tájékoztatást. „Az, aki lényegében véve boldog, sohasem fog szökésre gondolni.” Mi vezet viszont a boldogtalan családi élethez? Meg lehet-e szilárdítani a szülők és gyermekek közötti kapcsolatokat?