Őrizd meg egyensúlyodat — De hogyan?

KENNETH sok éven át egy nagy építkezési vállalat igazgatója volt. De hirtelen elveszítette állását. Most önálló vállalkozásba kezdett, s bizony olykor sok-sok órát kell dolgoznia. „Megerőltető volt” — ismeri el becsületesen, egyensúlyt teremteni a családi élet és az üzleti ügyek, valamint a gyülekezeti feladatok elvégzése között.

Dávidot is nehéz feladat elé állítja az új életmódja és a megszületett kisbaba. New York városában sok évi hivatalnokoskodás után most kis családjával együtt vidékre költözött, ahol megpróbál egy szakmát kitanulni, miközben keresztény vénként és úttörő-szolgaként (teljes idejű királysági hírnökként) szolgál.

Bill több éve már azon fáradozik, hogy kiadását csökkentve, úttörőszolgálatot tudjon végezni, mivel két gyermeke felnőtt dolgozó lett. Néhány hónapja azonban legtöbb idejét a helyi gyülekezet új Királyság-termének építése kötötte le. Számlái újra felgyűlemlettek. „Az úttörőszolgálat számomra egyre távolibbnak tűnik” — mondja reménytelen sóhajtozással.

Ez egyszerűen elkeserítő.”

Ezek a férfiak családjukkal együtt — akárcsak Jehova Tanúi mindenütt a földön — komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy szellemileg kiegyensúlyozottak maradjanak ezekben a „nehezen elviselhető, utolsó napokban” (2Timótheus 3:1). Vajon ezeknek a keresztényeknek a problémái számodra is ismerősen csengenek?

Az üzleti élet nyomása

Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy ezekben az „utolsó napokban” lesznek az emberek „pénzsóvárak . . . megegyezésre nem készek . . . árulók” (2Timótheus 3:1-4). E szavak valódiságáról az üzleti világban forgó keresztények hitelesen tudnak tanúskodni. „Ennyire rossz még nem volt” — siránkozott az egyik tanú. „Az emberek ésszerűtlenek, nem lehet kedvükben járni, s nem akarják törleszteni adósságaikat.” Ezek a körülmények nehezítik meg a szellemi kiegyensúlyozottság megőrzését.

Az önfegyelem is nélkülözhetetlen, ha egyensúlyunkat meg akarjuk őrizni. „Az ember folyton kísértést érez arra, hogy megvegye a szeme elé kerülő holmikat, holott nem is volna rájuk szüksége, vagy olyan munkát vállal, amit nem kellene” — mondta az egyik keresztény üzletember. „Azzal fékezem le magamat, hogy emlékezetembe idézem: Mindig csak szerényen! . . . Olykor valósággal nyersnek kell lennem magammal szemben, de így sikerült rezsi költségemet jelentősen lecsökkentenem, és el tudtam kerülni a nagybani üzleti lekötelezettségeket, amelyek tetszetőseknek látszottak, de korlátok közé szorítottak volna, és nagyon is függő helyzetbe hoztak volna egyetlen vevővel szemben.”

Az üzleti világban a siker nyitja: a határozottság és a rámenősség. De vigyázat! Jehova egyetlen önátadott szolgájának sem szabad figyelmen kívül hagynia az 1Timótheus 6:9, 10. versben adott félreérthetetlen figyelmeztetést: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete. Némelyek, akik ez után futottak, eltévelyedtek a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat.”

A világ anyagias gondolkodása könnyen, szinte lépésről lépésre meg tudja változtatni bennünk a „siker” fogalmát, ami azt jelenti, hogy végül már nem elégszünk meg azzal, amire a családunknak szüksége van. A siker fogalma hamarosan azt fogja jelenteni számodra, hogy több szeretnél lenni, mint a fő versenytársad, sőt meg is akarod őt előzni. A helyes indítékok alig észrevehető módon eltünedeznek, és talán anélkül, hogy magad észrevennéd, máris ott tartasz, hogy meg akarsz gazdagodni, amit gyorsan követ a szellemi egyensúly elvesztése.

A „pénz szeretete” is ugyanígy, óvatlanul lopakodik be a gyanútlan keresztény életébe. A Biblia ugyan elismeri, hogy a „pénz oltalom”, de óva int a „gazdagság megtévesztő hatalmától” (Prédikátor 7:12; Máté 13:22). Az üzleti üggyel foglalkozó keresztény hajlamos lehet így okoskodni: „Ha egy kicsit több pénzem lenne, nem lennék kiszolgáltatva az üzleti világ bizonytalanságainak.” De közben a pénz céllá lép elő. Egy nagyobb irodát kellene bérelnem, hogy „ügyfeleimet oda vonzzam”, és új berendezést kellene vásárolnom, hogy „nagyobb munkához jussak”. Ahogy viszont nőnek a számlák, úgy fokozódik a keresztényen a nyomás, hogy többet és többet dolgozzon, ami a szellemi dolgok elhanyagolásához és a keresztényi egyensúlyának elvesztéséhez vezet.

Bizonyos kereskedelmi szervezetek arra fektetnek súlyt, hogy a gyanútlan embereket jól kihasználják, heti néhány órai munkáért busás hasznot ígérnek. Sikerült is már néhány gyanútlan egyénnel elhitetniük, hogy hamarosan kényelmes élethez jutnak ilyen részidejű munkavállalással, és hogy még „úttörőszolgálatot” is fognak tudni végezni mint teljes idejű királysági hírnökök. Az ilyen üzleti vállalkozásokhoz persze kellettek társak is a vállalat eladó hálózatába, és ezeket is a keresztények közül verbuválták.

A legtöbb ilyen vállalkozás magában foglal árveréseket és árubemutatókat, ahol a pénzszeretetet az táplálja, hogy a „menő” üzletemberek kérkednek briliánsgyűrűikkel vagy eldicsekednek új kocsijaikkal. El tudod-e képzelni Pál apostolt ilyen társaságban, amint ott ül és feszeleg ékszereivel? Feltételezhető-e róla, hogy nyomást gyakorolt volna keresztény társaira, hogy adjanak el árukat részére, vagy hogy éppen a gyülekezeti helyiségben próbálta volna őket ilyen üzleti ügyekre biztatni? (Filippi 3:7–9). E kereskedelmi szervezetekben érdekelt keresztények, miközben az anyagias vágyakat táplálják, azt tapasztalják, hogy a gyülekezeti tevékenység kiszorul az életükből. A heti kereskedelmi ártájékoztatók váltják fel a gyülekezeti összejöveteleket. Isten népe kongresszusai helyett a kereskedelmi börzéket látogatják, ahol leszállt árfolyamok emelkedései kötik le erősen az érdeklődésüket, és az egészséges szellemi közösség helyett világi társakkal töltik el idejüket. A szellemi kiegyensúlyozottság ilyen nagymérvű elvesztése tragikus következményekkel jár.

A kiegyensúlyozottság megőrzése

Az anyagiasság nem egyedüli akadálya a szellemi kiegyensúlyozottság megőrzésének. Sokat lehetne beszélni azokról a problémákról is, amelyek a kedvtelések és szórakozások túlzott előtérbe helyezéséből, valamint a világ szex-őrületének a keresztényekre gyakorolt kiegyensúlyozatlanságot előidéző hatásából adódnak. Hogyan őrizheti meg a szellemi egyensúlyérzékét a keresztény oly sok kihívás közepette, amellyel a mai világban szembe kell néznie?

Abból is sokat tanulhatunk, ha összehasonlítjuk a szellemi és fizikai egyensúlyozás problémáját. A csecsemők még nem tudnak egyensúlyt tartani. A szédülés is legtöbbször egy betegség kísérő tünete. Ugyanígy azok, akik szellemileg éretlenek vagy betegek, szellemi egyensúlyhiányban szenvednek. Még egy egészséges, felnőtt személy is elveszítheti egyensúlyérzékét, ha veszélyes, süppedékes talajra lép. Eszerint még egy szellemileg egészséges, érett kereszténynek is óvakodnia kell attól, hogy „veszélyes talajra” merészkedjen, vigyázva, nehogy szellemi kiegyensúlyozottságát elveszítse.

Továbbá azok, akik már megpróbáltak úgy kerékpárt egyensúlyban tartani, hogy közben leálltak a kerékpár hajtásával, tudják, milyen fontos szerepe van az egyensúly fenntartásában az előrelendítő nyomatéknak. Ezt azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert az utóbbi időben egyesek rosszul értelmezték a „szellemi egyensúly” kifejezést. „Nem kell oly sok időt eltölteni a szántóföldi szolgálatban” — szokták mondani. „Tölts inkább több időt családoddal! Tarts helyes egyensúlyt!” Ilyen rossz tanácsnak követése lelassította egyeseknél az „előrelendítő nyomatékot”, szellemi betegséget okozott, és végül saját kedvtelésük áldozataivá lettek (2Péter 2:3; 3:11, 12).

A keresztényi kiegyensúlyozottság semmiképpen sem jelenti Jézus Krisztus kínoszlopának a letételét (Lukács 9:23–25). A krisztusi út hűtlen cserbenhagyása valójában Krisztusban való megbotránkozást jelentene, amely semmiképpen sem vallana kiegyensúlyozottságra (Máté 11:6).

Az a fajta kiegyensúlyozottság, amire Jehova Isten szolgáinak szüksége van, a Példabeszédek könyvében olvasható ily módon: „Bölcsesség az első. Szerezz bölcsességet, és mindennel, amit szerzel, szerezz értelmet. Kényelmes lesz a lépted, ha jársz, és ha futsz, nem botlasz el. Ragaszkodj a fegyelmezéshez, s ne térj el tőle; őrizd meg, hiszen ez a te életed” (Példabeszédek 4:7, 12, 13).

A szellemi kiegyensúlyozottság megőrzésének fő kellékei: a bölcsesség, az értelem és az önfegyelem. Mindez megszerezhető Isten Szava rendszeres és gondos tanulmányozásával, és a tanult dolgok helyénvaló alkalmazásával. „Jehova ad bölcsességet” — mondja az ihletett író —, „szájából ismeret és értelem [származik]. A becsületes embernek gyakorlati bölcsességet tartogat, pajzs a feddhetetlenül élőknek” (Példabeszédek 2:6, 7).

A bölcsesség a tudás gyakorlati alkalmazását jelenti. A szellemi kiegyensúlyozottságot elveszítő legtöbb keresztény azért kerül ilyen helyzetbe, mert egyszerűen nem alkalmazta magára az anyagiasság, a saját kedvtelés vagy az önigazolás veszélyeiről tanult dolgokat (Példabeszédek 3:5–7). Az pedig felettébb bölcs dolog, ha saját gyengeségeink tudatában azon fáradozunk, miként tudnánk megelőzni, hogy szellemi értelemben bajba keveredjünk. „Nekem rendkívül nagy fáradságomba került, hogy a kiegyensúlyozottságomat megőrizzem — ismerte el őszintén egy vén —, „mert vészesen egyoldalú ember vagyok, és van bennem egy kis különcségre való hajlam. Könnyen belebonyolódok egy dologba, utána egy másikba, s közben megfeledkezem egyéb kötelességeimről.”

Felbecsülhetetlen kiegyensúlyozó befolyást jelentenek valamennyiünk számára keresztény testvéreink és testvérnőink. Gyakran ők előbb észreveszik, ha szellemileg lesodródunk az útról, előbb, mint mi magunk tudnánk arról. Mennyire fontos ilyenkor alázatosan elfogadni tanácsukat. Sajnos az ellenkezőjére is van példa. „Aki elkülöníti magát, az a saját önző vágya után törekszik, minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1). Kerüljük hát a testvéreinktől való elkülönülést, s legyünk mindig fogékonyak a józan, szentírási tanácsok megszívlelésére.

Őrizd meg szellemi kiegyensúlyozottságodat

Összegezve, nézzük, mik a szellemi kiegyensúlyozottság megőrzésének a feltételei: 1.) Maradj szellemileg egészséges, ápold magadban a bölcsességet, értelmet és az önuralmat. 2.) Kerüld el messze a szellemi értelemben vett veszélyes területeket, például az anyagiasság ravasz csapdáit. 3.) Ismerd fel saját gyengeségedet vagy azt, ahol tapasztalod a kiegyensúlyozatlanságot. 4.) Ne lassulj le a szántóföldi szolgálatban, hanem őrizd meg az előrelendítő nyomatékot Jehova szolgálatában. 5.) Alázatosan fogadd el az Isten szervezetétől és a szervezet által felhasznált személyektől jővő tanácsokat. 6.) Ne szigeteld el magad a keresztény gyülekezettől.

E kritikus időkben valóban nehéznek látszik a jó szellemi egyensúlynak megőrzése, de ne hagyjunk fel az erőfeszítéssel. Nekünk, Jehova Tanúinak, Isten utánzóinak kell lennünk, akinek fenséges és szent tulajdonságai tökéletes kiegyensúlyozottságban működnek (Efezus 5:1; Jelenések 4:8). Szellemi egyensúlyunk megőrzése nekünk is sikerülhet, ha a Jehova Isten iránti őszinte szeretet indít bennünket Isten utánzására, és ha elfogadjuk testvéreinktől és Jehova szervezetétől jövő sgítséget.