Vallás és babonaság — Barátok vagy ellenségek?
AZ INDONÉZIAI Jáva-sziget falusi lakosai 1983. június 11-én, vasárnap, rohanva szaladtak be házukba, hogy eszeveszetten minden rést betömjenek a mennyezeten, ablakon, és az ajtón. Mi okozta e nagy riadalmukat? Egy elkezdődött napfogyatkozás. A falusiak ugyanis attól tartottak, hogy a napfogyatkozásból eredő sötétedés behatol a házukba és ez szerencsétlenséget hoz rájuk.
Az úgynevezett fejlődő világ lakosai gyakran még mindig ilyen hiedelmeket követnek vallási buzgalmukban. Afrika bizonyos országaiban az emberek délben nem mennek ki a napfényre, mert attól félnek, hogy „esetleg megőrülnek”. A gyermekeknek megtiltják a tojás fogyasztását, nehogy „tolvajokká váljanak”. A szülők nem mondják meg, hány gyermekük van pontosan, nehogy „a varázslók meghallván, ezt dicsekvésnek vegyék és esetleg egyet elvigyenek belőlük” (African Primal Religions).
A nyugati világban élők, látva ezt a babonás félelmet, csak mosolyognak e szokásokon és ʼpogány tudatlanságuknakʼ tudják be. Ezek a hiedelmek azonban nem korlátozódnak csupán a nem-keresztényekre. „Megtalálhatók a világ minden népe között” — mondja Dr. Wayland Hand, néprajzkutató és a germán eredetű nyelvek professzora. Munkatársával, Dr. Tallyval már közel egymillió babonát összegyűjtött csupán az Egyesült Államokban.
Sok névleges keresztény, sorsának kifürkészése céljából, a csillagjósláshoz fordul — ez a babonaság egyik legrégibb formája. És eléggé furcsa mód, a babonás hiedelmek olykor a vallásvezetők nyílt támogatásával terjednek. Például, New Yorkban, 1982. január 10-én, ezen a hideg napon, a görögkeleti egyház pátriárkája, Vasilios szabadtéri misét tartott a vízkereszt megünneplése céljából. Ezután — közli a New York Post — egy aranykeresztet dobott az East Riverbe, és az ott állóknak azt mondta, aki elsőnek visszahozza a keresztet, az egész életére szerencsés lesz.
Vajon összeegyeztethető-e a krisztusi hit és a babonaság? Egyszer egy író ezt jegyezte meg: „A babonaság virága a hit sírján nyílik ki.” Ezek után, nem az lenne az ésszerű elvárás, hogy a krisztusi vallás eloszlassa a babonás félelmet vagy legalábbis ellensúlyozza hatását?
Vallás — Eloszlatja-e a babonás félelmet?
Az igaz vallásnak el kell azt oszlatnia, és ez meg is történt az első században. Bár az első keresztények a babonás római világban éltek, mégsem voltak babonásak. De Krisztus apostolainak halála után hamis vallásos tanítások — többek között babonaságok kezdtek beszivárogni a gyülekezetbe (1Timótheus 4:1, 7; Cselekedetek 20:30). Az A History of the Christian Church című könyv szerint, amikor a papi osztály megjelent, vele együtt divatba jött a horoszkópok készítése, és egyéb babonaságokat átvettek. Idővel ezek a népszerű szokások „keresztényi” címkét kaptak.
De mi a helyzet ma? A vallás még ma is megtűri ezeket a babonás szokásokat. Vegyük példának Suriname-ot, ahol az afrikai származású úgynevezett keresztények még ma is gyakran amuletteket hordanak, hogy ezekkel űzzék el maguktól a gonosz szellemeket. Egy megfigyelő ezt mondja: „Ezek az emberek mindennap rettegésben élnek, rettegve esznek, dolgoznak és alszanak.” A világon milliók félnek a meghaltak „szellemeitől”. Irónikus módon, gyakran éppen a vallás a terjesztője ennek a babonás félelemnek.
Nézzük, mi történt például az afrikai Madagaszkár-szigetén. Amikor a kereszténység misszionáriusai elkezdték itt terjeszteni a hitüket, a madagaszkáriak kedvezően reagáltak erre, de nem akartak szakítani hagyományos hiedelmeikkel. Mi volt erre az egyház reagálása? A Daily Nation, kenyai napilap ezt mondja: „Az első misszionáriusok türelmesek és rugalmasak voltak, és elfogadták ezt a (kialakult) helyzetet”. Az eredmény? A madagaszkáriak fele ma keresztényként ismeretes. Mégis félnek a meghalt ősök „szellemétől” is! Ezért hát megszokott dolog, hogy papot vagy lelkészt hívnak, hogy beszentelje valamelyik ősük csontjait, ha azokat a családi sírboltba helyezik át. Igen, a vallásvezetők életben tartották azt a hazugságot, hogy Isten az Ördög, és a meghalt ősök lekenyerezhetők, kiengesztelhetők, és megbékíthetők ilyen babonás szokások megtartása által.
Ugyanez érvényes Dél-Afrikára, ahol a lakosság 77 százaléka kereszténynek vallja magát és legtöbben közülük járnak a templomba. Ennek ellenére, a hagyományos afrikai vallás nem tudta megszabadítani a templomba járó milliókat a halott ősöktől való babonás félelmüktől. A vallás ennek folytán sok úgynevezett keresztény országban csak külső máz. Ha ezt a mázt egy kicsit megkaparjuk, rögtön kiderül, hogy még élnek és virulnak a régi babonák.
Az igaz vallás azonban eloszlatja a babonás félelmet. Hogyan? Az ismeret által. De minek a megismerése által? És hogyan sajátíthatjuk el ezt az ismeretet?