Kulcs az igaz vallás felismeréséhez

HUSZADIK századunkban állítólag sokkal több tagja van a keresztény vallásnak, mint bármely más vallásnak. Ennek ellenére a legtöbb baj éppen most tapasztalható emberi történelmünk során. Mi az oka ennek az ellentmondó helyzetnek?

Először is az, hogy sokan félvállról veszik a vallásukat. A krisztusi hit követése számukra csak mellékes, másodrendű dolog, nem ez az irányadó életükben. De még azok is, akik komolyan veszik vallásukat, sok ellentmondó hitnézetet vallanak, sőt egymással homlokegyenest szemben álló erkölcsi zsinórmértéket követnek. Ráadásul nacionalista, faji, és gazdasági megosztottságban élnek. Ezenkívül még egymással sem tudnak kijönni: harcolnak egymás ellen, üldözik és ölik egymást. A történelem két legnagyobb világháborúja éppen a „keresztény” nemzetek között zajlott le.

Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Vagy azt, hogy Krisztus követői nem az igaz vallást gyakorolják, vagy azt, hogy lényeges különbség van a között, aki Krisztus igaz követője, és a között, aki csak annak állítja magát. Jézus Krisztus, az igaz krisztusi hit megalapozója ez utóbbi megállapítást tartja igaznak. Egy alkalommal beszélt olyanokról, akik „Uram, Uram” megszólítással fordulnak hozzá; vagyis keresztényeknek vallják magukat, hiszen Jézust elfogadják Uruknak, sőt még buzgólkodnak is: nevében fontos dolgokat cselekednek. De Jézus így szól hozzájuk: „Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:22, 23).

A kulcs

Van ilyen kulcs. Krisztus igaz követése természetesen több dolgot foglal magában. Azt is például, hogy az igaz kereszténynek szilárdan kell hinnie Istenben, mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidók 11:6). Ezenkívül jó cselekedeteket is kell véghezvinnie. Jakab tanítvány így figyelmeztet: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jakab 2:26). Ezenfelül Pál apostol még azt is fontosnak tartja, hogy „pontos ismerettel rendelkezzünk [Isten] akarata felől teljes bölcsességgel és szellemi megértéssel” (Kolossé 1:9). Mindez önmagában mégsem elegendő Krisztus igaz követői azonosításához.

Ugyanis annak ellenére is lehetünk Krisztus névleges követői, ha nagy bibliai ismerettel rendelkezünk, van erős hitünk, és jó cselekedetekben foglalatoskodunk. Ez hogyan lehetséges? Íme, Pál magyarázata: „Ha az emberek és angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy zengő érc vagy egy pengő cimbalom. És ha rendelkezem a prófétálás adományával és ismerek minden szent titkot és minden tudományt, és ha teljes hitem van, amely áthelyez hegyeket, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok. És ha minden tulajdonomat mások táplálására adom, és ha testemet feláldozom is, hogy dicsekedhessem, de szeretet nincs bennem, egyáltalán semmi hasznom sincs” (1Korinthus 13:1–3).

Igen, az igaz vallás felismerésének a kulcsa az őszinte szeretet, mert az igaz vallás ezen alapszik. A hit, a jó cselekedetek, és a pontos ismeret mind fontos és nélkülözhetetlen. De ha mindezt nem szeretettel gyakorlom, akkor ebből személy szerint semmi hasznom. Miért? Miért oly fontos, szinte mindennél fontosabb a szeretet tulajdonsága?