Becsületesség — csakugyan nem időszerű?

A BECSÜLETESSÉG mint életmód — vajon csakugyan időszerűtlen a mai világban? Arra az álláspontra kell-e helyezkednünk, hogy ma már nincs értelme az ilyen életmódnak, vagyis nem gyakorlatias? Pillanatnyilag annak tűnik. Néhány példában vizsgáljuk meg, milyen mértékben terjedt el a becstelenség, milyen formákat ölt, milyen területekre hatolt be, és milyen nagy megterhelést ró a társadalomra.

Az utóbbi években a Német Szövetségi Köztársaságban az adócsalás összege becslések szerint eléri az évi 20 milliárd német márkát; Svédországban ez körülbelül 1500 német márkának felel meg egy személyre számítva. Ha történetesen ilyen országban élnénk, a becstelenség közvetlenül kihatna a megfizetendő adó nagyságára is. Az Egyesült Államokban a jövedelemadó-fizetésnél olyan nagymértékű a csalás hogy az állam évi adóbevételi vesztesége körülbelül 100 milliárd dollárt tesz ki. Gondoljuk csak el, milyen hasznos segítség lehetne ez a pénzösszeg a deficites államháztartás költségeinek megtérítésében! Az illegális üzletek további 10 milliárd dollárral károsítják meg az államkasszát. Az áruházi tolvajlások és fosztogatások minden évben 4 milliárd dollár kárt tesznek ki, és ezt a vásárlóknak kell emgfizetniük a magasabb árakban. Távhívású telefonbeszélgetések, amelyeket más telefonszám költségére bonyolítanak le, újabb 1 milló dollárba kerülnek az amerikaiknak évente.

Kanadában a „lógósok” — vagyis azok, akik a munkaidejüket nem munkával töltik el, évente 15 milliárd kanadai dollárba kerülnek a munkaadóknak. Ez az összeg „több, mint háromszorosa annak a veszteségnek, amelyet az enyveskezű munkások lopása, a sikkasztás, a biztosítási csalás, a vandalizmus, a megvesztegetési pénzek, a gyújtogatások, és a vállalatok elleni egyéb bűncselekmények tesznek ki összesen”. Egy 1986-ban végzett felmérés szerint az Egyesült Államok a munkahelyi lógás által okozott kár évente 170 milliárd dollár volt.

De a jólmenő nagyvállalkozók is hidegvérrel meglopják saját kormányaikat. Hogyan? Úgy, hogy horribilis áron adják el a szerszámokat és alkatrészeket: egy 12 centes csavarkulcs készletet 9606 dolláért; 67 centes tranzisztorokat 814 dollárért; 17 centes műanyagkupakokat széklábakra 1118 dollárért. Az állam számára ez „több milliárdos veszteséget” jelent — mondta az egyik amerikai szenátor.

Vezető személyiségek rossz példái serkentőleg hatnak a becstelen életre. Bizonyára hallottuk, hogy egyes országok vezetői hazudnak, elferdítik a tényeket, igyekeznek kibújni a felelősség alól — igen, még el is teszik láb alól a politikai ellenfeleiket és igyekezenek más nyakába varrni a felelősséget, ha valami nem jól sikerült.

Erre való tekintettel nem időszerű-e mégis becsületesnek lenni? Még a közmondás is nemde azt tartja, hogy a „becsületesség a legjobb üzlet”? Vagy a becsületesség csak azért illendő, mert Isten Szava azt parancsolja, hogy éljünk becsületesen? Aki ezekre a kérdésekre szeretne választ kapni, feltétlenül olvassa el a következő cikket.