Bepillantás a hírekbe

E „gonosz jellemvonású” nemzedék

Derek Ingram, a nigériai National Concord című újság rovatvezetője a második világháborúról mint az európai polgárháborúról ír, és ezt mondja: „Évszázadok óta ez volt a legborzalmasabb polgárháború; egy bizonyos értelemben legalábbis az 1914-ben kezdődő harmincegy éves polgárháború második része ... Mi volt az 1933–1945 közötti időszak rendkívüli jellemvonása? Az, hogy Európa ebben az időszakban felvonultatta mindazt, ami kifejezetten gonosznak mondható. Az történt, hogy nemcsak Hitler Adolf dühöngő, groteszk figuráját láttuk, hanem egész sorát a valóságos életbeli szörnyű alakoknak.” Ezután elrettentő példákként felsorolja Gőringet, Göbbelszt, Himmlert, Heydrichet, Mussolinit és Sztálint, és ezt mondja róluk: „Mindezek a hatalmon Ievők egy generáción belül éltek, és százmilliókat kényszerítettek terrorral arra, hogy kövessék őket.”

A Biblia választ ad Ingram kérdésére. Arról beszél, hogy az „utolsó napok” és „a dolgok rendszere befejeződésének” idején olyan emberek fognak élni, akikben „nincs természetes vonzalom”, s akik „mértéktelenek, erőszakosak”, és egy olyan megosztott világ lesz, amelyben ’nemzet nemzet ellen támad és sokakból kihűl a szeretet’ (Máté 24:3, 7, 12; 2Timótheus 3:1–3). 1914 óta ezek a jövendölések a többiekkel együtt beteljesedtek. Mindezek rámutatnak e gonosz jellemvonású nemzedék eredendő okára: az Ördögre, Sátánra. Ő a felelős a földre zúdított jajokért és ő befolyásolja az embereket abban, hogy az ő gonosz jellemvonását tükrözzék vissza. Ugyanis tudja, hogy csak „kevés ideje” van már hátra. Mi ellenben bátorságot meríthetünk Jézus következő szavaiból: „Közeledik a szabadulásotok” (Jelenések 12:7–12; Lukács 21:28).

Mennyire erős az egykorúak részéről jövő nyomás?

„Neveld fel a fiút a neki megfelelő módon, még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól” — tanácsolja a Példabeszédek 22:6. verse. Vajon napjainkban is egészséges tanácsnak számít ez a bibliai vers? Igen, legalább is, ami a vallási értékeket illeti. David A. de Vaus, a LaTrobe Egyetem (Victoria, Ausztrália) filozófia doktora a negyedévenként megjelenő Adolescence (Serdülőkor) című folyóiratban megjelent egy nemrégi cikkében ezt írta: „a szent dolgok (ez esetben a vallásos hit) területén a szülők szerepe fontosabb, mint az egykorú társaké, abban a tekintetben, hogy a gyermekek milyen irányban induljanak el a vallás tekintetében.” Dr. de Vaus 375 ausztrál 16-18 éves serdülőkorú fiatalról készített tanulmányában bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a szülők szerepe a legerősebb gyermekeik vallásos irányításában. Bár a szülők gyermekeik vallásos felfogásának kialakításában ellensúlyozzák az egykorú társak részéről jövő befolyást, a tanulmány nem azt mutatja, hogy ez érvényes a serdülőkorúak vallásos viselkedésére is. Ezért a keresztény szülőknek nemcsak arra kell törekedniük, hogy gyermekeiket „krisztusi fegyelmezés és oktatás” szerint neveljék, hanem arra is, hogy egészséges társakat keressenek gyermekeiknek, megszívlelve azt a bibliai tanácsot, hogy: „Rossz társaságok még a jó erkölcsöt is megrontják” (Efézus 6:4; 1Korinthus 15:33, Új Angol Biblia).