A világ nem volt méltó rájuk
„Megkövezték, agyonkínozták. . . őket. . ., a világ nem volt méltó rájuk” (Zsidók 11:37, 38).
1., 2. Milyen körülmények között őrizték meg feddhetetlenségüket Jehova ókori tanúi, és hogyan érintik az ő tetteik Isten mai szolgáit?
JEHOVA TANÚI a régi időkben megőrizték Isten előtti feddhetetlenségüket annak ellenére, hogy az igazságtalan emberi társadalom sok megpróbáltatást zúdított rájuk. Isten szolgáit például, megkövezték és karddal levágták. Bántalmazást és nyomorúságot kellett elszenvedniük. Mégsem inogtak meg a hitükben. Valóban úgy volt, ahogyan Pál apostol mondta: „A világ nem volt méltó rájuk” (Zsidók 11:37, 38).
2 A vízözön előtti istenfélő emberek, a patriarchák, és Mózes hitet-sugalló tettei arra serkentik Jehova mai tanúit, hogy hitben szolgálják Istent. De mit szóljunk a Zsidók 11. és 12. fejezetében említett többi tanúról? Hogyan fordíthatjuk a javunkra, ha megvizsgáljuk a hitük egyéb vonásait?
A bírák, királyok és próféták hite
3. Hogyan mutatják meg a Jerikóval és Ráhábbal kapcsolatos események, hogy a hitet cselekedetekkel kell bebizonyítani?
3 A hit nemcsak abból áll, hogy elhiszünk valamit; cselekedetekkel, tettekkel kell azt bebizonyítanunk. (Olvasd el a Zsidók 11:30, 31 versét!) Mózes halála után, a hit egyik győzelem után a másikat hozta meg az izraelitáknak Kánaánban, ámde ehhez erőfeszítéseket kellett tenniük. Például, Józsué és mások hite következtében „leomlottak Jerikó falai, miután hét napon át körülvették azokat”. De „hite miatt nem veszett el a parázna nő, Ráháb az engedetlenül cselekvőkkel [Jerikó hitetlen lakosaival] együtt”. Vajon miért nem? „Mivel békességes módon befogadta a[z izraelita] kémeket”, bebizonyítva hitét azáltal, hogy elrejtette őket a kánaániták elől. Ráháb hite szilárd alapot kapott azáltal, hogy meghallotta: „Jehova felszárította a Vörös-tenger vizét” az izraeliták előtt és győzelmet adott nekik az amorita királyok, Sihon és Og felett. Ráháb megfelelő erkölcsi változást hajtott végre az életében és áldásban részesült tevékeny hitéért, azáltal, hogy életben maradt háza népével együtt, amikor Jerikó elesett, később pedig Jézus Krisztus egyik ősévé lett. (Józsué 2:1–11; 6:20–23; Máté 1:1, 5; Jakab 2:24–26.)
4. Hogyan emeli ki Gedeon és Bárák tapasztalata, hogy hitet kell tanúsítani a veszéllyel szemben?
4 A hit megmutatkozik, amikor valaki teljes bizalommal van Jehova iránt a veszély idején. (Olvasd el a Zsidók 11:32 versét!) Pál elismerte, hogy kifogyna az időből, ha el akarna mondani mindent ’Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, valamint Sámuelről és a többi prófétáról’, akiknek a tettei bőséges bizonyítékkal szolgálnak a hitük mellett és Isten iránti teljes bizalmuk mellett a veszély idején. Gedeon bíró hit által volt képes arra, hogy mindössze 300 emberével, de Isten erejének a segítségével megtörje az elnyomó midianiták katonai erejét. (Bírák 7:1–25.) Debora prófétanő buzdítására, Bárák bíró is képes volt mindössze 10 000 főnyi, gyengén felszerelt seregével győzelmet aratni Jábin király sokkal nagyobb hadserege és 900 harci szekere felett, amely hadsereg Sisera parancsnoksága alatt állt. (Bírák 4:1–5:31.)
5. Hogyan mutatta ki hitét Sámson és Jefte, ami azt bizonyítja, hogy teljes bizalommal voltak Jehova iránt?
5 További példa Izrael bíráinak idejéből Sámson, a filiszteusok hatalmas ellensége. Igaz, végül is a filiszteusok megvakított foglya lett. De sokuknak halálát okozta, amikor ledöntötte annak az épületnek az oszlopait, amelyben éppen nagy áldozatot mutattak be hamis istenüknek, Dágonnak. Igen, Sámson is meghalt azokkal a filiszteusokkal együtt, de nem kétségbeesett öngyilkosként! Hittel Jehovában bízott, őhozzá könyörgött segítségért, hogy bosszút állhasson Jehovának és népének ellenségein. (Bírák 16:18–30.) Jefte, akit Jehova győzelemre segített az ammoniták felett, szintén hitet tanúsított, amely Jehovába vetett teljes bizodalmát bizonyította. Csakis ilyen hittel teljesíthette Istennek tett fogadalmát, vagyis azt, hogy leányát örökös szüzességben Jehova szolgálatára szenteli. (Bírák 11:29–40.)
6. Hogyan mutatta ki Dávid a hitét?
6 Dávidnak is figyelemre méltó hite volt. Még egészen fiatal férfi korában küzdött meg a filiszteus óriással, Góliáttal. ’Te karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem — szólt Dávid —, de én a seregek Jehovájának nevével megyek ellened.’ Igen, Dávid Istenben bízott, megölte a hústorony filiszteust, és hatalmas hadakozó király lett, aki Isten népének az érdekeiért küzdött. Dávid a hite miatt volt kedves Jehova szívének. (1Sámuel 17:4, 45–51; Cselekedetek 13:22.) Sámuel és a többi próféta is egész életén át nagy hitet tanúsított, és teljes bizalommal volt Isten iránt. (1Sámuel 1:19–28; 7:15–17.) Mily nagyszerű példák ők Jehova mai idős és fiatal tanúi számára!
7. a) Kik azok, akik hit által „királyságokat győztek le csatában”? b) Kik azok, akik hit által „igazságosságot cselekedtek”?
7 Mi is hit által vagyunk képesek sikeresen kiállni a feddhetetlenség minden próbáját és teljesíteni mindazt, ami összhangban van az isteni akarattal. (Olvasd el a Zsidók 11:33, 34 versét!) Amikor a hit további cselekedeteit sorolja fel, Pál nyilvánvalóan a héber bírákra, királyokra és prófétákra gondolt, mivel név szerint is megemlít néhányat közülük. Az olyan bírák, mint Gedeon és Jefte, „hitük által királyságokat győztek le csatában”. Dávid is ezt tette, amikor legyőzte a filiszteusokat, a moabitákat, a szíriabelieket, az edomitákat, és egyéb ellenséget. (2Sámuel 8:1–14.) Hit által történt az is, hogy a becsületes bírák „igazságosságot cselekedtek”, és Sámuel, valamint más próféták igazságos tanácsai legalább némelyeket arra indítottak, hogy elkerüljék vagy elhagyják a helytelen cselekedeteket. (1Sámuel 12:20–25; Ésaiás 1:10–20.)
8. Milyen ígéretet nyert el Dávid, és hová vezetett el az az ígéret?
8 Dávid is azok közé tartozott, akik „elnyerték az ígéreteket”. Jehova megígérte neki: „Trónod szilárdan megalapozottá lesz határtalan időre” (2Sámuel 7:11–16). És Isten megtartotta ezt az ígéretét, amikor 1914-ben létrehozta a messiási Királyságot. (Ésaiás 9:6, 7; Dániel 7:13, 14.)
9. Milyen körülmények között történt, hogy „hit által befogták az oroszlánok száját”?
9 Dániel próféta hűséggel kiállta a feddhetetlenség próbáját, amikor a királyi parancs ellenére, korábbi szokása szerint tovább folytatta mindennapi imáját Istenhez. A feddhetetlenek hitével, Dániel ily módon ’betömte az oroszlánok száját’, mivel Jehova életben tartotta őt az oroszlánok vermében, ahová bevetették. (Dániel 6:4–23.)
10. Kik azok, akik hit által „kioltották a tűz erejét”, és mire tesz képessé minket is ugyanolyan hit?
10 Dániel feddhetetlen héber társai, Sidrák, Misák, és Abednégó a valóságban is ’kioltották a tűz erejét’. Amikor túlfűtött kemencével fenyegették meg őket, azt felelték Nebukadnezár királynak, hogy akár megmenti őket Istenük, akár nem, ők semmiképpen sem szolgálják a babiloni uralkodó isteneit és nem imádják azt az állóképet, amelyet felállított. Jehova nem oltotta ki ugyan a kemence tüzét, mégis biztosította, hogy ne ártson a három hébernek. (Dániel 3:1–30.) Hasonló hit minket is képessé tesz arra, hogy megőrizzük Isten iránti feddhetetlenségünket egészen az ellenség kezétől jövő esetleges halálig. (Jelenések 2:10.)
11. a) Hit által ki ’menekült meg a kard élétől’? b) Ki lett „erőssé” hit által? c) Kik ’lettek bátrakká a háborúban’, és kik ’futamították meg az idegen seregeket’?
11 Dávid ’megmenekült’ Saul király és az emberi ’kardjának élétől’ (1Sámuel 19:9–17.) Illés és Elizeus próféta szintén megmenekült a kard általi haláltól. (1Királyok 19:1–3; 2Királyok 6:11–23.) De vajon kik voltak azok, akik ’hit által gyengeségből erőre kaptak’? Nos, Gedeon önmagát és embereit túl gyengének tartotta ahhoz, hogy megmentse Izraelt a midianitáktól. Ámde „erőssé tette” őt Isten, aki győzelemre juttatta őt — méghozzá csupán 300 emberrel! (Bírák 6:14–16; 7:2–7, 22.) „Gyengeségből [gyenge állapotból]”, amikor lenyírták a haját, Sámson „erőre kapott” Jehova segítségével, és sok filiszteus halálát okozta. (Bírák 16:19–21, 28–30; vö. Bírák 15:13–19.) Pál valószínűleg Ezékiás királyra is gondolt, aki szintén ’gyengeségből erőre kapott’ katonai értelemben, de testi egészsége tekintetében is. (Ésaiás 37:1–38:22.) Isten azon szolgái közül, akik „bátrak voltak a háborúban”, ott volt Jefte bíró és Dávid király. (Bírák 11:32, 33; 2Sámuel 22:1, 2, 30–38.) Azok között pedig, akik „megfutamították az idegen seregeket”, ott volt Bárák bíró. (Bírák 4:14–16.) Ezek a fényes haditettek arról kell hogy meggyőzzenek minket: hit által sikeresen kiállhatjuk a feddhetetlenségünk minden próbáját, és képesek lehetünk teljesíteni bármit, ami összhangban van Jehova akaratával.
Példamutató hittel rendelkező más személyek
12. a) Kik azok az ’asszonyok’, akik ’feltámadás útján visszakapták a halottaikat’? b) Milyen módon lesz „jobb” bizonyos hithű egyének feltámadása?
12 A hit magában foglalja a feltámadásba vetett reménységet is, azt a reménységet, amely segít abban, hogy feddhetetlenek maradjunk Isten előtt. (Olvasd el a Zsidók 11:35 versét!) A hitük következtében, „feltámadás útján visszanyerték halottaikat”. Hit által és Isten erejével támasztotta fel Illés az özvegynek fiát Sareptában, Elizeus pedig egy sunemita asszony fiúgyermekét keltette életre. (1Királyok 17:17–24; 2Királyok 4:17–37.) „Más férfiakat azonban kínpadra vontak [betű szerint „bottal megvertek”], mivel nem fogadtak el váltságdíj általi szabadulást, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek.” Jehovának ezeket a meg nem nevezett tanúit minden valószínűség szerint halálra verték, mivel megtagadták, hogy a hitükben való megalkuvás árán elfogadják a szabadulásukat. Az ő feltámadásuk azért lesz „jobb”, mivel nem lesz elkerülhetetlenül szükség arra, hogy újra meghaljanak (miként az Illés és Elizeus által feltámasztott egyének), és az ő feltámadásukra Jézus Krisztus Királyság-uralma alatt kerül sor, aki „Örökkévaló Atya” és akinek a váltságáldozata lehetővé teszi a vég nélküli életet ezen a földön. (Ésaiás 9:6; János 5:28, 29.)
13. a) Kik szenvedték el a ’gúnyolódást és a verést’? b) Ki szenvedte el a ’bilincseket és a börtönt’?
13 Ha van hitünk, képesek leszünk elviselni az üldözést. (Olvasd el a Zsidók 11:36–38 versét!) Amikor üldöznek minket, nagy segítséget jelent, ha eszünkbe jut a feltámadás reménysége és megértjük, hogy Isten képes támogatni minket, ahogyan másokat is támogatott, akik „gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt szenvedtek el próbaként [vagy hitük kipróbálásaként]”. Az izraeliták „[az igaz Isten]. . . prófétáit kicsúfolták, mígnem Jehova haragja felgerjedt népe ellen” (2Krónika 36:15, 16). Mikeás, Illés, és Isten más szolgái hit által tűrték el, hogy „kigúnyolják” őket. (1Királyok 22:24; 2Királyok 2:23, 24; Zsoltárok 42:3, [42:4, Károli].) A „megostorozás” jól ismert volt Izrael királyainak idejében, és ellenségei nem csupán arculütéssel „verték” Jeremiást, hogy inzultálják. A „bilincsek és a börtön” is Jeremiás tapasztalatait juttatják eszünkbe, valamint Mikeás és Hanáni próféta tapasztalatát. (Jeremiás 20:1, 2; 37:15; 1Királyok 12:11; 22:26, 27; 2Krónika 16:7, 10.) Mivel hasonló hitük van, Jehova mai tanúi is képesek elviselni hasonló szenvedéseket „az igazságosságért” (1Péter 3:14).
14. a) Ki volt a ’megkövezettek’ között? b) Ki lehetett az, akit ’kettéfűrészeltek’?
14 „Megkövezték őket” — mondja Pál. Ilyen hithű férfiú volt Zakariás, Jójada pap fia. Jehova szellemétől átitatva, bátran szólt Júda hitehagyott tagjai ellen. S az eredmény? Joás király parancsára, az ellene összeesküvők megkövezték őt Jehova házának udvarában. (2Krónika 24:20–22; Máté 23:33–35.) Pál hozzáfűzi: „Agyonkínozták, kettéfűrészelték őket.” Talán Mikeás prófétára gondolt, aki egyike volt az agyonkínzottaknak, egy bizonytalan eredetű zsidó hagyomány szerint, Ésaiást kettéfűrészelték Manassé király uralkodása alatt. (1Királyok 22:24–28.)
15. Kik „gyötrődtek” és kik ’bolyongtak pusztaságokban’?
15 Másokat „kardélre hánytak”, mint például, Illés kortársai közül Istennek azokat a prófétáit, akiket „karddal megöltek” a gonosz Akháb király idejében. (1Királyok 19:9, 10.) Illés és Elizeus azok között a hithű egyének között voltak, akik „juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülöztek, nyomorogtak, és gyötrődtek” (1Királyok 19:5–8, 19; 2Királyok 1:8; 2:13; vö. Jeremiás 38:6). Akik „pusztaságokban, hegyekben, barlangokban és a föld hasadékaiban bolyongtak”, mint üldözöttek, nyilván nem csupán Illést és Elizeust foglalták magukban, hanem azt a 100 prófétát is, akiket Abdiás rejtett el ötvenesével egy barlangban, ellátva őket kenyérrel és vízzel, amikor a bálványimádó Jezabel királyné kezdte ’megöletni Jehova prófétáit’. (1Királyok 18:4, 13; 2Királyok 2:13; 6:13, 30, 31.) Mily nagyszerű feddhetetlen emberek! Ne csodálkozzunk hát azon, hogy Pál ezt mondta róluk: „A világ [az igazságtalan emberi társadalom] nem volt méltó rájuk!”
16. a) Miért nem nyerték el még Jehova keresztény korszak előtti tanúi „az ígéret beteljesedését”? b) Mire utalhat az, hogy Jehova keresztény korszak előtti tanúi ’tökéletességre jutnak’?
16 A hit arról győz meg bennünket, hogy az Isten által megszabott időben mindazok, akik szeretik őt, ’elnyerik az ígéret beteljesedését’. (Olvasd el a Zsidók 11:39, 40 versét!) A keresztény korszak előtti feddhetetlenek „hitük által jó bizonyságot tettek maguk mellett”, ami ma már a Szentírás része. De még nem nyerték el az Isten ’ígéretének beteljesedését’ abban a tekintetben, hogy a földi feltámadásban részesüljenek az örök élet kilátásával a Királyság-uralom alatt. Vajon miért nem? Azért, hogy Jézus felkent követői nélkül ’ne jussanak tökéletességre’, akik számára „Isten valami jobbról gondoskodott”: halhatatlan mennyei életről a Krisztus Jézussal való társuralkodás kiváltságairól. A Királyság 1914-ben történt felállításakor bekövetkezett feltámadásuk által a felkent keresztények „tökéletességre jutottak” a mennyekben, mielőtt még Jehova keresztény korszak előtti tanúi feltámadnának itt a földön. (1Korinthus 15:50–57; Jelenések 12:1–5.) A korábbi tanúk számára a ’tökéletességre jutás’ a földi feltámadásukra kell hogy vonatkozzon, arra a később bekövetkező időre, amikor ’megszabadulnak a romlottság rabszolgaságából’, és eljutnak az emberi tökéletességre a Főpap Jézus Krisztusnak és 144 000 mennyei alpapjának szolgálata révén az ezeréves uralom alatt. (Róma 8:20, 21; Zsidók 7:26; Jelenések 14:1; 20:4–6.)
Irányítsuk figyelmünket hitünk Tökéletesítőjére!
17., 18. a) Mit kell tennünk azért, hogy sikeresen futhassuk meg az örök életért folyó versenyfutást? b) Milyen módon lesz Jézus Krisztus ’a hitünk Tökéletesítője’?
17 Miután Jehova keresztény korszak előtti tanúinak cselekedeteit magyarázta, Pál rámutatott a hit legelső és legfontosabb példaképére. (Olvasd el a Zsidók 12:1–3 versét!) A buzdítás mily nagyszerű forrása számunkra ’a tanúknak ily nagy fellege’, amely körülvesz bennünket! Arra ösztönöz, hogy minden erővel igyekezzünk növelni a szellemi előmenetelünket. Segít elkerülni a bűnt, vagyis a hit elvesztését vagy hiányát, és kitartással végigfutni az örökké tartó életért folyó versenypályát. A célunk elérése végett azonban még valamit meg kell tennünk. De vajon mit?
18 Ha sikeresen szeretnénk befejezni az örök életért folyó versenyfutást és bejutni Isten új rendszerébe, nekünk ’teljes figyelemmel hitünk Főközvetítőjére [vagy fő Vezetőnkre] és Tökéletesítőjére, Jézusra kell tekintenünk’. Ábrahámnak és Jézus Krisztus földi szolgálata előtt élt más feddhetetleneknek hite tökéletlen volt, azaz nem volt teljes abban az értelemben, hogy nem értették meg akkor a Messiásra vonatkozó még be nem teljesült próféciákat. (Vö. 1Péter 1:10–12.) Ámde Jézus megszületése, szolgálata, halála és feltámadása által számos messiási prófécia beteljesedett. Ezáltal a hit tökéletesítettebb formában Jézus Krisztus által „jött el”. (Galata 3:24, 25.) Azonkívül, Jézus mennyei pozíciójából továbbra is Tökéletesítője maradt a követői hitének, mint például, amikor kitöltötte rájuk a szent szellemet i. sz. 33 pünkösd napján, valamint azon látomások által, amelyekkel tovább fejlesztette a hitüket. (Cselekedetek 2:32, 33; Róma 10:17; Jelenések 1:1, 2; 22:16.) Mi nagyon hálásak vagyunk ezért a „Hű Tanúért”, Jehova Tanúinak ezért a „Fő Vezetőjéért!” (Jelenések 1:5; Máté 23:10.)
19. Miért kell a ’tekintetünket Jézusra szegeznünk’?
19 Mivel nem könnyű elviselni a hitetlenek gyalázkodását, Pál ezt tanácsolja: „Figyeljetek pontosan arra [Jézusra], aki a bűnösöktől a saját érdekeik ellen szóló ilyen ellentmondást tűrt el, hogy el ne fáradjatok és a lelketekben el ne lankadjatok.” Természetesen, ha a tekintetünket „a Hű Tanúra”, Jézus Krisztusra szegezzük, sohase fáradunk el az isteni akarat cselekvésében. (János 4:34.)
20. Mi az a néhány dolog, amit a hittel kapcsolatban a Zsidók 11:1–12:3. versének megvizsgálása révén megtanultunk?
20 A ’tanúknak ily nagy fellegétől’ sokat tanulunk a hit különféle vonásairól. Például, az olyan hit, mint az Ábel hite, növeli Jézus áldozata iránti nagyrabecsülésünket. Az igazi hit bátor tanúkká tesz minket, ahogyan Énókh is bátran szólta Jehova üzenetét. Miként Noét, a hitünk minket is arra indít, hogy pontosan kövessük Isten utasításait és maradjunk meg az igazságosság hirdetőinek. Ábrahám hite jól belénk vési, hogy mennyire szükség van az Isten iránti engedelmességre és az ő ígéreteibe vetett bizalomra, jóllehet ezekből néhány még nem teljesedett be. Mózes példája megmutatja, hogy a hit képessé tesz minket arra, hogy szeplőtelenül megőrizzük magunkat ettől a világtól és lojálisak maradjunk Jehova népével együtt. Izrael bíráinak, királyainak és prófétáinak nagyszerű sikerei azt bizonyítják, hogy az Istenbe vetett hit megőrizhet minket az üldözések és a megpróbáltatások idején. És mily hálásak vagyunk azért, hogy Jézus Krisztus mindenekfölött álló példája szilárddá és megingathatatlanná teszi a hitünket! Jézussal, a Vezetőnkkel és a mi Istenünk erejével, mutassunk továbbra is kitartó hitet mint Jehova Tanúi!
Mit válaszolsz a következő kérdésekre?
◻ Jehova keresztény korszak előtti tanúinak mely tettei bizonyítják azt, hogy a hit veszély esetén az Isten iránti teljes bizalomban nyilvánul meg?
◻ Miért mondhatjuk, hogy hit által sikeresen kiállhatjuk a feddhetetlenségünk bármilyen próbáját?
◻ Mi bizonyítja, hogy hit által képesek vagyunk kiállni az üldözést?
◻ Miért nevezik Jézust ’hitünk Tökéletesítőjének’?
◻ Melyek a hit főbb vonásai?