Karácsony — Miért veszélyes?
„A KARÁCSONYT — írta George Bernard Shaw 1897-ben — az üzlettulajdonosok és a sajtó emberei erőltetik a nemzetre, amely kelletlenül és idegenkedve fogadja.” Mi volt az oka akkor ennek? De ami még lényegesebb, mennyire érvényesek e szavak ma?
1983-ban, karácsonyi üzenetében, a dél-afrikai johannesburgi The Star című újság ekként panaszkodott: „A rádió, a televízió, a nagy áruházak, az újságok és folyóiratok harsány hangon minderre bíztatnak: Vásároljatok, vásároljatok, vásároljatok emberek, s eközben ebben a nagy vásárlási lázban figyelmen kívül hagyjuk a szeretet üzenetét.”
Erre való tekintettel, a vallásos emberek ezt sürgetik: „Kerüljön vissza Krisztus az őt megillető helyére a karácsonyi ünnepbe!” A keresztények persze okkal kérdezik: „De volt-e valaha is köze Krisztusnak a karácsonyhoz?” Ez azért oly nagy fontosságú, mert a keresztények tisztában vannak annak a veszélyével, hogy ha olyan vallási tevékenységben vesznek részt, amit Isten nem helyesel, akkor nem élvezhetik az ő áldását. Indokolt tudni, mi hát az igazi eredete a karácsonynak.
Háttere
Egykor az északi népek attól tartottak, hogy a december hónap hosszúra nyúló sötétsége kioltja a napot. Mágikus szertartásként ezért otthonaikat magyallal, repkénnyel, fagyönggyel, babérlevéllel, és másfajta örökzölddel díszítették, mert ezek a növények — nézetük szerint — természetfölötti túlélési erővel rendelkeznek. Gyertyákat és tüzeket gyújtottak, hogy az elhaló napot újjáélesszék. Európa egyes részein még ma is szokás egy fatuskót ünnepélyesen elégetni. Vajon a karácsonyi szokásokban is maradt valami abból, ami e szokások mögött van? Szemmel láthatóan e két ősi szokásnak — a fények és az örökzöldek alkalmazásának — egybeolvasztásából állott elő a mi mai karácsonyfánk — vonja le következtetését Michael Harrison: The Story of Christmas című művében.
Az ősi rómaiak Saturnália néven ünnepelték a téli napfordulót, amely december 17-én kezdődött, és tartott december 24-ig. Dr. Conway: Ancient Italy and Modern Religion című könyvében így ismerteti ezt az ünnepet: „A megszokott élet feje tetejére állt, amit most nem bánt senki sem: emberek abbahagyták fontos elfoglaltságaikat, és ha történetesen nem vendégeskedtek másoknál, az utcán kószáltak, és egymást így üdvözölték: Io Saturnalia, ami most körülbelül annyit jelent, hogy ’Kellemes karácsonyi ünnepet kívánok’. . . Ennél az ünnepnél elvárták, hogy mindenki kedveskedjék valami ajándékkal barátjának; . . . és aki a Saturnáliák alatt megmaradt józannak, azt nem tekintették jó társaságbeli embernek.”
I. sz. 85 táján, Martial költő kiadta Xénia és Apophoreta című könyveit, amelyek 350 epigrammát tartalmaztak. Ezek az epigrammák másolási (továbbterjesztési) célra készültek, és mellékelték őket a saturnáliai ajándékokhoz, hogy — amint Dr. Conway kifejti — „emeljék irodalmilag is az ünnep jó hangulatát”. Vajon mindez nem emlékeztet-e bennünket a mai karácsonyi üdvözlőlapokra? És miként akad egyes mai karácsonyi üdvözlőlapok között is pikáns szöveg, Martial versei is eléggé erkölcstelenek voltak.
Alig múltak el a saturnáliák, a rómaiaknál máris kezdődtek a kalendák újévi ünnepei. E nagy vigadalom időszaka közepén — magyarázza a The Story of Christmas című könyv — volt egy nap, amit kifejezetten a Nap megünneplésének szenteltek, amelynek a téli napforduló napján való látszólagos újjászületése egy újabb felmentést jelentett mindenféle pogány vigadozás számára. Ez a nap Dies Solis Invicti Nati (a legyőzhetetlen nap születésnapja) néven vált ismeretessé, és ez a mi naptárunk szerint december 25-ére esett. Később ez az ünnep a karácsony elnevezést kapta, hogy a római birodalom népei számára az eltorzult „kereszténység” vonzóbb lehessen.
Igen, a karácsony a nem-keresztény napkultuszban gyökerezik. Az ünnep eredete nyomon követhető egész az ősi Babilonig, ahol az emberek a nap-istent, Samast imádták. „A babiloni újévi ünnepek és a karácsonyi szokások között ilyen rejtelmes párhuzamok ismerhetők fel” — ismeri el Pimlott történész The Englishman’s Christmas című könyvében.
Felismered-e ezek után, hogy miért használtuk a karácsonnyal kapcsolatban a „veszély” szót? A Biblia világosan figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne legyen semmi közük a Nagy-Babilonhoz (amelyhez minden olyan vallás oda tartozik, amely az egykori babiloni tanításokra támaszkodik). Isten Szava ezt tanácsolja: „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból” (Jelenések 18:4).
Egyesek, lehet, hogy túlzásnak tartják, hogy a karácsony megünneplésében szellemi veszélyt látunk. Hadd jegyezzük meg azonban a történelmi tényeket, amelyek elmondják, hogyan vélekedtek az első keresztények egy olyan ünnepnap megtartásáról, amely állítólag Jézus születésnapja, volt, valóságban viszont egy pogány ünnep megünneplésével kapcsolódott egybe.
Megünnepelték-e az első keresztények a karácsonyt?
„Az első keresztények — mondja Fergusson professzor The Religions of the Roman Empire című könyvében — a karácsonyt nem ünnepelték meg Jézus születésnapjaként; erről feljegyzéseink nincsenek.” A Biblia pontosan nem nevezi meg, melyik napon született Jézus. Inkább arra mutat, hogy Jézus nem a zimankós, esős decemberben vagy januárban született, hanem egy melegebb időben. Miért állíthatjuk ezt?
Jézus születésének időpontja körül Augusztus Cézár, római császár rendeletet adott ki, hogy minden alattvaló köteles születése helyére elmenni és ott összeíratni magát. A Biblia így számol be erről: „Elment tehát az egész nép, hogy összeírattassa magát, ki-ki a saját városába” (Lukács 2:1–7). József és Mária is útra kelt, és megtette a 120 kilométer hosszú utat Názáretből Betlehembe. Vajon gyakorlatias és kivihető lett volna-e mindez a hideg, esős decemberi időben?
De ez nem minden. Jézus születésének idejéről a Biblia ezt mondja: „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett” (Lukács 2:8, Ökumenikus fordítás). Ez a leírás sem illik Izrael esős hónapjára, amely a mi december hónapunknak felel meg, hiszen ebben az időben Betlehem környékén a hőmérséklet erősen lecsökken (Ezsdrás 10:9, 13; Jeremiás 36:22).
Jegyezzünk meg egy másik fontos tényezőt is. Ha Jézus meg akarta volna ünnepeltetni követőivel születése napját, nos, miért nem tett erre semmilyen utalást tanítványainak? Ezzel szemben, halála napjával kapcsolatban leírta az ünnep egyszerű lefolyását, és megparancsolta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Születésnapjával kapcsolatban semmi ilyen utasítást nem adott.
Maga a „karácsony” szó nem is szerepel a Bibliában, mert ilyen ünnepet Jézus első tanítványai nem ünnepeltek. Dr. R. S. Conway így fejtegeti: „A nagy teológus, Originész többször is megismétli a harmadik század elején azt a megjegyzést, amelyet — ahogy ő mondja — elődeitől vett át, hogy egyetlen igaz ember vagy keresztény szent sem tartott születésnapot, sem a maga, sem más esetében. A Szentírásban csak olyan gonosz személyeknek a születésnapjáról maradt fenn feljegyzés, mint például fáraó vagy Heródes. Ez világosan arra mutat, hogy ha valaha is hallott volna olyan ünnepről, mint a Karácsony, teljesen elvetette volna”.
Hitehagyott keresztények és a pogány téli napforduló megünneplése
Az első keresztények ellenálltak annak a kísértésnek, hogy belefolyjanak a pogány szomszédaik ünnepeibe. A Biblia azonban megjövendölte, hogy idővel bekövetkezik az igaz krisztusi hittől való nagy hitehagyás (Cselekedetek 20:29, 30; 2Thessalonika 2:3; 1Timótheus 4:1–3; 2Péter 2:1, 2). A II. század vége felé, Tertulliánus író kénytelen volt a „keresztényeket” megdorgálni azért, mert megünnepelték a „saturnáliákat, a Janus-ünnepet, és a téli napfordulót”. Említést tesz az „ajándékozásokról”, és csodálkozik azon, hogy sokan otthonaikat „lámpásokkal és borostyánokkal” díszítették.
Figyelmeztetése ellenére, az eredeti tiszta krisztusi gyülekezet megromlott. A hitehagyott keresztények, akik egyre romlottabbakká váltak, eljárásukat azzal akarták igazolni, hogy „keresztényi” névvel palástolták a pogány ünnepeket. A Christmas című könyv elismeri: „A keresztény egyház . . . az i. sz. IV. században jónak látta, hogy a szent, pogány december 25-ét, a téli napfordulót átvegye. . . Így lett a Nap születésnapjából Isten Fia születésnapja.”
Miért oly veszélyes a karácsony?
Egyesek valószínűleg azt gondolják, azért veszélyes a karácsony, mert az önzés szellemét hozza felszínre. Például, Danie Martins előadóművész egy dél-afrikai rádióműsorban elmondta, hogy szörnyülködve vette tudomásul, hogyan tekintik a gyermekek a karácsonyt. Gyermekek számára rendezett ünnepségen megkérdezte a gyermekeket: „Miért ünneplitek a karácsonyt?” A válasz legtöbb esetben ez volt: „Hogy ajándékokat kapjunk.” Martin és Deidre Bobgan szerzők, akik maguk is szülők, egy másik veszélyre is rámutatnak; „Sok felnőtt becstelenséggel és elferdített tényekkel traktálja gyermekeit, amelyek végül is az istenhit elvesztéséhez vezetnek. Gyermeki szemszögből nézve, ha a Télapó, aki valóságos személynek lett ecsetelve, hazugság, akkor Isten is hazugság, aki valóságos személynek lett ecsetelve.”
De a legnagyobb veszély a karácsony megünneplésével kapcsolatban az, hogy elveszíthetjük Isten helyeslését. Miért? Több okból kifolyólag is. Például, a karácsony elősegíti a bálványimádást, amit tilt a Biblia (1János 5:21). Erre sok misztériumjátékban nyíltan is sor kerül, mint például a Santa Maria d’Aracoeli templomban. De mit mondjunk a pogány karácsonyfa beviteléről sok protestáns templomba? Vajon ez nem a bálványimádásról árulkodik?
Ezenkívül, a karácsony megünneplése az ember Jézus imádatát hozza előtérbe az Atya, Jehova Isten imádata helyett. Ez is egy módja a bálványimádásnak, mivel a megdicsőített Jézus Krisztus „Isten teremtésének a kezdete” (Jelenések 3:14; lásd még a Róma 1:25). A karácsonyi énekek éneklésével az a téves gondolat mélyen bevésődik a gyermekek milliárdjainak a szívébe és elméjébe. Egy kedvenc karácsonyi énekben ezek a szavak fordulnak elő: „A hideg tél közepén az Úr Jézus Krisztus, a mindenható Isten megelégedett egy szerény istállóval.”
Tény és való, hogy Jézus sohasem igényelte magának a mindenható Isten címet. Ehelyett ezt mondta: „Az Atya nagyobb, mint én” (János 14:28). Minden imádatot Atyja felé irányított: „Jehovát a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10). Még feltámadása után is mennyei Atyja felé irányította az imádatot (János 20:17).
A karácsony vallásos köntösként szolgál arra, hogy az emberek jól kidorbézolhassák magukat. A karácsonyi ünnepek alatt a feslett viselkedés gyakran okoz bajt a házasságokban. A Brit Országos Házassági Tanácsadó Szolgálat szerint például, 1983 karácsonya utáni időben kétszer annyi házaspár kereste fel a Tanácsadó Szolgálatot, mint korábban, és a felkeresés oka között szerepelt többek között a „karácsonyi zsúr és a túl kevés pénz az ételre, karácsonyi ajándékozásra és játékokra”. Ez nem egyszer súlyos bajhoz vezetett: „Az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma ijesztő arányban megemelkedik ilyenkor” — mondja egy johannesburgi pszichiáter.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azok, akik a Nagy-Babilon vallásos igézete alatt maradnak, nagy veszéllyel néznek szembe. A bibliai jövendölés szerint, igen közel érkezett ítéletének órája (2Timótheus 3:1–5).
A hamis vallás világbirodalma — pogány szokásaival és ünnepeivel együtt — minden bizonnyal hamarosan megsemmisül mindörökre. Szakíts hát csábítónak tűnő szokásaival most, amíg erre van idő. Lépj érintkezésbe azokkal az igaz keresztényekkel, akik remélhetőleg túlélik Armageddont, és örvendezni fognak az emberek közötti örök békének és jóakaratnak (Zsoltárok 37:29).