Most van a buzgó szolgálat ideje!

„Aki mindvégig kitart, az menekül meg” (Márk 13:13).

1., 2. a) Milyen körülmények és állapotok teszik nyilvánvalóvá, hogy a dolgok eme rendszerének a végén élünk? b) Hogyan lehet erre kétféleképpen reagálni?

VANNAK, akik kételkednek abban, hogy a dolgok jelen rendszerének a végén élünk, bár nehéz elképzelni, hogy miért vonják kétségbe ezt a tényt. Az erkölcsi hanyatlás kézenfekvő. A gazdasági helyzet egyre romlik. Erőszak tombol mindenütt. Tovább tart a népesség-robbanás, egyre nagyobb méreteket ölt a szennyeződés, az atomreaktorok hulladékterméke egyre csak halmozódik, egyre bővül az atomfegyverek száma, és a nem hívők gyakran felteszik a kérdést, hogy egyáltalán fennmarad-e az élet ezen a földön.

² De még nem érkezett el ennek a régi rendszernek a végleges vége. Egyes önátadott keresztények talán belefáradtak a Királyság-szolgálatba. Való igaz, hogy ha valaki nem Istennek, hanem egy dátumnak szánta oda az életét, az kirostálódik. De akik Jehova Istennek adták át az életüket azzal az ígérettel, hogy mindig az ő akaratát cselekszik és az ő útját követik, ma erősebbek, mint valaha, és a számuk egyre nő.

3. a) Miért várják olyan nagyon az igazságosságot szerető emberek ennek a régi rendszernek a végét? b) Mit tegyünk addig, amíg ez a vég elérkezik?

³ Az igazságosságot szerető emberek nagyon várják már a régi rendszernek a végét, mivel azt egy földi Paradicsom váltja fel, a Bibliában megígért igazságos új rend (Ésaiás 9:6, 7; Máté 6:9, 10; 2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4). Természetesen Jehova szolgái ezt a változást oly közelinek szeretnék, amilyennek azt Isten látja jónak. De mivel őszintén átadták magukat Istennek, türelmesen várnak Isten idejére és buzgón végzik a szívderítő Királyság-prédikálás munkáját, amellyel megbízta őket (Máté 24:14).

Ihletett példák

4. Milyen szép példát mutattak az ókori hithű férfiak és nők?

⁴ Senkinek sincs oka arra, hogy visszahúzódjon, csökkentse az iramot, vagy elernyedjen. Jehova és Jézus Krisztus állandóan munkálkodik (János 5:17). Azonkívül a Biblia tele van keményen dolgozó, hithű férfiak és nők történetével, akik ihletet adó és buzdító példaképül állnak előttünk. Pedig e hithű férfiak és nők közül sokan tisztában voltak azzal, hogy az ő életük idejében nem teljesülnek be a várva várt ígéretek. Nemzedékeknek, sok esetben évezredeknek kellett eltelniük, mielőtt bekövetkeztek a rég várt események. Mégsem csökkentették a tevékenységük iramát. Sokan örömmel szolgáltak az öreg kor végső határáig, szilárdak maradtak a hitben, buzgók az Isten iránti engedelmességben, türelmesen várva Isten szándékának megvalósulását. Azonkívül Isten fokozatosan tárta fel céljait, szándékát az évszázadok során. Ezért az ókori hithű férfiak sokkal kevesebbet tudtak arról, hogy miként teljesíti Isten az ígéreteit, mint amit mi tudunk napjainkban.

5. Milyen példát mutatott Ábel?

⁵ Gondoljunk csak arra, milyen kevés információval rendelkezett Ábel. Csak azt tudta, hogy Isten megígért egy „magot”, és ez a „mag” valamikor a jövőben majd szétzúzza a kígyó fejét (1Mózes 3:15). Jézus mégis „igazságosnak” nevezi Ábelt, Pál pedig elsőnek említi a kiváló hithű férfiak felsorolásában (Máté 23:35; Zsidók 11:4). Vajon ilyen hited lenne, ha csak annyi információval rendelkeznél, mint Ábel a maga idejében?

6., 7. Noha bizonyos isteni ígéretek nem teljesedtek be Ábrahám idejében, hogyan mutatott ő mégis jó példát nekünk?

⁶ Noé, Ábrahám, Izsák, és Jákob egytől egyig akkor élt, amikor Jehova még nem mutatta meg csodálatos erejét, amely Izrael népének Egyiptomból való kiszabadításakor lett nyilvánvalóvá. Mitsem tudtak még akkor azokról a félelmet keltő eseményekről, amelyek a Törvény átadását kísérték a Sínai hegynél. Amikor ők éltek, a Biblia egyetlen könyve nem létezett még.

⁷ Ábrahám nem remélte, hogy a Paradicsom helyre lesz állítva a földön az ő életidejében. Ehelyett arra kapott ígéretet, hogy 400 éven át nyomorgatják majd az ő ivadékait. Csak valamikor a nagyon távoli jövőben teljesedik be számára Isten ígérete, amely szerint ’az ő magva által részesülnek áldásban a föld összes nemzetei’ (1Mózes 15:13; 22:18; Galata 3:8). Ábrahám „várta a szilárdan megalapozott várost, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsidók 11:10). Az a tény, hogy nem a saját életidejében, hanem csak a feltámadása után láthatja meg ezt a várost, egyáltalán nem csökkentette az Isten szolgálatában tanúsított hitét, engedelmességét és buzgóságát. Megkérdezhetnénk hát magunktól: Olyanfajta hitet, engedelmességet és buzgóságot tanúsítok-e én is, mint Ábrahám?

8. Mit tanulhatunk Mózestől türelem és kitartás dolgában?

⁸ Mózes úgy gondolta, hogy nem képes elvégezni az Istentől rábízott feladatot. Azt mondta, hogy nem jó szónok, és úgy érezte, hogy emiatt sem a saját népe, sem a fáraó nem fogja meghallgatni (2Mózes 4:1, 10; 6:12). Mégis engedelmeskedett Istennek. Megtette, amit Jehova megparancsolt neki, méghozzá igen hosszú időn keresztül. A pusztában Mózes azzal is tisztában volt, hogy még negyven esztendőnek kell eltelnie, mielőtt a népe bemehetne az Ígéret földjére, és később azt is megtudta, hogy a saját vétke miatt ő maga még akkor sem mehet be oda. Mégis tovább halad Jehova útján hosszú éveken át (4Mózes 14:33, 34; 20:9–12; 5Mózes 3:23–28; 34:1–6). Vajon az Isten iránti szereteted téged is ilyen türelemre és szorgalomra indított volna az ő szolgálatában? Te is hűségesen elvezettél volna másokat olyan cél felé, amelyről tudtad, hogy te magad sohasem éred el?

9., 10. Hogyan mutatott kitartást Ésaiás és Jeremiás annak ellenére, hogy nem remélhették az életidejük alatt a kívánt jutalom elnyerését?

⁹ Amikor Jehova megkérdezte, hogy ki lenne hajlandó elmenni és beszélni az ő nevében, Ésaiás így válaszolt: „Itt vagyok. Küldj el engem!” (Ésaiás 6:8–11). Több mint 40 évig szolgált Jehova prófétájaként. Ésaiás továbbította többek között Isten ígéretét az „új egek és egy új föld” tekintetében, noha semmi reménye nem volt arra, hogy az ő idejében létrejön az igazságos új rend (Ésaiás 65:17–25). Te is ilyen hűséges maradtál volna csupán azért, mert ez a helyes és ez van összhangban az Isten iránt érzett mélységes szereteteddel?

¹⁰ Jehova arra használta fel Jeremiást, hogy népszerűtlen figyelmeztetést közöljön egy hitetlen néppel. Prédikálása végén nem várt rá az igazságos földi Paradicsom. Ehelyett szeretett városa, Jeruzsálem „pusztaság, megdöbbenés tárgya” lett, és lakosainak hitetlensége miatt teljesen elpusztult. Jeremiás tudta, hogy bekövetkezik majd a helyreállítás, de csak 70 év múltán — ami csaknem egy újabb általános emberi életkor! (Jeremiás 25:8–11; 29:10). Az a tény, hogy nem érheti meg a bejelentett helyreállítást, egyáltalán nem tartotta vissza Jeremiást a prédikálástól. Sőt, amikor megpróbált leállni vele, Jehova szava „emésztő tűz”-ként működött a csontjaiban. Kénytelen volt beszélni, és Jehova vele volt, mint valami ’rettenetes vitéz’ (Jeremiás 20:7–11).

Segítség a kitartáshoz

11., 12. A Biblia alapján mire kell hogy indítsanak minket a hit ókori példái?

¹¹ Pál apostol rámutatott, milyen hatással kell hogy legyenek ránk ezek a példák. Ezt írta: „Így tehát mi is, akiket a tanúknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden terhet, különösen a bűnt [a hit hiányát], amely oly könnyen behálóz minket, és kitartással fussuk végig az előttünk levő versenypályát” (Zsidók 12:1).

¹² Pál írta a következőket is: „Mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen. A kitartást és vigaszt nyújtó Isten bárcsak megadná nektek, hogy ugyanolyan gondolkodásmódotok legyen, amilyen a Krisztusé volt, hogy egyetértésben, egy szájjal dicsőíthessétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját (Róma 15:4–6). A hitnek ezek az ókori példái kitartásra ösztönözzenek hát minket, hogy ragaszkodjunk a prédikálói és tanítói megbízásunkhoz, és buzgón dicsőítsük Jehovát, a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

13. Tudomásunk szerint minek a megismerésére nem volt soha lehetősége az ókori hithű embereknek?

¹³ Gondoljunk csak azokra a hitet erősítő dolgokra, amiket mi tudunk, de az ókori hithű próféták nem tudhattak. Az ő idejükben még senki sem tudhatta, hogy ki lesz a Messiás. Mi azonban nemcsak azt tudjuk, hogy ki ő; ismerjük Jézus Krisztus születését, tanítását, halálát és feltámadását is. Tudunk továbbá a váltságáldozatról, a Királyságról, és a „mag”-ról, akire azok a hűségesek hittel vártak. Azonkívül rendelkezésünkre áll a Keresztény Görög Iratok teljes gyűjteménye: Mátétól a Jelenésekig. Alkalmunk, lehetőségünk van megérteni a Jelenések csodálatos könyvét, annak hiterősítő próféciáit, amelyek a mi időnkben teljesedtek vagy teljesednek be. Igen, feltétlenül izgalmas és sorsdöntő időben élünk, olyan időben, amire izgatottan vártak az ókori hűségesek.

A buzgó szolgálat példái

14., 15. Vajon elkeserítette az első századi keresztényeket az, hogy még nem jött el a Királyság ideje? Magyarázd meg ezt.

¹⁴ Jézus korai követői türelmetlenül várták a megígért Királyságot. Látni szerették volna. Azt kérdezték Jézustól: „Uram, ez időben állítod-e helyre Izrael számára a Királyságot?” Azok a tanítványok nem értették meg, hogy az a Királyság mennyei lesz. Csak később fogták fel Isten szellemének hatására. Jézus azonban tudtul adta nekik, hogy egy nagyméretű munkát kell majd elvégezniük. Azt mondta nekik, hogy ’tanúi lesznek mind Jeruzsálemben, mind egész Judeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig’ (Cselekedetek 1:6–8). Az a feladat nem látszott túl nehéznek. I. sz. 33 pünkösd napján mintegy 120 tanítvány a szent szellem vezetésével elkezdte prédikálni a jó hírt. Még azon a napon mintegy 3000 ember alámerítkezett! És rövid idő múlva a zsidó főpap kijelentette: „Íme, mégis betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal” (Cselekedetek 2:41; 5:28).

¹⁵ Európa, Ázsia és Afrika különböző részéből akkor Jeruzsálemben tartózkodó emberek elvitték a jó hírt hazájukba (Cselekedetek 2:5–11). Nemsokára Pál is buzgón prédikált, és segített keresztény gyülekezeteket alapítani Ázsia római tartományában és Görögországban. Rómába, és valószínűleg Spanyolországba is elment. Péter az ellenkező irányba indult, egészen Babilonig. Miután ezek az első keresztények nem egészen 30 évig tevékenykedtek és hatalmas tömegeket tanítottak, Pál elmondhatta, hogy a jó hír „hirdettetett az egész teremtésben az ég alatt” (Kolossé 1:23). Mily nagyszerű munkát végeztek buzgón engedelmeskedve Jézus azon parancsának, hogy másokat is tanítsanak! (Máté 28:19, 20; Titus 2:13, 14).

Egy rendszer véget ér

16. Milyen eseményre figyeltek fel a korai keresztények?

¹⁶ Az első századi keresztények számára azonban egy rendkívüli jelentőségű időszak következett be. Jézus ugyanis ezt mondta: „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy közel van annak a pusztulása. Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva” (Lukács 21:20–22, Ökumenikus fordítás).

17., 18. a) Mikor és hogyan reagáltak a keresztények arra, amit Jézus a Lukács 21:20–22 szerint mondott? b) Milyen további megpróbáltatással kellett esetleg szembenézniük?

¹⁷ Több mint 30 év telt el. Akkor, i. sz. 66-ban, a római seregek ostrom alá vették Jeruzsálemet. Amikor már közel álltak a győzelemhez, váratlanul visszavonultak. Abban a hiszemben, hogy győztek, a zsidók örömmámorban üldözőbe vették a rómaiakat.a Ámde mit tettek a keresztények? Eusebius, aki a negyedik század első felében élt, elmondja, hogy „akik hittek a Krisztusnak, azok elhagyták Jeruzsálemet”, és Pella városába menekültek.b

¹⁸ Telt, múlt az idő. A 66-os esztendőt a 67-es év váltotta fel. Majd elérkezett 68, utána pedig 69. Vajon azokat a keresztényeket próbára tette az idő? Túl hosszúnak tűnt egyesek számára ez a várakozás? Vagy talán tévedtek? Jézus nem mondta meg, hogy meddig kell várakozni. Ha valaki közülük visszatért Jeruzsálembe, az bizony megbánta, mert 70-ben a rómaiak visszatértek, elfoglalták a várost, és számos lakóját megölték. Josephus történetíró szerint 1,1 millió ember halt meg, mivel Jeruzsálem akkor „az ország minden részéből” odasereglettek a pászka ünnepekre.c

19. a) Milyen igazán fontos kérdésre kell ma az önátadott keresztényeknek válaszolniuk? b) Mi indítson minket a szent szolgálat végzésére?

¹⁹ Nem emlékeztet ez téged a mostani helyzetre? Nem az a kérdés: Mikor ér véget ez a régi rendszer? Biztosan elérkezik az Isten idejében. Inkább arra kell gondolnunk, hogy mi mit teszünk. Meg kell kérdeznünk magunktól: Szorgalmasan tanulmányozom-e Isten Szavát, és fenntartás nélkül átadtam-e az életemet Istennek? Ne az indítson minket a szent szolgálatra, hogy hol is tartunk az idő áramlatában. Szolgáljuk Jehovát önként, készségesen, függetlenül attól, hogy mikor jön el a vég. Most azonban még különleges indítékunk is van erre. Elérkeztünk a jelenlegi rendszer ’utolsó napjainak’ végső fejezetéhez (2Timótheus 3:1). Ez a tény kivételes szolgálatra kell hogy indítson minket.

20. Miben hasonlítanak az általad látott események azokhoz, amelyeket az első századi keresztények láttak?

²⁰ A keresztények azért menekültek el Jeruzsálemből, mert látták beteljesedni a Jézus által megadott „jel” számos részletét, és látták, hogy beteljesedett a város ostromozására vonatkozó kijelentése. Az eseményekben gazdag 1914-es esztendő óta mi is megfigyelhettük e végidőre vonatkozó sok prófécia beteljesedését (Máté 24, 25 fejezet; Jelenések 6:1–8; 2Timótheus 3:1–5). Ezek a megjövendölt események mintegy 70 évvel ezelőtt kezdtek bekövetkezni. Jézus pedig azt mondta, hogy mindez egyetlen nemzedék életidejében fog megtörténni (Máté 24:32–34). Nyilvánvaló, hogy már alaposan benne vagyunk az említett nemzedék idejében!

Buzgók a hitben

21. Miért sürgős ma az Istennek végzett buzgó szolgálat?

²¹ Az életmentő munkát gyakran nagy sietséggel kell elvégezni. A mi időnk a rendkívüli tevékenység, az erőteljes szolgálat és a megnövekedett hit és buzgalom ideje. Jusson eszünkbe, hogy eljön a nap, amely az utolsó napunk lesz ebben a régi rendszerben. Mindegy, hogy élve érjük meg e rendszernek a végét, vagy a mi életünk ér előbb véget. Az élet most rövid, tovatűnő. Senki sem tudhatja, hogy megéri-e a holnapot. Csupán korlátozott idő áll rendelkezésünkre, hogy bebizonyítsuk Isten előtt a hűségünket és a feddhetetlenségünket (Zsoltárok 39:5; Prédikátor 12:1, [12:3, Károli]; Lukács 12:18–21). Helyénvaló tehát, ha megkérdezzük magunktól: Meg vagyok-e elégedve azzal, amit ma tettem?

22. Mit mond a Szentírás a jutalomról?

²² Nem szabad megfeledkezni a jutalomról sem. Tartsuk hát szemünket a díjon! Jézus ezt mondta: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.” Pál pedig azt írta, hogy „mindenki a maga jutalmát fogja megkapni saját fáradozásához méltóan”. Azt is mondta: „Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéret beteljesedését” (Márk 13:13; 1Korinthus 3:8; Zsidók 10:36).

23., 24. Tekintettel az itt idézett bibliaszövegekben rejlő tanácsra, mit határoztál el a hited és a Királyság-szolgálat tekintetében?

²³ Az Írások arra intenek: „Mivel mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek a szent viselkedés cselekedeteiben és az isteni önátadás tetteiben, miközben várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét.” Továbbá ezt hagyták meg nekünk: „Az időkről és időszakokról, testvérek, nem szükséges írnom nektek, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy Jehova napja úgy jön el, mint a tolvaj éjjel . . . Ne is aludjunk hát, mint a többiek, hanem maradjunk éberek, és legyünk józanok” (2Péter 3:11, 12; 1Thessalonika 5:1–6).

²⁴ Bárcsak megőriznénk a szilárd hitet, és buzgók maradnánk a Királyság-szolgálatban, semmiben sem kételkedve! Mert ha ezt tesszük, mi is elmondhatjuk az apostollal: „Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elpusztuljunk, hanem a hitéi, hogy lelkünk életben maradjon!” (Zsidók 10:39).

[Lábjegyzetek]

Amin el kell gondolkozni

◻ Hogyan bátorít minket ma nagy mértékben Ábel, Ábrahám, Mózes, és Jeremiás példája?

◻ Milyen hatással volt az első keresztényekre az a tény, hogy még nem jött el az Isten Királysága?

◻ Milyen próba várt az első keresztényekre az után, hogy elmenekültek Jeruzsálemből?

◻ Mivel kell most leginkább törődnünk?

[Képek a 14. oldalon]

Ők nem hagyták abba!

Ábel

Ábrahám

Dávid

Jeremiás

Pál