Jézus élete és szolgálata

Egy katonatiszt, akinek nagy hite van

AMIKOR Jézus befejezi Hegyi beszédét, körülbelül hátra van még fele nyilvános prédikáló-szolgálatának. Ez azt jelenti, hogy már csak körülbelül egy év és kilenc hónap áll rendelkezésére, hogy földi szolgálatát elvégezze.

Jézus most Kapernaum városába megy, amely tevékenységének kiinduló bázisa. A helybeli zsidó vének egy kéréssel fordulnak hozzá. A római hadseregben szolgáló pogány tiszt megbízásából járnak Jézusnál.

A katonatiszt kedvelt szolgája súlyosan megbetegedett és most éppen halálán van. A tiszt azt szeretné, ha Jézus meggyógyítaná szolgáját. A zsidók kérlelik Jézust, teljesítse a tiszt kívánságát. „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki — mondják —, mert szereti népünket, ő építette a zsinagógát is nekünk.” (Ökumenikus fordítás.)

Jézus habozás nélkül velük megy. Amikor már majdnem odaérkeztek, a katonatiszt barátait Jézus elé küldi ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád.” (Ökumenikus fordítás.)

Micsoda alázatos szavak ezek egy olyan katonatiszt szájából, aki hozzászokott a parancsolgatáshoz! Elképzelhető azonban az is, hogy a tiszt Jézusra gondolt, hiszen tudta, hogy a zsidó szokás szerint egy zsidó nem érintkezhetett egy nem-zsidóval. Péter is ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek más fajú emberrel kapcsolatot tartani vagy ahhoz bemenni.”

A katonatiszt feltehetőleg azért, hogy Jézust ne érje semmilyen hátrány e szokás megsértése miatt, barátain keresztül ezt kéri: „Csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és szolgálnak alattam katonák. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.”

Nos, amikor Jézus meghallja ezt a fejtegetést, elcsodálkozik: „Bizony mondom nektek — mondja Jézus —, Izraelben sem találtam ekkora hitet.” Közben Jézus meggyógyítja a tiszt szolgáját, és ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy elmondja: a nem-zsidó hitűek azoknak az áldásoknak élvezői lesznek, amelyeket a hitetlen zsidók nem értékeltek.

„Sokan — mondja Jézus — eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek királyságában, akik pedig Isten királysága fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

„A királyság fiai . . . [akik] a külső sötétségre vettetnek”, a test szerinti zsidók, akik nem fogadják el a nekik elsőkként felkínált Krisztussal való együtturalkodás kiváltságát. Ábrahám, Izsák, Jákób Isten Királyságának az elrendezését szemléltetik. Jézus tehát azt mondja el, mennyire szívesen látottak lesznek mennyei asztalának vendégeiként a pogányok, mintha „Isten mennyei királyságában” lennének. Lukács 1–10; Máté 8:5–13; Cselekedetek 10:28.

◆ Miért kérlelték a zsidók Jézust a pogány katonatiszt érdekében?

◆ Miért kérte a katonatiszt, hogy Jézus ne lépjen be házába?

◆ Mit értett Jézus azokon a szavain, amiket a legvégén mondott el?