„Mi már az örökkévalóságnak építünk itt”
VALAKITŐL ilyen megjegyzés hangzott el: „Mi már az örökkévalóságnak építünk itt.” Nos, milyen építkezésre gondolt a testvér, amikor az örökkévalóságnak való építkezésről beszélt?
A válasz kiderítése végett vissza kell mennünk 1978. július 30-ig. Akkor Düsseldorfban körülbelül egy 50 000 főből álló hallgatóság és a müncheni Olimpiai Stadionban egy ugyanilyen, közel 60 000-res egybegyűlt sokaság előtt egy meglepő bejelentés hangzott el. Jehova Tanúi Vezető Testülete úgy döntött, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban egy építési telket vásárol, és ott egy teljesen új fiókhivatali létesítményt épít.
Mi tette szükségessé az építkezést?
A 70-es évek végén a Watch Tower Society áttért egy új nyomdai eljárásra, a számítógépes fotoszedésre. A német fiókhivatal, amelyet az áttérés közvetlenül érintett, felismerte, hogy ehhez egy teljesen új felszerelés és egy nagyobb munkatér lenne szükséges. Ehhez járult még az a felismerés is – ami a nagyobb létesítményeket indokolja –, hogy a jövőben a prédikáló tevékenységben eddig soha nem tapasztalt növekedésre lehet számítani. Jehova ugyanis azt ígérte: „A kicsiny ezerré lesz, a csekély pedig hatalmas nemzetté.” Ez az ígéret nem maradhatott beteljesületlenül, annál is inkább, mert Jehova ígéretéhez azt is hozzáfűzte: „Én, Jehova, a maga idejében felgyorsítom majd” (Ésaiás 60:22).
1947-ben a Watch Tower Society szerzett egy épületet Wiesbadenben a német fiókhivatal számára. Ezt többször is megnagyobbították, hogy a felmerülő irodalomszükségletet ki tudják elégíteni. De nemcsak a nyomtatásra kerülő nyelvek száma, hanem az irodalmat igénylő hírnökök száma is folyton emelkedett. Újabb bővítés vált szükségessé. De Wiesbadenben már kimerült minden rendelkezésre álló lehetőség. Ez indokolta egy új telek vásárlását. Csupán azt kellett eldönteni, hogy hol legyen ez az új építkezés.
Martin Pötzinger, Jehova Tanúi Vezető Testületének egyik tagja így buzdította a német fiókbizottság tagjait: „Jehova már tudja, hol fog épülni az új Béthel. A hely már megvan, ő csak arra kíváncsi, van-e elég kitartásotok.” Ezzel kezdetét vette a telek utáni keresés. E keresés során hetven különböző helységben, több mint 120 telket kellett megtekintenünk.
A 99. számú telek a fiókbizottság némely tagjából tetszést váltott ki, de mivel a többiek nem lelkesedtek érte, tovább folytatódott a keresés. Már éppen egy újabb telek megvásárlása mellett kívántak dönteni a testvérek, amikor a fiókbizottság, nyilvánvalóan Jehova irányítására, még egyszer megtekintette a 99. sz. telket. Most azonban mindannyian egy véleményen voltak abban, hagy ez az a hely, amelyre Jehova választása esett. Haladéktalanul hozzákezdtek annak a 65 magánteleknek a felvásárlásához, amelyre szükség volt, hogy 30 hektárnyi építési telek meglegyen.
Építkezésre kiválóan alkalmas hely
Jehova Tanúi kezdettől fogva azon voltak, hogy az összes tervezési és kivitelezési munkát önmaguk végezzék el. Több száz testvér alkotta az építési csapat vagy az új építkezési „család” gerincét. A család nagysága váltakozott, attól függően, hogy hány testvér tudott eljönni segíteni egy rövid időre, egy-két hétre, vagy bizonyos hétvégeken.
Az a három lakóház, amely már megvolt az építkezési területen, különösen jó szolgálatot tett. Mivel csak részben volt lakott, így jó lehetőséget kínált az építési csapat egy részének az azonnali beköltözésre. Később, ahogy fokozatosan kiköltöztek az épület eredet lakói, körülbelül 30 további lakás szobái szabadultak fel e célra.
Az építkezés helye más szempontból is előnyösnek bizonyult. Nagyobb városokhoz és a főközlekedési úthálózatba való kedvező csatlakozás ellenére a kis Selters/Taunus község területén, a Taunus nyugati partján való fekvése révén, az új létesítmény jobbára megőrizte vidékies jellegét. Selters egész Németországban, és a világ más részein is, közismert fogalom, hiszen innen származik a jól ismert ásványvíz: a Seltersvíz. De most egy még egészségesebb és üdítőbb víz, az igazság szellemi vize fog folyni innen. Micsoda alkalmas hely!
A Seltersre tekintő domboldalon elterülő hely neve Am Steinfels – magyarul: „Kősziklán”. A domb az egyik oldalon tényleg egy meredeken kiálló sziklahelyre utal. A „kősziklának” és a „víznek” ez az együttes előfordulása a bibliakutatókat arra emlékezteti, hogy Jehova Isten egykor népét, az izraelitákat a pusztában az Ígéret földjére való vándorlásuk során vízzel látta el. Ésaiás 48:21 versben leírást találunk arról, ami valamikor megtörtént: „Nem szomjaztak meg, amikor kietlen helyeken vándoroltatta őket. Kősziklából vizet fakasztott nekik és megrepesztette a kősziklát, amelyből víz ömlött ki.” Most Jehova az őszinte emberek tízezrei számára gondoskodik az igazság vizéről Bibliák és bibliai magyarázatok révén, amely innen, a seltersi „Kősziklából” ömlik ki, hogy csillapítsa azok szomjúságát, akik szellemileg szomjaznak.
Miért az örökkévalóságnak?
Egyetlen épület sem áll örökké. Merészség lenne azt hinni, hogy ez alól a szabály alól a seltersi épületek kivételek. De egy biztos: Ezekben az épületekben olyan tevékenység folyik, amelynek a hatásai az örökkévalóság idejébe nyúlnak. Joggal kérdezheted: Milyenfajta építő tevékenységről van itt szó?
Először is, az itt nyomtatott bibliai irodalom ismeretlen emberek tömegei hitének erősítésére szolgál, hiszen Isten szándékairól így pontos ismerethez juthatnak. Ez viszont arra ösztönzi őket, hogy átadják magukat Jehovának, és a dolgok új rendszerében egy örök életre készüljenek fel. E szellemi építő tevékenység hatásai tehát maradandóak.
Ezenkívül, barátságok „épültek”. A Német Szövetségi Köztársaságban minden hetedik Tanú részt vett több napon, több héten és több hónapon át, vagy bizonyos hétvégeken e seltersi építkezésen. Ide sorolhatjuk azt a 90 éves Tanút is, aki meghívás nélkül érkezett. Amikor közölték vele, hogy előbb jelentkeznie kell, majd meg kell várnia a besorolást, ravaszkásan ezt válaszolta: „Ha én jelentkeztem volna, biztos vagyok benne, hogy korom miatt nem hívtak volna meg. És ugye ti sem vettetek volna be?” Milyen drága kiváltság ilyen önkéntes és elszánt keresztényekkel barátságot „kiépíteni”! Ezek a barátságok megmaradnak egy örök életen át.
Természetesen a legértékesebb barátság, amit a keresztények kialakíthatnak, a Jehovával ápolt barátság. Az új fiókhivatal építése számtalan lehetőséget kínált ennek a barátságnak az elmélyítésére, és Jézus tanítványai számára adott tanácsának a követésére: „Szerezzetek barátokat magatoknak a hamis gazdagsággal, hogy – amikor az csődöt mond – befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (Lukács 16:9).
Jehova Tanúinak tízezrei – gazdagok és szegények, fiatalok és öregek – milliókat adományoztak az új épület anyagi fedezetére. Nagyvonalúságuk eredményeként, az egész létesítmény elkészült anélkül, hogy kölcsönt kellett volna felvenniük világiaktól, vagy anélkül, hogy adósságba kellett volna bocsátkozniuk. Aki a „hamis mammont” helyesen használja fel, megszerezheti Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus örök barátságát, és elnyerheti az ő áldásukat, amely örökké megmarad.
Annak, aki ebben az építkezési tevékenységben valamilyen módon részt vett, arra is alkalma nyílott, hogy értékes keresztényi tulajdonságokra tegyen szert, például hitre, kitartásra, szeretetre, stb., és ezeket megszilárdítsa magában. Milyen gyakran próbára tette hosszútűrésüket, irgalmasságukat, megbocsátásukat és önuralmukat a tökéletlenség, ami főleg nyomás alatt – például a kemény munka és a sürgős határidő betartása miatt – felszínre került. Bizonyára örökké megmaradnak azok a gyakorlati tanulságok, amelyeket a Seltersben együtt élő és dolgozó testvérek szereztek, és amiket a jövőben is ápolni kívánnak, hogy beérjen jó gyümölcsük.
A nagy nap
Az építkezés eltervezésétől az épület átadásának napjáig, vagyis 1984. április 21-ig, 2091 nap telt el serény munkában. Ez azzal a mértékegységgel nézve, hogy Jehovánál „egy nap annyi, mint ezer esztendő”, nem jelent többet, mint nyolc percet és 5 másodpercet (2Péter 3:8). Most, amikor a munka zöme elkészült, ez a sok idő alig tűnt nekünk is többnek. Úgy volt, mint ahogy a Zsoltárok 90:4 vers mondja Jehováról: „Mert ezer év előtted annyi, mint az elmúlt tegnapi nap, és mint egy őrjárási idő éjjel.”
Az épület átadását rendeltetésére, szombatra terveztük. Csütörtökön egy rádióriporter ezt mondta: „Úgy látszik, Németország az év legszebb hétvégéjét éli meg.” És teljesen igaza volt: aznap derült ég és ragyogó napsütés volt. De a felavatási ünnep résztvevői számára még akkor is a legszebb hétvége lett volna, ha történetesen esik vagy havazik.
A seltersi avatási ünnepen való részvételre meghívást kaptak a Béthel-család tagjai, az építkezésen hosszabb ideje dolgozó testvérek, más Béthel-család tagjai – összesen 24 országból – és az utazó felvigyázók. Egy szeretetteljes intézkedés lehetővé tette minden 60 éve, vagy ennél régebb alámerítkezett németországi Tanú jelenlétét. Milyen lelkesítő volt látni, hogy közülük több mint 200-an eljöttek!
Egy további örömre a vezető Testület tagjainak a jelenléte adott okot. Közülük valamennyien rövid buzdító beszédet mondtak. F. W. Franz testvér, a Társulat elnöke tartotta a felavatási beszédet, amelyben áttekintette Jehova Tanúi újkori történelmét, és kifejtette, milyen fontos szerepe lesz az új Béthelnek a további terjeszkedésben.
Valóságban majdnem minden németországi Tanú így vagy úgy hozzájárult az építkezés sikerességéhez: vagy fizikai erejével vagy anyagi hozzájárulásával, vagy imájával. Ezért illő volt, hogy mindenki ott legyen a nagy napon. Ezért intézkedtek a testvérek, hogy az egész programot az ország 11 más városában, külön e célra bérelt termekben, telefonösszeköttetés útján az összegyűlt testvérek meghallgathassák. Így Seltersben és ebben a 11 más városban összesen 97 562 személy örvendett a programnak. Mindannyian kaptak emlékül színes nyomtatásban egy ízléses és tájékoztató jellegű 16 oldalas füzetet németül vagy angolul. Azok számára is készült különpéldány, akik nem tudtak jelen lenni.
A program folyamán e jelenlevő testvéreket emlékeztették arra, hogy a mai keresztények páratlan kiváltságnak örvendenek: Jehovának lehetnek hűséges munkatársai (2Korinthus 6:1, 2). Ez volt az 1978. évi kongresszus aznapi jelmondata is, mikor az új építkezés be lett jelentve. Az épület átadási programjának jelmondata is találónak bizonyult, mivel sok hűséges testvér Jehova irányítása mellett és szent szelleme támogatásával fáradozott az építkezésen, amely Isten dicséretére szolgál. De az a páratlan kiváltság, hogy az új fiókhivatal építkezésében Jehovával együtt lehetett hűségben munkálkodni, csak ízelítője annak a kiváltságnak, amellyel Isten népe a jövőben fog rendelkezni, amikor Jehova örök munkatársa lehet.
Pontosan 17.42-kor a felavatási program – sajnos már véget ért. De egyesek számára ez a rendkívül teokratikus tevékenységű hétvége még nem múlt el. Vasárnap a Vezető Testület tagjai ellátogattak a németországi Jehova Tanúinak hét zsúfolásig megtelt Királyság-termébe, és ott összesen 14 248 személynek beszéltek. A meghívott vendégek értékes tájékoztatást kaptak, hogy később otthoni gyülekezeteikben elmondhassák majd tanútársaiknak.
Hétfőn reggel ismét derült, ragyogó napfényes idő volt, mintha az év legszebb hétvégéje nem akart volna elmúlni. E rendkívüli mozgalmas napok után a Béthel-család tagjai visszatértek megszokott munkájukhoz, ki-ki a maga lakó- és munkahelyére „Steinfels”-ben (a Kősziklán). Boldogság és biztonság érzése töltötte el őket.
Az új Béthelt („Isten házát”) fenn a „Steinfels”-en (Kősziklán) adták át Isten szolgálatára. Dávid erről ezt mondta: „Áldott legyen Jehova, az én Kősziklám” (Zsoltárok 144:1). A béthel szó szerint és átvitt értelemben is kősziklán épült. Ebből következik, hogy a szó szerinti épületek mindaddig fennmaradnak, amíg Jehova akarja. De mit mondhatunk arról a fontosabb szellemi tevékenységről, amely az itt emelt épületekben folyik? Nem kétséges, ez az építő tevékenység mindörökké fennmarad!