Olvasók kérdései

◼ Vajon a Zsidók 1:8-ban Jézusra utal az „Isten” kifejezés?

Nem! A bizonyítékok súlya azt mutatja, hogy itt Jehováról van szó. Az ÚV. fordítás szerint a Zsidók 1:8 ezt mondja: „A Fiúról viszont ezt mondja: Isten a trónod (ti. Fiáé) mindörökké.” Ez azt mutatja, hogy Jézus trónja, uralkodási tiszte vagy felhatalmazása Jehovától, a mindenható Istentől ered.

A háromságtan hívei azonban szívesen idézik az 1973-as Katolikus fordítást, amely így adja vissza a Zsidók 1:8 versét: „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: „Isten vagy, trónod áll örökre.” Vagy a Békés-Dalos fordítás: „Fiának ellenben: „Trónod, Isten, áll örök időre”. Ezzel egyezik az Ökumenikus fordítás: „De a Fiúról így szól: „A te királyi széked örökké megáll, ó Isten”. Miért nem pontos ez a fordítás?

Először is, figyeljük meg a szövegösszefüggést. Sok fordításban, vagy a főszövegben vagy a széljegyzetben a Zsidók 1:9 így hangzik: „Azért kent fel Isten, a te Istened.” Ez egyértelművé teszi, hogy a 8. versben megszólított személy nem Isten, hanem olyan valaki, aki Istent imádja és tőle van felkenve.

Másodszor, azt is meg kell jegyezni, hogy a Zsidók 1:8, 9 verse a Zsoltárok 45:6, 7 vers idézése, amely eredetileg Izrael egykori emberi királyának címződött. E zsoltár írója semmiképpen sem gondolhatta, hogy ez az emberi király a mindenható Istennel azonos, mint ahogy a Zsidókhoz írott levél írója sem gondolta azt, hogy Jézus a mindenható Isten. B. F. Westcott bibliatudós e vershez ezt a magyarázatot fűzi: „Aligha lehetséges, hogy az eredetiben levő אלוהים [‘Elo·himʹ-ot „az Istent”] királyként lehetne megszólítani. Mindent egybevéve, az látszik a legelfogadhatóbbnak, ahogy az első mellékmondat vissza is van adva: „Isten a trónod (vagy: „a te trónod Isten”), vagyis a te királyságod Istenen alapszik.”

Ezért alapos megfontoltsággal az Új Világ fordítás számtalan más fordítással együtt így adja vissza a Zsidók 1:8 versét: „Isten a te trónod” (lásd még An American Translation, Moffat, valamint az Amerikai Standard Revidiált Standard és az Új Angol Biblia széljegyzetét). Nyilvánvaló mindezekből, hogy a „Fiúnak”, Jézus Krisztusnak van Istene, aki tőle nagyobb.

◼ Jézusnak a búzáról és a gyomról (konkolyról) szóló példázatában a „gyom” azokat is magában foglalja, akik most válnak hitehagyókká?

Nem, mert szigorúan véve, ők nem „gyomok”.

Ez a példázat és Jézusnak a hozzáfűzött magyarázata a Máté 13:24–30 és 37–43 versében található.

A világot szemléltető „szántóföld”-be az „Emberfia” „jó magot” vetett. Ez a „Királyság fiait”, az igaz, felkent keresztényeket ábrázolja. Közben az Ördög is elvetette a „gyomot”, amely első látásra a „búzához” hasonlított, de valóságban ők a „gonosz fiai”, minden bizonnyal álkeresztények, akik a búzához hasonló igaz keresztényekkel egyidőben élnek. Ez az állapot az apostolok halála után alakult ki. (2Thesszalonika 2:6, 7) Évszázadokon át sokan akadtak olyanok, akik egyszerűen keresztényeknek vallották magukat, ideértve a papságot is, amely hamis tanokat terjesztett.

Jézus azt mondta, hogy az aratáskor, „a dolgok rendszere befejezésekor” a „gyomot” összegyűjtik és „tűzben elégetik”. Egyesek lehet, hogy ilyen összegyűjtött „gyomnak” tekintik azoknak az elenyésző számát, akik mostanában hagyták el hitüket. Jézus azonban nem azt mondta, hogy a „gyom” valamikor „búza” volt, majd úgy lett gyommá. Őket „gyomként” szórta el Sátán és ilyenek is maradtak, teljesen összhangban azzal az öröklődési szabállyal, hogy minden növény „saját neme szerint” szaporodik (1Mózes 1:11, 12). Azt is emlékezetünkben kell tartanunk, hogy Jézus a „gyomról” szólva azt is megjövendölte, hogy különleges fajta hamis keresztények vagy álkeresztények fognak feltűnni. Ő nem beszélt itt a „búza”-osztály egyedeiről, akik elromlottak vagy elrothadtak, mint a búzaszár.

Az apostolok idejében a hitehagyottakat és modern ellenképeiket nem a „gyomok” szemléltetik. Mégis a Biblia azt mutatja, hogy az ilyen hitehagyottak „nem közülünk valók”, Isten nemtetszését vonták magukra és a lojális keresztények számára kerülendők. Az, aki elhagyja a hitét és nem bánja meg bűnét a dolgok eme rendszere végéig, ugyanazt a sorsot: a tűzzel való megégetést fogja elviselni, mint a „gyomok” (Titus 3:10; 1János 2:18; 2János 9–11).