A köztudatban kialakult téves képzetek a Biblia felől
TÖBB mint 8 millió fontsterling! Ilyen mesés összegért kelt el egy könyv! És amikor 1983 decemberében az árverésen az árverező kalapácsa harmadszor koppant az asztalon, a Német Szövetségi Köztársaságból érkező vevő leszámolta az összeget. De milyen könyv volt az, amiért ekkora összeget kifizettek? Nos, ez a könyv a Biblia egyik része, vagyis a XII. századból származó, képekkel illusztrált négy evangélium volt.
Bármilyen okból fizették is ki ezt a hatalmas összeget ezért a kéziratért, ebben az az érdekes, hogy a Bibliának ez a része műkincs értékű! Azt tükrözi, hogy sokan a Bibliát páratlan értékűnek tekintik. Mások ezzel ellentétben, gyanakodva, sőt ellenségeskedve fogadják. Miért?
A köztudatban uralkodó tévképzetek
Sokan, főleg a protestáns országokban azt vallják, hogy a Biblia olyan, mint egy jó öreg hegedű, amin bármilyen dallamot ki lehet játszani. Azon a nézeten vannak, hogy a Bibliával a legellentétesebb tanításokat is bizonyítani lehet. Azt mondják: ’Az egész csupán értelmezés dolga!’ De igaz-e ez az állítás?
Be kell ismernünk, a Bibliát valóban lehet a legkülönbözőbb nézetek alátámasztására idézni. De ha egy állítást kiragadunk a maga összefüggéséből, ez esetben bármilyen közkedvelt író művét is ellentmondónak lehet feltüntetni. De vajon becsületes eljárás lenne ez? Jehova Tanúi azt tartják, hogy a Biblia helyes olvasása és értelmezése kizárja annak a lehetőségét, hogy alaptanításai egymásnak ellentmondóak legyenek.
A Biblia saját maga kijelenti: „Mert mindenekelőtt tudjátok meg, hogy az Írás egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből” (2Péter 1:20). Más szavakkal: a prófétai Szentírás megírására késztető erő nem egyszerűen emberi erő, hanem maga a szent szellem vagy Isten működő hatékony ereje volt. Ő tehát a legfőbb Próféta, és ő az egész, igaz bibliai jövendölés Ihletője az ő láthatatlan működő ereje révén.
A köztudatban élő egy másik téves nézet azt tartja, hogy az ihletett Keresztény Görög Iratok Istent jóságos és szerető Istennek mutatják be, ezzel ellentétben viszont az ihletett Héber Szent Iratok kegyetlen és bosszúálló Istennek. A francia esszéíró, Stendhal ezt írta: „Isten igazi kényúr, és a kényúrra jellemző bosszúálló gondolatok töltik el; a tőle származó Biblia is kifejezett szörnyű büntetéséről szól.” Véleménye azért nem meglepő, mert attól a férfitől származik, aki — köztudottan — ateista szabadgondolkodó volt. A szomorú inkább az, hogy sok, magát kereszténynek valló személy, például egyes papok is, ugyanígy gondolkodnak.
Mindenesetre tény, hogy mind az eredetileg héberül írt Szent Iratok, mind a görögül írt Szent Iratok kategorikusan kijelentik, hogy csak „egy Isten” van (1Korinthus 8:6; 5Mózes 6:4). Viszont mindkét rész egyetemesen igazolja, hogy Isten az irgalom, igazság, szeretet, és határozottság Istene (2Mózes 34:6, 7; Zsoltárok 103:6–8; 1János 4:8; Zsidók 12:28, 29). A Biblia héberül írt egyik könyvében, a Zsoltárokban olvashatók a leggyöngédebb érzelmet kifejező szentírási versek. Ezzel szemben, az Újszövetség tartalmazza a gonoszokra kimérendő szigorú ítélet nyomatékos leírását (2Thessalonika 1:6–9; Jelenések 18. és 19. fejezet). A Biblia elejétől végig csodálatos reménységet tartogat az igazságosak számára (1Mózes 22:17, 18; Zsoltárok 37:10, 11, 29; Jelenések 21:3, 4). Vagyis a bibliai könyvek elejétől végig következetesen összhangban vannak egymással.
Vajon „protestáns könyv”?
A katolikusok több száz milliót számláló táborában az a tévhit él, hogy a Biblia „protestáns könyv”. Ezért a hiedelemért természetesen az egyszerű hívek nem hibáztathatók. Ugyanis a római katolikus egyház évszázadokon át tiltotta a Biblia olvasását. Csupán latin nyelven volt szabad olvasni, ami eleve kizárta a bibliaolvasás lehetőségét a legtöbb egyszerű katolikus számára. Tény viszont, hogy 1897 óta, vagy még pontosabban a II. vatikáni zsinat (1962—1965) óta a katolikus híveknek is joguk van a Róma által jóváhagyott Bibliát saját anyanyelvükön olvasni. E miatt alakult ki, főleg a katolikus országokban, az a felfogás, hogy a bibliaolvasás egyenlő a protestantizmussal.
Sok gyarló katolikus, aki az utóbbi években a Biblia birtokába jutott, még most is bizonyos félelemmel veszi kezébe a Bibliát. Miért? Azért mert a római katolikus egyház azt mondja, hogy a Biblia nem fedi tökéletesen a krisztusi igazságot, kiegészítésre szorul, vagyis szükséges hozzá a „szájhagyomány”. Georges Auzou, hittudományi professzor, La Parole de Dieu című könyvében ezt mondja: „A szájhagyomány megelőzi a Szentírást, átszövi, együttél vele, sőt túl is megy azon . . . Ennek segítégével érthetjük meg, miért nem tette az egyház szigorúan kötelezővé és elengedhetetlenné a hívők számára a Biblia olvasását és tanulmányozását.”
Miért olvassuk a Bibliát?
Ennek ellenére, sok őszinte katolikus a világon Bibliát vásárol magának és segítséget keres a Biblia megértéséhez. Ugyanez érvényes sok csalódott protestáns emberre, sőt még azokra is, akik a kommunizmusba, a szocializmusba, vagy a tudományba vetik reménységüket.
A szellemi dolgok iránt megnyilvánuló megnövekedett érdeklődés okait elemezve, Alain Woodrow, egyházi rovatvezető a párizsi Le Monde című napilapban ezt írta: „Tulajdonképpen a megnövekedett érdeklődés természetes reakció volt arra a kiábrándultságra, amelyet a nagy filozófiai rendszerek, a politika, és tudomány váltott ki.” További okként az embereknek az intézményes egyházakban tapasztalt csalódottságát hozza fel, ugyanis az egyházak megalkudtak a világ politikai és pénzügyi hatalmaival, és legvégére hagyta az úgynevezett „apokaliptikus félelmet”.
Lehet, hogy te is egyike vagy azoknak, akik most vettek először kezükbe Bibliát. Ha így van, akkor jó, ha tudod, mi az a legjobb bibliaolvasási mód, ami a legtöbb haszonnal jár.