Ne legyen részed mások bűneiben!

„Nem ültem le a hamis emberekkel; és nem vállalok közösséget azokkal, akik elhallgatják, hogy tulajdonképpen kicsodák” (ZSOLTÁROK 26:4).

1. Miért változtatta meg Judás a szándékát, amikor keresztény társainak levelet írt?

TIZENKILENC évszázaddal ezelőtt, Judás tanítványnak szándékában állt levelet írni hívőtársainak a ’közös megmentésükről’. Mégis szükségesnek tartotta, hogy arra buzdítsa őket: ’folytassanak kemény harcot a hitért, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak’. De hát miért volt erre szükség? Azért, mert bizonyos „istentelen emberek” belopakodtak a gyülekezetbe, és ’a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használták fel a gátlástalan viselkedésre’ (Judás 3, 4).

2. Jóllehet felüdítő dolog a megmentésről beszélni, mégis mit kell néha imádságos szellemben megvizsgálnunk?

² Milyen felüdítő a közös megmentésről beszélni! Az ilyen üzeneten való elmélkedés nagy megelégedéssel jár, és mi nagyon örülünk, amikor előre láthatjuk ennek a megmentésnek áldásait. Ámde vannak időszakok, amikor a megmentésről való beszélgetés helyett egyéb komoly dolgokat kell megvizsgálnunk. Ha ugyanis nem javítunk ezeken a dolgokon, azok tönkretehetik a hitünket, és kirekeszthetnek bennünket az életért folyó versenyfutásból. Amilyen erős és erélyes volt Judás figyelmeztetése a helytelen viselkedés ellen, úgy kell ma is a keresztényeknek időnként imádságos szellemben megvizsgálniuk a közvetlen, nagyon is időszerű bibliai tanácsot.

Saját bűneink

3. Miért van szükségünk fegyelmezésre, és hogyan kell azt elfogadnunk?

³ A zsoltáros Dávid kijelentette: „Íme, vétekkel születtem, szülési fájdalmakkal és bűnben fogant engem az anyám” (Zsoltárok 51:5, [51:7, Károli]). Mindannyian bűnösnek születtünk (Róma 5:12). János apostol ezt írta: „Ha azt állítjuk: ’Nincs bűnünk’, félrevezetjük magunkat és nincs bennünk igazság” (1János 1:8). Vannak időszakok, amikor nekünk, bűnösöknek, fegyelmezésre van szükségünk, hogy kijavítsuk helytelen viselkedésünket. Ez a fegyelmezés Jehovától jön az ő Szava, a Biblia és az ő szervezete útján. Fegyelmezése helyre igazít minket, és segít abban, hogy becsületesen járjunk őelőtte. Ahogyan Pál apostol megjegyezte: „Igaz, hogy pillanatnyilag egyetlen fegyelmezés sem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, utóbb azonban békesség-gyümölcsöt, vagyis megigazulást hoz azoknak, akik abban részesültek” (Zsidók 12:11). Az ilyen fegyelmezést a békesség-gyümölcsére való tekintettel bizonyosan hálával kell fogadnunk.

4. Mikor lehet alkalmazni a fegyelmezést, és mi lehet annak a hatása?

⁴ A Jehovától jövő fegyelmezés jöhet éppen akkor is, amikor még csak a nagyobb gonosztettekhez vezető helytelen cselekedetbe kezdünk (Galata 6:1). Más esetben talán akkor jön, amikor már mélyebben benne vagyunk a helytelen eljárásban. Ez a fegyelmezés szigorú is lehet, mint amikor például Pál apostol erőteljesen arra intette a korinthusi keresztényeket, hogy lépjenek fel a gyülekezetben levő parázna férfi ellen (1Korinthus 5:1–5). Más esetben a fegyelmezés célja az, hogy a bűnös megbánja vétkét, megtérjen, és arra kapjon ösztönzést, hogy szakítson a súlyos gonosztetthez vezető bűnös kívánsággal. (Vö. Cselekedetek 3:19). Jehova szolgái hálásan fogadják az ilyen fegyelmezést, mint ahogyan az ókori Korinthusban is a maga javára fordította a kifogásolt férfi a kapott fegyelmezést és nyilván visszatért a gyülekezet szerető közösségébe (2Korinthus 2:5–8).

5. Általában mit tesznek azok a keresztények, akik súlyos bűnbe keverednek?

⁵ A Jehovának átadott egyének túlnyomó többsége nagyon is jól tudja, mennyire fontos, hogy becsületesen viselkedjen Isten előtt. Ha súlyos bűnbe esnek, az ilyenek gyorsan szakítanak a helytelen útjukkal, felkeresik a kinevezett véneket és őszinte megbánásról tesznek bizonyságot (Jakab 5:13–16). Az a tény, hogy viszonylag kis számban közösítenek ki egyéneket Jehova Tanúi közül évente, azt bizonyítja, hogy a Tanúk gyűlölik a rosszat és azt kívánják cselekedni, ami jó (Zsoltárok 34:14; 45:7, [34:15; 45:8, Károli]).

Mások bűnei

6., 7. Hogyan próbálnak meg egyes bűnösök befolyást gyakaorolni másokra?

⁶ Vannak azonban olyanok is, akiknél az a látszat, mintha szeretnék a jót, mégis megengedik, hogy a szívük megcsalja őket, mert nem úgy cselekszenek, mint akik gyűlölik a rosszat (Zsoltárok 97:10; Ámos 5:15). Az ilyenek bűnös dologba keverednek és nem folytatják a jóért való harcot. Van amikor még ennél is messzebbre mennek: másokat is bele akarnak keverni bűnös viselkedésükbe. Nagyon fontos tehát, hogy visszautasítsuk az ilyen jellegű próbálkozásokat! (Vö. Példabeszédek 1:10–15.)

⁷ Néha előfordul, hogy azok, akik nyilván nem gyűlölik a rosszat, annyira sima beszédűek, hogy a rossz utáni sóvárgás kezd kifejlődni az őket hallgató egyének szívében. Talán erkölcstelenségre csábítanak némelyeket, vagy olyasmire, ami az Isten által helytelenített viselkedés határát súrolja. Lehet, hogy valakit olyan helyzetbe akarnak keverni, amely szellemi vonatkozásban igen veszélyes lehet. Az ilyen — másokat meggyőzni akaró — egyének talán azt állítják, hogy Jehova szerető Isten, és könyörületes lesz irántunk, ha bűnt követünk el. A szívnek ilyen félrevezetése tartós kárt okozhat (Jeremiás 17:9; Judás 4). Ezért feltétlenül ’meg kell tartóztatnunk lábainkat az ő ösvényüktől’ (Példabeszédek 1:15).

Részvétel mások bűneiben

8. Milyen kérdéseket kell megvizsgálnunk?

⁸ De tételezzük fel, hogy rádöbbenünk: egy bizonyos javasolt eljárásmód helytelen. Vajon elegendő, ha visszautasítjuk, s máris mentesülünk az ügyben minden felelősségtől? Ha megtudjuk, hogy akik a helytelen cselekedetet javasolták, azok el is követik azt, vajon mit kell tennünk?

9. Miért mulasztják el egyesek, hogy bejelentsék az arra illetékeseknek mások helytelen cselekedeteit, és miért súlyos mulasztás az ilyesmi?

⁹ Néhányan azok közül, akik tudomást szereznek mások helytelen cselekedetéről, hajlamosak arra, hogy semmit se mondjanak el azoknak, akik elsődlegesen felelősek a gyülekezet tisztaságáért. Vajon miért hajlamosak erre? Talán azért, mert nem szeretnének besúgónak látszani. Vagy talán hamis nézetük van a lojalitásról, nem szeretnék felkavarni az ügyet, és csak olyanoknak hajlandók beszélni róla, akik megígérik, hogy titokban tartják. Ez igen súlyos dolog. Vajon miért? Nos, azért, mert valójában a mások bűneiben való bűnrészességhez vezethet.

10., 11. a) Mit mond János apostol a mások bűneiben való bűnrészességről? b) Ha tudomásunkra jutott, hogy a gyülekezet valamelyik tagja helytelen dolgot követett el, milyen kérdést tegyünk fel magunknak?

¹⁰ János apostol rámutatott arra, hogy igenis részesek lehetünk mások bűneiben. Ezt írta: „Mindannak, aki előretolakszik és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs Istene . . . Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 9–11). Aki megtagadja „Krisztus tanítását”, nem méltó a barátságunkra, és a lojális keresztény, aki nem köszönti az ilyen személyt, elkerüli, hogy része legyen az illető gonoszságában.

¹¹ Ha így van ez a hitehagyott egyén esetében, bizonyosan nem szeretnénk bűnrészesek lenni azok vétkeiben sem, akiknek erkölcstelen cselekedeteiről szerzünk tudomást. Mit tegyünk tehát akkor, ha megtudjuk, hogy a gyülekezet valamelyik tagja tolvaj vagy iszákos lett? Ha elmulasztjuk őt arra buzdítani, hogy könyörögjön Jehovához bűnbocsánatért és tárja fel vétkét a vének előtt, talán teljesen hibátlanok maradunk? Szó sincs róla, mert ilyen esetben bizony súlyos felelősség terhel bennünket!

Lényeges a tisztaság és a védelem

12. Miért kell törődnünk a gyülekezet szellemi tisztaságával?

¹² Nekünk egyénileg is törednünk kell a gyülekezet szellemi tisztaságával. Mily nagyszerű hangsúlyt kapott ez abban az időben, amikor a zsidó száműzöttek hazafelé készülődtek Babilonból, az i. e. hatodik században! Isten parancsa így szólt: „Távozzatok, távozzatok! Menjetek ki onnan, semmi tisztátalant ne érintsetek. Menjetek ki közülük [Babilonból], tartsátok tisztán magatokat ti, akik Jehova edényeit hordozzátok” (Ésaiás 52:11).

13. Hogyan mutat rá Judás arra, hogy nekünk is meg kell védenünk Jehova népét a helytelenül cselekvőktől?

¹³ Azzal is törődnünk kell, hogy megóvjuk Jehova népét az olyanoktól, akik helytelenségre szeretnék csábítani őket. A Judás idejében élő „istentelen emberek” megpróbálták ’Isten ki nem érdemelt kedvességét mentségül felhasználni a gátlástalan viselkedésre’, ámde a lojális tanítvány közbelépett és figyelmeztette hívőtársait, s így megvédte őket. A hűtlen izraeliták, az engedetlen angyalok, és mások figyelmeztető példájára emlékeztette őket. Olvasd el az isteni ihletés alatt megírt levelét, és meglátod, hogy a lojális keresztény nem ülhet tétlenül, amikor a gyülekezet tisztasága veszélyben van, vagy amikor Isten népe védelemre szorul a tisztátalan szándékú, erkölcstelen személyek ellen.

14. Ha egy vétkes elmulasztja megvallani vétkét a véneknek, hogyan vezethet rá minket a Zsoltárok 26:4. verse arra, hogy mit tegyünk?

¹⁴ Nos, tételezzük fel, hogy arra buzdítottunk egy bűnöst: kérje Isten bocsánatát és vallja meg bűnét a véneknek, ő azonban nem teszi meg ezt és nem látja szükségét az ilyen lépésnek. Ezzel lezárhatjuk az ügyet? Egyesek talán úgy érvelnek, hogy nem kívánnak beavatkozni. Nem akarják megkockáztatni, hogy elveszítsék a tévelygő személy barátságát. Nem akarnak olyan színben feltűnni, mintha visszaélnének a bizalmával, ha elmondanának mindent a véneknek. Ez azonban hamis érvelés. A zsoltáros Dávid ezt mondta: „Nem ültem le a hamis emberekkel; és nem vállalok közösséget azokkal, akik elhallgatják, hogy tulajdonképpen kicsodák” (Zsoltárok 26:4). Ugye biztosan nem szeretnénk a bűntársai lenni az olyanoknak, „akik elhallgatják, hogy tulajdonképpen kicsodák”.

15. Hogyan mutat rá a 3Mózes 5:1. verse arra, hogy miután ésszerű időt hagytunk a tévelygőnek, hogy felkeresse vétke ügyében a véneket, milyen felelősség terhel bennünket?

¹⁵ Tehát, miután ésszerű időt hagytunk a tévelygőnek ahhoz, hogy felkeresse a véneket és elmondja nekik a vétkét, felelősek vagyunk érte Jehova előtt, nehogy részünk legyen az illető bűnében. Tájékoztatnunk kell a felelős felvigyázókat arról, hogy az illető személy súlyos vétket követett el, amit ki kell vizsgálniuk. Ez összhangban van a 3Mózes 5:1. versével, amely így szól: „Ha egy lélek abban vétkes, hogy hallott egy nyilvánosan kimondott átkot és tanúja annak, vagy látta vagy a tudomására jutott; ha nem jelenti, akkor felelnie kell a vétkéért.” Természetesen nem szabad elhamarkodottan cselekednünk egy vétek puszta feltételezése alapján.

16. Mi az, ami sokkal fontosabb annál a lojalitásnál, amivel annak a barátunknak tartozunk, aki nem hajlandó bevallani súlyos vétkét a kinevezett véneknek?

¹⁶ A mai világban általános szokás az, hogy fedezik mások vétkét. Sokan olyan némák, mint a sír, amikor arról van szó, hogy feltárják mások vétkét azok előtt, akiknek tudniuk kellene az ilyen cselekedetekről. A keresztény egyéniség erejére van szükség ahhoz, hogy tájékoztassuk a kinevezett véneket egy hívőtársunk súlyos vétkéről. De ha azt akarjuk, hogy Jehova helyeslésével találkozzunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a személyes barátság vakká tegyen minket egy másik egyén helytelen tettével kapcsolatban. Istenhez fűződő viszonyunk sokkal de sokkal fontosabb, mint az olyan barát iránti lojalitásunk, aki súlyos vétket követett el, és nem hajlandó azt a kinevezett vének tudomására hozni.

A kérdés, amit mindenkinek alaposan meg kell vizsgálnia

17. Mi szemlélteti, hogy a köztünk levő fiatalok közül néhánynak őrizkednie kell attól, hogy részes legyen mások bűneiben?

¹⁷ A mások bűneiben való részesség kérdése néha még a saját fiataljaink körében is felvetődik. Talán hallgatnak, és nem hajlandók feltárni a vétket azok előtt, akiket kötelesek lennének értesíteni, amikor valaki olyasmit tesz, ami káros kihatással lehet a gyülekezetre, és Jehova kegyének elvesztését vonhatja maga után. A világi iskolarendszerekben általános szokás rejtegetni mások helytelen tetteit. Ámde, amikor ez a nézet a gyülekezetben is elharapódzik, sok nehézséget okozhat. Már olyan jelentést is kaptunk, hogy fiatalok bandába verődve követtek el helytelen tetteket, miközben titoktartást esküdtek egymásnak, hogy se a vének, se a szülők ne tudjanak meg semmit az ilyenfajta tevékenységről. A hasonló korú fiatalok nyomásának engedve, és attól a vágytól vezérelve, hogy a csoport szemében elfogadhatónak bizonyuljon, sok fiatal okozott már önmagának, a szüleinek, és a gyülekezet más tagjainak is szívfájdalmat, amikor a bűnös cselekedet kitudódott. Emlékezzünk arra, hogy semmi rejtett dolog nem marad titokban, és Jehova előtt elsőrendű felelősségünk az, hogy hozzájáruljunk az ő szervezete tisztán tartásához (Lukács 8:17).

18. Mit tegyenek a keresztény szülők abban az esetben, ha gyermekeik helytelenséget követnek el?

¹⁸ Jehova minden szolgája nagyon vigyázzon arra, hogy ne legyen részes mások bűneiben. Egyes szülők megpróbálják igazolni gyermekeik helytelen viselkedését, igyekeznek fedezni őket. De a keresztény szülőknek nem szabadna ezt a nézetet vallaniuk, hogy mindenki a gyermekeik ellen fordul, amikor azok a fiatalok valami rosszat követnek el. Az istenfélő szülőknek inkább az lenne a kötelességük, hogy segítsenek a tévelygő gyermekeiknek elfogadni, és a saját javukra fordítani az Isten Szavában körvonalazott, szükséges fegyelmezést.

19. a) Mire vigyázzanak a keresztény házaspárok a súlyos bűnök tekintetében? b) Mit tegyenek a vének, ha valamelyikük vagy egy kisegítő szolga súlyos bűnt követ el?

¹⁹ A keresztény házaspároknak is vigyázniuk kell arra, hogy ne szegjék meg Isten törvényét azzal, hogy eltitkolják egymás súlyos vétkeit. Gondoljanak Anániás és Szafira esetére, akik szövetkeztek a bűn elkövetésére, ámde nem sikerült titokban tartaniuk súlyos bűnüket (Cselekedetek 5:1–11). A vének is legyenek résen; vigyázzanak arra, hogy ne igyekezzenek védeni egymást vagy a kisegítő szolgákat, ha közülük valaki súlyos vétket követ el, ami kiközösítésre adhatna okot. Pál tanácsát kell követnünk, amely így szól: „Soha, senkinél ne hamarkodd el a kézrátételt, se ne légy részes mások bűneiben; őrizd meg magad tisztán!” (1Timótheus 5:22).

Bölcsen őrizd meg feddhetetlenségedet!

20. Mi kell tennünk ahelyett, hogy fedeznénk mások bűneit vagy részt vállalnánk abban?

²⁰ Jehova szolgái sohase kövessék e világ rossz példáját, se ne vegyenek részt annak helytelen viselkedésében. János apostol ezt írta Gájusnak: „Kedvesem! Ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki jót tesz, az Istentől van. Aki rosszat tesz, nem látta Istent” (3János 11). Milyen jó, ha Isten csalhatatlan Szava vezet minket és azt tesszük, ami helyes! Ahelyett, hogy fedeznénk mások súlyos bűneit vagy részesei lennénk azoknak, legyünk inkább szilárdan eltökéltek abban, hogy világítótestekként ragyogunk, feddhetetlenek és ártatlanok leszünk (Filippi 2:14, 15). Isten minden egyes szolgája felelős a gyülekezet tisztán tartásáért, miközben személy szerint is feddhetetlennek kell maradnia (2Péter 3:14). De mi legyen a teendő akkor, ha zavarban vagy, mivel nem tudod biztosan, hogy helyes vagy helytelen-e az, amit valaki tett? Nyugodtan beszélj a vénekkel és fogadd el a tőlük kapott útmutatást, hogy helyesen járhass el.

21. a) Hogyan mutat példát nekünk Krisztusnak a gyülekezet iránt tanúsított szeretete? b) Milyen felelősség hárul ránk mások vétkével kapcsolatban?

²¹ Jehova iránti szeretetünknek követnie kell azt a mintát, amit Jézus Krisztus állított fel szellemi menyasszonya, a gyülekezet iránti szeretetével kapcsolatban. Ő valóban „szerette a gyülekezetet és önmagát adta oda érte, hogy megszentelje, megtisztítva azt az ige vizének fürdőjével, hogy teljes ragyogásában állíthassa maga elé a gyülekezetet, és ne legyen azon szennyfolt vagy ránc vagy valami efféle, hanem szent és feddhetetlen legyen” (Efezus 5:25–27). Jehova szervezete iránti szeretetünk arra indítson tehát minket is, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a tisztán tartása érdekében. Sohasem szabad olyasmit tennünk, ami gyalázatot hozna Istenre vagy a szervezetére, és nem szabad szemet hunynunk mások helytelen cselekedetei felett sem a gyülekezetben. Inkább arra kell buzdítanunk a helytelenség elkövetőit, hogy hozzák helyre, amit elkövettek és kérjék ehhez a vének segítségét. Ha ésszerű időn belül nem tennék meg ezt, érezzük felelősségünknek, hogy értesítsük a kinevezett véneket. Ezzel elkerülhetjük, hogy részesek legyünk mások bűneiben, és felelősek legyünk helytelen cselekedeteikért.

22. a) Mit kell tennünk, hogy megmentésre jussunk? b) Milyen kérdéseket kell még megvizsgálnunk?

²² Közös megmentésünk páratlanul nagy kincs. Csak úgy érhetjük el, ha Jehova előtt továbbra is becsületesen járunk. Segítsünk ebben egymásnak, és sohase vegyünk részt mások bűneiben. Jehova szeretettel gondoskodott olyan szervezeti elrendezésről, amely megkönnyíti az ilyen irányú erőfeszítéseinket, és ebben fontos szerep jut a kinevezett véneknek. De vajon hogyan követhetik ők ezen a téren Jehova és az ő Fia, a jó Pásztor példáját? Miféle segítséget nyújthatnak nekünk a vének az élethez vezető úton? A következő cikk választ ad ezekre a kérdésekre.

Vissza tudsz emlékezni rá?

□ Hogyan kell tekintened a fegyelmezést?

□ Ha egy hívőtársad elmondja neked, hogy súlyos bűnt követett el, mire kell buzdítanod őt?

□ Mit kell tenned akkor, ha tudomásodra jut, hogy egy bűnös nem vallotta be a bűnét a kinevezett véneknek?

□ Akár vének vagyunk, akár házastársak, vagy gyermekek, hogyan kerülhetjük el azt, hogy részesek legyünk mások bűneiben?

[Kép a 18. oldalon]

János apostol arra figyelmeztet, hogy ne legyünk részesek mások bűneiben